Új Dunántúli Napló, 2004. október (15. évfolyam, 269-298. szám)

2004-10-27 / 294. szám

2004. OKTÓBER 27., SZERDA - DUNÁNTÚLI NAPLÓ 7 KULTÚRA - RIPORT Összevont intézmények pénzigényes Kulturáltan menetelünk a cím érdekében A pécsi közgyűlés kulturális bizott­sága a múlt héten intézmény-össze­vonásról döntött, és a jövő évi költ­ségvetési keretösszegekről tárgyalt. Bebessi K. Intézmény-összevonásról döntött a múlt hé­ten megtartott együttes ülésén a pécsi ön- kormányzat kulturális bizottsága, karöltve az ifjúsági és civil kapcsolatok bizottságá­val. A döntés alapján, Pécsi Ifjúsági Köz­pont címmel, az Ifjúsági Házat (IH) bízzák meg az eddigi igazgató, Nagy Sándor fő­igazgatóvá történő előléptetése mellett a városi ifjúsági kulturális intézmények ve­zetésével, a munkájuk koordinálásával. Ide tartozik majd a Szivárvány Gyermekház, a Mecseki Vidámpark és a Gyermekvasút is. Meixner András kulturális bizottsági el­nök lapunknak elmondta, minderre többek között azért van szükség, mert az Európa Kulturális Fővárosa pályázat kapcsán az if­júsági intézmények, programok megkülön­böztetett szerepet kapnak. Tervezik még, hogy a Balokányligetben egy ifjúsági par­kot is létrehoznak. A kultúrára Pécs az elmúlt évben nagyjá­ból 3 milliárdot költött. Idén is hasonló ösz- szegből gazdálkodhat a város. A kulturális bizottság ennek ama hányadával foglalko­zott, amely a 2005. évi költségvetési igé­nyek kiegészítését foglalja magába. Ez az összeg eddig 366 millió fo­rintot tett ki. Most ennek a további kiegé­szítésére hangzottak el javaslatok. • A bizottság tagjai támogatták, hogy a Rá­kóczi út 11. számú épület modern képtári célokra történő felhasználására irányozza­nak elő 150 millió forintot. A kulturális fő­városi cím pályázatának előkészítésére elő­zetesen tervezett 100 millió forintot a mos­tani javaslat 300 millióra emeli. A Pécsi Szabadtéri Játékok korábban 20 millióra tervezett támogatását 50 milli­óra emelnék, a képzőművé­szeti katalógusok, kulturális dokumentációkra szánt ösz- szeget pedig 5 millióról 15 millióra. Számos kisebb összegről, támogatásról is szó volt. A kulturális ágazat im­már komplett 2005. évi költségvetési tervezetéről, a teljes költségvetéssel egyetemben, a városi köz­gyűlés dönt majd. A fiúk is énekelni akartak Húsz éve keresték meg Szabó Szabolcs karnagyot a leőweysta fiúk, hogy bi­zony ők is énekelni sze­retnének, alakítsanak egy vegyeskart a gimnázi­um két nagy hagyományú kórusa mellett. Ma ők ün­nepük jubileumukat az iskola dísztermében. Méhes K. Az ötlet tavasszal született, az­tán eltelt a nyár, és ősszel meg­alakult a vegyeskar, amiben ak­kor még sok leány­kari tag is szerepelt. A kezdet nem volt könnyű, ugyanis a fia talemberek, bármennyi re szerettek énekelni, többnyire a kottát sem ismerték. Ahogy Szabó Szabolcs visz- szaemlékszik: a nul­láról kellett kezdeni a zenei felkészülést, ő éne­kelte elő a dallamot, szinte hangonként. De nekiálltak, és karácsonykor már felléptek, sőt, a következő tavasszal az Éneklő Ifjúság versenyen aranyérmet nyertek. Azóta sincs ez másképp, a Leőwey Klára Gimnázium Ve­gyeskara szinte minden meg­mérettetésről az első helyek valamelyikével tér haza. Pe­dig ez a kórus különös odafi­gyelést igényel, éppenséggel a fiúk miatt.- A gimnazista évek még a mutálás korszaka, ilyenkor na­gyon vigyázni kell a fiúhangra, nem lehet vele se túl magasra, se túl mélyre menni - említi Szabó Szabolcs. Ami a vegyeskar repertoárját illeti, jellemző, hogy szeretik az egyszólamú dalokat, és hagyományo­san tisztelt nagy zeneszerzők mű­vei mellett éne­kelnek Tolcsvay- vagy Republic- szerzeményt is. Arra különösen büszkék, hogy a kórus számára írt egy-egy dara­bot Szokolay Sándor, Karai József, Tillai Au­rél és Várnai Ferenc is. Utak a tudomány európai világába kutatók Az életpályát és a mobilitást tennék vonzóvá Dunai I. Az Európai Unió egyik kiemelt célja, hogy minél nagyobb mértékű anyagi és emberi erő­forrást fektessen az európai kutatás-fejlesztésbe. Erre hoz­ták létre az Európai Mobilitási Központok Hálózatát, amely­ben Magyarország is részt vesz. A hálózat Európa-szerte segíti a ki- és beutazó kutató­kat a mobilitáshoz szükséges gyakorlati kérdésekhez adott információkkal, az álláslehető­ségek feltárásával. A kutatói mobilitási hálózato­kat idehaza a Tempus Közala­pítvány végzi a Tüdomány és Technológiai Alapítvánnyal kö­zösen. A Dél-Dunántúlon a Pé­csi Tudományegyetem és a Ka­posvári Egyetem a hálózat regi­onális kapcsolódási pontjai. Mindkettő részt vesz a Tudo­mány ünnepe programsorozat­ban, amely során előadásokon és kerekasztal-beszélgetése- ken fiatal kutatók, PhD-hallga- tók és különböző tudós generá­ciók mutatkoznak be a diákok­nak, vázolják a társadalom és a tudomány kapcsolatát érintő kérdéseket. A szervezők célja, hogy a diá­kok számára vonzóvá tegyék a kutatói életpályát. Utak a tudo­mány világába, a világ tudomá­nyába címmel tegnap nyílt na­pot tartottak a PTE Általános Or­vostudományi Karán. A rendez­vényen a kutatási mobilitási le­hetőségekről, a Marie Curie ösz­töndíjakról, az Európai és a Ma­gyar Kutatói Mobilitási Hálózat­ról, a Pécsi Tudományegyetem­ről, mint dél-dunántúli regioná­lis kapcsolódási pontról tájékoz­tattak, valamint bemutatták az Európai és a Magyar Kutatói Mobilitási Portált (http://eraca- reers-hungary.tpf.hu). If 1? T V A n *T< AEtr jtviruti I A ROMA HOLOCAUSTRA EMLÉKEZTÜNK A ROMA HOLOCAUST 60. évfordulója alkalmából felállított emlékművet avat­ták fel tegnap Pécsett, a Lánc utcai parkban. A carrarai márványból készült alkotást Horváth Zoltán Jenő készítette, a szobor egy krematórium kéményét ábrázolja, domborművekkeL Az ünnepi alkalmon Göncz Kinga, szociális, csa­ládügyi és esélyegyenlőségi miniszter mondott beszédet fot&löffierp. Tündérvilágtánc a kandalló előtt A költözés után jóformán az egész család zokogott örömében, valószínűleg még el sem hitték, hogy a berendezett, fűtött víkend- házat ők és csak ők élvez­hetik, legalább egy dara­big. Senki sem rugdossa őket tovább, nem támad rájuk késsel a főbérlő. Barabás Béla A mostani helyzet számukra egy tündérmese boldog végki­fejlete, holott a történet valószí­nűleg csak most kezdődik. Már­pedig ez a kezdet egy három kisgyermeket nevelő fiatal, ko­rábban állami gondozott párnak minden lesz, csak könnyű nem. Jó egy hete, kedden délután még a mohácsi kórház gyermek- osztályán találkoztam a családdal. Egyikük sem volt beteg: nem az első eset, hogy a gödör legmélyén lévő embereknek az egészség- ügyi intézmény ad menedéket Vasárnap kerültek ide, miután az utolsó főbérlőjük késsel támadt rájuk. A huszonnyolc éves Szilvia a legkisebb, hét hónapos fiúcskát dajkálta, Feri, a huszonhét éves, de koránál is fiatalabbnak tűnő családfő a szomszédos rácsos ágyat támasztotta gondterhelten. A nyolcéves fiú szó nélkül anyjá­hoz kucorodott. Az ötéves, cserfes kislány széles mosolyával azon­nal barátkozni kezdett * * *- Mindketten állami gondo­zottak voltunk, tavaly május­ban találkoztunk Mohácson - vág a történet közepébe Feri, amíg a szünet nélkül mosolygó lányka pulóverem madzagjánál fogva igyekezett ismerkedni. - Három évvel azelőtt egy család fogadott be, Szilvia pedig náluk vállalt alkalmi munkát. Szilvia egy közeli településről érkezett két gyermekkel, egy vi­haros végű, bár hivatalosan még tartó házasságból mene­külve. Eredetileg anyaotthonba készült, de sehol nem fogadták be. A két fiatal románca min­den volt, csak felhőtlen nem. Laktak faházban, lakótelepen, családi házban, de így vagy úgy, mindig az utcára kerültek. Egy ideig a Ferit korábban befo­gadó családnál is éltek. Alkar- nyi patkányok, a városi szemét­telepnél mostohább körülmé­nyek között, tizenegyen, két szobában. Ferinek közben hol akadt alkalmilag munkája, hol nem. Egy első látásra teljesen normálisnak tűnő férfi fogadta be őket, egy szoba-konyhás la­kásába. ő maga a konyhában élt, az öttagú család a szobában.- Először azt mondta, nem kér semmit azért, hogy ott lak­hatunk - néz rám Feri, a note­szembe túró kislány pedig ka­cagva bizonygatja, hogy most már nem tudom, hol tartottam a jegyzeteimmel. - Egy idő után már mindent mi fizettünk, mos­tunk rá, etettük, ráadásul kide­rült, hogy iszik. * * * Szüvia teherbe esett, és bár­mennyire fájt a különválás, nyolc hónapra kényszerűen visszaköl­tözött a férjéhez. Nem csak mag­zatát és gyermekeit féltette az embertelen körülményektől, de az sem volt biztos, hogy az adott helyzetben magánál tarthatta volna a születendő csöppséget. Feri közben a szoba-konyhát osztotta meg a férfival. Szilvia immár három gyermekkel tért vissza a fiúhoz. Meglettek vol­na, akárhogy, de jött a késes tá­madás, a családgondozó, aztán a kórház. A hasonló történetek ezen a ponton a legritkább esetben vesznek váratlan fordulatot. Ezúttal a családsegítők - a szo­ciális szféra szinte minden in­tézményével, résztvevőjével, önzetlen vállalkozókkal össze­fogva - megfordították a keser­ves ívű sorsok menetét. Rövid­del a látogatásom után egy vál­lalkozó, aki nem először, és nem utoljára segített elesett embereken, egy mohácsi ví- kendházba szállította a család holmiját, majd őket is. A tágas, berendezett, kandallós, fürdős- toalettes ház, amelyet egy má­sik nagyvonalú polgár ingyen bocsátott a rendelkezésükre, a fiatal pár élete eddigi csúcs­pontjának számít. Szó szerint mesébe illő fordulatként, ígé­retet kaptak arra, hogy ha ta­lálnak albérletet, a jótékony vállalkozó egy évre kifizeti ne­kik. Ferinek pedig munkát szerzett. Szívük szerint itt pon­tot is tennének a mese végére, pedig az igazi történet csak most kezdődik.- Kaptak egy esélyt, ez nem minden volt állami gondozott­nak adatik meg - mondja a csa­ládgondozó, aki bár szerény­kedni próbál, igazi motorja volt a sorsfordításnak. - Figyelem­mel kísérjük, segítjük őket - de mostantól a saját kezükben van az életük. * * * Ferivel a költözés előtt, ami­ben akkor még reménykedni sem mert, sétáltunk egyet a kórház udvarán. Úgy fogalma­zott: „Ez a világ az ismeretsé­gekről szól, ebből pedig több vagy kevesebb minden, család­ban felnövő embernek jut”. Egy családtól az ember ele­gendő bátorítást kap ahhoz, hogy felkeljen, ha elesett, ami kétség kívül kevésbé megható, mint a fenti összefogás, de egy életre szól.

Next

/
Thumbnails
Contents