Új Dunántúli Napló, 2004. szeptember (15. évfolyam, 239-268. szám)

2004-09-20 / 258. szám

2004. SZEPTEMBER 20., HÉTFŐ - DUNÁNTÚLI NAPLÓ KULTÚRA RIPORT 7 A német kultúra követe A Pécsett 15 éve működő Lenau Házban szeptembertől dolgozik Axel Halling német kultúrmenedzser (képünkön), aki két éven át különböző rendezvényekkel szeretné elevenebbé tenni a Ház és a város életet. Méhes K. Axel Halling apai nagymamája magyar, ő maga azonban a közép-európai régióval, a magyar nyelv­vel csak érettségi után kezdett behatóan foglalkoz­ni. Egy évre Budapestre jött, ahol a Nemzetközi Előkészítő Intézetben magyarul tanult, majd Ber­linben hallgatott politológiát, történelmet és szoci­ológiát, és mindemellett tovább tanulta a magyart, az oroszt, részben a lengyelt és a horvátot. Ami leginkább a magyar kultúra felé orientálta, hogy 1996-tól, az akkor a Dalos György író által vezetett Haus Ungarnban dolgozott sajtófelelősként és ter­mészetesen részt vett a különböző projektek bo­nyolításában is (pl. 1999-es Frankfurti Könyvvá­sár). Az egyetem végéhez érve kapóra jött a számá­ra, hogy a Robert Bosch Alapítvány Pécsre kere­sett kultúrmenedzsert. A legnagyobb német ma­gánalapítvány (tőkéje 5,4 milliárd euró) mindig is nagy hangsúlyt fektetett a népek közötti megértés­re, s főképp igaz ez az egységesülő Európában. Axel Halling a Lenau Egyesülettel közösen sze­retné szervezni a programjait, ám mint mondta, nem csak a magyarországi németek számára, ha­nem mindenkinek, épp ezért, ha az esemény jel­lege, mérete megkívánja, igyekszik majd kilépni a Lenau Ház falai közül is.- Nyitott és barátságos közeg fogadott - mond­ja a kultűrméhedzser -, bár rögtön éreztem azt is, hogy jövendő munkámmal kapcsolatosan nagy a várakozás, máris új ötleteket várnak tő­lem, és ehhez fel kell nőni. Mi lehet érdekes a pécsieknek? Axel Halling erről a következőképp vélekedik:- Természetesen lesz minden olyasmi, ami a hagyományos kultúrprogramok része: felol­vasás, kiállítás, koncertek. Amire nagyon ké­szülök, az a gyermek- és ifjúsági csoportok­kal való munka, különböző workshopok létre­hozása. Gondolok itt a fényképezésre, hogy a fiatalok a saját látásmódjuk, érzéseik szerint örökítsék meg az itteni német múltat, amit számukra a helyi németség je­lent. Ugyanez vonatkozik az „oral history” projektre is, sze­retném, ha lennének olyanok, akik szívesen faggatnák ki a még köztünk élő időseket, mi mindenen mentek keresztül éle­tük során - ebből rengeteg mindent lehet ta­nulni. Persze, ehhez én nem vagyok elég egyedül, teameket kell összeállítani, lelkes emberekből, tanárokból, akik fogékonyak ef­féle témákra. Axel Halling legfőbb célja - összességében - a magyarországi Németország-kép árnyalása. Első októberi rendezvényein terítékre kerül majd az 1954-es magyar-német focidöntő, illet­ve novemberben a tizenöt évvel ezelőtti politi­kai változásokról rendez majd beszélgetést. CIGÁNY KULTURAUS NAPOK A RENDEZVÉNYSOROZAT KERETÉBEN a roma holocaustot megrázó műveken bemutató kiállítás is nyílott Pécsett Kari Stojka és Lukács Ágnes alkotásait a Rácz Aladár Közösségi Házban láthatják az érdeklődők, fői«: to™ oszló Megjelent a legújabb Pécsi Panoráma M. K. Megjelent a város és a megye kulturális életét szemléző havi folyóirat, a Pécsi Panoráma szeptemberi száma. A lap egy­részt visszatekint a nyárra, an­nak is tán legemlékezetesebb eseményére, a Folkloriádára - sok-sok szép fotóval, de a nyári évad pécsi színdarabjával, az Anconai szerelmesekkel is be­hatóan foglalkoznak. Igen erős ezúttal a képzőmű­vészettel foglalkozó anyag: ol­vashatunk a pécsi múzeumok­ról Aknai Tamás művészettörté­nész tollából, és részletes elem­zés mutatja be a veszélybe ke­rült Zsolnay-szobrot. Tematiká­jában természetesen idekapcso­lódik a Sikorski Zsolnay Antó­niával készült beszélgetés is. A Nádor - egy szálloda, ami azonban sokkal több annál, ez is kiderül egy hosszabb írás el­ső részéből. És végül kollégánk is „terítékre kerül”: Kálmándy Ferenc fotóriporter mint az or- fűi tó szörföse száguld szóban és képben a Pécsi Panoráma ol­dalain. KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG NAPJAI PÉCSETT ÉS A MEGYE KÜLÖNBÖZŐ HELYSZÍNEIN egyaránt sikeres volt a Lélegző örökség rendezvénysorozat a hét végén. A különböző termé­szetvédelmi területeket, és a múzeumokat, kiállításokat, és könyvtára­kat egyaránt sokan keresték fel. Képünk a pécsi Dóm Kőtárban ké­szült, amely szintén a látogatható helyszínek között szerepelt évezre­des emlékeivel. fotó: laufer László Szlovákiai pályázaton taroltak a mohácsi tanítványok Dolny Rubinban, a szlo­vák kisvárosban megren­dezett fesztivál kiállítá­sán Bosnyák Mihály há­rom tanítványának kate­góriagyőztes munkája is látható volt a hétvégén. Barabás B. A mohácsi Bartók Béla Művelő­dési Központot a tavasszal keres­te fel a Dolny Kubín-i Orava Kul­turális Központ Az intézmény a Visegrádi Alap támogatását élve­ző rendezvényéhez keresett ma­gyarországi partnereket, és egész éves programját eljuttatta a vá­rosba. A hétvégén tartotta meg a szlovákiai város V. Nemzetközi Dudafesztiválját, amelyet egy „Népzenészek a képzőművészet­ben” című pályázat előzött meg. A Mohács környéki dudások nem vállalták az utazást, de a rendezvényhez kapcsolódó meg­mérettetésen Bosnyák Mihály grafikus-rajztanár három tanít­ványa indult, és a mester koráb­bi ígéretéhez híven mindannyi­an kategóriájuk első helyét sze­rezték meg. Nágel Bianka és Ko- leszár Stella rajza, valamint Tó­tok Tímea festménye a hétvégén nyílt tárlaton is helyet kapott. Kiváló a mohácsi művelődési központ kapcsolata a lengyelor­szági Bielsko Bialával, a Dolny Kubín-i intézmény partnerével is. A lengyelek egy korábbi pá­lyázatára beadott mohácsi kéz­műves alkotások, amelyek szin­tén nagy sikert arattak, rövide­sen egy vándortárlat keretében utazzák be a környező országo­kat. Ai közeli Milovkában ugyanezen kapcsolat révén már járt egy busócsoport, jövő janu­árra újabb küldöttség kapott meghívást. „Végy óvatosan a tenyeredre!" Életcél, hajlék és munka­hely nélkül tengődnek so­kan. A statisztikák szerint ugyanolyan mértékben nó' a számuk, mint az úgyne­vezett gazdagoké. Az ut­cán alszanak, kapcsolata­ik is szűkösek. Nem csak a magasból lehet lezuhan­ni, hanem a mélypontról is föl lehet emelkedni. Bebessi K.- Elveszettnek éreztem magam. Lakásom elúszott, a pénzem szerencsejátékon vált levegővé- mondja Andor József (48). - Ismerősök révén kerültem ide úgy két éve. Még egy évem van itt, aztán valami lakásmegol­dást kell keresnem. A UWYTA Kht. által működ­tetett Hajléktalanok Rehabilitá­ciós Otthona, közismertebben BAT-HÁZ tanulószobájában be­szélgetünk. - A szakmám autó­kárpitos - folytatja -, de ebben már nem lehet pénzt keresni. Jelenleg műtőtakarítóként dol­gozom a 400 ágyas klinikán. Munka ez is, pénzt keresek ve­le, ez pedig nagyon fontos. Ne­kem ugyanis, amikor idejöttem, a levertség, elkeseredettség mellett egyedül anyagi gondja­im voltak. Spórolok. Meggondo­lom, hol, mikor, mennyit költők. Alapproblémám, hogy hol lak­hatnék. Életcél is. Ha ez megol­dódna, akkor minden megol­dódna. A 21 férőhelyes, jelenleg fér­fiak lakta rehabilitációs ott­honban a délelőtt folyamán alig van itthon lakó, mivel többségük már kora reggel el­ment dolgozni, de akadnak akik csak délután indulnak munkába, más orvoshoz ké­szülődik. Szép, csempézett konyha, ízléssel felújított öreg ház, tiszta, csinos, zöld nö­vénnyel övezett lakrészek. Kulcsár Melinda, az otthon szakmai vezetője arról beszél, hogy az ide bekerülő hajléktala­nok az esetek többségében nem rendelkeznek munkaviszony­nyal, sem rendszeres jövede­lemmel. Akinek esetleg van munkája, az is bizonytalan. - Az itt élő emberek ugyanolya­nok, mint bárki más, de önere­jükből nem tudják újraépíteni elakadt életüket - mondja. - Ki­szakadtak életük korábbi, töb- bé-kevésbé biztonságos keretei­ből, sebezhetővé váltak. Az ott­honba bekerülők számára egy­értelművé vált, hogy minden­képpen változtatásra van szük­ségük az életvitelükkel kapcso­latban, de az is, hogy ez nem megy segítség nélkül. Ehhez nálunk a kulcsszó a motivált­ság, azaz: a részükről való elha­tározás a változtatásra. Ebben próbálunk segítem, szem előtt tartva az emberi méltóságot, a saját célkitűzéseiket, figyelem­be véve, hogy önálló döntések­kel rendelkező felnőtt emberek­ről van szó. Az otthonban mindenekelőtt a megfelelő elhelyezéséről gon­doskodnak. A lakhatáson kívül többek közt segítenek a munka- helykeresésben, a hivatalos ügyek intézésében, a lelki és ér­zelmi stabilitás kialakításában, fejlesztésében. A befogadottak egyéni esetkezelése mellett a közösségi életbe való beillesz­kedésük is fontos szerepet kap. A bekerülés utáni egy hónap­ban az itt dolgozó segítőkkel kö­zösen elkészítenek egy rehabi­litációs tervet, amely alapja az együttműködésünknek. A terv tartalmazza az elhelyezkedés­re, továbbképzésre, az anyagi helyzet rendezésére, a lakhatás és az esetleges egészségügyi problémák megoldására vonat­kozó elképzeléseket. Az otthonban legfeljebb 5 évig maradhat valaki, de átlag­ban a 2-3 éves itt tartózkodás jellemző. Nagy Lajos (34) hat hónapja él itt. Jelenleg egy raktárban dolgozik, mint áru-összeál­lító. Amikor idekerült, éppen csak maga mö­gött tudott egy alko­holelvonó kúrát, ami egyébként teljesen sike­res volt. - Az­óta sem ittam egy kortyot sem - » mondja. Most már ragaszko­dók is eh­hez. Teljesen elveszettnek éreztem magam. Kilátásta­lannak láttam a holnapot. Itt egy olyan, közeg vett körül, ami jó hatást tett rám. A hat hónap alatt sikerült jobban beosztanom a pénzemet. Fél­reteszem a forintokat. Két­éves ittlétre szól az alapszer­ződésem. Ha találok egy jó la­káslehetőséget, továbblépek. Nagy Lajos: „Mióta itt vagyok, kirajzolódtak az életcéljaim” Mióta itt vagyok, kirajzolód­tak az életcéljaim. Ebbe a la­kás mellett a társkeresés is beletartozik. Bajai vagyok. Nemrég értesített egy ottani kiadó, hogy a bajai irodalmi kör megjelenteti a verseskö­tetemet. Címe: Végy óvatosan a tenyeredre. Ez nagyon fel­dobott. Most ezt is várom. Nagyon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents