Új Dunántúli Napló, 2004. november (15. évfolyam, 299-327. szám)
2004-11-22 / 319. szám
6 JUBILEUM DUNÁNTÚLI NAPLÓ - 2004. NOVEMBER 22., HÉTFŐ Kényszer szülte színesben A Dunántúli Napló története 1944-től 1960-ig 1944. december 17-ének fagyos vasárnap reggelén a rikkancsok egy sajtótörténeti jelentőségű 30 filléres újsággal a kezükben járták a város utcáit, bár túl nagy hírverést nem kellett neki csinálniuk, hiszen napok óta arról beszéltek a pécsiek, hogy a független, szabad sajtó képviseletében utcára kerül az Új Dunántúl. Márpedig továris Cserkászov szovjet városparancsnok olyan ember volt, aki ennél merészebb terveit is keresztülvitte már. Az újság életre hívásához, persze, nem volt elég a hatalmi szó, hiszen például azokban a napokban még szünetelt a gázszolgáltatás, ami pedig elengedhetetlen feltétele lett volna a nyomdagépek beindításának, de szerencsére a sebtiben összehívott nyomdászok, átérezve cselekedetük fontosságát, vállalták, hogy kézzel szedik sorokba az ólombetűket Aztán kiderült hogy a mindössze kétoldalas, de tízezer példányszámúra tervezett első szám kinyomtatásához újságpapír sincs elegendő (ez a későbbiekben is számtalanszor előfordult..), így aztán sorra járták a papírkereskedéseket ahonnan előbb a fehér, majd a szürkésebb, végül az igazán színes, kék-zöld csomagoló- majd kartonpa- pírokat is begyűjtötték, de a gondot végül mégis az oldotta meg, hogy valaki egy raktárból előhozott pár tekercs rég ottfeledett újságpapírt Igen ám, de kétszer olyan széleset mint amilyen normálisan a Perczel utcai nyomógépen szaladt.. Kényszer szülte megoldásként nekiálltak kettéfűrészelni, mit sem törődve azzal, hogy az ebből készült lapok szélei nem lesznek éppen sem simák, sem egyenesek... így kezdte hát meg később mind dicsőségesebbé váló pályafutását a Magyar Nemzetí Függetlenségi Front lapja, amelynek szerkesztőbizottságába a Kisgazdapárt a tiszte- letes Perr Viktort, a szociáldemokraták Pozsgay Gyulát míg az MKP a megye első kommunista főispánját dr. Boros Istvánt delegálta. Az újság történelmi értékét növeli, hogy akkor tudta minden nehézség ellenére naponta (hétfő kivételével) a dolgozó tömegekhez eljuttatni a legfrissebb híreket amikor az ország nyugati felében és Európa hadszínterein még dúlt a háború. Lelkesítő, tájékoztató cikkeivel elévülhetetlen érdemeket szerzett a demokratikus pártok összefogása, az újjáépítés megindítása terén. Jelentős szakmai előrelépésként könyvelhette el a szerkesztőség, hogy ’45 január 3-ától sikerült megnyerniük felelős szerkesztőnek a nagy sajtótapasztalattal bíró Csuka Zoltánt A pártharcok éleződésével a lap tulajdonosai között is egyre mélyebb ellentétek feszültek, nem véletlen, hogy ez év nyarán saját szócsövükként a kisgazdák életre hívták a Független Népet, a szociáldemokraták pedig a Dunántúli Népszavát, míg az Új Dunántúl augusztus 22-étől, Szűcs József felelős szerkesztő, majd az esztendő végétől Révész Gy. István főszerkesztő irányításával a Magyar Kommunista Párt Dél-Dunántúli Lapja lett. Ahogy az sem megy csodaszámba, hogy ettől a pillanattól a három orgánum élesen szem- befordult egymással, az élesedő, nem egyszer becsületsértésbe torkolló viták számos sajtóperre vezettek, amelyek nyomán egyik vagy másik lapot időről időre ideiglenesen be is tiltották. 1948 tavaszán aztán a két munkáspárt egyesülése fordulatot hozott a lap(ok) életében is, hiszen a Dunántúli Népszava és az Új Dunántúlról egyaránt április 24-én megjelenő utolsó számában bejelentették a már másnap meginduló közös újság, a Dunántúli Napló létrejöttét, amelynek első száma címlapján írott vezércikkében Paizs István főszerkesztő nem kevesebbet ígér, mint hogy „...egész Dél-Dunántúl dolgozó népének igaz barátai, harcos szószólói akarunk lenni, ...eligazítjuk az olvasót az élet apró és nagy dolgaiba, ...a mi programunk a nép szolgálata...” E szolgálat persze az ötvenes-hatvanas évek történelmét a ma távlatából szemlélve nem egyszer megmosolyogtató, ám akkor mi más, a véres valóság szűrődött át a sorokon. Ahogy akkoriban mondták, és ahogy 1954 december 174 ünnepi számában a lap vezércikke csokorba szedte az addigi 10 év eredményeit, munkáját a kivívott népi hatalom körük ményei között folytatta. Lerántotta a leplet a nép kárára gazdagodókról, a tunyasággal kárt okozókról, a jóhiszeműség ezüstpapírjába csomagolt téves nézeteket terjesztőkről. Szüntelenül nevelte a dolgozókat, persze, „hogy lapunk ne tévedjen, mindig a legfontosabbat ragadja meg életünk számtalan bonyolult problémája közül, szüksége van a párt iránymutatására, vezetésére...” A párt pedig mutatta az irányt Egészen 1956-ig, amikor a forradalom eseményei a Dunántúli Naplót sem kerük ték el. Elnevezése október 31-től november 5-ig Szabad Dunántúl lett és a lapfej mellől a jól megszokott „Vüág proletárjai, egyesük jetek!” jelmondat helyébe a „Hazádnak rendületlenül” került, bal sarkába a Kossuth-cí- mert nyomtatták, miközben a „Baranya Megyei dolgozók lapjának” vallotta magát - mígnem a restauráció után, 1957. június 11- től az MSZMP és a Megyei Tanács lapjaként jegyezték. Egészen az 1971-es „tulajdonos- cseréig”, amelytől kezdve a rendszerváltozásig az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága volt a lap gazdája. APRÓHIRDETÉSEK, ANNO’ (1944-46) ■ „Mosott mngyot vesz az Új Dunántúl!” ■ „Schrein Károlyné gyógymasszőr, Kazinczy u. 1. Szegény sorsú betegeknek ingyen. ” ■ „Gyümölcs helyett fogyasszon Pannónia maláta bamasört!” ■ „Vegyél részt az embersportfogadáson” (az egyik első TOTO-felhívás, A szerk.) AZ ELSŐ „HIBAIGAZÍTÁS" ■ „...Pozsgay Gyula nem iparügyi, hanem kereskedelmi és közlekedésügyi államtitkár... ” Mellékletek, különkiadások A korszak említésre méltó külön- számai közül az első ’45. május 10-én az európai háború befejezéséről tudósított, míg a ’47 szeptember 1-jeinek a címlapján „A Magyar Kommunista Párt az ország legerősebb pártja” szalagcím foglalja össze a tartalmat A Szabad Dunántúl 1956 október-novemberi különszámai a forradalmi eseményeket értékelik, majd a következő években a gazdaság, az üzemek, helyzetével, az áruellátással foglalkoztak extraterjedelemben. A melléklapok sorában e 15 évből a Báli Naplót a Bányászt a Családi Naplóta DN Olimpiai Híradót a Levelezőt említhetjük. A regionalitásra törekvés jegyében 1949. január 25. és 1951. január 27. között készült a Tolna Megyei Napló, míg a baranyai városok közül Mohács és Komló már ekkor kapott saját oldalt A Dunántúli Napló esti kiadásaként jelent meg 1959. március 26- án az Esti Pécsi Napló, amelyet Vasvári Ferenc főszerkesztőként Bocz József felelős szerkesztőként jegyzett - és amely 1962. május 31-től 1963. április 22-i megszűntéig Bocz József főszerkesztő neve alatt Pécsi Esti Napló rímen önálló napilapként került az utcára. 1947. jan. 27. és 1951. febr. 12. között jelent meg a Pécsi Hétfő, már vasárnap esténként a legfrissebb sporthírekkel. A meccsekről az emberek a Széchenyi térre siettek a Pécsi Hétfőért és ott tárgyalták meg a „köpködőn” a friss híreket Tekinthetjük a Hétfői, majd Vasárnapi DN elődjének... Bár egyik kategóriába sem sorolható, kuriózum az 1945. május 94 Az Új Dunántúl Faliújsága, amikor a város száz pontján ragasztották ki a falakra az újságot Az ős-Dunántúl Negyven év levelek között Bár az idén lapunk fennállásának 60. évfordulóját ünnepeljük, a papír, a nyomdafesték és az ólombetűk iránt vonzódó elődök éppen 94 esztendeje (sőt, ha a gyökerekhez ásunk vissza, 112, hiszen a Pécsi Napló 1892. november 16-án látott napvilágot) tették meg az első lépést a Dunántúl nevű lap útjára bocsátására. A Pécsi Belvárosi Katolikus Kör 1910. december 3-a ülésén határozta el, hogy részvényjegyzést tesz közzé a Pécsi Újságban egy megyei hírlapkiadó létrehozására. A gondolatot hamar tett követte, úgyhogy a következő esztendő tavaszán, pontosan március 15-én, szombaton a rikkancsok 8 fillérért kínálták az ötlet szülőatyja, gróf Zichy Gyula megyéspüspök vezércikkével az utcára kerülő Dunántúlt. A Per- sián Ádám felelős szerkesztő nevével fémjelzett újság már az első számában tőzsdei híreket, hirdetéseket és sporthíreket is közölt, utóbbit a Pécsi Atlétikai Klub és a Székesfehérvári Torna Egylet másnapi „football matsch”-éről szóló beharangozó formájában, kiemelve, hogy a kilátogatok látványos „goal”-okra számíthatnak... A kemény hangú, kritikus politizálás érdekes módon a más felekezetek felé irányuló példás türelemmel párosult, majd az első nagy világégés esztendeiben a haditudósítások kerültek túlsúlyba, a kor kényszerű velejárója szerint szigorú cenzúrázás után. A szerb megszállás alatt háromszor tiltották be a lapot, amely 1921. május elsején Új Dunántúl néven, új évszámozással, visszafogottabb programmal került ismét az utcára. A konszolidáció után a már ekkor vasárnapi és ünnepi mellékletekkel színesített hírlap a vidék legnagyobb példányszámával büszkélkedhetett és nívójában is vetekedett a fővárosi újságokkal. Talán az utókor ítéleténél is nagyobb dicsőség, hogy ezt már a korabeli konkurencia is elismerte, többek között a Budapesti Hírlap, amely 1936. március 25-én terjedelmes cikkben méltatta az ugyanezen a napon éppen saját negyedszázados jubileumát egy 30 (!) oldalas különszámmal ünneplő Dunántúlt. Az új háború alatt a Dunántúl kiállt a német-magyar sorközösség mellett, vezércikkeiben’ hangot adva félelmének, hogy ha Németország elesik, hazánk is hasonló sorsra jut. 1944. október 15-étől a nyilas demagógia hangja szűrődött át hasábjain, amelynek a november 294 szovjet bevonulás előszeleként három nappal korábban kézbesített utolsó lapszám vetett véget. A ma is élő egykori munkatársak közül Hetényi Jánosné csatlakozott legkorábban lapunkhoz: az akkori kiadóvezető 1949 decemberében hívta át a levéltárból titkárnőnek, ám Radó István felelős szerkesztő tovább „csábította”, így hamarosan a levelezési rovat élére nevezték ki. 19814)en nyugdíjazták, de mert tapasztalatára szükség volt, gyakorlatilag megszakítás nélkül egy újabb évtizeddel meghosszabbította naplós pályafutását Ma így emlékszik a bő négy évtized történéseire. „Rögtön egy kis párhuzammal kezdeném a visszatekintést, és ne haragudjon meg fiatalember az Amit a Pártnak köszönhetünk: javul az élet, kevesebb a gond „...A tízéves kisfiam számára az új bakancs most készült el. Szerencsére a gyárban nemrég kaptunk 50 forintos nagykereskedői áron bőrt, másik 50-ért megcsinálták. Készül az új télikabátja is. Az is lesz vagy 450 forint”, mondja (...a feleségével és gyermekével havi 800 forintból gazdálkodó...) Gergely elvtárs. A tüzelő beszerzésén is túlvannak. 20 mázsa szén, és 12 mázsa fa áll a fáskamrában. A spájzban a polcon sorakozik a befőtt meg a savanyú paprika, szilva és egyéb lekvár. Jöhet a tél”, mondja Gergely elvtárs. „Az utóbbi években egyszer sem néztem még ilyen nyugodtan a tél elé." Gergely elvtárs hóna alá kapja a most vásárolt Makarenkó-könyvet és azzal búcsúzik. „Lesz nagy olvasás! Már rég szerettem volna megismerni Az új ember kovácsát, hát most megvettem!” R. E. (1948. november 22.) összehasonlításért, de manapság nagyon sok hiba csúszik az újságokba, sajnos, a Naplóba is”, szabadkozik nagy idők tanújaként az 1959-ben kelt újságíró-igazolványát is megmutató Marika néni, jelezve egyben azt is, hogy a 84 évét és mára kissé megnehezült járását ellentételező kitűnő szellemi frissességéhez a ma újságjainak napi forgatása is hozzájárul. „A levelezési rovat az ötveneshatvanas években különleges szerepet töltött be a lap életében, ennek kijáró megbecsülés is övezte - az ott dolgozókkal együtt. Nekem például öt beosztottam volt, akikkel naponta egy teljes oldalt állítottunk össze. Nem-nem, jól gondolja, ennyi levél valóban nem érkezett még akkoriban sem, legalábbis nem teljesen magától, úgyhogy kicsit “segítettünk“. Rendszeresen jártuk a gyárakat, üzemeket, és agitáltuk a munkásokat, hogy vessék papírra a gondolataikat, problémáikat Ezt nagyon sokan megtették, mi pedig aztán kicsit “belejavítgattunk“ ezekbe az írásokba, no nem politikailag, csak hogy kicsit szabatosabbnak tűnjenek a kétkezi munkát végző elvtársak is”, értelmezi a “szerkesztés“ kifejezést egy korabeli változatban. „Hanem aztán a legfontosabb és legörömtelibb az volt a munkámban, hogy a nehézkes hivatali ügymenet felgyorsításától a lakáskiutalásig az égadta vüágon mindent el tudtunk intézni - az olvasóknak és nem ritkán a munkatársainknak is. Ehhez persze a lap neve nyújtotta tekintélyen túl udvarias, mosolygós diplomatának is kellett lenni, ráadásul szerencsémre egykori gimnazistatársaim java része “sokra“ vitte, amit ebben a pozícióban az ügy érdekében, ugye, bűn lett volna nem kihasználni”, lebbenti fól a fátylat búcsúzóul a tárgyalókészség és a protekció sajátos kombinációjáról, mint a levelezésirovat-vezetők legfontosabb tulajdonságairól is. Az oldalt írta és összeállította: SZŰCS ZSOLT A lap változó ára A nyitószám ára 30 fillér (havi előfizetési díj: 7.50), de már a 2. számtól árengedményt vezetnek be, a kétoldalas újság csak 20 fillérbe kerüL Az első áremelés a következő februárra datálódik, 40, majd április 12-től 50 fillér az Új Dunántúl. Aztán, igaz, előbb lassacskán, indul az árrobbanás: júliusban 2, októberben 20, decemberben 100 pengő szerepel a fej mellett. A karácsonyi szám már 600 pengő, az 1946 februári 3000, az áprilisi 50 ezer, a május 11-ei, 2 millió, a június 24 500 millió pengő. A június 19- ei 10 ezer millió pengőt már csak a július 24 50 billió pengő tudja még inkább az égbe szöktetni, mielőtt július 6- án jön az adópengő: előbb 20 ezer, majd 100 ezer, 1 millió, végül július 30-án 100 millió adópengő - igaz, ez már egyben 50 fillért ér az általánosan augusztus 14én bevezetett új forint előtti napokban. S lássanak csodát, a forint valóban kánaánnak látszik, hiszen nemhogy őrzi az értékét, de növeli is, így 3-án már csak 40 fillérbe kerül a lap, amit aztán innen kezdve éveken át tartani is tudott Minden külön éríesité. se yelt A pótolhatatlan veszteség mélységes fájdalmától megtört szívvel jelentjük, hogy* hőn szeretett speku ácíós alapunk PENGŐ a Horthy-rezsim alatt világrakényszerített dicstelen életének tizenkilencedik, legszaporább esztendejében a mai napon a magyar népnek okozott hosszas szenvedés után élhunyt, pusztulásába magával rántva számunkra oly kedves gyermekeit és unokáit: MtlPÍNGÖT, B PENGŐT és ADÓPENGÖT is. Emlékét és azállala szerzett aranyme- nyiséget szeretettel megőrizzük, ha hagyják. Tisztességes BÉKE tisztességtelen PORAIRA! Dollárparitáson egyáltalán nem drága halottunkat gyászolják még Sötét Ödön Reakcy Jóska Fekete Péter Doll Aron és a többi gyászaié akasrtófavirat) lm Temetést r*öde*í: A Front élé» a MKP
