Új Dunántúli Napló, 2004. augusztus (15. évfolyam, 209-238. szám)

2004-08-09 / 217. szám

I 2004. Augusztus 9., hétfő KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Még bővülhet is az emeritusok köre A Pécsi Tudományegyetem anyagi gond­jai, és a tervezett fejlesztésekhez biztosí­tandó 50 százalékos önrész apropóján az utóbbi fél évben többször is olyan hírek kaptak szárnyra, hogy az egyetem spóro­lási szándékkal megszüntetné a Profesz- szor Emeritus titulust. Jelen pillanatban azonban épp ennek az ellenkezője az igaz: a karok biztosítani tudják megbe­csült, nyugállományba vonult professzo­raik tiszteletdíját, sőt, a kör bővülhet is. Az biztos, hogy a PTE-nek se különösebben ró­zsás az anyagi helyzete a különböző megszorí­tó intézkedések nyomán, ráadásul számolni kell a vezetésnek azzal, hogy a pályázott felújí­A Pécsi Tudományegyetem emeritus professzorai Általános Orvostudományi Kar: 21 fő Bölcsészettudományi Kar: 5 fő Állam- és Jogtudományi Kar: 3 fő Közgazdaság-tudományi Kar: 2 fő Természettudományi Kar: 4 fő Pollack Műszaki Főiskolai Kar: 1 fő Egészségügyi Főiskolai Kar: 6 fő tási-fejlesztési programokhoz a költségek felét maguknak kell előteremteni. Ezért tehát meg kell fogni a forintot, ahol lehet. Tán ez is oka le­het, hogy - pletyka szinten - ismételten szóba került az emeritus professzorok javadalmazásá­nak megszüntetése. Jelenleg a PTE-n negyvenkét professzor eme­ritus tevékenykedik, számuk augusztus 1-jével egy fővel nőtt, illetve gyarapodik tovább majd október 1-jével három fővel. A megoszlást tekint­ve az orvoskariak vezetnek, az új belépőkkel együtt 21 emeritus professzorral büszkélkedhet­nek. Dr. Melegh Béla, az ÁOK általános dékánhe­lyettese erről a következőket mondta:- Az, hogy az emeritus professzorok java­dalmazására nincs fedezet, egyszerűen nem igaz. Sőt, azt kell mondani, hogy idén minden korábbinál kecsegtetőbb az orvoskar anyagi helyzete, mivel szeptemberben beindul a né­met oktatás, ami már első évben is azt jelenti, hogy százszor tízezer eurós be­vételünk lesz, tehát mindenképpen to­vábbra is lesz pénz érre a célra. Mi több, azzal is számolunk, hogy az el­következő két-három évben jócskán növekedni fog a számuk, hiszen szá­mos intézetigazgató éri el a 65 éves kort, és minden bizonnyal ők is az emeritusok közé kerülnek majd. Melegh Béla persze hozzátette, hogy a nyugdíjas kor elérése nem au­tomatikusan hozza meg az emeritus professzorságot: a kari és összegyete- mi szinteken szavaznak a személyekről, és bi­zony volt már rá példa, hogy a karon belül a ta­nári testület nem bólintott rá egy-egy búcsúzó tanszék- illetve klinikavezető megtisztelő kine­vezésére. Ám akit a kar megszavaz, azt a Sze­nátus el szokta fogadni - úgyis mindig az adott karnak kell előteremteni a cím mellé járó mintegy évi egymillió-egyszázezer forin­tot (egy tanszékvezetői brut­tó bér ezzel szemben évi 7-8 millió forint). Bókay Antal oktatási rek­torhelyettes szerint épp nyugvóponthoz érkezett a címviselők ügye azok után, hogy az idei tél végén a Mű­vészeti Karon költségkímélés címén szóba került az emeritus professzorok (hárman vannak) illet­ményének befagyasztása is.- Ezt az egyetem vezetése akkor is teljes mér­tékben ellenezte - jelezte Bókay Antal. - Viszont mára, úgy látom, megnyugodtak a kedélyek, és ki lehet jelenteni, nem lesz ilyen jellegű megvo­nás. A cím kapcsán az az ellentmondás, hogy feltételezi, az illető továbbra is dolgozik, végez valamiféle oktatói tevékenységet. De mi van ak­kor, ha nem akar? Végigdolgozta az életet, az egyetem megbecsüli, kényszerítem semmi­képp se lehet. Ezért is hoztunk létre egy új cí­met: az Örökös Professzorságot, ami a PTE gesztusa a leköszönő professzorok felé. Ezt a cí­met, a nevének megfelelően, életük végéig vi­selhetik, míg az emeritus professzorság amúgy is meghatározott időhöz kötött. M. K. Az illúzió kimeríthetetlen szépsége Krámli Márta szobrászművész különös kertje a Pincegalériában Szeptember elejéig látható a Pécsi Galéria Széchenyi téri Pince­galériájában Krámli Márta szobrászművész Kert című kiállítá­sa, ami a vízről szóL A kert és a víz azonban ezúttal láthatatlan. Egyszerre ott is van, meg nincs is a Amolyan kis vízi mobilnak is tekint- víz a kerti medencében. Szépen hető szobrászati megközelítésben tükröz, fodroz, színt és alakot vált. az a kompozíció, ami Krámli Márta Az alkotások a vízben egyszerre jelen lévő ellentétekkel és azok viszonyával foglalkoznak FOTÓ: LÄUFER L. mostani kiállításán látható a Pécsi Pincegalériában. A Kert, mint kiállí­táscím arra az igen tág fogalmi kör­re utal, amibe még a görög sztoa, a sztoicizmus filozófiájának névadója is beletartozik. Itt a víz jelenik meg fő elemként, anélkül azonban, hogy konkrétan érzékelhető volna. A ki­állított betontálcák szinte arra csábí­tanak, hogy belenyúljunk a hűs víz­be. Megdöbbenve észleljük viszont, hogy magának a víznek nyoma sincs itt sehol. A játékos elem, közeg minden „tulajdonsága” jelen van, fo­lyékonyan, átlátszóan, tükröződő- en, színjátszóan, csak a nedvesség, maga a víz nincs. - A fizikai jelensé­gekkel szobrászati szempontból foglalkozva figyeltem föl arra, hogy az anyagok egy része egyszerre ér­telmezhető jelenségként és jelkép­ként is - mondja a művész. - Ez a munka a Kert tág fogalomkörébe ágyazottan a vízben egyszerre jelen lévő ellentétekkel: feszültséggel és harmóniával, a hullámok és a nyu­galom viszonyával foglalkozik. Két nagyobb és három kisebb betonme­dencébe vetítem a vizet, és puszta fényként mozgatom. A mozgatást kis ventilátorok végzik, a kivetítés előtt fodrozzák a vizet. Ezáltal való­ságos kis „drámák” zajlanak le előt­tünk számos szereplővel, az én for­gatókönyvem szerint. A víz, mint közhely mindenki előtt ismeretes, de az építészetben és a szobrászat­ban való alkalmazhatósága szinte kimeríthetetlen. Krámli Márta Rétfalvi Sándor szobrászművész, egyetemi tanár DLA kurzusát végzi éppen a PTE Művészeti Karán. A mester kérdé­sünkre elmondta, hogy mindenek­előtt azért vállalta föl az ifjú mű­vészt, mert tetszenek neki a mun­kái. - Olyan szobrászati fogalmak­kal foglalkozik, amelyek klasszikus alapok - fűzi hozzá. Az alapvető és legegyszerűbb fizikai törvényekre utaló ötletei, gondolatai vannak. Igen eredeti szobrászi gondolkodás­ra vall ez. A mostani kiállításában is az a legfontosabb, hogy olyan fizi­kai jelenséget idéz meg, amivel nap mint nap találkozunk, ez pedig a vízfelület. Csakhogy ezen a kiállítá­son a víztükrök egyszerre ott is van­nak, meg nincsenek is. Az illúzió tökéletes. És kimeríthe­tetlenül szép. BEBESSI K. Égbe markoló üres kezek A roma holocaust emlékezete A náci népirtás a zsidók mellett a romákat sem kímélte. A Pécs­ről, Baranyából elhurcoltak közül a megsemmisítő táborokból csak igen kevesen kerültek vissza. A túlélők zöme a tragédia idején még gyermek volt. Ma, a 60. évforduló megemlékezésein elsősorban már csak ők lehetnek jelen. És a fájdalom, ami soha nem gyógyuló sebeket ejtett a testeken és a lelkekben egyaránt 0- Rémálmaimban ma is visszatér az a sötét hideg, emberekkel teli udvar ott a vasút közelében - mondja Kovács Mihály. - Soha sem felejtem el azt a házat, azt a korszakot. Szalántán laktunk, és oda jöttek értünk. 1944 végén négyéves gyerek voltam. Hár­munkat vittek el, apámat, anyá­mat, meg engem. Egy hétig vol­tunk az akkori pécsi gettóban a mai Mártírok útján a zsidókkal együtt. Egyik hideg hajnalon egy jóakaró révén kikerültünk az ut­cára, apámnak azonban ez nem sikerült. Mi visszamentünk Sza- lántára, őket meg Németország fe­lé vitték vagonokban. Már vége fe­lé járt a háború, így valahol Komá­rom környékén negyedmagával ő is megszökött. Igen hosszú idő múltával kerültek csak haza. Egyi­kük meg is halt. Legyengült álla­potban tengődtek, alig kaptak en­ni. Később földet kaptunk, és el­kezdtünk gazdálkodni. Apám oro­szul is tudott, mivel fiatal korában egy barátjával Oroszországban is élt néhány évig. Hetvenévesen halt meg, de sohasem tudott meg­szabadulni nyomasztó emlékeitől. Feleségem az anyjával szintén megjárta a lágert. A család még ma is tele van ennek a sebeivel, de egyelőre kárpótlást sem kaptunk. A déli határfolyónál Révfalu volt az egyik jellegzetes központja a ro­ma holokausztnak. A ma már Drá- vakeresztúrhoz tartozó települé­sen a Draskovich-grófok egyik jel­legzetes helye, a zokogai cselédház és a csárda sok cigányt foglalkozta­tott. - Sírva jött át hozzánk egyik nap a neves cigányember, Szőke Gyuri bácsi felesége - meséli Kis Maries József 77 éves keresztúri la­kos, aki 17 éves volt abban az idő­ben. - A cselédházból 16 romát vit­tek el, akik az uradalomban cseléd- keztek, hétvégeken meg az ottani csárdában összeverődött urakat mulattatták cigányzenével. Gyuri bácsi Draskovichék csikósa volt. Később megtudtuk, hogy a Bala­ton környékére vitték, és ott dol­goztatták őket. Onnan sikerült megszökniük. Mi itt, a környékbe­li lakosok jóban voltunk velük. Akik életben maradtak, hazajöttük után még a régi helyükön laktak. Az 1965-ös és az 1972-es nagy árvi­zek után azonban az állam külön­féle falvakban lévő házakban he­lyezte el őket a környéken. Révfa­lun sem nekik, sem a csárdának, sem a cselédháznak nyoma sem maradt. Hogy hol volt, ma már azt is csak én tudnám megmutatni. A németek 1944. augusztus 2- án négyezer romát öltek meg Auschwitzban, ezzel egyetlen éj­szaka alatt számolták fel az ott összezsúfolt cigányságot. Ezért vált ez a roma holocaust emlék­napjává. Bársony János, a roma holo­kauszt ismert hazai kutatója la­punk kérdésére elmondta, hogy Baranyában több helyen gyűjtöt­ték egybe, majd szállították el a ci­gányságot. Ezek egyike a pécsi mostani Mártírok úti gettó volt. Pécsre a megye számos településé­ről hoztak be romákat, így példá­ul Bükkösdről is. Őket aztán Ko­máromba vitték, onnan pedig Da- chauba és Bergen-Belsenbe szállí­tották. A Megyefán, Mohácson, Nagydobszán és Mecsekszabol- cson egybegyűjtött romák útja is Komáromon át vezetett a meg­semmisítő táborok felé. A háború vége közeledtével a fejetlenség so­kaknak lehetőséget adott a szö­késre, a többség azonban nyom­talanul eltűnt. VILÁGFESZTIVÁL PÉCSETT. A programsorozat zárásaként tegnap este a Lauber Dezső sportcsarnokban tekinthették meg a résztvevők a művé­szeti csoportok táncos, zenei programjait. A fesztiválon jelen lévő fiatalok felléptek a Budapesti Nagycirkuszban, a pécsváradi várban, a pécsi Dóm­ban, valamint ellátogattak Abaligetre, Bólyba és Bicsérdre is. Felvételün- kön a sanghaji gyermekcsoport tánca látható. _______fotó: löffler péter ___________________Könyv___________________ Fe jtő Ferenc előadásai József Attila és Kertész Imre barátja, a világ ma is egyik vezető publicis­tája. Az Európa-díjas, Pulitzer- emlékdíjas és a Széchenyi-díjjal ugyancsak kitüntetett Fejtő Ferenc öt év múlva lesz százéves. Két évvel ezelőtt, a Pécsi Tudományegyetem díszdoktoraként, hajdani hallgató­jaként is a mecsekalji városban töl­tött pár napot, és négy előadást tar­tott az egyetemen, közülük egyet a szekszárdi főiskolai karon. A vele való találkozás, az előadásokon va­ló részvétel azóta sem halványuló élmény. A világ élvonalába tartozó aktív történész aktuálpolitikai pub­licisztikai elemzéseire ma is odafi­gyelnek a kontinens meghatározó közéleti és kormányzati körei. A tu­dós a mögöttünk lévő század - Jeles András szóhasználatában „bünte­tőszázad” tanújaként - olykor egy­szerű írónak mondja magát. Fejtő ma már, ahogy mondani szokás, úgy, ahogy van, tetőtől talpig klasz- szikus. Jellemző, hogy fiatalkori szépirodalmi műve is napjainkban látott napvilágot Franciaországban. Ma már minden értéknek számít, amit valaha is alkotott. Az Osztrák-Magyar Monarchia szét- darabolásáról szóló monográfiája változatlanul kézikönyv. Egyik pé­csi előadása is erről szól. Baloldali- ságát a József Attilához fűződő ba­rátság és a Szép Szó szerkesztésé­Krasznai Rudolf például a zámo- lyi romák egyik pécsi születésű túl­élőiéként már igen súlyos betegen mondta el néhány évvel ezelőtt La­katos Elzának, a Rompress mun­katársának, hogy Pécsen a Pipacs utcában látta meg a napvilágot 1927-ben. Tizenhat évesen levente­ként kapott sasbehívót, majd rövi­desen a csendőrségen kötött ki. Az ő története azért érdekes, mert elég jól dokumentált. Megtudható belő­le, hogyan bántak a csendőrök és a keretlegények a romákkal, mire használták, hogyan dolgoztatták, éheztették őket. Ő sok más régi, akkor még élő nyilatkozó mellett a mohácsi munkaszolgálat borzal­mait idézte meg, mondván: - Nem volt játék. Zsidó és cigánykivégzés egyaránt volt. Gondolt egyet a né­met katona, fogta a kezébe a pisz­tolyt és puff! Nem válogattak. Mo­hácsról sok minden tudható a Rad­nóti után való nyomozásokból is. A romák helyzete teljesen meg­egyezett a zsidókéval. Dr. Kosztics István, a Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület elnöke, a Rácz Aladár közösségi ház vezetője a napok­ban ott megnyílt holocaust-emlék- tárlat kapcsán elmondta, hogy még idén ősszel szoborállításra is sor kerül Pécsen. Már zsűrizték az emlékmű tervét, és számos vei együtt töltött évek fémjelzik. Er­ről Szekszárdon beszélt. Sohasem vallotta magát „kommunistának”. Az ő baloldalisága egy voltaire-i mentalitással és bölcselettel rokon, az európai polgári fejlődés szerves részét képező, lekommunistázha- tatlan baloldaliság. A Szép Szó mel­lett a Nemzeti szuverenitás, euró­pai egyesülés és globalizáció című előadásba foglaltan ez a témakör is hangsúlyos szerepet kapott az elő­adássorozatban. Nagy érdeklődés irányult erre az EU-csatlakozásunk kapcsán is erősen fölértékelődött, súlyos, egyébként össznemzeti té­makörre. Külön előadás foglalkozik a történetírás jövőjével. Ez pedig abból az aspektusból is megkülön­böztetett figyelmet érdemel, amely nézőpont szerint korunk „a törté­nelem végének” korszaka. A pécsi előadásokat rögzítették, és ígérték, hogy idővel könyv alakban is meg­jelentetik. Ennek érkezett el most az ideje. A monarchiától a globa­lizációig című kötet szerkesztését Csizmadia Sándor filozófiaprofesz- szor vállalta, aki Pécsre is elídsérte a Párizsban élő Fejtő Ferencet. A be­vezetőt is ő írta, a kötet élén pedig dr. Tóth József rector emeritus kö­szöntője kapott helyet. ___________________________BEBESSI KÁROLY (A lexandra Könyvkiadó Pécs, 2004) adomány is beérkezett - többek között nem roma szervektől, sze­mélyektől is. Szeptemberben ugyanitt lesz látható a világhírű Kari Sztojka-gyűjtemény is a haj­dan Bécsben élt, onnan elhurcolt roma festőművész hagyatékából. Az emlékmű Horváth Zoltán Je­nő Mohácson élő képzőművész tervei alapján készül el. A művész elmondta, hogy maga is érintett a drámában a nagypapája révén, aki megjárta a koncentrációs tá­bort. - Iszonyatosan lapos orra fe­lől érdeklődtem egyszer - mondja a művész. - Elmondta, hogy mi­közben Nyugat felé tuszkolták őket, egy katonatiszt azzal szóra­kozott, hogy beleparancsolta őket a jeges vízbe valahol út közben. Mikor kievickéltek, a tiszt belerú­gott az orrába. A műemlék elké­szítésére mégsem ilyen személyes indítékaim voltak. Egyszerűen azért vállalkoztam erre a munká­ra, mert ember vagyok. Nézzük a tervet. Oldalt csupasz téglafal, szögesdrót, létra, öregek, gyerekek. Fölfelé kezek nyúlnak ki a szoborból. Kérést, áldást fe­jeznek ki. Szinte az égre mered­nek. Üresek. B. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents