Új Dunántúli Napló, 2004. október (15. évfolyam, 269-298. szám)

2004-10-02 / 270. szám

8 DUNÁNTÚLI NAPLÓ - 2004. OKTÓBER 2.. SZOMBAT POLITIKAI VITAFÓRUM Mi volt az MSZP célja? kozmetika Megmagyarázni a megmagyarázhatatlant? Ismét megszólalt az MSZP Mohácsi Elnöksé­ge (DN - szeptember 18. „A munkanélküli­ség okairól”), illetve a párt mögé bújt néhány tévedésben lévő vagy inkább tartott aktivista, akiknek az a feladat adatott, hogy a hangjukat hallatva erősítsék a szervezet pozíci­óit az amúgy jobboldali többségű városban. Felada­tukat igen buzgón végzik, annak reményében, hogy egy esetleges fordulat bekövetkeztekor köze­lebb kerülhetnek a várva várt pozíciókhoz. A jól megtanult lecke útmutatásai szerint most a Polgármester Úr lett a célpont - gon­dolhatnánk, de naivitás lenne azt feltételezni, hogy a város vezetőjének munkáját kívánták volna kritizálni gondolataikkal. A megjelent írásban ugyanis annyi a tárgyi tévedés, hogy a kritika komolytalanná vált még a laikus ol­vasó szemében is. Mi volt tehát a cél? Először is megmagyarázni a megmagya­rázhatatlant. Azt, hogy a munkanélküliség helyi szinten kezelhető, dacolva az országban végbemenő folyamatokkal, az állami szerep- vállalás hiányával, a kormány munkahely­romboló politikájával. Köztudott, hogy a be­fektetési szándékot nem segíti hanem gátolja az amúgy megígért, de elmaradni látszó inf­rastrukturális beruházások. Az M6-M56 au­tópálya építésének megkezdése, határkikötő beruházás megvalósítása (az ígéretek szerint 2004. évben 700 millió forintot kellett volna a kikötő építésére fordítani, a beruházás el sem kezdődött). Az MSZP mohácsi aktivistáinak célja tehát világos. Az el nem végzett munka felelősségének áthárítása és a kormánypárt­ok politikai tisztára mosása. A térség képviselője az Országgyűlés elnöke és (volt) alelnöke, a MSZP országos veze­tésének egyik meghatározó tagja, va­lamint a pártelnöki székre aspiráló pécsi polgármester. Nehéz magyarázni a bizonyítványt, és ezt a megjelentetett írás is hűen tükrözi. Sokáig kellett kutatni, amíg büszkén vállalható teljesítményre leltek az MSZP mo­hácsi szervezetének lelkes aktivistái, igaz, azt is kozmetikázni kellett. Kívánom, hogy a jövőben kevesebb energi­át kelljen fordítani a magyarázkodásra és a „púderre”. Pávkovics Gábor, a Fidesz Magyar Polgári Szövetség Mohácsi Szervezetének elnöke Mikor tudnánk mi, baranyaiak job­ban lobbizni az esélyjavító fejleszté­sekért, ha nem most? - Persze, ha az érintettek is így akarják. Esély az autópályán lendülettel Idézetek a kormányprogram országgyűlési vitájából Felelősség a nemzetért Gyurcsány Ferenc miniszterel­nök; A politikus, ha tehetséges, ha ügyes, meg tudja szerezni a ha­talmat, a jó politikus pedig le is tud róla mon­dani. Az előbbi szakmai, az utóbbi emberi erény. Azt megígérhetem, hogy so­ha nem leszünk döntésképtele­nek, de azt nem, hogy mindig mindenkinek tetsző döntést fo­gunk hozni. Az erősek, tehetősek szövet­ségeseink, de nem ők politi­kánk kedvezményezettjei. Nem lehet győztesnek tekin­teni egy olyan országot, ahol milliók tekintik magukat vesz­tesnek. Az esély autópályán érkezik - jelentette ki: el akarja érni, hogy Észak-Kelet-Magyaror- szágon, a Dél-Alföldön, vala­mint a Dél-Dunántúlon is jó uta­kon lehessen közlekedni. Olyan Magyarországot te­remtünk, amely az elfogadás, a befogadás politikájára épül. Hungaristákkal, rasszistákkal nem alkuszunk. Az új kormány diplomáciájá­ra sem lesz jellemző a történel­mi frusztrációkból következő sérelmi politika, nem akarjuk, és nem fogjuk összetéveszteni a nemzeti érdek határozott képvi­seletét a feszültségteremtő szomszédságpolitikával. Nem fogjuk összekeverni a határon túli magyarság érdekeinek a vé­delmét a belpolitikai kampány­témákkal. Kuncze Gábor, a koalíciós SZDSZ elnök-frakcióvezetője: Azt akarjuk, hogy mindenki azonos esélyeket kapjon arra, hogy képességei, tudása és aka­rata alapján teremtsen magá­nak olyan életet, amilyet élni szeretne. Ehhez azonban (...) biztos lábakon álló gazdaság kell. Azt akarjuk, hogy Magyar- ország minél előbb versenyké­pes, ne csak kultúrában, ha­nem gazdagságban is egyen­rangú társa legyen a többi uni­ós országnak. Azt várják el a liberálisok, hogy a kormány legyen határo­zott és bátor a programjaiban, legyen gyors és következetes a döntéseiben, követelje meg a döntéseinek végrehajtását, kí­sérje figyelemmel a döntések megvalósulását, és ha szüksé­ges, időben korrigáljon, és rea­gáljon érzékenyen az emberek problémáira. Áder János, a Fidesz-MPP frakcióvezetője: Csak nem arról van szó, hogy a zsákmánypárt aktivi­zálódik? Lehet, hogy létezik egy üzleti terv az ország ki­árusítására? Ma Magyarország a lehetősé­gek országa. Gyurcsány Ferenc­nek mindenképpen! Dávid Ibolya, az MDF elnöke: Az igazságos közteherviselés ennek a kormánynak a program­jában nem más, mint egy köny­velési trükk: a kormány néhol ad, máshol elvesz, de a kiadási és bevételi oldal egyenlege marad. Ez a szocialista logika. Ez a kormányprogram ponto­san olyan, mint a hamis gulyás­leves. Van benne zöldség, de nincs benne hús. Látszik, hogy a kormányprogram alkotói (...) ab­ból főztek, amit az elődök hátra­hagytak a konyhaszekrényben: nem jó az alapanyag. Egyetlen állami intézke­dés sem képzelhető el személyi felelősség meg­állapítása nélkül. A felelősség - mint erkölcsi-jo­gi tényező - az ember társada­lomhoz fűződő kapcsolatát a vele szemben támasztott igé­nyek megvalósítása függvényé­ben jellemzi. Az ilyen szabá­lyok birtokában arra kénysze­rülünk, hogy viselt dolgainkról számot adjunk, következés­képp cselekedeteinkért, felada­taink, kötelezettségeink nem vagy hiányos teljesítésének kö­vetkezményeiért - súlyától füg­gően - jogi vagy erkölcsi úton helytálljunk. A mostani társadalmi viszo­nyaink, a farkas törvények ér­vényesülése és az emberi elide­genedés általános tendenciája kedvez a felelőtlenség újabbnál újabb vadhajtásainak. Persze, bizonyos felelősségi alakzatok az előző társadalmi rendszer­ben sem érvényesülhettek a jo­gi és erkölcsi követelmények szerint. A korabeli politikusok levi- tézlése után azonban még in­kább romlott e téren a helyzet. Némely korifeusok számára egyféle engedmény lett a veze­tői felelőtlenség, akik az álla­mi tulajdont képező vagyon­tárgyakat, költségvetési, intéz­ményi pénzeket Csáky szal­májaként, mindenki prédája­ként kezelhetik. Általánossá válása már-már azt feltételez­ted velünk, hogy bizonyos fog­lalkoztatási szférák letétemé­nyeseinek csak és kizárólag azért kell felelniük, amit a rá­juk bízott értékekből nem kó­tyavetyéltek el. Ők azok, akik az irracionálisán felhasznált hányadok következményeit előszeretettel varrják a társa­dalom nyakába. A közelmúltban pedig az ál­lami szintű felelősség fondorla­tos elodázását kellett megta­pasztalnunk. felesül a katonai szolgálatot ellátó állampolgá­rok életéért való felelősséget, mely á mundért viselő hazánk fiának Irakban történt eleste kapcsán került szóba. Illetékes állami vezető­ink nem átal­lották fennen hangoztatni, hogy a magyar katona halálá­nak nincs fele­lőse. Legföljebb a megszállók ellen hadakozó irakiak okolha­tók miatta. De hát harctéri kö­rülmények között ügyködőknél - úgymond - „ ez is benne van a pakliban”. Holott több hazai tényező együttes felelőssége vélelmez­hető az ügyben. Mert azok a honpolgáraink, akik Magyaror­szág NATO-ba lépését voksaik- kal támogatták, a magyar Or­szággyűlés tagjai, akik a hazai kontingens Irakba küldését megszavazták, illetve a táma­dás légből kapott indokait kriti­kátlanul magáévá tevő magyar kormányzat tulajdonképpen közvetett módon mondta ki a halálos verdiktet az Irakban szolgálatot teljesítő katonáink­ra. S ez akkor is felelősségi té­nyezőnek tekinthető, ha egyen­ruhásaink hazai munka helyett kapott pénzért önkéntes ala­pon mutatkoztak hajlandónak az erőszakkal folytatott politika oltárán életük kockáztatására. Leszögezhető tehát, hogy egyetlen állami intézkedés sem képzelhető el személyi felelős­ség megállapítása nélkül. Külö­nösen az emberekről történő gondoskodás dolgában nem il­lik a felelősséget „kollektív böl­csességre” vagy állami érde­kekre hivatkozással elkendőz­ni. Egyébként is miféle államér­dek fűződhetne egy szuverén állam ellen viselt katonai ka­landorakcióhoz, amit az ENSZ Alapokmányának otromba megsértésével hajtottak végre. Dr. Südi Bertalan A kormányprogram címével ellentétben az ország nem lendületben, hanem lejtmenet- ben van. A Komlói Erdélyi Kör, A KOMLÓI KODÁLY ZOLTÁN ÉNEK-ZENE TAGOZATÚ általános iskola és a Jobbik Magyarországért Mozgalom az Ara­di vértanúkra emlékezik október 6-án 16 órakor Komlón, a temp­lom melletti kopjafánál. Beszédet mond Kiszely István antropoló­gus, műsort adnak az iskola tanulói. Kérik a résztvevőket, egy szál virággal, gyertyával tiszteljék meg emléküket. 17 órakor a Közös­ségek Háza Kányádi termében a Polgári Kaszyió vendége lesz Ki­szely István professzor, Petőfi-kutató. Én a bátor, eszményekre és ér­tékekre építő, a jövőre kon­centráló, cselekvő kormányzás­ban hiszek. Hittel, bizalommal, őszintén értelmes életcélt Oktatás a kölcsönös megbecsülés és tisztelet légkörében 1. Az oktatási rendszer a gyere­kek, a családok és a társadalom javát szolgálja Az ember időben fejlődő, és tevékenysége által önmagát ala­kító élőlény. Számtalan képes­séggel megáldva jön a világra, ezek azonban kifejlesztésre vár­nak. A testet gyakorolni, edzeni kell, hogy erős és munkabíró le­gyen. Még fontosabb a lélek mű­velése. Az emberi léleknek több területe van. A tudomány elsajá­tításához tanulásra, az erkölcs el­sajátításához nevelésre és önne­velésre, a művészet értékelésé­hez tapasztalatra és műalkotásra van szükség. Az oktatáspolitikában is a ter­mészetjogból indulunk ki, azaz abból, hogy a gyermek nevelésé­ért első helyen a szülő felelős. Az • Iskolai nevelés feladata az, hogy a közerkölcs és közjó érdekeit fi­gyelembe véve támogassa a szü­lőt gyermeke nevelésében, ugyanakkor a gyermek számára lehetővé tegye, hogy képességei, a benne rejlő készségek lehető legmagasabb fokú kifejlesztésé­vel korszerű és piacképes tudást sajátítson el. A jelenlegi oktatási rendszer ugyan látványosan bővült az el­múlt időszakban, de a kitűzött célokat egyre kevésbé képes megoldani. Az oktatás minden egyes szintjén súlyosbodó prob­lémákkal nézünk szembe. Álta­lános iskolásaink írni, olvasni, és számolni tudása romlik, középis­kolásaink műveltsége hanyatlik. A felsőfokú oktatás látványosan bővült, de a hallgatók által elsajá­tított tudás csökken. Elősegítjük és elvárjuk, hogy a nevelési, oktatási intézmények­ben a gyermekek, szülők és pe­dagógusok a kölcsönös megbe­csülés és tisztelet légkörében dol­gozzanak együtt az intézmények pedagógiai programjában megfo­galmazott elvek szerint. 2. Értékközvetítő iskolarend­szert A nevelési, oktatási intézmé­nyekben a gyermekek, tanulók életkorának megfelelő módon az élet tiszteletére, az értelmes élet­re irányuló nevelést, és csak azt támogatjuk. A családi életre ne­velés érzelmi megalapozásával, pozitív példák bemutatásával tö­rekszünk a hagyományos család értékeire alapuló társadalom te­kintélyének visszaállítására. A közoktatás minden intézmé­nyét drogmentes intézménnyé kívánjuk alakítani. A kábítószer- függővé vált, áldozattá tett tanu­lók számára lehetőleg a szülők­kel együttműködve megteremt­jük á kivezető, az egészséges tár­sadalomba visszavezető utat. A tanulóknak értelmes életcélt mu­tatva segítünk a szeretethiányból és egyéb hátrányokból megtalál­ni a kivezető utat. Kiemelten és kiszámítható módon támogatjuk a keresz­tény nevelési elvek érvényre juttatását, a gyermekek, tanu­lók nevelésére alapozva a nem­zet erkölcsi megújulását. Segít­jük, hogy a szülői igényeknek megfelelően újabb egyházi óvodák, iskolák létesüljenek, a Szentszékkel kötött egyez­mény, illetve az ennek megfe­lelő megállapodások szellemé­ben támogatjuk az egyházi in­tézmények működését. Lehető­vé tesszük, hogy az egyházi fenntartású intézmények is ré­szesüljenek a felújítási, beru­házási állami támogatásokból. A fiatalok tartalmas szabadidő töltésének fó­rumait támogatni kell. Sport, az egészséges életmód tá­mogatása a közösség feladata. 3. Tudásközvetítő oktatást Egyértelmű irányítással, át­tekinthető elvárási rendszer­rel segítjük, hogy a szétzilált iskolák halmaza ismét átte­kinthető, az egyéni életutakat támogató, a közerkölcs és köz­rend megerősítését segítő is­kolarendszerré alakuljon, a magyar közoktatás megtépá­zott hírneve visszakapja régi tekintélyét. Intézményeinkben a valódi értékeken alapuló tekintélyt visszaállítjuk, a pedagógusok tiszteletére, a család megbecsü­lésére, fegyelemre és szorga­lomra nevelünk. A fegyelmezett közösségi élet érdekében mind a pedagógusok, mind a szülők számára gyakor­lati kérdésekkel is fog­lalkozó rendszeres, de nem kö­telező továbbképzési lehetősé­get biztosítunk. Áttekinthető, kerettanterv alapján működő közoktatási rendszert kívánunk működtet­ni, amelyben a folyamatszabá­lyozás és minőségbiztosítás rendszerét határozzák meg a vizsgák. Meggyőződésünk, hogy a gyermek, a tanuló érde­ke az, hogy a problémák (sze­mélyi, intézményi) időben kide­rüljenek, és ennek megfelelően orvosolhatók legyenek. Sem a gyermek, tanuló, sem a szülő, sem a pedagógus nem lehet kí­sérleti önmegvalósítás áldozata. Ursprung János, a KDNP Országos Elnökségének tagja i

Next

/
Thumbnails
Contents