Új Dunántúli Napló, 2004. augusztus (15. évfolyam, 209-238. szám)

2004-08-21 / 228. szám

2004. Augusztus 21., szombat RIPORT 7. OLDAL KULTUR A ­TÜKÖRKÉPEK. Baranyai fiatal művészek alkotásai láthatók a szigetvári várban. A kiállító művészek: Bogdán János, Kósa Ferenc, Mosonyi Tamás, Sas Miklós, Simon Erika. A tárlat október 15-ig látogatható. _____________________________________________fotó: löffler péter _______Hírek_______ A PÉCSI DIPLOMÁSOK KÖRE IV. találkozóját szeptember 18- án rendezik meg a PTE Rákóczi úti aulájában. A rendezők vár­ják a csoport- és évfolyam-talál­kozók szervezésében aktív öregdiákok jelentkezését. Az egyetem Szántó Kovács János utcai épületében, a www.pte.hu cím alatt, telefonon a 72/251- 200-as számon kaphatnak bő­vebb információt. (b) HAZAÉRKEZETT németor­szági és svájci turnéjáról a Pannon Filharmonikusok - Pécs zenekar. Kenttenben, Hans Richter vezényletével Bi­zet-, Dvofak- és Mozart-műve- ket adtak elő. A svájci Dornachban a Goethe Fesztivá­lon Liszt Faust-szimfóniáját ját­szották a fiatal, félig magyar származású dirigens, Thomas Herzog irányításával. (sz) MOHÁCSI MŰ-VÉSZ FESZTIVÁL. A közelmúltban Mohácson be­mutatott musicalkoncert máso­dik részére kerül sor augusztus 22-én a helyi művelődési ház kerthelyiségében. Ezúttal egye­bek között a Rómeó és Júlia, a Mozart, a Hegedűs a háztetőn és az Elisabeth ismert dalbetétei hangzanak el. (bm) LOVASÍJÁSZATOT ábrázoló képeivel Takács Gábor, a Me­cseki Fotóklub és a naturArt tagja lett a győztese a dublini „5th Fingal International Photofest 2004”-nek, amely­nek ezúttal a sport volt a té­mája. A hosszúhetényi termé­szetfotós Írországban aratott nemzetközi fesztiválsikeréről szóló beszámolónkban sajná­latos módon elírtuk a kereszt­nevét. Junior Art: fiatalos lendülettel A városi mozi emeleti kiállítótermeinek felújítását követően új­ra munkához látott a Junior Art Alapítvány. A főleg fiatal tehet­ségek felkarolását vállaló szervezet fontos résztvevője a város kulturális életének, és mindinkább közmegbecsülés tárgya. A Kossuth Filmszínház emeleti ter­meinek felújítását követően, a rövid kényszerszünet után, ismét lendüle­tet vett a mohácsi Junior Art Alapít­vány. A rekonstrukció utáni első tár­lat, Bosnyák Mihály hatéves szakkö­rösének kiállítása már látható a kis- galériában. Az alapítvány 1992-ben alakult, célja a fiatal mohácsi, illetve a szűkebb térségben élő tehetségek felkarolása. Elsősorban a képzőmű­vészet terén dolgoznak, de csopor­tok támogatásával is felhívják ma­gukra a figyelmet Külön számlaszá­mot nyitottak a város talán legrango­sabb tánccsoportjának, a Zorának, de felsorakoztok „Misi bácsi szakkö­re”, és ha szükség volt rá, a városi ve gyes kar, az origamikör és a Schnei­der Lajos Népdalkor mögé is. Ha adódik ne mes cél, gyűjtést szerveznek. Je­lenleg a világ­szerte elismert mohácsi születé­sű festőmű­vész, Rozsda Endre emléktáb­lájának kivitele­zésén dolgoznak, de gyűjtöttek már pénzt a tragikus körülmények kö­zött elhunyt képzőművész, Podob- ni Sándor temetésére is. A 2002-es év több tekintetben mérföldkő volt az alapítvány életé­ben. 40 résztvevővel jubileumi kiállí­tást rendeztek, nívós katalógussal körítve. Ugyanebben az évben vál­tak közhasznú alapítvánnyá, és ala­pították meg a Junior Art Díjat. A fel­ajánlott egy százalékokból befolyt te­kintélyes összegek is ama utalnak: az alapítvány közmegbecsülés tárgya.- Jó érzés látni, hogy felnőnek és komoly művészekké válnak azok a fiatalok, akiknek mi rendeztünk el­sőként kiállítást - mondja Köveskuti Péter, az alapítvány kuratóriumi el­nöke. - Szőke Péter és Bőhm Ger­gely a képzőművészeti egyetem hallgatói, Bélavári Zita, akinek szep­temberben nyílik nálunk tárlata, végzett iparművész. Ősszel Bosnyák Mihály volt szakkörösei közül három művé­szeti szakközépiskolai tanulónak, egy ötvösnek és két textiltervező­nek nyílik tárlata a moziban. Az alapítvány ugyanakkor társrende­zője az évet záró VI. Mohácsi Sza­lonnak, a környék legnívósabb képzőművészeti rendezvényén különdíjjal jutalmazzák a legfiata­labb alkotót. b. b. Kitüntetések augusztus 20. alkalmából Szent István király ünnepe alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (polgári ta­gozat) állami kitüntetésben részesült dr. Bércesi Fe­renc, a Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal veze­tője, Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt­je (polgári tagozat) kitüntetést kapta dr. Erdősi Fe­renc, az MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézete tudományos tanácsadója és dr. Keszthelyi Béla, a Harkányi Gyógyfürdőkórház igazgatója. A Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (pol­gári tagozat) kitüntetésben részesült: Varga Kornél a Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal osztályvezetője. Az Érdemkereszt (katonai tagozat) kitüntetést kapta Iván László, rendőr fő­törzszászlós, a Pécsi Rendőrkapitányság gyárvárosi rendőrőrsének körzeti megbízottja. A belügyminiszter „A köz szolgálatáért” ér­demjel arany fokozat kitüntetést adományozott Takács Gyulának, a Baranyai Megyei Tanács nyugalmazott elnökhelyettesének, díszkardot Or­bán István nyugalmazott rendőr vezérőrnagy­nak, a Baranya Megyei Rendőrkapitányság volt vezetőjének. A belügyminiszter Miniszteri dicséretet és jutalmat adományozott dr. Somlainé dr. Vojcsek Magdolnának, a Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal vezető főta­nácsosának. A „Köz Szolgálatáért” érdemjel ezüst fo­kozatát kapta Bőhm János, Máza polgármestere, dr. Kóbor Gyula, Meződ polgármestere, Huttner Ferenc- né, a Baranya Megyei Önkormányzat Hivatala ügyin­tézője, dr. Keller Nándor, a Baranya Megyei Illetékhi­vatal csoportvezetője, bronz fokozatát Geisz Egon, Li­get polgármestere és Göllény Zsuzsanna, a Baranya Megyei Önkormányzat Hivatala csoportvezetője. „I. osztályú Honvédelemért Kitüntető Cím”-ben részesült dr. Pais Ella Regina, a PTE Pollack Mihály Műszaki Kar pedagógiai tanszékének vezetője. Ádám Jenőt, a Határokon Túli Magyarságért Ala­pítvány kuratóriumának korelnökét a Magyar Köz­társaság Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának köz- ponti ünnepségén. _______________________dm. ___________Futnak a képek________________ Tu rbános nő Peter Webber Vermeer-portréja, a Leány gyöngy fülbevalóval (Girl with a Pearl Earring) talán a leg­jobb „festő-film”, amit eddig lát­tam. Két titka van. Az egyik: nem kohol romantikus történetet a művész köré, alakját nem regé- nyesíti. E tartózkodás finoman érzékelhető jele, hogy amikor a történet hősnőjével, Griettel együtt először lépünk be Ver­meer műtermébe, ott nem tartóz­kodik senki, a festő (Colin Firth) nincs jelen. Csak tárgyakat lá­tunk, festőállványt, asztalt, térké­pet a falon, az ablakon beszűrődő fénysugarakat. De éppen e tárgyi- as beállítás által érezzük úgy, hogy valóban ott vagyunk. A má­sik titok: a Grietet alakító Scarlett Johansson játéka. Ahogy megje­lenik fehér főkötőjében, tudjuk, hogy ő lesz a gyöngyfülbevalós portré modellje. Szinte el is felejt­jük, hogy filmet nézünk. Őt lát­juk, ott és akkor. Ehhez az akkorhoz adalékul elmondom, hogy 1663-ban egy francia nemes Delftbe utazva meglátogatta a festőt, majd csa­lódva jegyezte naplójába, hogy egyetlen festmény sem volt a házban, csak később a péknél lát­ta a mester egyik képét, aki hat­száz guldent fizetett érte. Pedig a tizedét sem éri, teszi hozzá, mert csupán egyetlen figura. látható rajta. Ez a feljegyzés a néhány hi­teles dokumentum egyike a hol­land festészet - Rembrandt mel­lett - legnagyobb alakjáról, aki ál­landó anyagi gondok közt élt né­pes családjával. Nagyon lassan, elmélkedve, töprengve festett, ál­talában megrendelésre, ezért nem tartott, tarthatott otthon ké­peket. Negyvenhárom évet élt, fe­lesége szerint (aki alkalmasint nem volt olyan hisztérikus, félté­keny asszony, mint amilyennek a filmben Essie Davis áb­rázolja, egyébként plasztikusan) az anyagi gondok • őrölték fel egészségét. Adósságok fejében hagyatékát elár­verezték, képei magán- gyűjteményekbe kerül­tek, ismeretlenül kal­lódtak. Vermeert elfelej­tették. Csaknem kétszáz év­vel később egy tekinté­lyes francia művészet- történész 'megállt a Delft látképe előtt, majd kijelentette, hogy aki ezt festette, az minden idők egyik legnagyobb festője. Ezzel elindult Vermeer felfedezése, reneszánsza. Képeit ke­resni kezdték, később már hamisították is, mert az is jó üzletnek bizonyult. Munkái, ezek az intim hangula­tú, finom remekművek, mint pél­dául a Bécsben található Műte­rem, múzeumok féltve őrzött, fel­becsülhetetlen értékű kincsei. (A Budapesten látható Női arckép egyesek szerint nem hiteles, má­sok viszont az életmű egyik ki­emelkedő darabjának tekintik.) Most térjünk vissza a filmhez, amelynek rendezője nem él visz- sza azzal a helyzettel, hogy Ver- meerről igen kevés hiteles adattal rendelkezünk, nem fantáziái, ha­nem megfigyel, s szemével - mint a festő kedvelt munkaesz­köze, a camera obscura - igyek­szik magába fogadni a tárgyakról visszaverődő fényt. A film legerő­sebb eleme a miliőrajz, amelyet Eduardo Serra felvevőgépe példás műgonddal és alázattal rögzít. Peter Webber éppen ezáltal ké­pes közel férkőzni a titokzatos mesterhez, akinek képein hét­köznapi jeleneteket látunk tapint­ható érzékletességgel és mégis valami álomszerű lebegésben, egyszerű (és egyszeri) életüket élő lányokat és asszonyokat, gyöngyöt mérő, tejet öntő, olvasó nőket, ablaknál vizeskancsóval álló, levelet író hölgyeket, akiket a művész végtelen gyöngédséggel szemlél. Scarlett Johansson e világ hite­les részévé tud válni szűziesen érzéki ajkaival, csodálkozó, fi­gyelmes tekintetével. A festőnek és modelljének tapintattal ábrá­zolt románca természetesen a képzelet szüleménye. A film a Turbános nő című kép keletkezé­sének történetét meséli el. Ezen a modell a festő felé fordul, beszé­des tekintettel. Ezt a különös pil­lantást próbálta Peter Webber ki­olvasni. Mértéktartóan, túlzások nélkül. Nagy Imre Griet, a modell szerepében Scarlett Johansson Háttérbe szorított városvédelem Töretlen igyekezete ellenére a Pécsi Városvédő és Városszépítő Egyesület egyre inkább a háttérbe szorul, pedig 1983-as meg­alakulása után egy ideig szinte minden civil kezdeményezés ebből a politikamentes közösségből indult, amelynek a tekin­télyét minden oldalról elismerték. Találós kérdésként is feladható: Kik azok? Kezdeményezték a Kál­vária Alapítványt, a Szép, tiszta Pé­csért Alapítványt, eddig 29 emlék­táblát helyeztek el a városban, em­lékművek létrehozásában, vissza­állításában működtek közre meg­határozóan. A Széchenyi téren új­ra felállították a meteorológiai há­zikót. Térképpel együtt elkészítet­ték a pécsi köztemetőben nyugvó nevezetes halottak névjegyzékét, ami országosan egyedülálló mun­ka volt, miként az utcanév-tájé­koztató táblák kihelyezése is. Ezek zöme a Pécsi Városvédő és Városszépítő Egyesület életé­nek első évtizedéből való akció. A megalakulás 20 éves jubileuma is meglehetősen csendben zajlott le tavaly: a közélet alig rezdült meg, hogy köszöntse a szervezetet.- Sok civil közösség alakult 1990 után, és ezek megosztják a közösségi aktivitásra hajlandó polgárokat - vélekedik dr. Marton István elnök. - Egyesületünk lét­száma azért megmaradt a korábbi szinten: 122 fizető tagunk van, és tevékenykedünk rendületlenül. El­határoztuk, internetes honlapot indítunk, hogy az ifjúságot hoz­zánk édesgessük, mert tagságunk elöregedett. Dr. Marton István, aki 1985 óta az egyesület elnöke - egyébként 1928-as születésű - úgy érzékeli, hogy a szervezetnek a politika vi­lágában nincs súlya.- Politikamentes közösség va­gyunk. Egyesületünk szerepe a megalakulása utáni első évtized­ben látványos volt. Sok tennivaló akadt, és újdonságnak számított a fellépésünk. Ma már költségesebb akciókra nincs pénzünk. A hajda­ni nagyvállalatok viszonylag könnyen meggyőzhető mecéná­sok voltak - mondta. Jelenleg nincs az egyesületnek komoly pénzforrása. Az önkor­mányzat néha-néha támogatja, például az újabb utcanévtáblák­hoz évente 100-120 ezer forintot átutaltak. Az előző ciklus végén a Szent István-szobor felállítását szorgalmazó alapítványuk létre­hozását is segí­tette az önkor­mányzat 100 ezer forinttal.- Ezek az összegek azon­ban már elenyé­szően keveseb­bet érnek, mint az 1980-as, vagy az 1990-es évek elején kapott százezrek. A polgármesteri hivatalban mégis­csak számon tartanak bennünket: amit kérünk, általában teljesítik, ahogy a Pécsi Városüzemelési és Vagyonkezelő Rt. is.- Az egyesület véleményét kérik-e koncepcionális kérdésekben?- Arra nincs példa, de mi azért elmondjuk az álláspontunkat és javaslatainkat. Például a város le­vegőjének, illetve közterületei­nek tisztaságával kapcsolatosan dr. Szabó László Gy., a PTE nö­vénytanprofesszorának, környe­zetvédő szakosztályunk vezető­jének több dolgozatát átadtuk a PW Rt.-nek és a közgyűlési bi­zottságok vezetőinek. A város­üzemeléssel egyébként újabban jó a kapcsolatunk. De amikor Kalla Gábor vezetőségi tagunk, a hajdani Kertészeti és Parképítő Vállalat utolsó igazgatója arra tett javaslatot, hogy a közterületekre milyen évelő növényeket kellene ültetni a sokkal drágább egynyá­ri virágok helyett, ezt nem vették figyelembe. A vezetőségből markáns, kriti­kus véleménye van a helyzetről dr. Vargha Dezső főlevéltárosnak, aki az egyesület alapító tagja, a helytörténeti szakosztály elnöke, és vezetőségi tag másfél évtizede.- Nagyon sokat dolgozunk ma is, csakhogy a többi városhoz képest a figyelem elfordult tő­lünk. Ami értékes dolgot létreho­zunk, azt nem mindenki fogadja el kellő jelentőséggel Pécs közéle­tében. Más dolog az, hogy a tudo­mányos kutatá­É sokat mennyire támogatja az önkormányzat, és más, hogy írás szakembe­reinek eredmé­nyeit miként váltja aprópénzre, azok mennyire tudatosulhatnak a lakosságban, a fiatalabb nemze­dékben - mondja.- Hajdan bizonyos tanácsadói szerepet is betöltött az egyesület.- A rendszerváltás utáni éveket leszámítva sem az önkormány­zat, sem a pártok nem igénylik már ezt a szerepet az egyesüle­tünktől. A politikai elit elfordult tőlünk. Ez baj. Sok olyan lehető­ség van, amelyeket más városok nem hagynak kihasználatlanul a lokálpatrióta kötődések erősítésé­re. Pécs sokszor a füle botját sem mozdítja ezekre. A közelmúltban a megyei önkormányzat és Siklós konferenciával emlékezett meg Batthyány Kázmér halálának 150 évfordulójáról, a megye szobrot is állít az 1848-as főispánnak. Ami­kor Pécs csatlakozását kezdemé­nyeztünk a programhoz, az ön- kormányzat kulturális vezetése elhárította a javaslatot. Pedig Bat­thyány Kázmért 1845-ben Pécs díszpolgárává választották. S ha már a díszpolgároknál tartunk: 1848. március 19-től Jókai Mór is Pécs díszpolgára volt. Halálának 100. évfordulója idén mégis telje­sen visszhangtalan maradt ebben a városban. Másutt a legkisebb szálba is belekapaszkodnak, hogy a város nevezetes személyi kapcsolataival eldicsekedhesse­nek, és minden politikai erő ma­gáénak érzi az efféle történelmi kötődéseket. Úgy látjuk, nálunk a politikai szféra önmagával van el­foglalva. DUNAI I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents