Új Dunántúli Napló, 2004. szeptember (15. évfolyam, 239-268. szám)

2004-09-11 / 249. szám

2004. SZEPTEMBER 11, SZOMBAT - DUNÁNTÚLI NAPLÓ 7 KULTÚRA - RIPORT Két japán művész tárlata Seike Akila fotóművész és Ishida Tomoko képzőművész - felvételünkön az ő szobányi Installációját örökítettük meg - alkotásaiból nyílt kiállítás a Pécsi Kisgalériban tegnap. Mindenkit megpróbál megszólítani B. K. A most megjelent Humán forrá­sok című pécs-baranyai maga­zin alcímében az aktív közéleti emberek fórumának tekinti magát. Az UWYTA Kht. kiadá­sában Juhász László felelős szerkesztő által jegyzett színes, informatív kiadvány civil part­nerséget kínál a fogyatékkal élőknek. Megpróbálja megelő­legezni azt a kapcsolatot, amely nem ártana, ha a társadalom minden szféráját jellemezné. Pusztán azon az alapon, hogy kultúrnemzetnek nevezzük magunkat. Pusztán egyszerű, hétköznapi szolidaritásként. Jól tudjuk, ettől messze vagyunk. Egyáltalán: a létfenntartás so­kaknak tehertétel. Mintegy fél­millió embert érint ma Magyar- országon az, hogy a családban valaki testi-lelki többletterhe­ket hordoz, fogyatékkal él. Ez a lap nemcsak nekik készült, mindenkit megpróbál megszó­lítani. Tematikájában a környe­zet, a szabadidő, a sport, a mű­vészet és a környezetvédelem nagy teret kap. birodalma című kiállítás a figyelemfelkeltő szándék érdekében lehozza a városba a park va­lóságát. Az itteni tér ugyanis a lunaparkban ta­lált tárgyakkal, felúj ítatlan, mozdulatlanul is balesetveszélyes játékokkal van tele, amelyek arra is rádöbbentik a látogatót, hogy a „szomo­rúpark” emlékei még romokként is hasznosít­hatók, még akkor is képesek játszani a közön­séggel, ha ez fordítva már nem igaz. Két irányba mozdítják a sokkhatást Hegedűs Linda és Wéber Tamás falon elhelyezett munkái. Míg az éles szem­mel készült fotók a tavaszi állapotot do­kumentálják, velük szemben a re­ménnyel telt plakátok mögött már ott áll annak tudata, hogy a park jelenlegi kezelője felújításokba, beruházásokba í kezdett. A kiállítással párhu­zamban az egyesület tagjai egy egész estés programot készíte­nek elő a Dömör- kapunál, mely­nek keretében színi és zenei előadások kapnak he­lyet a park több helyszí­nén. Az estet szeptember 18- ra tervezik - eső­nap nélkül. Kovács Balázs A mecseki vidámpark története több éve inspirál­ja a kezdeményező kedvű ifjúságot. Szerveztek itt már nemzetközi alkotótelepet, összművészeti parádét, autómentes világnapot. A rendezvénye­ket nemcsak a mindet eláztató eső kötötte össze, hanem az a cél is, hogy sikerüljön jelképesen meg- és kimenteni emlékeit. Az idén ala­kult Világ-kép Kulturális Egye­sület is egy ha­sonló rehabili­tációra vállal­kozik, azonban komplex for­mában. A pé­csi Uránia mozi emeletén csü­törtökön nyílt Elvarázsolt játékok Kimentett játszó tér FUTNAK A KEPEK Tövisről szőlőt? Nagy Imre Csütörtökön es­te megnyílt az Apolló Artmo- zi. Ezzel meg­szűnt az a bot­rányos helyzet, hogy a kultúrá­jára és szellemi életének gazdag­ságára joggal büszke Pécs belvá­rosában jó ideje nem volt olyan mozi, ahol művészfilmekkel le­hetett volna találkozni. Az Apolló Artmozi izgalmas, változatos programmal várja látogatóit A következő napokban, hetekben olyan kiváló mesterek alkotásait vetítik, mint Jafar Panahi, Tarr Béla és Andrej Tarkovszkij. Persze a művészfilmnek is megvan a salakja, s erre éppen a bemutatkozó program kínál szemléletes példát A kritikusok egy része által valósággal körül­rajongott Pedro Almodovar film­jei szerintem kétes értékű alko­tások. Zavaros szemléletmód, fe­lületes kidolgozás, durva hatás­elemek, elkoptatott formai meg­oldások, agyonhasznált sablo­nok jellemzik ezeket a munká­kat (Talán a Beszélj hozzá! az egyetlen kivétel, amelyet komo­lyan lehet venni.) A Rossz neve­lés (La mala educación) az Almodóvar-féle hibák és kókler­ségek valóságos tárháza. Induljunk ki az egyik, bizo­nyára jelképesnek szánt, szerin­tem igencsak hatásvadász jele­netből. Az egyik szereplő, egy drogos fiatal (a nem meghatáro­zása ez esetben nem egyszerű) halálos adag kábítószert vesz be. Haldokolva, arccal írógépének billentyűzetére zuhan, miáltal a betűket tartó fémkarocskák rendszertelenül a levegőbe emelkednek, s úgy maradnak bénán, meredten. A mérget a ba­rátai csempészték az áldozat ke­zébe, így akarván megszabadul­ni tőle, pedig korábban váltig át lították, hogy szeretik. Ebben a filmben azonban semmit sem le­het komolyan venni, mert min­denki hazudik, beleértve az el­beszélőt is, aki szintén nem tesz különbséget a fikció és a hazug­ság között. Ez utóbbi körülmény arra utal, hogy Pedro Almodovar teljesen félreérti a „megbízhatat­lan narrátor” elbeszélői kategó­riáját, mert ez nem azt jelenti, hogy bármikor bármit lehet állí­tani, ahogy a szeszély diktálja. A megbénult írógép látványa ily módon nem csupán egy szét­esett személyiség tükre, de egy rosszul szerkesztett, darabokra hullt cselekmény sűrítménye is. A történet három idősíkban ját­szódik, ez azonban merőben for­mális, mert a rendező a környe­zetrajzzal kapcsolatos minimális igényeket sem elégíti ki: ezek a jelenetek bárhol és bármikor le­játszódhatnának. A gyermekkori emlékképek az antiklerikális pamfletek rossz színvonalán je­lennek meg, egy giccses melo­dráma közegében, miáltal telje sen hiteltelenné válnak. Ez sem­mivel sem különb, mintha vérvö­rös naplementét lámánk havas tájban bőgő szarvasbikával. A felnőttkori kerettörténet sem jobb, csak még leleplezőbb. Ennek egy rendező a főszereplő­je (legalábbis ezt állítja magá­ról), akinek művészi elképzelé­seiről semmit sem tudunk meg, kivéve azt a közhelyet, hogy ő a szenvedély jegyében alkot. Mindebből pusztán annyit szűr­hetünk le, hogy az illetőnek fo­galma sincs a szenvedélyről, ér­zelmekről, lélektanról, ilyesmi­ről. így hát esztétikai szempont­Ebben a filmben semmit sem lehet komolyan venni, mert mindenki hazudik, beleértve az elbeszélt is jainkat is el kell vetnünk vele kapcsolatosan, minthogy tövis­ről szőlőt, bojtorjánról fügét hiá­ba akarnánk szedni. Ezt a kétszálú mesét a rende­ző végül is egy bűnügyi film dramaturgiájára feszíti, képte­len fordulatokkal, primitív ef­fektusokkal. Ez teljes mérték­ben kényszermegoldás, a jel­lemrajz csődjéből következik. Bábuk ezek, nem emberek. Mihez kezdjek a diplomámmal? A tanultság, a végzettség, a diploma, a szellemi tőke- felhalmozás egy időben minden hazai gondra megol­dásnak látszott. Ám mára diplomások tömegei élik meg, közvetlenül az egyetemi széksorokból kikerülve, a munkanélküliség drámáját. Bebessi K. Néhány idillikus évig úgy tet­szett: a nyakkendős, elegáns, ak­tatáskás, jól sminkelt diplomás if- jaké lesz minden, amit e sokat lá­tott hon valaha is megterem. A la­pátos, kalapácsos, csavarhúzós ember a múlt rossz emlékévé vált, mígnem... Villanásszerűen nyilvánvalóvá vált, hogy az ő „emelt szintű" változatukra sok­kal nagyobb szükség van, mint a diplomásokra. Az országot a rendszerváltás után ellepő bankszékházak bronzcsatornás magányba süp­pedtek, a kihalt épületeken nem segített a drága építészeti és szob­rászati extravagancia. Tegnap még valaki bankiroda-vezető, Uyen-olyan előadó volt, mára fölös­leges ember. Az elektronikai rob­banás a netre vitte a bankszakmá­val együtt a fehérgalléros állások tömkelegét Dr. Dobay Péter (képünkön), a Pécsi Tüdományegyetem Közgaz­daságtudományi Karának dékán­ja elképesztő adatokkal bizonyítja, milyen távol esik egymástól az or­szág valós szükségleteinek és a felsőoktatásban képzett diplomás szakembereknek a száma. - Lebe­szélni, átirányítani szinte senkit sem lehet - mondja. Ki-ki ragasz­kodik átgondolt vagy átgondolat­lan elhatározásához, hogy azután diplomával a kezében a munka- nélküliek számát gyarapítsa. Fel­mérések szerint 2001-ben átlago­san 134 nap kellett a felsőfokú szakemberek elhelyezkedéséhez, 2003-ban már 168. Az idén nyár eleji adatok szerint 14 ezer diplo­más munkanél­külit tartottak nyilván, közöt­tük 3000 pálya­kezdőt A felső- oktatás „siker­ágazat’ voltát ez enyhén szólva megkérdőjelezi. A legfrissebb adatok szerint jelenleg az állástalanok összlétszámának 15 százaléka diplomás. Ez minden idők „rekordját” megdönti. A hiva­talos számok mögött ráadásul egy 3-4 szeres munkanélküli tömeg húzódik meg, amit más becslések nagyban valószínűsítenek. A jelentkezési tendencia is meg­döbbentő: a legtöbb idén érettségi­zett jelentkező (29%) kommuniká­ciós pályán kívánt tovább tanulni. Őket a gazdasági (26%), a bölcsész (23%) és az informatikai ágazatok­ra igyekvők követik. Mindez a ke­reslet-kínálat teljes fejtetőre állí- tottságát jelzi.- Az EU nagy egésze sem áll jobban - folytatja Dobay Péter. - Ez persze nem lehet vigasz. Sehol sincs garancia jó állásokra. A minderre hatékony csodaszer fel­találása egyelőre még várat magá­ra. Mindenkinek jár egy államilag pénzelt diploma, diákhitel, kollégi­um... Uszoda. Támogatás. A közgazdaságtudományi kar a megoldást keresve szélsebesen át­alakítja portfolióját, eddigi felnőtt- képzéseit, és „belekezd a Bologná­ba”, a nyugat-európai gyakorlat alapján működő formába. A felső- oktatási szakember szerint a jövő, és benne a közeljövő felsőoktatási első szintje munkaerőpiaci szem­pontból egyenértékűvé válik a ko­rábbi érettségivel. Ezt tudomásul kell venni. Az érettségi pedig még­iscsak egy érettségi. A diplomaátadó utáni boldog pillanat. Itt még nem sejtik, hogy a hatékony csodaszer feltalálása még «árat magára. KÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ Diplomás munkanélküliek Baranya megyében (fő) ; Könyvtáros BRI 12 Környezetvédelmi mérnök Gépészmérnök Jogász, jogtanácsos E$éb mérnök Közgazdász Óvónő Mezőgazdasági mérnök - Középiskolai tanár, oktató Általános iskolai tanár, tanító

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents