Új Dunántúli Napló, 2004. október (15. évfolyam, 269-298. szám)

2004-10-10 / 278. szám

2004. október 10., vasárnap Művészbejáró 13 Rock and roll lány Őrült rock and roll lánynak tartja magát MARÓT VIKI, aki a Nova Kultúr zene­kar dizőzeként hatalmas szemüvegekben, retroslágerekkel lubickol a színpa­don. Sokan a közeljövő legnagyobb magyar énekesnőiéként emlegetik.- Mondják, hogy amióta Ma­rót Viki feltűnt popzenei berkek­ben, mindenki azt kérdezi, ki ez a lány? Nos, ki ez a lány?- Egy rock and roll őrült lány­ról van szó, aki pszichológus szeretne lenni, miközben imád­ja a. színpadot és remekül érzi magát a Nova Kultúr Zenekar­ban. Annál is inkább, mert gye­rekkora óta arról álmodozik, hogy egyszer majd énekesnő lesz, ami talán sikerült is neki. Nem mondom, hogy képzett énekesnő vagyok, de az biztos, hogy óriási szeretettel csinálom, ami remélhetően érződik is.- Olyannyim érződik, hogy szerintem máris veszélyben a pszichológusi diploma. Persze, egyszer talán mégis bevállalja, mint Csemus doktor.- Nem tettem le róla, az idén felvételiztem is, de hát a zenekar mellett nem úgy készülhettem, MARÓT VIKI Született: 1983. január 3., Budapest Foglalkozás: tanuló Családi állapot: hajadon Tanulmányok: Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanító szak (2004-) ahogyan kellett volna. Nehéz egyeztetni a koncertezést a tanu­lással, de azért jelentkeztem az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanító szakára, ahol pszichológi­át is tanulhatok, van ének és gyerekekkel is foglalkozhatok.- Szinte lubickol a koncerte­ken, szemmel láthatóan élvezi az énekesnői szerepet. Egyéb­ként is ilyen alkat, vagy csupán egyfajta színpadi lelki jelmez mindez?- Színpadon kívül másmi­lyen vagyok: inkább szerény kislány, aki nem szereti, ha ész­reveszik. Most még... A színpa­don az a fontos, hogy én is jól érezzem magam. Nekem na­gyon fontos, hogy ebben a ze­nekarban énekelhetek, egyetlen szemvillanásból értjük egymást a színpadon is, valamennyien felszabadultak vagyunk.- Mindenesetre sokan észre­vették, egyesek szerint a jövő nagy énekesnője lehet. Hízeleg a hiúságának ez a megállapítás?- Én is olvastam a neten, hogy ezt írták rólam, komolyan magamról. Emlékszem, az első élő fellépésen, az agárdi pop­strandon, sírva jöttem le a szín­padról, mert rossznak éreztem magam.- Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekar néven fut a társulat, nálunk szokatlan, hogy az éne­kesnő nevét az együttes elneve­zéséhez ragasztják.- A hatvanas években szabadít, ha becsukom a sze­mem közben, színeket látok.- Kis hazánk egyik legdekora­tívabb énekesnőjeként is emlege­tik, aki a hatvanas-hetvenes éve­ket idéző retroruhákban lép fel. Ki varija e ruhákat?- Senki. Én szerzem be őket, ha valahol ilyeneket látok, megveszem, de olykor apukám is hoz külföldről, ami ugye, szo­katlan egy apukától. Szívesen hordanék azokból az időkből származó kalapokat is, de saj­nos ilyenek még nincsenek a ru­határamban. mondom, majdnem elsírtam magam. Máig nincs önbizal­mam, talán nem is volt soha, kü­lönösen nem az énekléssel kap­csolatban.- Ez bizony nem látszik, bár lehet, hogy ügyesen leplezi.- Tényleg önbizalomhiány­ban szenvedek, átlagos lány­nak tartom magam, aki egysze­rűen csak szereti a zenét. Soha nem hittem volna, hogy egy­szer ilyesmit olvashatok majd kultúrzenekar kísérte a dizőzö- ket, és e névpárosítást az indo­kolta, hogy elvileg nekem is di- zőzt kellene alakítanom.- Nem csupán elfogult rajon­góik vélik úgy, hogy a zeneka­rukkal már ideje volt egy kis retrónak, ne csupán sramlira mulasson a magyar. Ön is így gondolja?- Egyetértek. Soha nem ked­veltem a mulatós zenét, engem a rock and roll ejtett rabul. Fel­- Ellentétben a jellegzetes, imázsához most már elengedhe­tetlenül hozzátartozó nagy szemüvegekkel. Elárulná, meny­nyi van belőlük?- Alaphelyzetben is szem­üveges vagyok, valamennyi színpadi szemüvegemet úgy kellett elkészíteni dioptriásra, hogy lássak bennük, de azért a várakozásaival ellentétben összesen csupán négy szemüve­gem van. Cs. T. Hegylakó a Duna-parton Ha a Margit-szigeten sétálva találkozik egy szép, fiatal hölggyel és egy nagy, fekete kutyával sétáló, feltűnően jóképű úrral, aki tökéletes mása a „Hegylakó” Adrian Paulnak, nyugodtan higgyen a szemének! M agyarországon négy éve adott utoljára interjút, ami­kor itt forgatott egy filmet. Igazán szerencsések va­gyunk, hogy a szép őszi szombat délelőt- tön ugyancsak a Duna partján találkozunk Paullal, a csepeli Vakvezető Kutyaiskola te­rületén működő Bogáncs Kynológiai Cent­rum vezetőjének köszönhetően egyetlen újságíróként. Dinót itt tanítják engedel­meskedni. „Nagyon rossz kutya volt, ami­kor hozzánk került, de pont ilyet akar­tunk” - meséli Adrian kedvese, az apró ter­metű, barna hajú, karcsú Alexandra, aki­vel négy éve éppen itt találkoztak és azóta háromhavonta röpködnek Los Angeles és Budapest között. Van egy kis lakásuk Bu­dán, de sűrűn előfordulnak Törökbálinton, Alexandra szüleinél. Édesapja ugyanis ma­gyar, egzotikus szépségét pedig Fülöp-szi- geteki édesanyjától örökölte. „Három hete vagyunk itthon, és nemrég Velencében jár­tunk - újságolja a lány -, édesapám pilóta, és elvitt minket, mielőtt szombaton eluta­zunk Los Angelesbe.” A farmernadrágos, sötétkék pólós, ba- seballsapkás sztár és Dino a fűben heverve vár, hogy sorra kerüljön az akadálypályán. Dino már nem az a „rossz kutya”, akit másfél éve egy Los Angeles-i állatmenhely­ről magukhoz vettek. A kutyaneveidében, ahová nyár közepe óta járnak, megtanult engedelmeskedni. „Remekül veszi az aka­dálypályát és ellenáll a legcsábítóbb fala­toknak is” - számol be a négylábú nebuló előmeneteléről Vasteleky-Einbeck Péter, a „kutyatanár”. Alexandra azért odasúgja: „Los Angelesben nem fogad ám így szót. És a vezényszavakat csak magyarul érti, Adrian Paul kis magyar barátjával, Vasteleky-Einbeck Gordonnal, aki a kutyaiskola vezetőjének a fia ezeket Adrian is megtanulta.” A női álmok lovagja nélkülöz mindenféle sztárallűrt, kedves, mosolygós, közvetlen. „Budapest lenyűgöz az architektúrájával. Szeretem a szép, régi épületeket, a valódiakat, ame­lyeknek levegője van. Sokat sétálunk a vá­rosban Alexszel, és ilyenkor gyönyörkö­döm a szebbnél szebb házakban. Ha be­ülünk egy étterembe, szívesen rendelek magyar specialitásokat. A palacsintát, azt nagyon szeretem. Nem, nem a túrósat, nem a lekvárosat, hanem a csokoládésat, a nutellásat. És a lecsó! Az fantasztikus! Azt is nagyon élvezem, hogy a városban kószálásaink alkalmával az emberek néz­nek, néznek, de nem hisznek a szemük­nek, azt gondolják, hogy nagyon hasonlí­tok Adrian Paulra, de csak kevesen mernek megszólítani.” „Mindenkivel barátságos, nem játssza a sztárt - szól közbe a kedvese. - Én példá­ul egyetlen Hegylakót sem láttam, fogal­mam sem volt, ki ő, amikor megismerked­tünk. Adrian mindennap edz: fut, súlyzó­zik, kondizik, de járunk bulizni is. Gyak­ran lep meg apró ajándékokkal. Nagyon- nagyon jó társ.” „Nagyon szeretek itt lenni, csak mindig hideg van, amikor jövök” - árnyalja a képet a filmsztár, majd cáfolatként egy szál póló­ban elrobog Dinóval, mert ők következnek a sorban. Futtában még felel a bugyuta kérdésre: Mit üzen a magyar nőknek? „Beérem egy magyar nővel! Ő pedig már megvan!” Hegedűs Eszter hírek Gálffi tanár úr visszaad Gálffi László hosszú szabadúszás után elkötelezte magát az Örkény Színházhoz, s mindjárt Csehov Sirályának doktor szerepébe ug­rik. Mondja, 52 évesen már meg­közelíti az 57 éves Trepjlovot. Pá­lyáján úgyis mindig előrevágtá­zott, néha el is rontotta a siker. Remek tanárai voltak, s most úgy érzi, vissza kell adnia azt, amit az élettől kapott. Ma már ő oktatja az egyetemen a fiatalokat, és a Sirályt együtt is játssza tanítványa­ival. Madách téri anyaszínházá­ban három premier elé néz, s új­ból megadatott számára a hiány­zó nagyszínpad. A Vígszínházban a Pisti a vérzivatarban címszereplője lesz. Gálffi Lászlót nemrég beletenyereltették az agyagba a Csillagok Falán, miközben tiltakozik, egyáltalán nem érzi magát sztárnak. Manapság már meg sem ismerik a fiatalok. Talán dur- cából, de amikor járatlanok megkérdezik, mi a foglalko­zása, azt mondja, hogy tanár. Ami igaz is... Márai a németek olvasói aranykönyvében Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek regénye képtelen csonkig égni. Három évvel ezelőtt kasszasikerként robbant a német könyvpiacra, most pedig bekerült a németek leg­kedvesebb olvasmányai közé. Az ötvenes listát minden év­ben a ZDF köztévé frissíti. Idén negyedmillióan szavaztak az úton-útfélen osztogatott válaszlevlapokon. Márai sikerköny­ve a 32-ik helyen lépett be a sorba. A német listán jelenleg dobogós a Gyűrűk ura, a Biblia és a Katedrális. A németek favorizálják a lendületesen megírt, más korban játszódó könyveket, amelyek kiragadják őket környezetükből, és semmi közük jelenlegi életükhöz. Makrai: örök Júdásból végre Úrrá lesz Makrai Pál, az örök magyar Júdás előlépett Úrrá. A Madách Színház stúdiószínpadán Szerednyei Béla rendezésében mutatják be a Jónás könyve című rockoperát, melyben Pá­lunk alakítja az Urat, Jónást pedig Szűcs Krisztián. Az eMeRTon-díjas műből egy 55 perces részt választottak ki, amely nem igényel különösebb díszletet, de az énekesek és a táncosok „kitombolhatják” magukat a nézők legna­gyobb gyönyörűségére, és elég meggyőző. A műben mint ninivei polgár játszik a szövegkönyvíró-zeneszerző, Huszti Zoltán, aki civilben újságíró. Döbrentei határolódik a nem határolódóktól Döbrentei Koméinak az év eleji, Tilos Rádió előtti tünteté­sen elmondott beszéde miatt idén 144-en léptek ki a Ma­gyar írószövetségből. A választmányi tag beszédét ugyanis kódoltan antiszemitának minősítették, s a szervezet nem ha­tárolódott el a Parti Nagy Lajosék szerint uszító beszédtől. Az alternatív Kossuth-díjas író viszont most maga sértődött meg. A jelenleg 897 tagú szövetség e heti közgyűlésén ugyanis a 75 tagú választmányt 56-ra csökkentette, melybe Döbrenteit nem választották be. Döbrentei ezen úgy megle­pődött, hogy közölte, kilép... Ahol Darvas Salieri, Gregor tejesember Darvas Iván, bár megélt egy-két különleges előadást, a rit­kák közé sorolja szolnoki Salieri-szerepét. Az Amadeus színpadra állítása a Tisza-parti teátrumban Szikora János rendezésében színháztörténeti kuriózumnak számított, hi­szen Rolla János vezényletével a játékba bevonták a Liszt Ferenc Kamarazenekart is. Darvas örömmel vállalta az újabb vendégjátékot, hiszen Garas Dezsővel 1995-ben megélt már egy szenzációt Schwajda Miatyánkjával. Törőcsik Mari például tíz évad után a Bodnáméval búcsú­zott a szolnoki közönségtől. Mások szerint Gregor Józseffel nyújtottak feledhetetlent a Hegedűs a háztetőnben. Erre mondták többek között tegnap este: Persze, hogy színház című jubileumi társulati ülésen és gálaműsoron. A szolnoki Szigligeti Színház ötven éve játszik állandó társulattal, élén olyan direktorokkal, mint Keres Emil, Székely Gábor, Kerényi Imre, Schwajda György vagy Spiró György. Maksa, a vulkanizált mindenes Maksa Zoltán egy CD erejéig ismét szintetizátorbűvölő lett. Az egykori beatdobos és vegyész zenéjét ezúttal az Etna ki­törése ihlette, s megszületett a Vulkán! című album. A Sze­szélyes évszakokat társaival folytatnák, ám ennek feltétele, hogy a köztévé kifizesse az előző részeket. Ugyanis csak vulkanizált Maksánknak ötmillió forinttal tartoznak. Ami állító­lag igen jól jönne egy építkező embernek. Hiszen hakni sincs annyi, a kultúrházak tele vannak bálás ruhákkal és jó­gatanfolyamokkal. Ami még marad számára, az a Mikrosz­kóp Színpad, ahol egy hofis magánszáma fut, s hamarosan két egyfelvonásosa. i

Next

/
Thumbnails
Contents