Új Dunántúli Napló, 2004. szeptember (15. évfolyam, 239-268. szám)
2004-09-18 / 256. szám
2004. SZEPTEMBER 18., SZOMBAT - DUNÁNTÚLI NAPLÓ KIPORT 7 KULTÚRA Frei-show az egészségesebb ■ ■■ Hí | jovoert M. B. E. Nem túl kedvező az egészség- ügyi ágazat megítélése a magyar társadalomban. Ezen a gyakorlaton szeretne változtatni Frei Tamás riporter, aki két esztendeje útjára indította Az egészségesebb jövőért akciót. A különleges showműsor célja az, hogy az emberek „saját bőrükön” tapasztalják az egészségügyiek áldozatos munkáját. A show vasárnap 13-18 óra között látható a Széchenyi téren, ahol az ingyenes vércukor-, koleszterin- és vérzsírszint-méré- sek mellett a gyermekeket Ricsi bohóc szórakoztatja, a felnőttek vérnyomását pedig Baby Gaby, a Kozmix, valamint Fenyő Miklós és rock ’n’ roll csapata pumpálja. Az akció közvetlen hozadéka: a pécsi Gyermekklinikát másfél millió forint értékű, műtőben használatos szaniter termékekkel ajándékozzák meg. ÉRTÉKEK, HAGYOMÁNYOK RAVADICS Jánosné és Ravadics János színes fotóiból látható kiállítás a Baranya galériában szeptember 24-ig. A fotók 17 Pécs környéki település értékelt jeleníti meg. fotó: lóffler péter Kultúránk része a természet: élő, lélegző örökségünk buszjárat főpályaudvari megállójában találkoznak. A nevezetes pécsiek sírjait bemutató látogatás 10 órakor indul a központi temető főkapujától. A nemzeti park szervezésben délután kirándulók mehetnek a Szársomlyó és a Villány Templom-hegy Természetvédelmi Területekre. Ingyenesen látogathatók vasárnap Pécsett az Ókeresztény Sírkamrák 20 és 23 óra között és 10 és 18 óra között a Dómmúzeum. Mindkét nap ingyenesen megnézhető a Pintér-kert 10 és 18 óra között, a Székely Bertalan út 7. szám alatti Nagyezerjófű Kert magánarborétum 9 órától sötétedésig, a Várostörténeti Múzeum 10 és 16 óra között, az V. számú ókeresztény sírkamra 10 és 16 óra között a Dómmúzeum udvara felől, a Káptalan utcai Bányászati Múzeum, valamint az Egyetemi Könyvtár kiállításai 10 és 18 óra között óránként induló szakvezetéssel. Itt szépséges nyomtatott művek, festett kódexek, kéziratok, ősnyomtatványok, valamit az egyetem- történeti mellett az Európa a tudományok tükrében című kiállítás látható. Európa-szerte szeptember 18-19-én zajlik a Kulturális Örökség Napjai című rendezvény. Magyarországon a Lélegző örökséget választották az idei középponti témának. Dunai I. nak 14 és 15 órakor Pécsi Kulturális Központ Széchenyi téri irodájától. Az érdeklődők 9 és 13 óra között a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetbe is ellátogathatnak. A vidámpark Összművé- szeti Fesztivál interaktívvá alakuló játékterében 18 órakor kezdődik a program. Az örökségnapi programokban kiemelkedő hang- Az egyik helysúlyt kapnak a kertek, par- szín a pécsi kok, természetvédelmi területek és más természeti mény értékek. A Lélegző örökség pécsi rendezvénysorát ma- 9 órakor a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság tettyei Pintér-kertjében nyitják meg. Az Európa kulturális öröksége a Klimo Könyvtárban című kiállítás pedig 10 órakor nyílik. A program keretében a Pintér-kertben 9.30 és 11 órakor szakvezetések kezdődnek. A PTE Ifjúság útja 6. szám alatti botanikus kertje 9 és 16 óra között látogatható, 15 fő esetén a utca bejárattól, sei. A Várostörténeti Múzeumban 10 órakor kezdődik a látogatás, a belváros- Vasárnap sétatúra lesz a ban ingyenes idegenvezetés- Rotary út mentén a Misinán. A sei egybekötött séták indul- részvevők 8 órakor a 35-ös AradART a Pécsi Galériában: együtt művészet és politika B. K. A Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely valamint az „Aradi Fiók Képzőművészeti Szövetség” Egyesület rendezésében a Pécsi Galéria Széchenyi téri kiállítótermében tegnap nyílt az AradART művészeti csoport kiállítása. Kölcsönös kulturális önkormányzati kapcsolatfelvétel előzte meg a romániai alkotók tárlatát. A két város közötti aktív kulturális megállapodás 2003-ban született. Ennek keretében az aradi Delta Galéria és az azt működtető „Aradi Fiók Képzőművészeti Szövetség” Egyesület mindkét városban kiállítások megrendezésében állapodott meg, ahol kölcsönösen bemutatkozhatnak egymás művészei. A pécsi alkotók már korábban szerepeltek Aradon, most ennek viszonzásként a Pécsi Napok fesztiváljába ágyazottan nyílt az AradART tárlata, ahol a város képző- és iparművészei egyaránt felvonultatják alko- tásikat. Az aradi művészeti egyesületbe temesvári, nagyváradi és más jelentős romániai városok művészei, művésztanárai is beletartoznak. Őket, mint neves művészeket, már számos magyarországi művésztelepi és kiállítási kapcsolat fűzi hazánkhoz. A kiállítás művészeti jelentősége mellett a konkrét kapcsolatépítésre és a politikusok egymáshoz való baráti közeledésére is rangos lehetőséget kínál. Az AradART nagyszabású tárlatán 22 művész 50 művét tekinthetik meg az érdeklődők október 10-ig. A kiállítás megnyitóján részt vett az aradi alpolgármester, Bognár Levente is. FUTNAK A KEPEK Üdv néked, Arthur... Nagy Imre R fHB Antoine Fu- ^ qua Arthur kip’ 1 rá‘y (Kin§ j Arthur) című filmje nem tör- ■ ám ténelmi tárai gyű mű, jóllehet a középkorban játszódik, hiszen ez esetben nem históriai tényekről van szó - kérdés, léteznek-e ilyenek egyáltalán hanem legendákról. Ezek azonban páratlan elevenséggel élik túl az évszázadokat, így hát mégiscsak van mihez viszonyítani Fuqua munkáját. Az eredeti mítosz középpontjában csak névleg áll Arthur király, az igazi hősök: a szerelmes Lancelot, Perceval, a tiszta lelkű Grál-lovag és Ginevra, a végzetes szépségű királyné. Ezzel szemben a film a király alakjára koncentrál, pontosabban a királlyá válás folyamatára, azokat a fiktív kalandokat meséli el, amelyek eredményeként a hős hivatására döbben. Vállalja népét és küldetését. Lancelot pedig meghal a harcok során, mielőtt bűnös szerelme beteljesülhetne Ginevrával. A filmet nézve csalódunk tehát, ha a kelta mítoszra gondolunk, de belátjuk, a rendezőnek jogában állt szabadon kezelni a témát, s elmesélni a maga verzióját. A mindent eldöntő csatajelenet szépen felépített, hatásosan fényképezett jelenetsor. Nekem mégis jobban tetszett a szászokkal való első megmérkőzés a befagyott tó jegén, mert a rendező (és Slavomir Idziak, az operatőr) finoman megidézte Eisenstein klasszikus Alekszandr Nyevszkij- filmjét. A hitelesség ténybeli firtatásánál súlyosabb problémát vet fel a film realizmusa. Mint tudjuk, a kelta mítosz csupa lebegő árnyék és elsuhanó fény, valamint korlátlan fantázia. Az egyik történetben, mint Szerb Antal említi, a harcosoknak annyira égnek állt a haja, hogy felnyársalták vele a fejükre eső almákat, a párviadalokban pedig oly mértékben összeszurkálták egymást, hogy a madarak átrepülhettek a testükön. Számomra ezért rokonszenvesebb az a stilizáltabb és formabontóbb képi megoldás, amit Eric Rohmer és Robert Bresson alkalmazott a témával foglalkozva. Antoine Fuqua a szerintem méltányolhatónál gyakrabban építkezik vizuális és verbális közhelyekből. A film nyitó jelenetében például a narrátor közli, hogy a történet a sötét középkorban játszódik. Ezt a szamárságot, hogy a középkor „sötét”, sokan ismételgetik, nyilván megfeledkeznek Aqui- nói Szent Tamás filozófiai rendszeréről, Dante magasztos poé- ziséről, meg arról, hogy a középkorban épültek a katedráli- sok, s jöttek létre az első egyetemek. De ha csupán a 4-5. századra gondolunk, akkor is Jeromos és Ágoston szelleme világít felénk. Szerencsére, a rendező, akit, igen helyesen, nem a szavak vezérelnek, hanem a látvány, átvette a legendakörből és a témát mozidarabban feldolgozó elődeitől azt a két jelképet, amely a mítosz legmaibb üzeneteit hordozza. Az egyik a híres Kerekasztal, a demokratikus rend szimbóluma, ahol mindenki egyenlő távolságra ül a középponttól, s a lovagok közt különbséget csupán a személyes érdemek alapján lehet tenni, a másik pedig a titokzatos kard, az Excalibur, amely egyszerre kereszt, jogar és fegyver, s így a törvényes hatalom megtestesítője. Ezért amikor a filmen Arthur ködbe burkolt alakja megjelenik a dombtetőn, megérint bennünket a monda halhatatlan szelleme. Arthur király szerepében Clive Owen A krumpliból nem lesz földönfutó Méhes Károly A ház ugyanaz, mint májusban, amikor itt jártam. Akkor még csak fenyegette a jóhiszeműen kölcsönt felvevő Papp családot az árverés réme. Akkor még csalás miatt nyomozott a rendőrség K.-né után, akinek a két évtizedes baráti kapcsolat miatt szívességet szerettek volna tenni, és 4 millió forintos adósságba verték magukat Azóta minden félelmük valósággá lett: augusztus 26-án megtörtént az árverés, a ház „valakiké” lett, akik még a jószándékúság álarcát is megpróbálták magukra ölteni. Felajánlották Pappéknak, hogy 10 millióért visszavásárolhatják az otthonukat, ne izguljanak... De Papp Zoltán, a felesége, a tanuló lányuk izgulnak. A 86 éves nagymama a tárgyalás estéjén - ahogy Pappné májusban megjósolta - agyembóliát kapott, két hétig feküdt a mohácsi kórházban, most otthon ápolják, a jobb oldala lebénult. A szemeket egykettőre elfutja a könny.- Egész napos ápolásra, pelen- kázásra szorul a mama, dolgozni sem tudok menni, nem tudom mi lesz... - mondja Pappné. * * * Tényleg nehéz ügy. Hiszen a K.-né számára felvett 4 millióból alig több, mint két év alatt 8,2 millió lett, amit a hitelt nyújtó befektető cégnek vissza kellett (volna) fizetni. Mivel K.-né ezt nem tette meg, Pappék kezdtek lassan ráébredni, hogy nincs más választásuk, minthogy ők törlesszenek, de ennyit nem volt miből. A befektető cég a részletek elmaradását és a kamatok halmozódását tapasztalva egykettőre végrehajtót küldött a nyakukra, és bár elmondásuk szerint a lehetőségekhez képest húzták-halasztották az árverést, egy idő után nem állt módjukban tovább várni. Pappék régi ismerőse és ebben az ügyben elkötelezett segítője, H. úr nem kis mértékben háborodott fel a történteken.- A szeptember 1-jét kellett volna csak megvárni, akkor lett volna mindkettejüknek három hónapos munkaviszonya, ami ahhoz kellett volna, hogy banki kölcsönért folyamodhassanak. Márpedig valószínű, hogy úgy 5 milliót megkaptak volna, amiből majdnem teljesen kifizethető lett volna a követelés, hiszen időközben összekapartak 2,3 milliót, és a kezdetek kezdetén K.-né is fizetett pár százezret. Ám a befektető cég a pénzét szerette volna látni, és nem várta meg a szeptember 1-et, öt nappal korábban Pappék feje fölül elvitték a házat. * * *- Először azt mondták, hogy nem mehet oda, aki érintett, de aztán mégis megengedték. Az látszott, hogy a megjelenő licitálók nem voltak ismeretlenek egymásnak, odakint az autóknál még beszélgettek is egymással - így Pappné. A dologhoz hozzátartozik, hogy a törvény értelmében ő maga is licitálhatott volna a saját házára (más kérdés, mint fizetett volna, de annak elintézésére legalább megint lett volna 30 napja, és azalatt talán a banki hitel is összejött volna), ám erről az befektető cég vezetője lebeszélte. Pappék barátját felháborította, amit az árverésen tapasztalt.- Erzsikét rászedték, hogy ne licitáljon, ellenben odaküld- ték két saját emberüket, hogy verjék fel annyira az árat, hogy a pénzüknél legyenek. Mindenki azt mondta, ilyen sokért rég nem ment el árverési ingatlan, általában lefelé szokott menni az ár, akár a kikiáltás 70 százalékáig is. Ha most is így lett volna, akkor 4,2 millióért kelt volna el a ház, ami, megjegyzem, még itt, Belvárdgyulán is megér legalább 13-15 milliót. Ezzel szemben pont annyiért kelt el, amennyi a tartozás volt, beleszámítva persze a végrehajtó részét is. Az új tulajdonosok pedig „gesztust” gyakoroltak Pappék felé: 10 millióért visszakaphatják az otthonukat.- Azt mondták, nem tudnak engedni az árból, mert nekik még adózni is kell 38 százalékot, és illetéket fizetni, úgyhogy szinte nem keresnek rajta semmit - mondja nagy sóhajtással Pappné, miközben a lánya vigasztalólag a vállára teszi a kezét- Odamentem ezekhez a licitálás után - teszi hozzá az önzetlenül segítő úr -, és megkérdeztem tőlük: hogy tudtok ilyen hiénák lenni? Azt mondta erre az egyik, hogy: Mért, ez is olyan, mintha venne egy zsák krumplit, aztán meg továbbadná. Nem egészen, feleltem nekik, mert a krumpli ettől még nem lesz földönfutó...
