Új Dunántúli Napló, 2004. szeptember (15. évfolyam, 239-268. szám)
2004-09-26 / 264. szám
6 Riport, interjú 2004. szeptember 26., vasárnap MOLDOVA GYÖRGY Született: Budapest, 1934. március 12. Moldova az utolsó töltényig harcol zt írja, hogy Az utolsó töltényt a katona önmagának tartogatja. 70 éves írónak ön szerint már búcsúznia kell?- Már túl vagyok a magyar férfiak átlagéletkorán, felneveltem a gyerekeimet, építettem házat, ültettem fákat, megírtam hetvenvalahány könyvet. Egyébként meg nem életrajzot írok, inkább valamiféle számvetést a magam megnyugtatására. A családtörténetek különben is végtelenül unalmasak, de nekem eszembe se jutott, hogy leírjam, amint dédapám, a nyalka postatiszt lement Hódmezővásárhelyre, ahol megismerte fürge észjárású nagyanyámat. Inkább az olyan könyveket szeretem, amelyek a főhős halálával kezdődnek. Az én nagyapámat csak úgy hívták, hogy „Öreg Sztálin”. Kommunista volt, de csak annyit tudott az eszméről, hogy államosított állam. Legalább három elemit végzett. Taxisofőrként kereste volna a kenyerét, de többet volt állás nélkül, mert mindenféle feketelistára felkerült. Kőbányán laktunk vagy tízen egy egyszoDas laKasDan, anoi éjszaka vezényszóra fordultunk. Viszont a Népszavát járatta, én is abból tanultam olvasni. Totyó nem volt eszes ember, de hiányzott belőle az epe, persze nemcsak ezért imádtam.- Sosem beszélt a zsidó származásáról.- Mert nem érdekes. Egyike vagyok ugyan annak a 12781 embernek, aki a 2001. évi magyarországi népszámláláson zsidónak vallotta magát, de a legtöbb zsidóval csak a bajokban vállalom fel a szolidaritást. Engem is halálra ítéltek a származásom miatt, de nem megyek el magam mutogatni. Egy ismerősöm szerint én a keresztények között zsidó vagyok, a zsidók között pedig keresztény.- A harag rossz tanácsadó, mégis már az első novellája megjelenésekor majdnem megverte a főszerkesztőt, Király Istvánt, néhány napja pedig a Napkeltében kiírták, hogy a szerkesztőség nem osztja a véleményét, mert Mádl Ferencet Hindenburghoz hasonlította.- Király Pista kihúzott két sort a novellámból, s ha nincsenek körülötte olyan sokan, biztosan megverem. Sértettem már meg embereket oktalanul, de hát ilyen vagyok. A harag egyébként jó tanácsadó, mert az, amit ilyenkor kimondasz, előbb-utóbb úgyis kitör belőled. Bár akkor is rosszul jártam, mert miután nem verhettem meg Királyt, közöltem velük, hogy végeztem az irodalommal, és elmegyek bányásznak Komlóra. Persze nem akartam bányász lenni, de bíztam benne, hogy majd a főigazgató lebeszél róla. Simon Zsuzsa viszont megértett, sőt gratulált, és adott egy József Attila-kötetet, hogy majd abból felolvasok a bányászoknak. Meglehet, úgy képzelte a bányát, hogy egy vágat, egy olvasóterem. A napkeltés riportot viszont ne sorolja ide, mert ma is azt gondolom, hogy Mádl Ferenc minden baloldali törekvést megakadályoz, s így utat enged a jobboldali nyomulásnak. Ne értsen félre, nem Bácsfi Dianától vagy Szabó Alberttől félek, ők nem sok vizet zavarnak. Márpedig ezt a rendszert 200 elszánt pali megbuktatná, mert itt senki se fogna fegyvert, hogy megvédje. így történt a rendszerváltásnál is. Akkoriban megkérdeztem Balatoni Pistát, aki akkor az ORFK bűnügyi főosztályvezetője volt, hogy hány rendőr védené meg ezt a rendszert. Azt mondta, tíz százalék. Csak tíz százalékot tévedett.- Ez viszont nem ugyanaz a rendszer.- Az biztos, mégis kétszáz elszánt pali...- Hogy viseli el, amikor lesajnálják, s azt írják, hogy ön bal szélre szorult, és már nem olyan tényező, mint az átkosban?- Nem érdekel, ráadásul nem is igaz. Nem én mentem balra, én ugyanott vagyok, csak az ország tért ki jobbra. Egyébként meg a napkeltés dumám miatt a Magyar Nemzetben megtámadott Seszták Ágnes, de ugyanazon az oldalon Kádár Jánost és Károlyi Mihályt se szerették, tehát megtisztelő társaságba kerültem. Seszták szerint régen ortodox kommunista voltam, ma már viszont nem vagyok elég érdekes. Lehet, tavaly mégis 240 ezer példány kelt el a könyveimből, és tegnap egy dedikáláson 700 könyvet írtam alá. Ezek után kíváncsi lennék, hogy ki számít ma a magyar irodalomban. A nagy letoíásokat egyébként furcsamód nem jobbról, hanem balról kapom, ha egyáltalán az MSZP és az SZDSZ baloldali párt.- Az első két kötet végén még csak 1963-at írunk, s ahogy beleolvastam, semmit sem hallgat el, minden nevet kiír, így jó néhány embert megsért. Magához is ilyen kíméletlen?- Olvassa végig, ahogy már mondtam, minden szóért megharcoltam. írtam rossz sorokat, de mindegyiket vállalom ma is. A Légy szíves, Jeromos című darabom annak idején akkorát bukott, hogy az ma elképzelhetetlen, pedig kiváló színészek játszottak benne. Akkor azzal büntettem magam, hogy másfél hónapra elmentem napszámosnak Nyíregyházára. Nemcsak a marhaságaimat írom le, hanem a szerelmeimet is, pedig ehhéz nagyobb bátorság kellett, miután szégyenlős ember vagyok.- Csurka István rendszeresen kap öntől egy-két bal horgot, most például leírja, hogy ő sosem volt a színművészeti nemzetőrségének parancsnoka.- Nem is lehetett, hiszen a színművészeti főiskolának nem volt nemzetőrsége. Csurka hajdan nem is állított ilyet, de a 2002-es Who’s Who-ban már így szerepel. Egyébként négyen voltunk ott fegyveresek, s mi is csak azért, mert attól féltünk, hogy a keresztény ifjak gyülekezete vissza akarja venni a Vas utcai épületet. Csurka a diákszállóban ült, és persze keményen dolgozott azon, hogy a kommunistákat kirúgják, legelőbb persze Simon Zsuzsa főigazgatót. Kirostálták ugyanis a testvérét, Csurka Lacit. Évfolyamtársam szerint Simon Zsuzsa nem tűrte, hogy két Csurka legyen a főiskolán. Ebből persze semmi sem volt igaz, hiszen Simon Zsuzsa olyan nagy hatalom volt, hogy ha akarta volna, már fel sem veszik egyik Csurkát sem a főiskolára. Csurka egyébként ma sem műveltebb, mint a galagonyabokor. Néha felkap egy-egy szót, de azt is rosszul használja.- Csurka még sosem vágott vissza az ön riposztjaira?- Nem. Ha találkozunk, megvetőleg mosolyog, és elmegy mellettem. Én inkább sírok, persze szintén megvetően. Dalia László Végzettsége: Színház- és Filmművészeti Főiskola, dramaturgia szak (1952-1957) Pályája: fűtésszerelő, konzervgyári és építőipari munkás, 1964- től szabad foglalkozású, 1983-tól a Ludas Matyi, 1984-től pedig a Magyar Nemzet munkatársa, 1955-től irodalmi folyóiratokban elbeszélései jelennek meg. Elismerései: József Attila-díj (1973, 1978), Kossuth-díj (1983), Karinthy-gyürü, Nagy Lajos-díj (1993), Maecenas-díj (1994), MSOS (1994), Demény Pál- emlékérem (1995) PalikJLászló: mindhalálig autó PALIK LÁSZLÓ most valahol az egyiptomi sivatagban nyomja a gázt, ez már a sokadik autóversenye, miközben a Hungaroringet igazgatja. Továbbra is kommentálja a Forma-1-es futamokat, és persze üzletember is, egy fitneszcentrum tulajdonosa, ahol nap mint nap maga is megfordul, hogy edzésben legyen. S zép csöndben megegyeztek Ecclestone úrral, hogy még hat évig feldübörögnek a motorok a Hungaroringen, pedig rengeten ácsingóznak, hogy az ő pályájuk is bekerüljön a versenynaptárba.- Pedig most is sokáig tárgyaltunk, de az volt az érdekünk, hogy ne szivárogjon ki semmi, miután a világ Forma-1-es színpada mozgásban van. Két dolog szólt ellenünk. A dohánytermékek uniós tilalma immár ránk is vonatkozik majd 2005. július 31. után, s persze rengeteg új pálya van, amelyek mind szeretnének beljebb kerülni. Viszont jövőre mi már a 20. futamokat rendezhetjük, s a magyar szakmai stábnak nagyon jó a híre, még a kínaiaknak is adtunk tanácsokat. Két éve például mi voltunk a világ legjobb versenyszervezői. No és a Hungaroring 18 kilométerre van a 0. kilométerkőtől, a világ egyik legszebb városától. Ez a csapatoknak és a szponzoroknak is fontos, sok pálya a puszta közepén van.- Baumgartner Zsolt a Hungaroring aduásza, vagy nem számít, hogy ő is pályán van?- Az idei versenyen nagyjából annyi jegy fogyott, mint tavaly. Holott az idei futamra már nem sok izgalom maradt, hiszen már Barichellónak is csak matematikai esélye volt, hogy megelőzi Schumachert. így az idei bevételt jórészt Zsoltnak tulajdonítom. Szereti a közönség, öt nyelven beszél, szerény, nincsenek hisztijei, sztárallűrjei, és tehetséges is. Hiába áll egész Hollandia Verstappen mögött, nincs szerződése. Zsolt maga a két lábon járó országimázs. S ha belegondolunk, már az is csoda, hogy húsz éve itt van a For- ma-1, de hogy pilótánk is legyen, arról még csak nem is áímodtunk.- A sivatagi ralikon viszont már Palik Lászlót is jegyzik. Sokba kerül ez a hobbi?- Pénzről nem szeretek beszélni, mert annyi ága-boga van. Ráadásul csapatban játszunk, s ahogy jönnek az eredmények, a költségek java is megtérül. Németországban dobogóra is állhattunk, szeretném, ha ez sokszor megismétlődne, kivéve, ha eltöröm a kezemet. Amikor hajdan a Dakarról álmodtam, el sem mertem mondani másnak, mert őrültségnek tűnt. A németországi példánál maradva még most sem hiszem el, hogy olyanokkal állhattam a dobogón, akiket nemrég még én közvetíthettem. Egyébként ezért vagyok jókedvű, mert reggeltől estig autósporttal foglalkozom. Autómániás vagyok, az autósport betege, tehát egyébként kezelésre szorulnék.- A Forma- 1-es közvetítéseit talán azért nem szereti mindenki, mert néha akkor is őrjöng. Igaz, a „hová tűnt Damon Hill?” már legendássá vált mondás, sokan azóta tudják, hogy ki az a Palik.- Nekem semmi bajom a kritikusokkal, ez a dolguk. Aki pedig a napra megy, az ne csodálkozzon, ha lebarnul. Nem is szoktam visszalőni, hiszen nincs rá jogosítványom. Bocskorék egy közvetítési hiba miatt állították pellengérre. Kergemarha módra kerestem a pályán Damon Hillt, miközben ő már le is zuhanyozott. A Bocskor-Boros párossal azóta is jókat évődünk. Megosztó személyiség vagyok, van, aki nem szereti, hogy kieresztem a hangom, s érzelmeket viszek a közvetítésbe. Mások meg szeretnek, s persze jólesik, hogy gyakran megállítanak az utcán, kérdezik, hogy tudom-e már mozgatni a karom, kihoznak egy tálca süteményt...- Nem hiányzik a kis sajtóbirodalom, amit társával, Héder Barnával birtokoltak sokáig? Hiszen a vérében van az üzlet.- Nagyon szerettük a Radio Bridge-et, az Autó-Motort és az Eurosportot, de épp időben váltottunk. Az első karácsonyon még négy gyerek volt gyermekemmel együtt, az utolsón már száz. Túl nagy felelősség volt, s ugyanakkor rajtunk kívül már csak multik maradtak a piacon.- S vettek helyette egy fitneszcentrumot.- Nálunk hűségesebb látogatója nincs is, így tudjuk megőrizni az egészségünket.- Amióta Marsi Anikóval jár, a sajtó is a nyomában van. Nem zavarja?- Nem, hiszen velem együtt a társam is közszereplő, ezért érthető az érdeklődés. Persze mindig észreveszik, hogy vannak kérdések, amelyekre már nem válaszolunk, de ezt mindig tiszteletben tartják. D. L. I f MOLDOVA GYÖRGY immár az életét adja ki, s egy árnyalattal sem festi rózsaszínűbbre, mint a riportkönyveiben tette a vasúttal, a textiliparral vagy a rendőrökkel. Minden szóért megküzdött, pedig Az utolsó töltényt egyelőre csak 1963-ig lőtte ki.
