Új Dunántúli Napló, 2004. november (15. évfolyam, 299-327. szám)

2004-11-17 / 314. szám

2004. NOVEMBER 17., SZERDA - DUNÁNTÚLI NAPLÓ RIPORT 7 KULTÚRA ­AZ ÉNEK SZEBBÉ TESZI AZ ÉLETET ERDÉLYI HANGVERSENYKÖRŰTON JÁRTAK SZEPTEMBERBEN. A pécsi Nyugdíjas Pedagógusok Barátság Kórusát a Prágai Zenei Fesztiváltól a vidé­ki öregek otthonáig szívesen látják, hallgatják. A decemberi naptáruk nagy része már betelt, többek között adventi koncertet adnak a pécsi Do­minikánus Házban 20-án, de elviszik a karácsony hangulatát több szociális otthonba is. fot&tőthl „A színes ceruzák” új rajzai koncert Koncz Zsuzsa méltósága és a mai világ Kivételes koncertet ad Koncz Zsu­zsa csütörtökön este 19 órától a PTE Szigeti úti aulájában: régi nagy sikereiből válogat. Olyan szá­mokat hallhatunk, amelyeket már évek óta nem énekelt, de lesznek a műsorban meglepetések is. Mészáros B. Endre- Hosszú ideje nem találkoztam a közönsé­gemmel, ezért az uniós csatlakozás kap­csán Németországban indított turnét most Felvidéken, Erdélyben és itthon folytatom. A 21 állomás egyike a pécsi. Azért került be a programba, mert nagyon szeretem a vá­rost. Sajnos, a Vajdaság kimarad a sorozat­ból, bár terveztük, hogy Szabadkára is le­megyünk, de az ottani politikai helyzet út­ját állja az efféle próbálkozásoknak, mi pe­dig nem akartuk fokozni a feszültséget. Koncz Zsuzsát németföldön például máig nem felejtették el, bár a fal lebontása óta odakint keveset szerepelt, de eló'tte 3-3 ba­kelitlemezt adtak ki Kelet- és Nyugat-Né- metországban, most pedig egy CD-váloga- tás született az ismert dalaiból.- Hogy itthon min dolgozom? - kérdez vissza. - Verseket gyűjtök, melyekből jövő­re áll össze az új album. Legutóbbi - har­mincegyedik -, Ki nevet a végén című le­mezem szerzőjét, Lerch Istvánt ennek a megalkotásába is bevonom, de mások is ak­tív részesei lesznek a szerzeményeknek. Emellett most jelent meg egy DVD a tavalyi Erkel színházi műsoromról, és tervezünk egy biográf-videót is a tévé archívumából összeszedegetett felvételekből. Ami az „egyebeket” illeti, a művésznő sar­kosan fogalmaz: itthon a kereskedelmi rádiók divattrendjébe nem férnek bele a Koncz Zsu- zsa-számok, a tévécsatornákon pedig manap­ság csak akkor szerepelhetnek pop-rockéne- kesek, ha mulatós bulikon bohócot csinálnak magukból. Az egykori Ki ngit tud? és Táncdalfesztivál- győztest arról is megkérdeztük, napjaink Me­gasztár-vetélkedőjéről mi a véleménye, roko- nítható-e a régi versenyekkel?- A Megasztár szigorúan üzleti vállalkozás. Nem baj, hogy van, ámbár lehetne jobban, sokkal humánusabban is csinálni. Legutóbb például döbbenten láttam, hogy a szép remé­nyekkel induló, jó hangú énekeseket milyen tucatszereplőkké formálták a sorozat végére. Az Eszenyi-páros földi-ági világa Az Ég és Nő között; ezzel a címmel látható szerdán és csütörtökön a pécsi Harmadik Színházban Eszenyi Enikő és élettár­sa, Milan Mikulcik szín­játéka. A teremtéstől a gyilkosságig, férfi és nő megannyi sajátos helyzet­ben találkozik, ám a figu­rák magukon viselik a két színművész jellemvo­násait is. Mészáros B. E. Az ember, pontosabban a férfi és a nő tragédiáját, komédiáját lát­hatjuk tizenkét jelenetben. Más­részt úgy is fogalmazhatnánk, mint tette azt Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból, ahol a páros magát a házasságot jel­képezi. Tizenkét képben, vagyis hónapról hónapra, ahol az év­szakok váltakozásának megfele­lően az alakok íze, illata, formá­ja is folyamatosan alkalmazko­dik az időszakhoz. Ádám és Éva lép elénk meg­annyi jelképes párosban, hol Bonnie és Clyde alakjában, hol meg falusi tanítónőként és nagyfülű szatírként. A szlo­vák szerző, Dodo Gombár ötle­teit Eszenyi Enikő és immár nyolc esztendeje életbeli pár­ja, Milan Mikulcik jeleníti meg. Nem marad el a szoká­sos Eszenyi-varázslat, a fino­man adagolt humor és a teát- rális érzelemáradat, melyhez csatlakozik egy gumimozgású színművész, aki minden figu­rát azonnal belülről láttat, mintegy igazolva, miért esett rá Eszenyi Enikő választása a színpadon és az életben egy­aránt. A férfi-nő kettőst teljesen át­járja a szlovák-magyar színész­pár minden saját rezdülése. Mi­közben idegenek történetei pe­regnek, egyre inkább Eszenyi Enikőről és Milan Mikulcikról szól a dialógus, de a férfi és a nő gondolatai betöltik a“’ teret, Ádám és Éva újra eggyé válnak, miként az induláskor, a terem­tés idejében. Ezt a hihetetlenül sokrétű, improvizatív darabot a főváros­ban csak örömszínhá'zként em­legetik. A fővárosban a darabot örömszínházként emlegetik Kimagasló szakmai mun­kájáért Pro Sanitate Em­lékéremmel tüntette ki az egészségügyi miniszter a Baranya Megyei Kórház Kerpel-Fronius Ödön Gyermek-Egészségügyi Központ belgyógyászati osztályának helyettes fő­nővérét, Bozsó Lászlónét. Cseri László Mint ahogyan egy ideje már a gyermekekkel foglalatoskodó kli­nikákon és kórházakban, általá­nossá váltak a Kerpel-Fronius Gyermekkórház belgyógyászati osztályán is a színes rajzok, ké­pek, melyek elviselhetőbbé te­szik a létet azok számára, akiket arra kényszerített a sors, hogy otthonuktól távol, kórtermekben töltsék idejüket A légkör itt igen­csak jó lehet, amerre csak elme­gyünk, mindenütt kiegyensúlyo­zott arcokat lát az ember, ame­lyek a helyettes főnővér láttán felderülnek. Bozsó nővér neve - így szólítják Bozsó Lászlónét - fogalommá vált, ő az a nővér, akit úgy kell elzavarni szabadságra, mert itt jól érzi magát. Éppen negyven évvel ezelőtt, 1964 novemberében került eh­hez az intézményhez, a fertőző osztályra. Két évig dolgozott Pé- ley Iván mellett, akitől nagyon sokat tanult. Aztán következett a csecsemő-, majd a légúti osz­tály, s 1976 óta szorgoskodik a belosztályon. 1999-ig volt főnő­vér, majd egy jogszabály már fő­iskolai végzettséghez kötötte ezt a beosztást - azóta a helyettesi feladatokat látja el. Betlehemné Tóth Éva ápolási igazgatóhelyettes szerint Bozsó nővér igen szerencsés alkat, s nem mindennapos intelligenci­ával rendelkezik, mert tapasz­talatai szerint az ilyen jellegű „lefokozást” mások igen nehe­zen viselik el, ő viszont rendkí­vül jól alkalmazkodott a válto­zásokhoz.- Tizenkét éves voltam, ami­kor elhatároztam, hogy nővér leszek - meséli Bozsó nővér -, mert akkor hozott össze a sors olyan nővérekkel, akik mosoly- talanok és rendkívül szigorúak voltak. Megfogadtam, hogy én más leszek, mert éreztem, hogy egy simogatás, a kéz megérin­tése milyen sokat jelentene a betegnek. Az a rendkívüli benne, magya­rázza az ápolási igazgató, hogy különös érzékkel találja meg a hangot a gyerekekkel. S ez nem­csak a betegekre igaz, hanem ar­ra a több száz fiatal diákra, akik időnként megjelennek a kórház­ban, miután az intézmény az ok­tatókórház funkcióját is betölti. Az őrmester-típusú nővérek pe­dig igencsak riasztóak lennének. S az egyáltalán nem közömbös, milyenek lesznek a jövő nővérei, mert nem csupán a betegek, ha­nem az orvosok életében is fon­tos szerepet töltenek be, egy rosszul rögzített gyermek akár orvosi karriereket tehet tönkre.- A lányom már felnőtt, 24 éves. Sohasem vonzotta ez a pá­lya, mert nem a szépségeit látta, mint én, hanem azt, hogy az any­ja minden idejét leköti ez a mun­ka, még szombatonként sincs otthon. A hajnali négy órakor tör­ténő felkelések, aztán idebent a vérvételek, próbareggelik, gyógyszerezések, vizeletvizsgá­latok nem mindenkit vonzanak, nem beszélve a fizetésekről. Amikor hét évvel ezelőtt nyugdíj­ba mentem, sírva jöttem vissza, mutatva a papíromat, mert 21 ezer forintot kaptam. Azóta nyugdíjasként dolgozom itt, egy­előre, úgy tapasztalom, minden­ki megelégedésére - sorolja Bo­zsó nővér. Tíz éve annak, magyarázza az ápolási igazgató, hogy sikerült a légkört megváltoztatni a gyer­mekkórházban, amikor az or­szágban az elsők között nyitották ki a kórtermeket a szülők előtt. Addig szigorúan zárni kellett az ajtókat, még ő is, mint egészség- ügyi dolgozó, arra kényszerült, hogy beteg gyermekeihez vala­milyen trükkel szökjön be. Túl azon, hogy a gyerekeknek na­gyon fontos a szülő jelenléte, ter­mészetesen van hátulütője is a dolognak, hangsúlyozzák mind a ketten, mert néhányan éjjel-nap­pal ott ülnek, s olykor beleszól­nak a nővérek dolgába, de a * konfliktusok kezelhetőek. Mint ahogyan a problémás gyerekek is, csak érteni kell a módját. A gyermek-egészségügyi köz­pontba nem csupán a megyéből jönnek betegek, köszönhetően elsősorban annak, hogy hipertó­nia centrum is egyben, ezért Győrből, Veszprémből, Székesfe­hérvárról és még távolabbról is érkeznek. A belosztályon ezért mindig teltház van. A nővérek fluktuációja az utóbbi időkben felgyorsult, régen volt már az az időszak, amikor fix gárda dolgo­zott a különböző osztályokon. A betegségek struktúrája sokat változott a negyven év során, mondja Bozsó nővér, eltűnt egy sor klasszikus fertőző betegség, mint a skarlát, a kanyaró vagy a hepatitisz, de vannak helyettük újabbak, sok az autoimmun be­teg, s egyre több az allergiás - évente négyezer jár ide kezelésre. Végigsétálunk a belosztály fo­lyosóján, Bozsó nővérnek min­denki számára van egy mosolya, a kis betegek pedig visszainte­getnek. Kivétel ez alól két nagy­lány, akik nagy buzgalommal festik éppen egymás körmét Ez pedig mindenképpen a biztos gyógyulás jele. Akinek a kórház jelenti az életek Egy simogatás, ’ a kéz megérintése sokat jelent a betegnek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents