Új Dunántúli Napló, 2004. szeptember (15. évfolyam, 239-268. szám)
2004-09-24 / 262. szám
2004. SZEPTEMBER 24., PÉNTEK - DUNÁNTÚLI NAPLÓ RIPORT 7 KULTÚRA MEGHÓDÍTOTTAK a csontvary közönségét is CANTATE DOMINO - A CANTONIGROSI VILÁGFESZTIVÁLRÓL JÖTTÜNK. E címmel lépett fel és aratott kirobbanó sikert szerdán este a Pécsi Napok keretében a Csontvary Múzeumban a Pécsi Mecsek Kórus. A spanyolországi fesztiválgyőztes együttes, Kertész Attila vezényletével, az est közönségét is meghódította egyebek között Bartók, Bárdos, Faure, Kodály, Puccini, Szokolay és Tillai Aurél műveivel. B. Z. fotó:tótul Bölcsésztudás a gyakorlatban ÚJ PROGRAM Keresésről és értékesítésről van szó A POSZT első milliói A Pécsi Tudományegyetem irodalomtudományi doktori iskoláján belül új program indult. Mintegy „alapozásként”, rögtön egy konferenciát is szerveztek, ami arra a kérdésre próbál válaszokat keresni, hogy a hagyományos bölcsésztudás miképp váltható gyakorlati munkára a 21. században. Méhes Károly Az új doktori program szeptemberben indult, 15 hallgatóval. Mint a program vezetője, dr. Niedermüller Péter elmondta, a ma és holnap a Civil Közösségek Házában rendezendő „beköszöntő” konferencia, amely a Kultúrtudomány esélyei Magyar- országon címet viseli, voltaképp egy workshop, ahol kérdések és lehetséges válaszok hangzanak majd el: mi a kultúratudomány, milyen perspektívái lehetnek.- Maga a „kultúratudomány” egy fura fordítás, hiszen a német Kulturwissenschaft leginkább filozófiai tanulmányokat takar, míg az angol Cultural Studies afféle kultúrantropológia. Mindennek nálunk nincsenek meg a hagyományai, ám amit ezzel a programmal igazán szeretnénk, hogy meghonosítsunk egy olyan kultúraszemlélet, ami empirikusan dolgozik, és nem annyira a tradicionális művészeti-esztétikai síkon mozog. Mindeközben, természetesen, semmilyen módon nem vitatjuk vagy kisebbítenénk annak fontosságát - jelezte Niedermüller Péter. A konferencián arra tesznek kísérletet, hogy felmérjék, a hagyományos humán tudományon belül milyen távlatok nyílhatnak a művészettörténet, a narratíva-kutatás vagy éppen a média kutatása segítségével. A most induló doktori programban résztvevők elsősorban azzal foglalkoznak majd, hogy mik azok a kulturális mechanizmusok, amikkel a modern társadalom megszervezi önmagát, mik a működési szabályai. Mindez oda kell kifusson, hogy alternatívákat nyújtson a bölcsésztudományok gyakorlatban való alkalmazásához. Mint Niedermüller Péter fogalmazott:- A bölcsészszerepet újra kell gondolni a mai Európában. Ez az új program olyan kézségeket adhat, ami a korábbi merev diszciplináris keretek között nem tudott kialakulni. Tehát keresésről van szó, a bölcsésztudás értékesítéséről és a kultúralkalmazás jövendő lehetőségeiről. A hallgatók érdeklődése sokrétű, a társadalmi mozgalmak, a médiajelenségek és az új társadalmi elit egyformán izgatja őket - minden bizonnyal ezek a témák is szerepet kapnak majd a doktori program által szervezendő további konferenciákon. A hallgatók érdeklődése sokrétű, a társadalmi mozgalmak, a médiajelenségek és az új társadalmi elit egyformán izgatja őket. M. B. E. A Pécsi Országos Színházi Találkozó jövő évi megrendezésére a Nemzeti Kulturális Alapprogram (NKA) Színházi Szakmai Kollégiuma 11 millió forintos támogatást ítélt oda. A testület az új évadban rendezett színházi fesztiválok közül a pécsire adja a legtöbb pénzt, a második helyen a Vendégségben Budapesten című, határon túli magyar színházi estek programja áll, mely tízmilliós segítségben részesül. A támogatási összegeket alkotóknak, továbbá külföldi és magyarországi vendégszereplésre, színházszakmai rendezvények lebonyolítására és új színházi produkciók, felújítások létrehozására ítélte oda a grémium. Simon Istvántól, a Pécsi Nemzeti Színház ügyvezető igazgatójától megtudtuk, a jó hír, hogy idekerül a legmagasabb összeg, a rossz pedig az, hogy két éve még ugyanebből a kasszából 15 milliót, tavaly 12 milliót kapott a POSZT, melynek folyamatosan bővül a kerete és a kiadása is. A DEMOKRÁCIA SZOTARA Vezető Boros János H A demokrácia nem ismeri el tikai adminisztrátorét. Nem véletlen, hogy a klasszikus modern demokráciában, az Amerikai Egyesült Államokban a kormányt „adminisztrációnak” nevezik. Az Amerikában járó érzékelheti, hogy senki nem tartja az amerikai kormányt vagy az elnököt vezetőnek. Egy közülük, aki a hatalmas állam adminisztrációjának élén áll anélkül, hogy azokkal a tulajdonságokkal ruháznák föl, mint a korábbi vezéreket. Ha tekintélyt biztosítanak neki és tisztelik, az saját szabadságon és egyenlőségen alapuló demokráciájuk iránti tisztelet, és annak kifejeződése, hogy egy valaki közülük „adminisztrálja” közös ügyeiket. Hatalmas és erős ország, olyan erős, mint a benne élő, önmagukat szabadságukban megszervező emberek együttes ereje. Ezért tűnik időnként az amerikai elnök nagy hatalmú vezetőnek u világ szemeben, holott csak egy, a szabadságra alapozott demokráciában "hívő majd’ háromszázmillió szabad ember szabad akaratának képviselője. Amerikában természetesen vannak pártok, ám ezek nem jelentenek annyit a politikai életben, mint Európában. Egy demokráciában a pártok csak szükséges eszközök, de nem célok, és Amerikában távol vannak attól, hogy a közösségi agendákat meghatározhassák, a közösség pénzének behajtása és központi elosztása pedig eszükbe sem jut, bár ezt nem is tudnák megtenni. A pártok nem vezetik a demokráciát, inkább a demokrácia mozgatja a pártokat, amíg szükség van rájuk. A demokráciában a pártvezetők is ideiglenesen vannak helyükön, és megválasztásuk esetén sem lesznek a demokrácia vezetői. A demokrácia önmagát irányítja és tartja fönn, nincs szüksége vezetőkre. Ezt persze Kelet-Európábán gyakran kétségbe vonják. A magukat vezetőkké föltornászók azért, mert szeretik a hatalom képzetével hitegetni magukat, a kutatók pedig azért, mert nem látnak el az elvekig és nem látnak az Atlanti-óceánon túlra. A magukat politikai vezetőknek hívőkkel és oda „felküzdőkkel” szemben abból a történeti és társadalmi tapasztalatból kell kiindulnunk, hogy a hatalmon lévők mindig megpróbálják befolyásukat növelni, a többi embert a maguk javára „működtetni”, azaz kihasználni. A demokrácia polgárai nem engedhetik meg maguknak és a demok- ráciájmk, hogy politikai adminisztrátoraik „fejükre nőjenek” és fölöttük elbeszélve osztozkodjanak anyagi és kulturális javaikon. Az ilyen embereknek érdekük, hogy a társadalom néma maradjon, és tagjai telve félelemmel hallgassanak. Az ilyen emberek a polgárok megszólalását sietve populizmusként bélyegzik meg, elfelejtve, hogy a populus a görög demos (nép) latin fordítása. A hallgatás, a félelem a demokrácia előtti korok beidegződései, és ha az emberek nem tanulják meg, mit jelent demokratának lenni, akkor ismét helyi vagy regionális hatalmaskodók ülnek a nyakukba és rosszul fog állni a demokrácia jövője. A demokrácia önmagát irányítja és tartja fönn, nincs szüksége vezetőkre. Ezt persze Kelet-Európábán gyakran kétségbe vonják. A magukat vezetőkké föltornászók azért, mert szeretik a hatalom képzetével hitegetni magukat, a kutatók pedig azért, mert nem látnak el az elvekig és nem látnak az Atlantióceánon túlra. Egy forintért kitáruló világ Mészáros B. Endre A Zenepark széksorai mellett, a lépcsős lejárón, tolókocsit görgetnek a segítő kezek, beljebb, az üldögélők arcán itt-ott a félreszaladt élet fájdalma ül. Testi és szellemi fogyatékosok gyülekeznek az „egyforintos hangver- seny”-re, a Pannon Filharmonikusok különleges akciójára. Mert jelképesen ennyi egy belépő, a minőség viszont garantált, az esti hangverseny főpróbáján Hamar Zsolt mindent kihoz a csapatból. Amint a hegedűk hangicsálni kezdenek, lélegzetelállító csend lesz a teremben, áhítat önti el az arcokat. A többség nem tudja, hogy Mahlertől az I. szimfónia weimari változatának ez a világpremierje, egyszerűen csak megigézve figyelik a szétáradó zenét Eltűnik a félelem, a fájdalom, a zenekar egy ébredő várost kelt életre az első taktusokban, a kitáruló ablakokon pedig ki-ki bekukkantva megláthatja a vágyait, egy olyan szobát és családot, ahol mindig élni szeretne. Ezekben az álmokban ringatóznak az ábrándozók több tételen át, majd tomboló tapsvihar jelent ébresztőt, elsöpörve a gátakat és gátiásokat.- Hogy szeretek-e idejárni? - kérdez vissza János, a nyolcvan körüli úr. - Szekszárd mellől érkeztem a Szent Lőrinc Gondozó Otthonba, így csak itt Pécsett ismertem meg a zenekart. Ragyogó ötletnek tartom ezt az akciós megoldást. Megvitatjuk a hallottakat, és az egyedülállóknak hihetetlen feloldozást, segítséget jelent ez a hétköznapok szürkeségében.- Ha már a vágyakról van szó, intézze el, hogy kapjunk az intézetben egy számítógépet. Akármilyen lepusztulta^ csak az internetet hozza be, hogy bekapcsolódhassunk a közéletbe - veszi át a szót társa, egy hasonló korú szemüveges hölgy. - Térben és időben el vagyunk zárva a világtól, legalább virtuálisan szeretnénk honfitársainkkal egyenrangúak lenni!- Nem kellett különösebb hírverés, az otthon lakóinak ötödé azonnal jelentkezett a koncertre mondja Györgyi, a kultúrszervező. Bár más területeken is lennének hasonló próbálkozások! Az efféle színházi főpróbákat, soron kívüli mozielőadásokat például matiné formájában garantáltan megtöltenénk. Az intézetek, otthonok többsége ugyanis a világ végén van, külvárosi eldugott részeken, ahonnan este lehetetlen bejutni a centrumba, a hazaszállítás pedig egyenesen reménytelen. Arról nem is beszélve, hogy az otthonok lakóit nem veti fel a pénz, óriási segítséget jelent, ha a kultúrához ilyen jutányosán férhetnek hozzá. Az értelmi fogyatékos fiataloknak a komolyzene többet jelent, mint a legerősebb nyugtató, mondja kísérőjük, Boglárka. Napokig emlegetik a hallottakat, és izgatottan érdeklődnek a következő hangverseny időpontja iránt. - Én imádom a hegedűt - vág közbe a középkorú Laci, miközben igazít egyet a nyakkendőjén. - Mahlert egyébként is kifejezetten kedvelem, szóval ez az én hangversenyem - konstatálja.- Épp egy esztendeje indult az akció, azzal a céllal, hogy olyan rétegekhez is eljusson a zenénk, akik rendre kimaradnak a fellépéseinkről - vázolja az előzményeket Horváth Zsolt, a Pannon Filharmonikusok igazgatója. A hátrányos helyzetű embereket eddig senki nem próbálta elérni. Itt a saját közegükben nincs idegenségérzetük, könnyebben leomolhat számukra a komolyzene fölé emelt elefántcsonttorony. Mert tévedés azt hinni, hogy ehhez a muzsikához előképzettség kell, bizonyítja ezt az is, hogy az esztendő során a fogyatékosok körében is megkétszereződött a bérletesek száma. A próbaidőszak sok mindenre rádöbbentette az együttest is. Az első hangversenyen például a nézők közül többen sírva fakadtak, a zenekar is úgy elérzékenyült, hogy kis híján abba kellett hagyni a játékot. És a zenészeket sem kérte soha senki, hogy kosztümben, öltönyben érkezzenek erre a próbára, itt mégis mintha skatulyából húzták volna ki a társaságot.
