Új Dunántúli Napló, 2004. október (15. évfolyam, 269-298. szám)

2004-10-11 / 279. szám

2004. OKTÓBER 11, HÉTFŐ - DUNÁNTÚLI NAPLÓ KULTÚRA - RIPORT 7 A terrorizmus ellen eu-támogatásból Nemzetközi művészeti fesztivált szerveznének Dunai Imre Az EU „Kultúra 2000” keret- programjának 2005-re vo­natkozó pályázati kiírásában nincs kiemelten támogatott terület. így még inkább érvé­nyes, hogy a sok pályázó mi­att igazán versenyképesek azok a projektek lehetnek, amelyek a program mind több alapcéljához igazodnak és újszerűek. A Baranya Megyei Önkor­mányzat egyebek között a „Művészetekkel a terroriz­mus ellen” összművészeti fesztivál projektjével pályá­zik. Az ötlet abban az alap- gondolatban gyökerezik, hogy a terrorizmus és a ter­rorizmussal kapcsolatban kialakult hibás közfelfogás­ok elleni küzdelem legfőbb eszköze egymás minél jobb megisme­rése lehet. Ezt szolgálná az összművészeti fesz­tivál. A különböző kul­túrák együttes, szimultán be­mutatása az em­beri gondolko­dás- és kifeje­zésmód sokszí­nűségére irá­nyítaná a fi­gyelmet. Arra figyelmeztet­ne, hogy bár mások va­gyunk, más­képp tekin­tünk a világ­ra, mindez nem lehet oka annak, hogy a különbözőségekből fakadó feszültségek agresszióba torkolljanak. Az öüetgazda, a pécsi Művészetek Háza felfogása szerint az erőszak ellen a huma­nizmussal, a művészetekkel lehet legin­kább küzdeni. Olyan művészek meghívá­sát tervezik, akik eredeti származásuktól eltérő kulturális körben élnek és alkotnak, illetve olyan előadások létrehozását, ame­lyekben különböző kultúrához tartozó mű­vészek dolgoznak együtt. A projekt szerkezete a 2001-es New York-i terrortámadásról való megemléke­zéshez kapcsolódóan szeptember 11-e kö­ré épül. A pályázatot október 15-ig kell be­nyújtani. A projektben való részvételről török, vallon és cseh partnerekkel vették föl eddig a kapcsolatot. Az összművészeti fesztivál iránt máris nagy érdeklődés mutatkozik külföldön. Az együttesek közül példaként említhető egy kolozsvári és egy varsói magánszínház, egy ciprusi vizuális egyesület. Improvizációoktatás lengyel tanároknak vendégjáték A cél nem a művészet, hanem az ember A zenei-vizuális kapcso­latrendszer bemutatására hívták Lengyelországba a pécsi Művészeti Szabad­iskola tanárait. Balogh Z. A varsói Zeneakadémia tanára, Esztényi Szabolcs meghívására a közelmúltban egy lengyel zongoratanároknak szervezett kurzus előadó­jaként szere­pelt Apagyi Mária zongora- művész és Lan­tos Ferenc, a pécsi Művésze­ti Szabadiskola tanára, illetve igazgatója. A Jarocinban tartott továbbképzésen Esztényi és egy orosz zongoraművésznő mellett a pécsiek feladata az volt, hogy betekintést adjanak a zene és a vizualitás általuk fel­állított kapcsolatrendszerébe. Lantos Ferenc (első képün­kön) tapasztalatként azt szűrte le, hogy a lengyel zeneakadémi­ai és egyéb helyekről érkezett, több mint félszáz zongoratanár­tól eleinte Idegen volt a vizuali­tás. Az először rosszul meg­adott feladatokra - rajzoljanak kutyát, házat - rossz, óvodás szintű megoldások születtek. Ám három nap alatt sikerült el­jutni odáig, hogy pontokkal, vo­nalakkal, foltokkal képesek vol­tak létrehozni a saját ritmusu­kat, eljutottak a hétköznapiból a rendezett gondolkodásig. Min­denki képes volt kibontani ma­gából a gyöngyszemet, fogal­maz Lantos Ferenc, s ezzel ott is bebizonyosodott a művészetpe­dagógia “első és egyetlen szem­pontja: a cél nem a művészet, hanem az ember. Apagyi Mária (második ké­pünkön) nemcsak kollégáit dol­goztatta meg, hanem kapott fel­adatként a he­lyi zeneiskola fúvós, zongoris­ta és hegedűs, improvizációt addig nem ta­nult növendé­keivel is foglalkozott. Ugyan­csak arra a következtetésre ju­tott, hogy nagyon rövid idő alatt - ez ebben az esetben egyetlen tanóra volt - sikerült „becsalo­gatni” a gyerekeket egy isme­retlen világba, ahol kinyíltak. Ehhez, persze, hozzájárult az ottani nyitott iskolai szemlélet és a tanárok fogékonysága, fo­galmazott Apagyi Mária. Pécsre került az AVEC irodája Cs. L. Pécsett tartotta kétnapos vezető­ségi ülését a megyei önkormány­zat és a Pécs/Sopianae Örökség Kht. szervezésében az AVEC, vagyis az Európai Kulturális és Történelmi Városok és Térségek Hálózata. Az egyesület 2000-ben jött létre öt európai város (Pécs, Tours, Toledo, Olomouc és Co- senza) jóvoltából azzal a céllal, hogy együttműködési hálózatot hoznak létre a kulturális és törté­nelmi örökségek kezelésére és hasznosítására, közkinccsé téte­lére. A mára harminc tagvárost és -térséget számláló szervezet vezetősége hétvégi munkaérte­kezletén aláírták az együttműkö­dési megállapodást az örökség kht. és az AVEC között, melynek eredményeképpen koordinációs iroda működűt Pécsett egy állan­dó AVEC-alkalmazottal, Páll Leo­néval. A hálózat működtetése et­től kezdve innen történik majd, mindezt Pécs városa és a megye közös feladatként vállalta. Közművelődést pártoló és látogatóbarát D. I. A „Közművelődést Pártoló Ön- kormányzat 2004” címet nyerte el a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által kiírt pályáza­ton Baranya önkormányzata. Ezt az elismerést már nem először kapja meg a megye a pályázat ki­írása óta: a múlt évezred utolsó két esztendejében első, majd har­madik helyezett volt. Négy év múltán ismét Baranyáé az elis­merés, egyedüliként az összes megyei önkormányzat közül. A pályázatában azon közmű­velődési intézmények munkáját mutatták, amelyek fenntartása nem kötelező önkormányzati feladat, mint a Művészetek Há­za, a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ és a Siklósi Alkotótelepek Kht. Azt is belefoglalták a pályázatba, hogy az elnyerhető egymillió forintot a kistérségek közművelődési feltételrendszerének javítására fordítják. A jogelődökre tekintettel száz­éves jubüeumát ünnepli idén a Baranya Megyei Múzeumok Igaz­gatósága, amely az országban az egyik legnagyobb a maga nemé­ben: összgyűjteménye kerekített számmal 786 ezer műtárgyból áll. A nemzetközileg nevezetes ér­tékeket őrző pécsi múzeumok mellett az igazgatóság üzemelte­tésében működik a mohácsi Kani­zsai Dorottya Múzeum, a magyar- lukafai néprajzi műhely. Ezen túl az intézménynek még 32 bara­nyai kiállítóhelyen van saját mű­tárgyaiból kiállítása Átától Zókig. A centenárium évében a múze­umigazgatóság az elmúlt héten a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériuma által kiírt pályázaton elnyerte a Látogatóbarát Múzeum Nívódíjat. SZOMORÚ VASÁRNAP AZ IDŐJÁRÁS MÁR A DARABRA HANGOLTA A PUBLIKUMOT. A Pannon Várszínház vendégjátékaként, a világszerte ismert Szomorú vasárnap című melódia szerzőjének, Seress Lászlónak az életét feldolgozó, azo­nos című darabot mutatták be a Pécsi Harmadik Színházban tegnap este. A Müller Péter írásából készült előadás a nagy érdeklődés miatt ma kétszer kerül színre, de akinek most nem jutott jegy, pár hónap múlva ismét láthatja a színművet. Felvételünkön a két főszereplő, Götz Anna és Szacsvay László. fot&tóthl „Egy kávét, két ásványvizet és egy balettet kérek" Étlap és itallap mellé kultu­rális menü: ezúttal ezt főz­te ki a MAMI boszorkány- konyhájában. A szerény Kávéházi est név mögött megbúvó kísérlet komoly kérdéseket feszeget: vissza­hozható a kultúra zökke­nők nélkül az emberek mindennapi életébe, fo­gyaszthatóvá tehető, felvált­ható guruló forintokra? Barabás Béla Talán ez első igazán őszi nap volt a szombati, köddel, behúzott nyakkal. Soha jobb alkalmat, hogy kipróbáljam a Mohácsi Alapfokú Művészeti Iskola leg­újabb őszűző receptjét. Az elgon­dolás egyszerre meghökkentő és briliáns: hangulatos hely, kelle­mes társasággal, kávéval, me­legszendviccsel - és egy kultu­rális étlappal, amelyről kedvére rendelhet minden asztaltársa­ság verset, zenét, balettet. A gallér alá húzódó idő kéret­lenül ilyen helyre hajtja az em­bert, az ötlet hibátlan, és a mohá­csiak sem riadnak vissza a mű­vészetektől, a főtéren baktatva mégis a kétkedés kisördöge ke­rekedett felül. Az Ifjúsági Cent­rum kávézójának külső, kissé sterilen vüágos, de legalább tá­gas termében negyed hétkor már teltház volt. A belső, meg­hittebb, bordóbb kuckóban szintúgy, így a késve érkező zsurnalisztának csak a bárpult­nál jutott hely. Pironkodtam a hi­tetlenségemen.- Ekkora érdeklődésre mi sem számítottunk - nyugtatott meg mellém huppanva Englert Antal, a MAMI igazgatóhelyettese. - Mindenkinek új a szituáció: a vendégeknek és az előadóknak is. Az iskola „pincéreinek”, vagy inkább háziasszonyainak már le­adták a rendeléseket, így hamaro­san apró, kék ruhás balettosok úsztak az egyik asztalhoz a halk zongoramuzsikával. A zene azon­nal hamisítatlan kávéházi hangu­latot kölcsönzött a helyiségeknek, a lebegő kis táncosok ezt némi időutazással fejelték meg. A házi­asszonyok fáradhatatlanul járták az asztalokat Egy társaság csak két művészeti fogást rendelhet, egyenként ötszáz forintért Egy doboz cigaretta ára, és az asztal­nál adják elő, nekik, bár óhatatla­nul figyeli mindenki. Nincs kény­szer: a kedves vendég a pénzéért azt kapja, amit kért. Nincs hom­lokra ragasztott bankó, csak kul­turált számlázás, némi rábeszé­léssel, hogy azért minden fogás elkeljen. A maradék kétségek is szertefoszlanák: a megvalósítás, a szervezés remek partnere a zse­niális ötletnek. A piac törvénye itt is diktál. Lehet tagadni vagy fé­nyezni, de a kultúra árucikk. Aki el tudja adni, talpon marad.- Akkor maradsz életben, ha érdekes vagy - magyarázza Eng­lert Antal két műsorszám között. - Három éve működik az iskola, és eddig minden programunk kí­sérletként indult. A kultúra nem változott az elmúlt századokban, de az emberek igen, és új ötletek kellenek, hogy a művészetet visszacsempésszük az életükbe. Kísérletként eddig ez a legsikere­.torte de bm' Sooft-Jfeßtilg» líb&jósokaik - (balett) fyídDótf Jfsro tudhítoro sooft-sA tsstsérroteík ksdwíőtnek- (wrs és zeng»») A holló és * r6k* i U Htowbfayi SOOR Aíjttoíűóknsk­Képy#<ft: íoszorkéEiy iooft- VlgyíZít, t« Is lehetsz >MoZsÜ­sebb. Három alkalommal szá­moltunk, mérleget vonni csak a végén lehet. Közben felvilágosítanak arról is, hogy a két adag művészet per asztaltársaság limitnek az álta­lam elképzeltnél sokkal prózaibb oka van. Nem attól tartottak, hogy egy asztalra csapott ötezre­sért valaki tíz Anyám tyúkját rendel, egyszerűen a fellépést először pironkodva vállaló gyere­keknek nem akartak éjszakába nyúló programot szervezni. A kalotaszegi román forgatós sem töri meg a kávéházi hangu­latot, a telt ház sem megy a meg­hittség rovására, és tapodtat sem tágít senki az asztaltól. Várják a rendelést, vagy éppen potyáz­nak, mert azt is lehet, de min­denképpen végigeszik a menüt, hiszen még nem voltak a szüreti dallamok, és A holló és a róka Romhányi-verzióját sem hagy­nák ki semmi pénzért. Talán mégis felesleges a kul­túra magányán és eladhatatlan- ságán keseregni, a MAMI re­ceptje bevált, a kísérlet sikeres volt. Otthon, egyedül nem elvé­gezhető, de éppen ez a lényege. k

Next

/
Thumbnails
Contents