Új Dunántúli Napló, 2004. október (15. évfolyam, 269-298. szám)

2004-10-20 / 288. szám

2004. OKTÓBER 20., SZERDA - DUNÁNTÚLI NAPLÓ RIPORT 7 KULTÚRA ­Magyarok a határon innen és túlról fesztiválmérleg Rekordérdeklődés kísérte a rendezvényt Bebessi K. Még a galérián is álltak a gálaes­ten a PTE orvoskari aulájában. Úgy élhette meg ezer néző az egy nemzethez tartozás élmé­nyét, ahogy azt a határon túliak zenéje, tánca, éneke megidézte. Az érdeklődés mindvégig felfo­kozott volt. Azt lehetett monda­ni, hála isten, tényleg együtt va­gyunk és egyek is vagyunk, hi­szen egyazon kultúra határozza meg mindennapi életünket. Bokor Béla, a Határokon Túli Magyarságért Alapítvány elnö­ke, a Baranya Megyei Kulturá­lis és Idegenforgalmi Központ igazgatója az idei, 13. Határon Túli Magyarok Fesztiváljáról szólva mindenekelőtt e gondo­latkört hangsúlyozza. - A ren­dezvény legnagyobb érdeme, hogy egyáltalán megtartottuk, hogy az, pénzigényessége foly­tán sem maradt el. Mindig vannak, akiknek még útikölt­ségre sem telik. A szegénység ragaszkodni látszik a magyar­sághoz. Mégis sikerült ezúttal is újítani. Az összművészeti ta­lálkozónak is felfogható feszti­vál nyitányaként idén első al­kalommal adott koncertet a Belvárosi templomban a marosújvári vegyeskar. A PAB- nál a határokon túli magyar tu­dományosság lehetőségeiről rendeztek konferenciát. A fesz­tiválnyitó résztvevői első alka­lommal látogathattak el a Már­ton Áron egyetemi kollégium­ba, ahol több mint 100, itt ta­nuló, határon túli magyar fia­tallal találkoztak. A megye- székhely mellett hét település vett részt a programban. Ezek sikeréért köszönet illeti őket.- A sokrétű eseménysor iránti nagy érdeklődésre való tekintettel mindenekelőtt azt reméljük - folytatja Bokor Bé­la -, hogy a Kárpát-medencei magyarok fesztiválja néhány éven belül az egész európai kontinens magyarságát fogad­ni képes rendezvény szerepét is betöltheti. Ez az EU új tagál­lamaként erkölcsi kötelessé­günk is. Ami a jövő évi progra­mot illeti, az együttesek már a most zárult fesztiválon jelez­ték 2005-ös részvételi szándé­kukat. Ulickaja utcájában Rendhagyó, vagyis in­kább újítással élő irodal­mi konferencia volt hét- fő-kedden a pécsi Művé­szetek Házában. Ljudmila Ulickaja orosz írónő „orvosregényeit” ezúttal az irodalmárok mellett orvosok, pszichológusok, genetikusok is értelmez­ték - szakemberként és olvasóként. Méhes K. V. Gilbert Edit, a Pécsi Tudo­mányegyetem Bölcsésztudomá­nyi Karának irodalomtudósa, egyben az Európa- és immár Amerika-szerte is ismert Ljudmila Ulickaja művének for­dítója jutott arra gondolatra, hogy a különböző szakmák ez­Egy jó orvosregényt ne csak az esztéták, hanem az orvosok is segítsenek „megfejteni” V. GILBERT EDIT úttal egy könyvsláger kapcsán nyissanak egymás felé. Az orosz írónő ugyanis végzettsé­gére nézve orvos-genetikus, aki azonban politikai okokból fel kellett adja kutatói pályáját, és ezután fordult a regényírás felé - ám témáiban természetesen nem lett hűtlen eredeti szakmá­jához. Kukockij esetei című műve lehetővé teszi a humán- és ter­mészettudományos problémák közös tárgyalását, hiszen a bio­lógus, nőgyógyász, genetikus foglalkozású regényhősök a gyógyítás és tudomány bugyra­iba engednek betekintést úgy, hogy egy pillanatra sem lesz technicistává az elbeszélés. Gilbert Edit jelezte: a szerve­zéskor szinte minden felkért előadó (pécsi orvosok, pszichiá­terek, genetikusok) azonnal igent mondott, holott egy kivé­tellel nem ismerték Ulickaja műveit, illetve csupán hírből, és a felkészülésre mindössze hat hetük maradt. A kétnapos pécsi rendezvény egyben kaland is volt, ahol an­nak kellett kiderülnie, hogy mi­közben egy mű befogadásakor mindenki elsősorban olvasó, ___________ mi mindent tu dnak hozzá­tenni a külön­böző szakmák képviselői a saját szem­üvegükön ke­resztül.- Másrészt az is roppant érdekes, hogy természettudó­sok a szakmaiság mellett mi mindent tudnak megfejteni az emberi létből, azaz bennük mi­képp egyesül a szakma és a mű­vészet mágiája, tudunk-e együtt, a sok különbözőséget egymás mellé téve egységes vi­láglátást kialakítani - vélte Gil­bert Edit. Múltidézés Komlón Németh L. Az elmúlt korok hangulatát idé­ző kiállításokra invitálják a haj­dan volt bányászváros polgárait mostanság. Igen népszerű a szín­ház előterében még hétfőig látha­tó, a múlt évszázad elején ké­szült gobelinekből készült tárlat A százéves alkotások a komlói családok hagyatékából kerültek elő, és a hímzett vásznak még ma is igen jól tükrözik az egyko­ri művészek társadalmi hovatar­tozását Érdekesség, hogy a ké­szítők korabeli, megkopott fény­képei illusztrálják a tablókat. A Közösségek Házában ven­dégeskedik az Orfűi Kézműves Egyesület kiállítása, melyen 13 művész vonultatja fel alkotása­it. A népművészetet idéző por­tékák között a fafaragó, a faze­kas alkotta használati tárgyak éppúgy megtalálhatóak, mint a szíjártó bőrművei, vagy a több nemzetet is idéző fúvós hang­szerek. A kiállítás része annak a programsorozatnak, mely eb­ben az évben a fából, illetve kézműves munkával készült tárgyak bemutatását tűzte ki célul. A tárlat még három hétig megtekinthető. JEGYZET Legalább négy ász Dunai Imre Magyarorszá­gon az egyik legszerteága- zóbb választási lehetőséget kí­á VHHT náljuk a tanulni vágyóknak így szól az első kiemelt megálla­pítás a Pécsi Tudományegyetem legújabb reprezentatív bemutat­kozó kiadványában. A vége felé ezt olvashatjuk benne: Célunk, hogy egyetemünket vonzóvá te­gyük - kiemelkedő minőségű oktatás és kutatás segítségével - az európai felsőoktatási piacon. A díszes prospektus arra szol­gál, hogy a reménybeli fogyasz­tóknak eladja a pécsi egyetemet. Nagy kérdés, hogy ötven oldalnyi szövegből és képből mi ragadja meg az olvasót? Talán a pécsi egyetem magyarországi történel­mi elsősége, a karok, képzések, hallgatók, oktatók - és tudomá­nyos publikációik - száma? Akadhatnak olyanok, akik nem hatódnak meg az 1367-es alapítá­si dátumtól, a 32 ezres hallgatói számtól, a kilenc kartól stb., mert ezeknél imponálóbb adatokat is­mernek. Abban azonban biztos vagyok, hogy kell valami érdekes különlegesség, ami megfogja a képzeletet. Nem kívánok fogadatlan pró­kátorként tanácsokat osztogatni, de elárulom, hogy öregdiákja­ként én mivel reklámozom mos­tanság a pécsi egyetemet. Azt szoktam volt mondani - a tőlem egyébként idegen kártyás szó- használattal -, hogy a legerősebb lapok most mind a kezében van­nak. Ugyanis nem sok olyan egyetem van széles e vüágon, amely elmondhatná magáról, hogy volt olyan korszak országa történetében, amikor a legfőbb közéleti méltóságok mindegyike beleírhatta az életrajzába. Jelenlegi köztársasági elnö­künk ifjú oktatóként egykor a Pécsi Tudományegyetemen taní­tott, itt szerezte egyetemi diplo­máját új miniszterelnökünk és az Országgyűlés elnök asszonya is. Pécsi egyetemista volt a Ma­gyar Tudományos Akadémia el­nöke, két jelenlegi miniszterről és egy pártelnökről nem is be­szélve. Nem hiszem, hogy van olyan külhoni felsőoktatási intézmény, amely ne dicsekedne el egy effé­le kivételes, fünkció szerint leg­kevesebb négy ászt felmutató konstellációval. Ezzel nálunk nem élnek, legalábbis nem verik nagydobra a tényt Arra gyanak­szom, azért, mert mit lehet tudni, hogy az irigységen kívül milyen érzelmeket vált ki, s netán szó szerint milyen árat fizettetnek, egy új kurzusban az európai uni­ós Magyarországon. TÁJBA, KÖRNYEZETBE SIMULÓ ÉPÜLETEK A RJNKCIONALISTA ÉPÍTÉSZET JELES ALKOTÁSAI. A magyar építőművészet nem maradt el a világszínvonaltól a két világháború között időszak­ban. Jeles művelői között vidékiek is voltak. A pécsi Visy Zoltán is rövid élete ellenére közéjük tartozott Alkotásai közül kiragadnánk a harkányi OTI-gyógyházat, a mohácsi Hősök emlékművét vagy a Nendvlch Andorral és a Nylri-Lauber építészpárossal közösen tervezett Mecsek Üdülőszál­lót (Hotel Kikelet). Az 1903 és 1935 között élt alkotó emléktárlata október 29-lg tekinthető meg a pécsi Művészetek Házában. fotó: mm l Menekülés albérletbe, három gyerekkel Cseri László Vojtekné Varga Márta három- gyermekes családanya. Gyerme­keit egyedül neveli, miután férje, akitől a tettlegesség sem volt ide­gen, amikor a vélt családi konf­liktusokat kívánta sajátos mód­ján megoldani, ennek eredmé­nyeként jelenleg börtönbünte­tését tölti. A család nem kis meg­próbáltatás után utcára került, majd néhány kísérletet követően a gyermekjóléti szolgálat segít­ségével a Családok Átmeneti Otthona pécsi, Major utcában lé­vő, négy család részére kialakí­tott épületébe. Ezt megelőzően a UWYTA Kht. Sándor utcai szál­lásán próbálkozott, mondja a fia­talasszony, aki rendkívül csinos, talpraesett, a kiszolgáltatottság­nak nyoma sem látszik rajta. A Sándor utcai intézmény azon­ban számára elviselhetetlen, börtönszerű szigorral nehezített létet biztosított volna, magyaráz­za, ezért onnan hamar elmene­kültek. ★ * * A Major utcában sem lehet­tek sokáig, panaszolja Vojtekné, hiszen hamarosan felvillantot­ták a számára, hogy kiteszik a szűrüket onnét, arra hivatkoz­va, hogy nem együttműködő. Nem veszik tudomásul ugyan­is, hogy ő, a többi bentlakóval ellentétben, munkát szerzett magának, s voltaképpen reggel­től estig dolgozik, hogy a gyere­keit el tudja tartani. Fontos ne­ki, hogy rendesen tudja őket öl­töztetni, hogy szerencsétlen kö­rülményeik ellenére is elfogad­ható nívón éljenek. Azt sem tudják az otthonban elviselni, hogy ő is ad magára; egy külső szemlélő számára nem látszik, hogy ágról szakad hajléktalan ­voltaképpen tehát kilóg a sor­ból, s ezt folyamatosan érezte­tik is vele. Most, hogy albérlet­be kényszerítették, mondja, a fi­zetéséből alig marad, pedig az önkormányzat ígérete szerint hamarosan lakáshoz jutna - ezt az időszakot szerette volna vala­hogyan átvészelni. Nem várta meg azt a pillanatot, hogy kite­gyék, néhány napja kiköltözött onnét. * * * Fajcsiné Sándor Andrea, az Ifjúságért Egyesület Családok Átmeneti Otthonának vezetője azt mondja, számukra fontos a házirend, amely nem öncélú, hanem a gyermekvédelmi tör­vénynek alárendelt, hiszen a te­vékenységük legfontosabb szempontja a gyerek érdeke. Mártából, véleménye szerint, az együttműködésnek még a szán­déka is hiányzik, pedig nem ár­tana tudomásul vennie, hogy el kell számolni a napirendjével. Az otthon nem albérlők háza, ahol voltaképpen mindenki azt teszi, amihez kedve tartja. A gyerekeket pedig egész napra magukra hagyni szerinte fele­lőtlenség, annak ellenére, hogy ők biztosítanak gyermekfel­ügyeletet is, ám fontos, hogy az édesanya minden nap meghall­gassa mit is csináltak, milyen gondjaik vannak. A vezetőnő szerint nem elég, ha valaki anyagi szempontból ellátja gyerekeit, az érzelmi el­hanyagolás is elítélendő, külö­nösen olyan esetben, amikor a család a korábbi időszakban komoly konfliktusokat kellett, hogy átéljen. Azt viszont nem vették figyelembe az elküldé­sekor, hogy kilóg a sorból, ez nem lehet szempont, állítja Sándor Andrea. Azt sem tud­ták elfogadni, hogy a minimá­lis térítési díjat sem fizette be, amely esetében 9800 forint volt havonta, s amelynek 30 százalékát a szabályozásnak megfelelően a kiköltözéskor visszakapta volna. Ha ugyanis erre nem képes, miként fog tudni takarékoskodni, amikor kikerül, s albérletet kell fizet­nie, teszi fel a kérdést a vezető­nő. Vojtekné elküldése, véle­ménye szerint, nem feltétlenül járna a számára komoly trau­mával, hiszen a kezdetek óta hangoztatta, hogy ő akár egy napon belül képes albérletet találni. Sándor Andrea azért sem érti a panaszos problémá­it, mert intézetükben minden­ki szabadon járhat-kelhet. * * * Az Esztergár Lajos Családse­gítő és Gyermekjóléti Szolgálat vezetője, Kálmándy Pap Ágnes elmondása szerint naprakész kapcsolatban állnak a család­otthonokkal, és tudomásuk van az ilyen típusú problémák­ról. Nem ritka szerinte az, hogy a lakó beilleszkedési problémákkal küszködik, amit személy szerint ő megért, de úgy gondolja, nem a rendszer­re kellene ezért haragudni. Az otthonok egyébként nappali el­látásra vannak berendezked­ve, a gyermekek késő esti és éj­szakai felügyeletét a szülőnek kell ellátnia. Ha erre nem ké­pes, akkor nem árt felülvizs­gálnia, hogy nem vállalta-e túl magát, hiszen a napi 12-20 órás munkavégzés minden­képpen a gyereknek okoz sérü­léseket, az ennek következté­ben fellépő érzelmi veszélyez­tetettség pedig a fizikaihoz ha­sonló súlyú következmények­kel járhat. i

Next

/
Thumbnails
Contents