Új Dunántúli Napló, 2004. augusztus (15. évfolyam, 209-238. szám)
2004-08-28 / 235. szám
I 2004. Augusztus 28., szombat KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Augusztus 2Q-i kitüntetés; Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztje Törvényesség és szolgálat Szent István király ünnepe alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozat) állami kitüntetésben részesült dr. Bércesi Ferenc, a Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője a közigazgatásban kifejtett több évtizedes munkája elismeréseként. Miközben egyetemistaként ott toporgott már a jogászi pálya partvonalán, élvonalbeli labdarúgó volt, mégpedig fürgelábú csatár, ifjúsági és utánpótlás válogatott múlttal. 1970-ben, amikor a Pécsi Dózsa nagyot menetelt az UEFA-kupában, mind a hat mécsesén játszott. Az utolsón, a Juventus ellen Dr. Bércesi Ferenc 1944-ben született Du- naszekcsőn. 1971-ben szerzett jogi diplomát Pécsett. 1974-től a Pécs Városi Tanács szervezési és jogi osztályán dolgozott. Ennek 1989-ben, majd a városháza jegyzői irodájának 1990-ben lett a vezetője, tíz éve pedig a Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal élén áll. Torinóban az ő buktatásáért ítéltek 11-est, de Máté nem rúgta be a büntetőt, és a pécsiek végül kiestek. A focival való foglalkozást már régen abbahagyta.- Nem akartam elmaradni a jogász szakmától - meséli. - Egyetlen kis kitérőt tettem csak: fél évig sportújságíró voltam. Később sportvezetői funkciókat töltöttem be egy évtizeden át, de elfoglaltságaim, illetve az ösz- szeférhetetlenség-érzet miatt ezzel is régen felhagytam.- Később szeretett bele a közigazgatásba, vagy szíve szerint választotta ezt a jogászi pályát?- Az utóbbi igaz. A közigazgatás sajátos szertetekintő látásmódot igényel. A közigazgatási jogásznak sokkal nagyobb joganyaggal kell birkóznia, mint a más területen dolgozó kollégáknak. A folytonos ismeretszerzés mindig izgalmas volt a számomra. A közigazgatási hivatal élén bőven van alkalmam efféle izgalmakra. Területi szinten ennek a hivatalnak a feladata a legtöbb és a legszélesebb körű: a megyei dekoncentrált államigazgatási szerv tevékenységének a koordinálása tartozik hozzá, valamint a hatósági ügyek és az önkormányzatok, a területfejlesztési tanácsok törvényességi ellenőrzése, a köztisztviselők képzése, továbbképzése. Közel húsz éve óraadó oktató a PTE Állam- és Jogtudományi Kara közigazgatási tanszékén. A gyakorlat és az elmélet összetalálkozásának jegyében sok szakmai publikációja jelent meg. Több országos módszertani kutatásban, közigazgatás-korszerűsítési munkában volt és van jelentős szerepe. Szakmai hitvallása jelszószerűen egyszerű: Politikamentes törvényesség!- Mindezen túl nagyon komolyan veszem a modern, európai élvonalba tartozó magyar közigazgatás kialakításának a lehetőségét - fűzi hozzá. A hivatalvezetést kezdettől szakmai feladatnak tekintette.- Olyan munkatársakkal dolgozhattam együtt, akik nélkül nem lehettem volna jó vezető - mondja. - A törvényesség iránti elkötelezettségemmel sokan azonosultak, és azzal a felfogásommal Is, hogy ez nemcsak hivatali munka, hanem szolgáltatás és szolgálat. A szakmai bizalom ellenére állami kitüntetések sem á rendszerváltás előtt, sem azóta nem találták meg eddig. A mostani elismerés örömteli elégtétel. Az idei augusztus egyébként jó hónap számára hobbiban is: nemcsak a magas kitüntetést hozta meg, hanem egy kapitális csukát is akasztott a horgára. Fesztiválok a fesztiválban Huszonöt baranyai település vesz részt a Mediterrán Ősz programsorozatában Idén már tizennegyedik alkalommal rendezi meg a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ (BMKIK) a Mediterrán Ősz rendezvénysorozatot A program szeptember 4-én Kővágószőlősön indul, s október 24-én a hagyományos ma- gyarlukafai Vendel-napi búcsúval záruL Idén az egyik hangsúly a falusi turizmusban, az idegenforgalomban rejlő lehetőségek felcsillantására helyeződik. Rendkívül gazdag és színes Me- Gramophon együttes tagjai által diterrán ősz várja Baranya lakó- jazz-zenével bevezetett sajtótá- it, vendégeit. A rendezvénysoro- jékoztatón ezt jól tükrözte a be- zatról tegnap a BMKIK-ban tar- mutatott színes műsorfüzet, il- tott, formabontó módon a pécsi letve az intézmény igazgatója, Bokor Béla tájékoztatása, aki lényegében „fesztiválok a fesztiválban” kifejezéssel jellemezte a programot. Sikerült elérniük azt, hogy mára beépült a megye kulturális és idegenforgalmi kínálatába a Mediterrán Ősz, amelynek gazdagságát, sokrétűségét az is jelzi, hogy már a szeptember 4-i kővágószőlősi nyitórendezvénnyel egy időben Bükkös- dön - Mézes-Mázas Nap -, illetve Bólyban - Szüreti Csirkepap| A Baranyai Mediterrán Ősz rendezvénysorozat helyszínei rikás Főző Fesztivál - is lesznek sokak számára vonzó rendezvények. Kővágószőlős szép környezetével, egyre gondosabban őrzött hagyományaival, az idegenforgalom jelentősége felismerésének köszönhetően lett a helyszíne a Mediterrán Ősz megnyitásának, véli alpolgármestere, Varga Géza. A „zászlófelvonást” egymás után követik a megye összesen huszonöt településén a különböző rendezvények. Ezeket még felsorolni is sok lenne, de külön említést érdemelnek a Pécs-baranyai .Kulturális Örökség Napok, a III. Világ Bordalfesztivál, a XIV. Baranyai Szőlő és Bor Ünnepe, a Határon Túli Magyarok XIII. Fesztiválja, vagy a záró rendezvény, a XX. Vendel-napi búcsú Magyarluka- fán, ahol idén már - mondta el Kékes Tóbiás polgármester - közel 4000 vendégre számítanak, akik valódi falusi vurstliban is szórakozhatnak majd. Összesen több mint 100 rendezvény várja a Mediterrán Ősz vendégeit a megyében. Új helyszínei is lesznek az idei programsorozatnak, közöttük például a már említett Bükkösd - egy éve készítik elő a szervezők a Mézes-Mázas Napot -, vagy Személy, ahol ugyancsak Vendel-na- pon tartanak majd búcsút. MÉSZÁROS A. _________Futnak a képek_________ Eg y felesleges film Ha létezik olyan fogalom, hogy felesleges film, akkor a Coen fivérek produkciója, a Betörő az albérlőm (The Ladykillers) hiánytalanul beleillik ebbe a körbe. Ezt a filmet ugyanis egyszer már elkészítették, igényesebb rendezővel, sokkal jobb színészekkel, mint most. Akkor, 1956-ban, Alexander Mackendrick irányította a forgatást, aki pontosan tudta, mi az angol humor lényege (a stílusérzék és az elegáns mértéktartás), és a színészek (az idős hölgyet alakító Katie Johnson, továbbá Alec Guinness, Cedl Parker, Danny Green és Peter Sellers) ennek az igénynek megfelelően játszották el a leleményesen végrehajtott bankrablás történetét és az úri rablókat, akiknek szívük van, de olykor ölnek. Ezt a groteszk komédiát nyugodtan elő lehetett volna venni ma is, ha napjaink mozijai - tisztelet a kivételnek - nem az újsütetű mozgóképi selejtek forgalmazására és vetítésére rendezkedtek volna be. így azonban a Coen fivérek újból feldolgozták a témát. Erre egyetlen mentségük lehetne: ha jobbat alkottak volna, mint Alexander Mackendrick. Az eredményük azonban szánalmas. Ott kezdődtek a bajok, hogy a történetet áthelyezték az amerikai délvidék egy kisvárosába, miáltal a rablást irányító professzor alakja teljesen légüres térbe került. Jóváteheteüenül hiányzik az az angol polgári miliő, amely ennek a figurának lételeme. Olyan lett, mint egy marslakó, akinek választékos stílusa és kimért gesztusai teljes mértékben funkciótlanná váltak. Ebből a matthelyzetből alighanem az alakot életre keltő Tom Hanks is megsejtett valamit, és azt gondolta, hogy ha állandóan fintorog és különféle pózokba vágja magát, attól érdekessé válik az alakítása. Annyiban kétségkívül igaza is lett, hogy a többiekhez képest még így is ő a legjobb, ami, persze, kétes dicsőség, mert partnerei (akiknek megnevezésétől eltekintek) még nála is rosszabbak. Egyikük játéka abban merül ki, hogy az égő cigarettát be tudja fordítani a szájába, anélkül, hogy az elaludna, ami ügyes trükk (én például nem tudnám megcsinálni, igaz, nem is cigarettázom), ám Alexander Mackendrick idejében ezzel legfeljebb vidéki vándorcirkuszokban lehetett volna fellépni. A másik szereplő pedig másfél órán keresztül tátva tudja tartani a száját, ez a legtöbb,, amit el lehet mondani róla. Az eredmény tehát: kínos. Ezt a vitathatatlan, ám a produkció irányítói számára felettébb feszélyező tényt menet közben alkalmasint a rendező (Ethan Coen) is érzékelte (fivére, Joel Coen a forgatókönyvön dolgozott, ha ezt annak lehet nevezni), és megpróbált a csapdahelyzetből kimenekülni, sajnos, a legrosszabb irányban. Rendre előkerültek az alpári humor legközönségesebb effektusai (mondanom se kell, mik ezek: mocskos beszéd, kivett műfogsor okozta bonyodalmak, emésztési gondok különféle megnyilvánulásai és más effélék), s a vetítés közepétől ezek valósággal elárasztják a filmet. Ettől aztán az, ami korábban kínos volt, most már bosszantó is. Ha valaki, teszem azt, úgy ötven év múlva, megnézi a Betörő az albérlőm két változatát, félő, hogy abból ijesztő következtetéseket fog levonni korunk moziközönségének romló ízlésére nézve. Emlékeztetőül jelzem, hogy abban az évben, amikor a Mackendrick-féle változat készült, az ő munkája mellett a 80 nap alatt a Föld körül volt a nagy siker David Nivennel, és King Vidor Háború és békéje (Natasa Audrey Hepbum volt), és a nézők a Gina LoÜobrigida főszereplésével készült Trapéz-t és Párizsi Notre Dame-ot vetítő mozik pénztára előtt álltak hosszú sorokban. Ám ennek ellenére minden általánosítás torzít. Helyesebb, ha csupán bizonyos mai rendezők és filmstúdiók ízléskrízisére következtetünk, ami kétségkívül hatással van az egyébként bizonyára jobbat érdemlő publikumra. Nagy Imre Tom Hanks, a professzor - akárcsak a néző és a kritikus - nehéz helyzetben Földbe fúródott életek Újsághír: ,,...-on hétfőn egy akkor még ismeretlen személy betört az egyik családi ház melléképületébe, ahonnan egy fűnyírót, egy húsdarálót, valamint fagyasztott húst lopott el. Zsákmányának azonban nem örülhetett sokáig, ugyanis szerdán elfogtak a komlói rendőrök egy 25 éves helybeli férfit, akit e mellett más bűncselekményekkel is gyanúsítanak. Információink szerint az elmúlt napok során egy másik helybéli férfi is betöréseket követett el a faluban, majd - feltehetően lelkiismereti okból - önkezével vetett véget életének: felakasztotta magát.” A kicsi ház udvarán, a homokban két gazdátlan játék, egy holdjáró és egy szomorúan az orrára billent babakocsi. Ember nem rendezi meg így egy beszélgetés bevezetőjét.- Gyerekkora óta ismertem, együtt nőttünk föl. Soha nem volt magába zárkózó, inkább mindig megmondta a magáét. Aztán az első szóra mozdult, ha segíteni kellett valahol. A múlt pénteken vagy tán szombaton beszéltük meg, hogy a héten jön segíteni fát rakodni. Szombaton este hazajött, hajnaltájt kijózanodhatott, és akkor végzett magával. Nem értem, miért. Talán nem volt, akivel megbeszélje a gondjait. A magas, vékony, hosszú haját lófarokba fogó fiatalember, mintha belefáradt volna a töredék mondatokból egybefűzött emlékezésbe, szinte belezuhan a fotelbe. A kopott alkalmatosság kiszorult a konyhába: a nagyszobában terítettek a halotti torra. Fiatalasz- szonyok sürgölődnek; hárman vállalták, a közvetlen szomszéd és ismerősök, hogy elvégzik az utolsó simításokat, amíg a hozzátartozók meg nem térnek a temetésről, ahol persze ők is ott voltak. Megszántak: behívtak a nekikeseredő eső elől. Belépő, konyha, az ebből nyíló két szoba, jobbra a hétéves kislányé és a négyéves kisfiúé, balra a szülőké. Minden megvan, ami a napi élethez kell, s bár a gáztűzhely nagyon újnak tűnik, mégis látszik, hogy nem vetette föl a pénz a családot. De mindenütt tetten érhető a szorgalmas kezek nyoma.- M. volt gyesen, váltotta a feleségét, akit leszázalékoltak a varrodából. Ebből persze, éppen csak meg lehetett élni, ezért a gyes mellett el-eljárt dolgozni. Nagyon ügyes keze volt, olyan igazi ezermesteré, mindenhez értett, bár nem volt szakmája. Sokat dolgoztak mindketten; itt van a szép kert hátul, lejjebb, az utcában két telket is béreltek, ahol a kukoricát kétszer is megkapálták, nagyon szép az is. M. állatokat akart tartani - sorolja az egyik ismerős és a szomszédasszony -, tehát biztos, hogy nem készült a halálra, voltak tervei. Szemmel láthatóan is voltak: két lépésnyire a vályog mellék- épülettől, ahol vasárnap reggel megtalálták M.-et, két kocsinyi rönkfa kupacolódik. A téli tüzelő. Megpróbálok magam elé képzelni egy harmincéves erős, vidám férfit, ahogy majd hasábba rakja a rönköket. Aztán fölhasogatja a tuskókat, hogy mindig meleg legyen a házában.- Kifelé mindig erős volt, és sokat bolondozott. Aztán meg imádta a családját. Nem rá vall, amit tett - morfondíroz a szomszéd. Nem tudom, mi lesz, de egy biztos, a felesége, történjék bármi, nem hagyja magukra a gyerekeket. Föl kell hoznom: a faluban másutt azt hallottam, hogy M.-et korábban már elítélték betörésért, és azért végzett magával, mert félt, hogy megint leültetik. Más azt mondta, hogy bűnbánatában tette, amit tett. És ott azt is hozzáfűzték, hogyha ivott, akkor nem tudta, hogy a tetteiben hol a határ.- Nem hallott még arról, hogy milyen a falusi pletyka természete?! - villan a harmadik nő szeme. - Hiszen rajongott a gyerekeiért... Honnan tudná bárki is, hogy mi és miért járhatott a fejében? És ha beteg volt? És ha tényleg nem tudott éppen kihez fordulni? Az ivás meg jó, ha félévente jött rá, arról pedig, hogy betört volna valahová, csak a rendőröktől hallottunk. Pedig nem olyan nagy ez a falu... - mondja sokat sejtetően. Valóban nem olyan nagy ez a Zselic és a Hegyhát találkozásánál fekvő baranyai falu; a temetésen M. egykori játszótársa megkérdezte a „harmadikat”, hogy akkor most mi lesz? Várja, hogy beidézzék a rendőrök, válaszolta. A temetőhöz vezető út sarkánál lakó asszony négy emberről beszél, M.-en és a letartóztatott férfin kívül szerinte még ketten voltak a „csapatban”. Ő sem győzi hangoztatni, mennyire is szorgalmas, jó ember volt M. A dolgok mostani állása szerint egy betörés írható a számlájára, kétszázezer forint értékben. Talán a bűn útján próbált meg kitörni, mert másképpen kilátástalan volt minden? Hiszen M. idén megjárta a fővárost is, ahol az édesanyja él, megpróbált ott valamilyen munkát találni - sikertelenül. A domboldali temetőben a legfrissebb sírhant pár lépésnyire van csak a kőkereszttől, amelyről a kő Krisztus a szeme sarkából még rálát M. fejfájára. BALOGH ZOLTÁN
