Új Dunántúli Napló, 2004. november (15. évfolyam, 299-327. szám)

2004-11-13 / 310. szám

12 DUNÁNTÚLI NAPLÓ - 2004. NOVEMBER 13., SZOMBAT POLITIKAI VITAFÓRUM Kiemelkedő aktivitás pontosítsunk Vannak pozitív fejlemények is Válasz a DN október 30-i számában megjelent „A megoldást várjuk, tovább romló munkaerőpiaci ki­látások” című cikkel kap­csolatban. A piacgazdaságban a verseny természetes velejárója, ha a vál­lalkozások tulajdonosai és a me­nedzsment strukturális változ­tatások mellett dönt, ami ver­senyképességük fenntartását vagy annak javítását célozza. Ennek a döntésnek természete­sen foglalkoztatási vetületei is vannak: technológiaváltás, át­szervezés, átképzés, profiváltás, létszámcsökkentés, létszámbő­vítés stb. Az említett cikk szerzője a teljes körű munkaerő-piaci helyzetelem­zés helyett kiragadta a foglalkozta­tási szempontból kedvezőtlen ese­ményeket, azokat idézte (meglehe­tősen pontaüanul). Pontosítsunk:- a Baranya Megyei Munkaügyi Központban bejelentett összes ér­vényes álláshelyek száma: 4287 (2004. szeptember) és nem 3000, ahogy írta.- A tüzérdandár laktanyából 500 fő került leépítésre, közülük 450-nek sikerült valamilyen mun­kaerő-piaci megoldást találnia.- Mohácson a Farostlemezgyár 298 fős leépítést jelentett be. Nem jogutód nélkül szűnik meg a cég, hanem jelentős befektetéssel tech­nológiaváltást hajt végre. Eredmé­nyeként egyrészt megfelel majd a legkorszerűbb környezetvédelmi előírásoknak, másrészt a termelé­si érték is várhatóan lényegesen magasabb lesz (igaz, hogy ezt csökkentett létszámmal éri el). Ugyanakkor vannak pozitív fej­lemények is a megyében. Ezekből elfelejtett idézni a szerző.- Az Elcoteq az elmúlt 3-4 hó­napban közel 2000-rel növelte lét­számát Jelenleg 5200 főt foglal­koztat, és ezzel Baranya megye legnagyobb foglalkoztatója lett- Számtalan kis- és középvál­lalkozás bővítette és bővíti foglal- koztatotti létszámát a megyében. A Baranya Me­gyei Munka­ügyi Központ 2004. I-m. ne­gyedévében ha­vonta átlagosan 1200 fő elhe­lyezkedését regisztrálta - csak a nyilvántartásában lévő munka- nélküliek közül.- Tovább nő a kereskedelem­ben dolgozók száma (Újra nyitott a FEMA, Komlón megnyílt a Tesco 144 alkalmazottal stb.). Természetesen nem állítható, hogy a foglalkoztatási helyzet ide­ális. Vannak problémák, melyek intézkedéseket igényelnek.- Két beadott foglalkoztatási paktum van (Baranya megyei és Pécs kistérségi). Igyekszünk ta­nulni azt a partnerséget, ami a fog­lalkoztatási helyzet további javulá­sát eredményezi.- Az országban a legtöbb EQUAL pályázatot Baranya me­gyéből nyújtották be (13 db) a fog­lalkoztatási esélyegyenlőség meg­teremtése témakörében.- Jlasonlóan kiemelkedő a ba­ranyai szervezetek aktivitása a Humánerőforrás-fejlesztési Ope­ratív Program intézkedései kereté­ben elnyerhető, főleg az Európai Unió Szociális Alapjából társfinan­szírozóit források tekintetében!- Elkészült Baranya megye szakképzési koncepciója és a kö­zelmúltban fogadta el a közgyűlés Pécs város új foglalkoztatáspoliti­kai koncepcióját Mindenkivel hajlandók va­gyunk együttműködni, akinek célja a foglalkoztatás, a foglalkoz­tathatóság fejlesztése. Gonda Tibor, MSZP Kőmíves Kelemenné ma Tisztelet és becsület Lakiteleknek - és az igazságnak! Most az országos ügyekre kellene összpontosítania a Magyar Demokrata Fó­rumnak. De a jobboldali sajtó nem hagyja. Reggeltől estig, estétől reggelig rombolják az MDF esélyeit. Egyetlen politikust sem enged­nek a közélet nagy összefüggé­seiről beszélni, nincs az a szak­mai kérdés, amelynek kapcsán időt adnának szakértői vála­szok megfogalmazására. Reggeltől estig, estétől regge­lig rombolás. Mint a magas Déva várát épí­tő Kőmíves Kelemen idejében. Amit raknak délig, leomlik estére... Mitikus dühök fonják körül az MDF-et. Nemcsak a vár felépíthetőségét, a jövőt vonják kétségbe. Tisztelet és becsület Lakiteleknek. De legyen tiszte­let és becsület az igazságnak is! Néhány nyilvánosan elmondott, kegyetlen őszintesége szó kelle­ne már a lakiteleki fogantatás­ról, az alapító atyák akkori gon­dolatairól, a kor lehetőségeiről és az azóta megtett utakról. Az MDF-et nem egy ember alapította. Szellemileg nem is volt, nem is lehetett a meghatá­rozója. Akik azok voltak, már régóta eltűntek a politikai sem­miben, vagy közelhúzódtak a MIÉP-hez, az MDNP-hez, leg­újabban pedig a Fideszhez. La­kitelek Antall József óta csak mítosz, hiszen az ő vezetése idején kellett szembesülni az­zal, hogy a valódi alapító atyák szívük szerint a Parasztpártot tudták volna folytatni, azt a ne­mes hagyományú pártot, amely azonban már nem volt beilleszt­hető a modern közélet rendsze­rébe. Antall József konzervatív for­dulata volt az MDF korszerű út­jának kezdete. Az alapító atyák döntő többsége - ki ilyen, ki olyan okokból - nem rokon­szenvezett ezzel a fordulattal. Lezsák Sándor is csak halkan. Nem volt kedves számára se An­tall, se Boross Péter, most meg éppen Dávid Ibolya. Majdnem szánalmas a Lakiteleki Munkacsoport hivat­kozása az alapító szellemre. Az a program ugyanis, amelyhez a frakció ellenszervezkedő tagjai közelhúzódnak, számos ke­ménybalos vonást mutat. Lásd: nemzeti petíció, privatizációs stop stb... Nagyon nagy kárt okoznak a jobboldalnak az MDF-frakció rombolói. A tíz százalékot elérő, erős és önálló MDF-re azért van szükség, hogy a kisgazdák és a kereszténydemokraták szétve­rése és Fideszbe tagozása után jobboldali kormányt lehessen alakítani 2006-ban. Ha nincs koalícióképes Magyar Demok­rata Fórum, akkor a Fidesznek csak a Szabad Demokraták Szö­vetsége nyújthat baráü békejob­bot. Nem csak az igazság, ha­nem a múlt is nagy úr! Szép tablókép lesz majd - és rajta lesz a volt emdéefesek Ä ! egyike-másika is. A „szeren­csések”. A be­jutók. Hogy ak- JL kor mivel fog­m jak majd ma­tt iriSi gyarázni mai tetteiket, azt vélhetően még ők sem tudják. De hogy mit fog­nak gondolni róluk a választó­ik, azt nem nehéz megjósolni. Magas Déva várát tehát fel kell építeni. Úgy látszik, áldo­zat nélkül ma se megy. Soha­sem áldozat nélküli, ami ne­mes és erős. Az MDF már a fal felső szintjén van. Az utolsó tégláknál. Az omlás kizárva! Dr. Habjánecz Tibor, MDF Útlevél Európához A polgári körök szeretettel várnak mindenkit a no­vember 17-én, szerdán, 18 órakor kezdődő Útlevél Európához avagy „igen” a 15 milliós magyar nemzet­re című rendezvényre. Helyszín a pécsi Református Gimnázium (Engel János u. 15.) sportcsarnoka. Beszédet mondanak: Hende Csaba, a polgári körök koordi­nátora, Mikola István, a polgári kormány egészségügyi minisz­tere, Jakab Sándor, a Horvátor­szági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke és Szent- mihályi Szabó Péter író. Fellépnek: Varga Miklós, Vi­kidéi Gyula, Tolcsvay Trió, vala­mint Csurka László, Vásári Mó­nika és Benkóczi Zoltán szín­művészek. Műsorvezető: Keré- nyi Imre. (a) HITTEL, BIZALOMMAL, Keresztény szociálpolitika 3. A családok megerősítése Hazánkban a csökkenő gyermek- áldás, a válások növekvő száma, az alacsony házasodási kedv, mind-mind a család intézményé­nek megroppanását mutatja. Pár­tunk elkötelezett a társadalom legfontosabb intézményének új­raépítésében. A különböző élet­helyzetekben, válságokban lévő családok számára különböző programokkal kívánunk segíte­ni. Gazdaságpolitika terén beve­zetjük a családi típusú adózást 4. A romák integrálása Hazánkban az átalakulás ki­szorította a cigányságot a mun­kaerő-piacról, többségükben a le­szakadó térségek zárványaiban élnek. Mind a roma, mind a több­ségi társadalom alapvető érdeke e helyzet megváltozása. Külön programot dolgozunk ki a romák munkához juttatására. Az iskolai nevelés fontos tere­pe a leszakadó csoportok gyer­mekei integrálásnak. Olyan Isko­lai programok kialakítása szük­séges, melyek lehetővé teszik a nehéz sorsú, hátrányos helyzetű gyermekek integrálását. 5. A hajlékta­lanok helyzete A hajléktalan embereken való segítés során ideiglenes meg­oldásként elfo­gadható átmeneti szállások, ottho­nok létesítése is, de tartós megol­dásként állami költségvetési for­rásból, illetve jogi eszközökkel a lakásukat vésztőkét védeni fogjuk. 6. Hosszú távon fenntartható nyugdíjrendszer Megítélésünk szerint az idős­kor biztonsága az emberi méltó­ság része. Hazánk jelenlegi nyugdíjrendszere nem kielégítő­en szolgálja ezt a célt, ezért átala­kításra szorul. E rendszer nem ösztönzi a biztosítottakat befize­tésre, a politikai ígérgetéseknek viszont tág teret ad. Olyan nyugdíjrendszert alko­tunk, mely az időskori biztonsá­got az aktív kori teljesítménnyel - befizetéssel, gyermeknevelés, az anyaság elismerésével köti össze. Azok számára, akik ilyen teljesítményt nem tudtak létre­hozni alapnyugdíjat ad. Változtatni kívánunk a jelenle­gi torz nyugdíjarányokon és ala­csony nyugdíjakon, szolgálati időt figyelembe vevő egyszeri nyugdíjemelést tervezünk. 7. Szociális lakásprogram A lakáshoz jutás feltételeiben pozitív változások indultak be. Ezek a folyamatok azonban nem érték el a társadalom alsóbb réte­geit Ezért fontosnak tartjuk, hogy a korábban megindult programok újabb, más társadalmi rétegek ré­szére is elérhető programok ké­szüljenek. Ursprung János, a KDNP OE tagja A „nép szolgái" Politikusok példamutatása Egy társadalom működésében az állampolgárok tudata, a szürke- állomány a számítógép szoftver­jéhez hasonlítható. A szürkeállo­mány vezérli az emberek gondol­kodását, mindennapi tetteit. A felnőtté váló gyermek, a honpolgár agya azonban nem egyszer, s mindenkorra adott program szerint működik, ha­nem változik, szerencsés eset­ben fejlődik. A tudati program­nak tehát állandó eleme a folyto­nos változás, amely normális kö­rülmények között a mentális gyarapodást, a humán intelligen­cia növekedését eredményezi. Ilyenkor elmondhatjuk, hogy a tudatformálás az egyén, a közös­ség hasznát, élet- és versenyké­pességét szolgálja. Normális kö­rülmények között a gyermekből ember- és hazaszerető felnőtt, önmagát és társadalmát gazdagí­tó, kiművelt emberfő válik. A magukat normálisnak nevezhető társadalmakban a tudatformálás eszközei-színterei (oktatás, val­lás, politika, média) harmoniku­san simulnak egymásba az egyé­ni karrierépítés céljaival. A nemzet szoftverfejlesztői kö­zül több szempontból is kiemelt szerepe, felelőssége van a politi­kusoknak. Először is, ők alakít­ják, pl. a gazdaságpolitikát, mely meghatározza, mennyire ver­senyképes termékek jelennek meg a kimenetnél. Másodszor, kommunikációjuktól függ az em­berek politikailag különösen ma­nipulálható világértelmezése. Harmadszor, a politikusok ma­gatartása minta az állampolgá­rok számára. Tudva vagy tudat­talanul, az emberek gyakran a politikusok köréből választják példaképeiket Ennek bizonyíté­ka, hogy a politikusok viselkedé­si mintáit viszontlátjuk minden­napjainkban, szűkebb-tágabb környezetünkben. Hogyan cselekszenek politiku­saink manapság? Hogyan tartják be, teszem azt, az évezredek pró­báját kiálló parancsolatot, „Sze­resd felebarátodat, miként ten- magadat”? A választói szimpátiát sajnálatos módon nem teljesítmé­nyükkel, hanem retorikájukkal kívánják elnyerni. Gyűlöletbeszé­det tartanak a nemzet szentélyé­ben, mellyel a Parancsolatot ha­szonelvű paródiává degradálják: „Szeresd, dicsérd önmagadat, gyűlöld, becsméreld felebaráto­dat”. Csoda-e, ha - miként a mi­napi szentbeszédben hallottuk - „az emberek elfordulnak az igaz­ságtól, és a meséknek hisznek”? Csoda-e, hogy az önmagasztalás, lejáratás népbetegséggé vált, s mind többen tanulják meg az önimázsépítés gusztustalan pro­pagandafogásait? Törölve tehát a közgondolkodás szoftverjéből a Parancsolat, törölve az „Öndicsé­ret büdös” közmondás! Törölve Kölcsey szállóigéje: „Kérkedik éretlen kincsével az iskola gyer­meke, míg a teljes eszű bölcs megalázza magát”. Szoftvervírus által törölve az objektív önkritika. Ma olyan luxus ez, amelyet csak az igazán nagyok engednek meg maguknak. A politikai elit mintá­jára a munkahelyeken is mind gyakoribb, hogy nem az nyeri el a pálmát, aki átugorja a 230-at, ha­nem az, aki átbújik a léc alatt, amihez persze „megfelelő” zsűri is szükségeltetik. A korabeli vicctermés egyik gyöngyszeme szerint a politi­kusok két csoportra oszlanak. Azokra, akik semmire sem ké­pesek, s azokra, akik mindenre képesek. Nos, a „nép szolgái” között ma már nincs olyan, aki semmire sem képes. Apropó, képesség! Azt ugye elvárjuk, hogy az asztalosnak asztalos, a lakatosnak lakatos, a kémény­seprőnek kéményseprő képesí­tése legyen. S mit várunk el a politikustól? Egy klasszikus de­mokráciában a politikusok Cambridge, Oxford padjaiból kerülnek ki, s úgy hírlik, a brit modell tűrhetően működik. A politikusi tevékenységért ma már tisztes fizetést biztosít az adófizető. Részéről tehát jogos az elvárás, hogy ne képesítés nélküli, autodidakta politiku­sok szolgálják. A közjó szolgála­tára felesküdöttektől ugyanúgy elvárható az erkölcsi tisztaság, szakirányú végzettség, miként az asztalostól, lakatostól, ké­ményseprőtől. Lehet, ha ezt ten­nénk, jobban megszűrhetnénk, kik lehetnek a „nép szolgái”? Dr. Lendvai Endre A lehetőségek országa A címből talán nem sokan gon­dolnának arra, hogy ez hazánk­ra vonatkozik. Pedig Magyaror­szág viszontagságos történelme és a jelenlegi katasztrofálishoz közelítő helyzete ellenére is a lehetőségek országa. Kiváló éghajlati és talajadott­ságú területeink virágzó mező- gazdaságot tehetnének lehető­vé. Műemlékekkel teli városa­ink, csodálatos tájaink, világ- örökségeink, népművészetünk a mainál sokkal jobb idegenfor­galom alapjait teremthetnék meg. Szellemi bázisunk a világ­elsők között van. Ezekhez a té­nyezőkhöz még számítsuk hoz­zá népünk akaraterejét, kitartá­sát. Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy Magyarország igazi jóléti ország lehetne. A lehetőségek adottak. Ám a lehetőségeket ki is kell használ­ni, ami az ország vezetőinek fel­adata lenne. De mit látunk 15 évvel a rend­szerváltás után? Hazánkat pök­hendi milliárdos vagy jobb eset­ben is multimilliomos sikerem­berek irányítják, akik az egy­szerű nép gondjairól mit sem tudnak. Nem is nagyon érdekli őket. Eközben a lakosok nagy része szerény jövedelméből ten­gődik. Emberek tömege alszik az utcákon. Idős emberek kutat­nak a szemetesben és az ott ta­lált penészes kenyeret kénytele­nek megenni, ha nem akarnak lopni vagy éhenhalni. Ez azok­nak a szégyene, akik a gazdaság föllendüléséről, sőt egyenesen jólétről handabandáznak. És mi hiszünk nekik? Nem! Magyarországon a jólétet a leg­többen még hírből serrnsmerik. Van egy szűk réteg, melynek a ’90-es években sikerült meg­gazdagodnia, többiek pedig egyre szegényebbek lesznek. De kinek a felelőssége, hogy ez a gyönyörű ország megrekedt ezen a szinten? A hatalom gya­korlói a magyar ipart tönkrever­ték, az országot kiárusították, az inflációt meg nem tudják - vagy nem akarják - megállíta­ni. Havi több százezer vagy mil­lió forinttal a zsebükben köny- nyen magyaráznak a jólétről azoknak, akik a létminimum közelében élnek. Erdős László, MIÉP I I 4

Next

/
Thumbnails
Contents