Új Dunántúli Napló, 2004. szeptember (15. évfolyam, 239-268. szám)

2004-09-26 / 264. szám

4 Közélet, gazdaság, politika 2004. szeptember 26., vasárnap Medgyessy és a többiek Alighogy megbukott a miniszter- elnök, máris könyv jelent meg róla. Úgy fest, nálunk is sokasodnak a ti­tokfejtő dolgozatok, a politikusok magánéletét firtató irományok. Kér­dés, mennyire hitelesek ezek a mun­kák, no és hogy jó üzlet-e mindez? A rendszerváltás ugyan nem ANTALL JÓZSEF érdeme volt. mégis ő került elsőként ziccer­helyzetbe. Miniszterelnöki ténykedését sokan kritizál­ták, jó ideig ma­ga Orbán Viktor is. Később azon­ban kiegyeztek A politológus, Giró-Szász András nem titkolja: erős benne a gyanú, hogy a frissen megjelentetett, a miniszterelnök bukását elbeszélő Medgyessy-könyv inkább üzleti megfontolásból született, mintsem kutatói célzattal. Úgy érzi, ez egy leírás csupán, ami a miértekre nem keres választ. - Igaza van azoknak a kritikusoknak, akik úgy fogal­maznak: ez az eddigi leghosszabb újságcikk a témában. A történész, Sipos Péter, aki maga is egy koráb­bi magyar miniszterelnökről, Imrédy Béláról írt tanulmányt, be­vallja: nem „ájult” el az újságírói kollektíva gyorsaságától, ugyanis a politikai folyamatok megértéséhez időnek kell eltelnie, sőt az a sze­rencsés, ha az adott munka egy már lezárult korszakot vesz górcső alá. - A rendszerváltás utáni mi­niszterelnökökről szóló írásokat nem nevezném történészi szem­pontból értékelhető műveknek - erősíti meg, hozzátéve, hogy a rendszerváltás mint folyamat sze­rinte még le sem zárult, s évekbe telhet, mire a végére jutunk. Sipos sokra tartja az olyan könyveket, amelyek kellő távolság- tartással viszonyulnak az esemé­nyekhez és a személyekhez, példa­ként hozza fel Romcsics Ignác Bethlen grófról írott munkáját, Gergely Jenő Gömbös Gyuláról ké­szített dolgozatát vagy két Teleki Pál életét, sikereit és ballépéseit, valamint a kort „feltáró” művet - ezeket Ablonczy Balázs és Tilkovszky Lóránt jegyzi. S hogy milyen írói erények kellenek egy igazán hiteles, s az emberi sorsot, az adott társadalmi közeget világo­san értelmező könyv megjelenésé­hez? Sipos Péter szerint mindenek­előtt empátia, bőséges ismeret- anyag, no és jó adag fantázia. Úgy fest azonban, hogy ezek a tulaj­Néhány passzus a Medgyessy-könyvből: „6 a Medgyessy! Meglátjátok, nemsokára miniszterhelyettes lesz!- így suttogtak a kollégák a hetvenes évek második felében a Pénz­ügyminisztériumban. S a tervgazdaság korszakában, különösen a Pénzügyminisztériumban a miniszterhelyettesség azt jelentette, hogy az illetőből könnyen bármi, elsősorban miniszter is lehet. Miniszterhelyettesből lett tárcavezető Tímár Mátyás, Faluvégi Lajos, Villányi Miklós, Békési László..." „A médiában 2003 elején az a hír keringett, hogy Medgyessy elége­detlen a gyermek-, ifjúsági- és sporttárca, a környezetvédelmi és a kulturális tárca teljesítményével. Az eseményeket utólag rekonst­ruálva azonban látható, hogy az átalakítás fő mozgatórugója az volt, hogy visszavágjon a párt vezetésének, különösen ellenfelének, Kovács László pártelnöknek a kancelláriaminiszterség elfoglalása miatt. Másrészt a háttérben már készülődött a politikai szerepre fő­tanácsadója, Gyurcsány Ferenc. ” „A miniszterelnök az utódát megválasztó kongresszus alatt jelentet­te be távozását hivatalából. Nem lehet, hogy ebben az országban puccsisták diktáljanak - mondta vonásait megkeményítve a távozó kormányfő a Parlamentben." __________________________________ do nságok a rendszerváltás utáni időkről regélő könyvek többségé­ből még hiányoznak. Hankiss Elemér szociológus is kitér rá, hogy szerinte a Medgyes­sy-könyv nem lehet elmélyült munka, minthogy egyszerűen nem volt a szerzőknek - egyébként öten vannak, és mindannyian a napi saj­tóban szorgoskodnak - idejük arra, hogy magukban átszűrjék az infor­mációkat és elválasszák a lénye­gest a lényegtelentől. Fenntartja vi­szont, hogy a témaválasztás jó volt, hiszen Medgyessy Péter figyelemre méltó, ugyanakkor ellentmondá­sos személyiség, aki egyszerre a Kádár-kor gyermeke, illetve az 1990 után szerveződő gazdasági elit prominense. Mondhatni sajáto­san magyar karakter. Az Európa Könyvkiadó főszer­kesztője, M. Nagy Miklós amondó: létezik olyan téma, amelynél csak az első robbanthat bankot. - Pénz kétségtelenül van az ilyesmiben, de a minőség már más lapra tartozik - fűzi hozzá. M. Nagy amellett sem megy el szó nélkül, hogy a mai kul­turális élet belterjes, és szerinte jól tükrözi bágyadt állapotainkat, hogy a tiszavirág életű politikusok vagy a villalakók vezetik a könyvsiker­listákat. Az elmúlt évek palettáját Giró-Szász is csalódottan mustrál- gatja. Mint mondja, talán még Debreczeni József Antall Józsefről és Orbán Viktorról írt tanulmányai tűnnek a legjobbaknak, s a maga nemében - igaz, az a könyv egy párttörténetet dolgozott fel - a Csak a narancs volt érdekes, úgy-ahogy olvasmányos írásmű. Az Orbánról írt Kende-féle botránykönyvről vi­szont már véleményt mondani sem hajlandó a politológus. Úgy tűnik, még várni kell egy valóban hiteles életrajzra. Szabó Zoltán Attila KENDE PÉTER szerint 0. V. minden esetben „borzasztóan önzőén játszik.. ORBÁN VIKTOR m Voltak idők, amikor még nem volt divat ORBÁN VIKTORT gyűlölni vagy imádni DEBRECZENI JÓZSEF idővel helyre tette a Kende által megcincált orbáni renomét Megvert gyermekek országa Hazánk a negyedik legveszélyesebb hely a gyermekek számára - derül ki az UNICEF 27 országra ki­terjedő felméréséből, amely a 100 ezer gyerekre jutó erőszakos, vagy elhanyagoltságból bekövetkező gyermekhalálol. számát mutatja. Ugyanakkor a kép torz, hiszen a statisztika csak azt mutatja, amit hivata­losan is elismernek. Dr. Ranschburg Jenő gyermekpszichológus is vitatja a „helyezést”, ám azt elismeri, hogy gyermeknevelési szokásaink riasztóak, s hogy a fiatalokat tanítani kellene a szülői szerepre. M a í s ■"agyarországon két­hetente hal meg egy kiskorú - döntően a „saját szülője keze ál­tal. A gyermekek bántalmazását kiváltó okok között nagy szere­pet játszik az alkoholizmus, a szegénység és a droghasználat - állítja Dr. Kecs­keméti Edit, az UNICEF Magyar Nemzeti Bizott­ság igazgatója.- Az is meg­figyelhető, hogy abban az országban, ahol a fel­nőttek körében magas az erő­szakos cselekmények miatt el­hunytak száma, a gyerekek is A magyar szülők a család ügyeibe való be­avatkozásnak vennék, ha megtiltanák nekik az „atyai” pofont. könnyebben válnak áldozattá - jelentette ki. - Ugyanakkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kí­vül, hogy a büntető törvény- könyvben jelenleg csak az olyan kirívó eseteket szankcionálja, mint a kiskorú veszélyeztetése, vagy a testi sér­tés. Ám olyan jogszabály nincs, amely kimonda­ná, hogy a szülő a fegyelmezés körében nem fe- nyítheti meg a gyermekét. Pozitív példa ugyanakkor van: Svédországban tíz évvel ez­előtt még az emberek 60 száza­léka vélekedett úgy, hogy a Knott Enikő textilművész:- Nem kell verni a gyereket, de néha azért egy­két pofon használhat. Nem a leghatásosabb nevelési eszköz ugyan, lehet, hogy egy fenékre csapás figyelmeztető jelleggel többet ér. A gyerekeket kicsikorban kell megfogni, nehogy később elszaladjon velük a ló, de én is inkább a szóbeli meggyőzés híve vagyok. Deliága Gyula cégvezető:- A fiam és a lányom is a jobb gyerekek közé tartozik, de azért néha elkelt az apai szigor. Ez nem feltétlenül verést jelentett, mert sosem voltam híve a pofonoknak. Megítélésem szerint minden gyereknél más nevelési módszert kell alkalmazni, de úgy gondolom, sokkal károsabb a tettlegesség, mint a szép szó. gyermeknevelés elengedhetet­len eszköze a verés. Aztán kam­pány indult az erőszakmentes nevelésért, a szülők tájékoztató­kat kaptak, hogyan őrizhetik meg tekintélyüket fizikai kény­szer alkalmazása nélkül is, ta­nácsadó szolgálatokat hoztak létre, s törvényt fogadtak el a kiskorúak bántalmazásának ti­lalmáról. Ma a skandináv állam­ban a megkérdezettek 90 száza­léka szerint már egy atyai pofon is elfogadhatatlan. A hazai UNICEF szakemberei úgy vélik, nem szabad türelmetlennek lenni, mivel a gyermekekkel szembeni hétköznapi erőszak olyan jelenség, amelyet nem lehet egyetlen intézkedéssel megszüntetni. Kecskeméti Edit szerint társadalmi vitára van szükség a kérdésben, miközben a szülőknek mintákat kell mu­tatni az alternatív nevelési mód­szerekből. Hasonló a véleménye dr. Ranschburg Jenőnek is. Rég­óta tervezi, hogy valamilyen formában elindítja a fiatal szü­lők képzését. Szerinte ugyanis abszurd, hogy miközben egy autó vezetéséhez is jogosít­vány kell, addig a gyermekeket mindenfajta előképzettség nél­kül nevelik.- Persze, ez nem olyan kép­zés lenne, mint húsz évvel ez­előtt, amikor a fiataloknak felel­niük kellett a szocialista család- modellből... Mindenkinek rá kellene jönnie, hogy a gyerek- nevelés olyan feladat, amelyet „használati utasítás” nélkül ne­héz sikerre vinni. Jómagam mindig is kétke­déssel fogadtam az UNICEF- éhez hasonló eredményeket. A statisztika ugyanis csak azt rögzíti, amit hivatalosan is el­ismernek. A bántalmazás vi­szont olyan dolog, amit általá­ban a nagy nyilvánosság előtt letagad a szülő és a gyermek. Van, ahol elhiszik, hogy a gye­rek csak leesett a lépcsőn, és van, ahol nem. Az biztos, hogy a skandináv államokhoz ké­pest nagyon rossz a helyzet, de mondjuk Ukrajnához vagy Oroszországhoz viszonyítva már jó. Nem hinném, hogy ne­künk most azt kellene néze­getnünk, hogy ki áll előttünk és ki mögöttünk. DR. KOVÁCS ÁGNES, a Szövetség a Gyermekek Bán­talmazása Ellen Közhasznú Szervezet elnöke szerint a tör­vényi tiltásoknak van társada­lomformáló erejük. Mint mond­ta: ha az ittas vezetést nem szankcionálnák szigorúan, sok­kal többen ülnének be ilyen ál­lapotban a volán mögé.- Sokan azt hiszik, hogy ha veri valaki a gyermekét, az ma­gánügy - mondta. - Sajnálják a gyereket, de úgy gondolják, hogy nekik semmi közük a konkrét esethez. Holott egy bántalmazásnak olyan súlyos következményei lehetnek, amely beteggé, sőt, akár fel­nőttkorban munkaképtelenné is teheti az áldozatot. Dr. Kovács Ágnes elmondta: a hazai viszonyokról sokat el­árul, hogy az ő szervezetük egyelőre csak Békés megyé­ben működik, országos gyer­mekvédelmi civil kezdeménye­zésről nincs is tudomásuk. A többi erőszakellenes szövetség jobbára a nőkre fókuszál, a kiskorúakat csak mellékesen említik.- A gyermekvédelmi törvény is úgy fogalmaz, hogy a gyer­meket kegyetlen, megalázó büntetésnek nem lehet kitenni. Amiből ugye az következik, hogy a bünte­téssel nincs baj, csak az nem lehet kegyetlen vagy megalá­zó. Nos, amíg a jogszabályban is ilyen rejtett biztatások van­nak a gyermekek bántalmazá­sára, addig nem is várható el, hogy bárki lefogja egy másik ember gyermek felé lendülő kezét.

Next

/
Thumbnails
Contents