Új Dunántúli Napló, 2004. október (15. évfolyam, 269-298. szám)
2004-10-27 / 294. szám
2004. OKTÓBER 27., SZERDA - DUNÁNTÚLI NAPLÓ 7 KULTÚRA - RIPORT Összevont intézmények pénzigényes Kulturáltan menetelünk a cím érdekében A pécsi közgyűlés kulturális bizottsága a múlt héten intézmény-összevonásról döntött, és a jövő évi költségvetési keretösszegekről tárgyalt. Bebessi K. Intézmény-összevonásról döntött a múlt héten megtartott együttes ülésén a pécsi ön- kormányzat kulturális bizottsága, karöltve az ifjúsági és civil kapcsolatok bizottságával. A döntés alapján, Pécsi Ifjúsági Központ címmel, az Ifjúsági Házat (IH) bízzák meg az eddigi igazgató, Nagy Sándor főigazgatóvá történő előléptetése mellett a városi ifjúsági kulturális intézmények vezetésével, a munkájuk koordinálásával. Ide tartozik majd a Szivárvány Gyermekház, a Mecseki Vidámpark és a Gyermekvasút is. Meixner András kulturális bizottsági elnök lapunknak elmondta, minderre többek között azért van szükség, mert az Európa Kulturális Fővárosa pályázat kapcsán az ifjúsági intézmények, programok megkülönböztetett szerepet kapnak. Tervezik még, hogy a Balokányligetben egy ifjúsági parkot is létrehoznak. A kultúrára Pécs az elmúlt évben nagyjából 3 milliárdot költött. Idén is hasonló ösz- szegből gazdálkodhat a város. A kulturális bizottság ennek ama hányadával foglalkozott, amely a 2005. évi költségvetési igények kiegészítését foglalja magába. Ez az összeg eddig 366 millió forintot tett ki. Most ennek a további kiegészítésére hangzottak el javaslatok. • A bizottság tagjai támogatták, hogy a Rákóczi út 11. számú épület modern képtári célokra történő felhasználására irányozzanak elő 150 millió forintot. A kulturális fővárosi cím pályázatának előkészítésére előzetesen tervezett 100 millió forintot a mostani javaslat 300 millióra emeli. A Pécsi Szabadtéri Játékok korábban 20 millióra tervezett támogatását 50 millióra emelnék, a képzőművészeti katalógusok, kulturális dokumentációkra szánt ösz- szeget pedig 5 millióról 15 millióra. Számos kisebb összegről, támogatásról is szó volt. A kulturális ágazat immár komplett 2005. évi költségvetési tervezetéről, a teljes költségvetéssel egyetemben, a városi közgyűlés dönt majd. A fiúk is énekelni akartak Húsz éve keresték meg Szabó Szabolcs karnagyot a leőweysta fiúk, hogy bizony ők is énekelni szeretnének, alakítsanak egy vegyeskart a gimnázium két nagy hagyományú kórusa mellett. Ma ők ünnepük jubileumukat az iskola dísztermében. Méhes K. Az ötlet tavasszal született, aztán eltelt a nyár, és ősszel megalakult a vegyeskar, amiben akkor még sok leánykari tag is szerepelt. A kezdet nem volt könnyű, ugyanis a fia talemberek, bármennyi re szerettek énekelni, többnyire a kottát sem ismerték. Ahogy Szabó Szabolcs visz- szaemlékszik: a nulláról kellett kezdeni a zenei felkészülést, ő énekelte elő a dallamot, szinte hangonként. De nekiálltak, és karácsonykor már felléptek, sőt, a következő tavasszal az Éneklő Ifjúság versenyen aranyérmet nyertek. Azóta sincs ez másképp, a Leőwey Klára Gimnázium Vegyeskara szinte minden megmérettetésről az első helyek valamelyikével tér haza. Pedig ez a kórus különös odafigyelést igényel, éppenséggel a fiúk miatt.- A gimnazista évek még a mutálás korszaka, ilyenkor nagyon vigyázni kell a fiúhangra, nem lehet vele se túl magasra, se túl mélyre menni - említi Szabó Szabolcs. Ami a vegyeskar repertoárját illeti, jellemző, hogy szeretik az egyszólamú dalokat, és hagyományosan tisztelt nagy zeneszerzők művei mellett énekelnek Tolcsvay- vagy Republic- szerzeményt is. Arra különösen büszkék, hogy a kórus számára írt egy-egy darabot Szokolay Sándor, Karai József, Tillai Aurél és Várnai Ferenc is. Utak a tudomány európai világába kutatók Az életpályát és a mobilitást tennék vonzóvá Dunai I. Az Európai Unió egyik kiemelt célja, hogy minél nagyobb mértékű anyagi és emberi erőforrást fektessen az európai kutatás-fejlesztésbe. Erre hozták létre az Európai Mobilitási Központok Hálózatát, amelyben Magyarország is részt vesz. A hálózat Európa-szerte segíti a ki- és beutazó kutatókat a mobilitáshoz szükséges gyakorlati kérdésekhez adott információkkal, az álláslehetőségek feltárásával. A kutatói mobilitási hálózatokat idehaza a Tempus Közalapítvány végzi a Tüdomány és Technológiai Alapítvánnyal közösen. A Dél-Dunántúlon a Pécsi Tudományegyetem és a Kaposvári Egyetem a hálózat regionális kapcsolódási pontjai. Mindkettő részt vesz a Tudomány ünnepe programsorozatban, amely során előadásokon és kerekasztal-beszélgetése- ken fiatal kutatók, PhD-hallga- tók és különböző tudós generációk mutatkoznak be a diákoknak, vázolják a társadalom és a tudomány kapcsolatát érintő kérdéseket. A szervezők célja, hogy a diákok számára vonzóvá tegyék a kutatói életpályát. Utak a tudomány világába, a világ tudományába címmel tegnap nyílt napot tartottak a PTE Általános Orvostudományi Karán. A rendezvényen a kutatási mobilitási lehetőségekről, a Marie Curie ösztöndíjakról, az Európai és a Magyar Kutatói Mobilitási Hálózatról, a Pécsi Tudományegyetemről, mint dél-dunántúli regionális kapcsolódási pontról tájékoztattak, valamint bemutatták az Európai és a Magyar Kutatói Mobilitási Portált (http://eraca- reers-hungary.tpf.hu). If 1? T V A n *T< AEtr jtviruti I A ROMA HOLOCAUSTRA EMLÉKEZTÜNK A ROMA HOLOCAUST 60. évfordulója alkalmából felállított emlékművet avatták fel tegnap Pécsett, a Lánc utcai parkban. A carrarai márványból készült alkotást Horváth Zoltán Jenő készítette, a szobor egy krematórium kéményét ábrázolja, domborművekkeL Az ünnepi alkalmon Göncz Kinga, szociális, családügyi és esélyegyenlőségi miniszter mondott beszédet fot&löffierp. Tündérvilágtánc a kandalló előtt A költözés után jóformán az egész család zokogott örömében, valószínűleg még el sem hitték, hogy a berendezett, fűtött víkend- házat ők és csak ők élvezhetik, legalább egy darabig. Senki sem rugdossa őket tovább, nem támad rájuk késsel a főbérlő. Barabás Béla A mostani helyzet számukra egy tündérmese boldog végkifejlete, holott a történet valószínűleg csak most kezdődik. Márpedig ez a kezdet egy három kisgyermeket nevelő fiatal, korábban állami gondozott párnak minden lesz, csak könnyű nem. Jó egy hete, kedden délután még a mohácsi kórház gyermek- osztályán találkoztam a családdal. Egyikük sem volt beteg: nem az első eset, hogy a gödör legmélyén lévő embereknek az egészség- ügyi intézmény ad menedéket Vasárnap kerültek ide, miután az utolsó főbérlőjük késsel támadt rájuk. A huszonnyolc éves Szilvia a legkisebb, hét hónapos fiúcskát dajkálta, Feri, a huszonhét éves, de koránál is fiatalabbnak tűnő családfő a szomszédos rácsos ágyat támasztotta gondterhelten. A nyolcéves fiú szó nélkül anyjához kucorodott. Az ötéves, cserfes kislány széles mosolyával azonnal barátkozni kezdett * * *- Mindketten állami gondozottak voltunk, tavaly májusban találkoztunk Mohácson - vág a történet közepébe Feri, amíg a szünet nélkül mosolygó lányka pulóverem madzagjánál fogva igyekezett ismerkedni. - Három évvel azelőtt egy család fogadott be, Szilvia pedig náluk vállalt alkalmi munkát. Szilvia egy közeli településről érkezett két gyermekkel, egy viharos végű, bár hivatalosan még tartó házasságból menekülve. Eredetileg anyaotthonba készült, de sehol nem fogadták be. A két fiatal románca minden volt, csak felhőtlen nem. Laktak faházban, lakótelepen, családi házban, de így vagy úgy, mindig az utcára kerültek. Egy ideig a Ferit korábban befogadó családnál is éltek. Alkar- nyi patkányok, a városi szeméttelepnél mostohább körülmények között, tizenegyen, két szobában. Ferinek közben hol akadt alkalmilag munkája, hol nem. Egy első látásra teljesen normálisnak tűnő férfi fogadta be őket, egy szoba-konyhás lakásába. ő maga a konyhában élt, az öttagú család a szobában.- Először azt mondta, nem kér semmit azért, hogy ott lakhatunk - néz rám Feri, a noteszembe túró kislány pedig kacagva bizonygatja, hogy most már nem tudom, hol tartottam a jegyzeteimmel. - Egy idő után már mindent mi fizettünk, mostunk rá, etettük, ráadásul kiderült, hogy iszik. * * * Szüvia teherbe esett, és bármennyire fájt a különválás, nyolc hónapra kényszerűen visszaköltözött a férjéhez. Nem csak magzatát és gyermekeit féltette az embertelen körülményektől, de az sem volt biztos, hogy az adott helyzetben magánál tarthatta volna a születendő csöppséget. Feri közben a szoba-konyhát osztotta meg a férfival. Szilvia immár három gyermekkel tért vissza a fiúhoz. Meglettek volna, akárhogy, de jött a késes támadás, a családgondozó, aztán a kórház. A hasonló történetek ezen a ponton a legritkább esetben vesznek váratlan fordulatot. Ezúttal a családsegítők - a szociális szféra szinte minden intézményével, résztvevőjével, önzetlen vállalkozókkal összefogva - megfordították a keserves ívű sorsok menetét. Röviddel a látogatásom után egy vállalkozó, aki nem először, és nem utoljára segített elesett embereken, egy mohácsi ví- kendházba szállította a család holmiját, majd őket is. A tágas, berendezett, kandallós, fürdős- toalettes ház, amelyet egy másik nagyvonalú polgár ingyen bocsátott a rendelkezésükre, a fiatal pár élete eddigi csúcspontjának számít. Szó szerint mesébe illő fordulatként, ígéretet kaptak arra, hogy ha találnak albérletet, a jótékony vállalkozó egy évre kifizeti nekik. Ferinek pedig munkát szerzett. Szívük szerint itt pontot is tennének a mese végére, pedig az igazi történet csak most kezdődik.- Kaptak egy esélyt, ez nem minden volt állami gondozottnak adatik meg - mondja a családgondozó, aki bár szerénykedni próbál, igazi motorja volt a sorsfordításnak. - Figyelemmel kísérjük, segítjük őket - de mostantól a saját kezükben van az életük. * * * Ferivel a költözés előtt, amiben akkor még reménykedni sem mert, sétáltunk egyet a kórház udvarán. Úgy fogalmazott: „Ez a világ az ismeretségekről szól, ebből pedig több vagy kevesebb minden, családban felnövő embernek jut”. Egy családtól az ember elegendő bátorítást kap ahhoz, hogy felkeljen, ha elesett, ami kétség kívül kevésbé megható, mint a fenti összefogás, de egy életre szól.
