Új Dunántúli Napló, 2004. jűlius (15. évfolyam, 178-208. szám)

2004-07-31 / 208. szám

8. OLDAL POLITIKA 2004. JÚLIUS 31., SZOMBAT IV I T A F 0 R U M Benes-dekrétumok Érdeklődéssel olvasom az utóbbi időben is azokat az írásokat, híreket, amelyek a Benes- dekrétumok folytán elrabolt felvidéki ingatla­nok egy része visszaadásának lehetőségéről szólnak. Az ÚDN július 22-i számában Ján Slota, a Szlovák Néppárt (SNS) egyik vezéralakja nyi­latkozott a szlovákiai magyarok „vissza nem igényelt földjei tulajdonjogának rendezéséről”. A 2003. október 24-én kelt szlovák „tör­vénymódosítás” egyértelműen kimondja, hogy csak a „jelenlegi Szlovák Köztársaság ál­lampolgárai jogosultak a visszaigénylési kére­lem benyújtására, avagy akik annak területén „huzamosabb ideig tartózkodtak”. A megfogalmazás diszkriminatív és félre­érthető, de talán ez is a célja - egy sor kérdés lerendezetlenségével az EU-ba került Szlová­kia esetében. A törvény kizárja a „rendezésből” azokat az egykori felvidéki magyarokat, akik a cseh­országi deportálások után kénytelenek voltak Csehszlovákiát elhagyni, mert a lakásuktól is megfosztották őket. Külön érdekessége az ügynek, hogy az ÚDN „rövidhíre” arról a Ján Slotáról is elárul valamit, aki gáláns szomszédként ilyen remek dolgokat is elmondott már rólunk a Plus 7 Dni című szlovák hetilapban nem is oly régen: 1. „Orbán Viktor az európai kontinens új­kori politikai terroristája.” 2. „Van egy magyar származású földműve­lésügyi miniszterünk, aki intenzitással mun­kálkodik azon, hogy a földet visszaadja az egykori magyar fasiszta gonosztevőknek”. (Ha most a szülőhazámban - a jelenlegi Szlo­vák Köztársaságban élnék, én is ebbe a remek csoportba tartoznék!) 3. „Ezek a - Dunaszerdahely környéki - „szélsőséges nézeteket” vallók likvidálni óhaj­tanak néhány szlovák politikust és a szlovák államot, és Budapestről irányítják őket - a ma­gyar titkosszolgálattal karöltve...” (Idézett he­tilap: 2003. augusztus 25-i száma, 42. lap). A közel egy éve megjelent írásból megtud­hatjuk, hogy ezek az „extrémisták” egyike- másika rasszista nézeteket is vall annak elle­nére, hogy „népiesekének tartják magukat, de tartanak a zsidóktól, a magyaroktól és a ci­gányoktól. A zsidóktól pl. azért, mert kereszt­re feszítették Krisztust, a magyaroktól azért, mert évszázadokig sanyargatták és asszimilá- lódásra késztették a szlovákokat, a cigányok pedig rendszeresen meglopják őket... Ez a szélsőségesen rasszista nézeteket is valló párt azt is hangsúlyozta, hogy a magya­rok „alattomos és utálatos nép, amely Közép- Ázsiából jött ide”. A cigányokról meg azt vallják közülük egyesek, hogy „semmit sem akarnak csinál­ni” - gyerekeken kívül. Ján Slotát viszont 1996-ban neonácisták társaságában látták - egy szkinhed temeté­sén... Dr. Hajzer Lajos, ny. egyetemi docens (Pécs) Hirosima-emlékfutás Augusztus 7-én, szombaton a Munkáspárt helyi szervezetei a Hirosima és Nagaszaki elleni ame­rikai atomtámadás 59. évforduló­ján emlékfutást szervez Pécsett a belvárosban. A sportesemény két fontos célt szolgál: könnyed futás­sal, kerékpározással demonstrálni a béke mellett, az atom- és tömeg- pusztító fegyverek használata el­len, betiltásuk mellett. Gyülekező, bemelegítés: 9.30- 10.30 a Balokányliget, Universitas utcai bejárata. A bemelegítést Bödő Csilla többszörös kick-box világ- és Eu- rópa-bajnok vezeti. Minden résztvevő emlékpólót kap ajándékba. A táv teljesítését követően a rajtnál kapott tombolá­val értékes ajándékok sorsolására kerül sor. Kocogjunk, kerékpároz­zunk, görkorcsolyázzunk együtt az egészségünkért, a tömegpusztí­tó fegyverek betiltásáért! Fratanob János, a Munkáspárt Baranya megyei elnöke Tettre kész elnökség Az Országos Nagyválasztmá­nyon megválasztott új elnökség (15 fő) megtartotta első ülését. Dr. Deák József országos el­nök beszámolt az elmúlt idő­szak eseményeiről, és vázolta a feladatokat. 1. A nagyválasztmány a leg­fontosabb kérdésekben egyértel­műsítette a helyzetet, a tisztújítás lehetővé tette a belső feszültsé­gek oldását, kiküszöbölését. Egy tettre kész elnökséget választot­tak. Minden tisztségre több jelölt került a szava­zólistára. 2. Kardinális kérdés a párt anyagi helyze­tének stabilitá­sa, mert a párt­építés csak így folytatható. Az új országos el­nökség min­dent megtesz annak érdekében, hogy a párt a működéshez szüksé­ges anyagi eszközöket biztosítsa. 3. A megyei újjászervező tes­tületek munkáját újra fel kell élénkíteni, hogy 2005 nyarára egy olyan pártstruktúra jöjjön létre, amely biztosítja a szerveze­ti hátteret a 2006-os parlamenti és önkormányzati választásokra. Az újjászervezés egyik legfonto­sabb feladata olyan felkészült gazdálkodók bevonása a pártélet­be, akik szakmai hitelükkel, tu­dásukkal a párt hitelét és elfoga­dottságát növelik - vállalkozók, tudományos szakemberek. A megerősödő Kisgazdapárt várja a régi és új tagjait, szimpati­zánsait vegyenek részt a párt munkájában. (7622 Pécs, Széche­nyi tér 18. tel.: 06-70/38-935-83.) Ügyeletet tartunk szeptember 6-ától mindennap 10-15 óra kö­zött a székházban. Hangya Antal az FKgP országos alelnöke Hittel, bizalommal őszintén A Kereszténydemokrata Néppárt programja 1. Nemzeti gazdaságpolitika Az új gazdasági rend kialakulá­sa nagy áldozatokat követelt. Drá­maian csökkent a foglalkoztatott­ság. A hazai vállalkozások e rövid időszak alatt kellő támogatás hí­ján nem váltak igazán versenyké­pessé. A piacépítésből, a gazdaság fejlesztéséből ezért az állam nem vonulhat ki. Az állam feladata a hatékony szociális piacgazdaság létrehozása és folyamatos működ­tetése. Gazdasági koncepcióváltás szükséges. Olyan gazdaságpoliti­kát tartunk elfogadhatónak, mely egyszerre szolgálja a foglalkozta­tás bővülését, a hazai reálszféra erősítését, és az arányos közteher­viselést. Csak hatékonyan műkö­dő, hosszú távon növekvő gazda­ság esetén lehet megvalósítani tár­sadalmi céljainkat. 2. Foglalkoztatás A gazdasági átalakulás más­fél millió munkanélkülivel járt. Új munkahelyek teremtése ezért a magántulajdonú gazdaságnak és az államnak egyaránt közös feladata. A foglalkoztatáspolitikának összhangban a gazdaság és a szo­ciálpolitikai célkitűzésekkel, ösz­tönöznie kell új munkahelyek lét­rehozását. Fontos a részmunka- idős foglalkoztatás bővítése, a le­szakadó térségek és társadalmi rétegek felzárkóztatása, a roma kisebbség beilleszkedésének elő­segítése. Az induló vállalkozások admi­nisztrációs terheinek csökkentése szükséges, különösen, ha mun­kahelyteremtés történik. Az elmaradt térségekben köz­munkaprogramok indításával kell elősegíteni a munkanélküli­ség enyhítését. A nők munkahelyi jogvédel­mét erősíteni szükséges, különös tekintettel a gyermeket váró, kis­gyermekes és tartósan beteg gyer­meket nevelő nőkre. Az érdekegyeztetés fontossága miatt meg kell teremteni a dolgo­zók tényleges érdekvédelmének intézményrendszerét. 3. Ipar Nemzeti felemelkedés nincs nemzeti ipar nélkül. Az elmúlt év­tizedekben a hibás gazdaságpoli­tika és a nemzetstratégiával nem összehangolt privatizáció követ­keztében hazánk ipari termelése jelentősen lecsökkent. A privatizáció eszköz és nem cél. A jelenleg közösségi tulajdon­ban lévő termelő és szolgáltató kapacitások magánosítását a nemzet, a társadalom hosszú tá­vú érdekeinek kell alárendelni. Az ipar-, a fejlesztés- és a tudo­mánypolitika összehangolásával meg kívánjuk erősíteni a hazai vállalkozásokat. A regionális együttműködés- eddig kellően ki nem használt- lehetőségeinek kihasználásá­val támogatjuk a szomszédos országokkal történő együttmű­ködést. A hazánkat elárasztó kétes ere­detű, silány termékekkel szem­ben szükséges a hazai termékek védelme, a munkahelyek megőr­zése és a fogyasztók védelme ér­dekében. Ursprung János 4. Energia A kereszténydemokrata meg­közelítés szerint az állam alapve­tő kötelessége, a közösség érde­keinek érvényesítése a közjó ér­dekében az energiapolitika terüle­tén is. A modernkor vívmánya a jóléti állam, benne a fejlett, biz­tonságos és megfizethető árú energia-közszolgáltatások. Az utóbbi évtizedek kormányai a külföldi befektetők, a multinacio­nális energiaszolgáltatók érdekeit a szükségesnél erőteljesebben vették figye­lembe az ener­giapolitika ki­alakításakor. A közösségi ér­dek érvényesí­tése háttérbe szorult, helyé­be a privatizá­ció, a liberalizá­ció és a deregu­láció koncepciója vált egyoldalú­vá. Megítélésünk szerint közössé­gi érdekű nemzeti energiapoliti­kát kell kidolgozni. A közösségi tulajdon szerepét továbbra is hangsúlyosnak tart­juk. Támogatni kívánjuk önkor­mányzati tulajdonú városi ener­giaszolgáltató közművek létrejöt­tét. Meg kívánjuk akadályozni to­vábbi energetikai monopóliumok kialakulását. Az intézményrendszer átalakí­tásával rendezni kívánjuk a kö­zösségi és a magántulajdonosi fe­lelősség szerepét az energiaellá­tás biztonságáért. Költségvetés­ből finanszírozott, független energetikai fogyasztóvédelmet kí­vánunk létrehozni. A vezetékes energiaellátások (villany, gáz, távfűtés) területén a közösségi érdek figyelembe­vételével kell az ágazati törvé­nyeket újragondolni. A lakossá­gi, hatósági energiaárak megál­lapításánál a legkisebb költség elvét kell érvényesíteni. Az energiaszolgáltatásokat min­denki számára hozzáférhetővé kell tenni. Ursprung János, a KDNP Országos Elnökségének tagja Európai pillanataink Hallgatom a hírekben, hogy az el­múlt évben több mint 400 ezren néztek meg két híres képzőművé­szeti kiállítást Budapesten, az egész országban pedig több, mint 4 millióan látogattak színházi elő­adást. Mindezt egy 10 milliós or­szágban. Jóleső büszkeség tölt el Megérkeztünk hát Európába, gondolom, másrészt sok bennünk a kétellyel teljes várakozás. Sokan és sokat várunk. Európai polgárok­ként magasabb bért, alacsonyabb árakat, jó munkahelyeket, autópá­lyákat, és mindenek előtt sok-sok pályázati pénzt, melyből megold­hatjuk ezernyi gondunkat. Életünk minősége azonban nem csak nagy, hanem apró ügyek végtelen során is múlik. Európa be­fogadott bennünket, most rajtunk a sor, nekünk is be kell fogadni Eu­rópát. Egyénenként és valameny- nyiünknek közösen. Hétköznapja­inkat magunknak kell megváltoz­tatni. Európa nem tud idejönni, magunk számára nekünk kell ide­hozni, itt megvalósítani. Talán 1974. februárban történt. Üzemünkbe egy német gépszerelő munkás érkezett. Egész nap szor­galmasan dolgozott, nem állt le, Az ebédszünetben - hogy beszélges­sünk - a szokatlan meleg időre tet­tem megjegyzést, mondván mi­lyen szép idő van. Erre ő: ez az idő nagyon rossz - s értetlenségemre magyarázta, az otthoni gyár nem tudja eladni a téli ruhákat. Már 30 évvel ezelőtt is úgy tartotta a szere­lő, hogy a munkahely érték. Re­mélhetően ma már egyre többen jutunk el idáig itthon is. Európai otthonunkat nekünk kell komfortosabbá tenni. Az Inter­City kora reggeli járatán utaztunk. Meghívtam a barátomat reggelizni. Álmos reggel, álmos büfékocsi, csak ketten vagyunk és a büfés hölgy. Olvasom az étlapon a virslit sonkás-szalonnás omlettel, sört, de barátom csak egy pohár tejet és egy zsemlét kíván. Zsemle nincs, mondja a hölgy. De hát rajta van az étlapon. Külön nincs, csak a virsli­hez. Pedig szépen indult a regge­lünk, csak egy zsemlén múlott. Sok múlik azon, hogy hétköz­napi érintkezéseinkben mit, mi­lyen módon nyújtunk egymásnak, és ezáltal önmagunknak is. Sanyi bácsit talán már három évvel oda- költözése után, szinte az egész kis­város ismerte. Eladó volt egy kon­fekció- és méteráruboltban. Egy­szerűen tette a dolgát, szívesen és kedvvel. Igen, tekinthetjük egysze­rűnek, hogy amikor egy régi vevő­nek nem tudott öltönyt adni, mére­tet vett, felült a pesti gyorsra, és 200 km-ről meghozta az öltönyt. Sanyi bácsit szerette a kisváros, senki nem akarta kirekeszteni, remélhe­tőleg ma már európaiként egyre többen szégyelljük még a szót is. Egy öltöny kis dolog, legalábbis a Kossuth-díjhoz viszonyítva min­denképp. Talán az sem elsősorban pénzkérdés, hogy a díj elismerő oklevelét ne számítógép nyomtas­sa és valószínűleg programhiba mi­att - ne ferdén fusson a szöveg a papíron. Talán az sem túl nagy megtakarítás, hogy a nemesi leve­leket imitáló hullámos szélek az ok­levél egyik oldalán, és csakis az egyiken, egyenesre levágottak. E hibás, számítógép által nyo­mott oklevélről eszembe jutott az az angol cipőgyár, amely hogy ci­pői értékét ezúton is kifejezze, minden egyes cipő bélésébe a nagyság és egyéb számokat, betű­jeleket kézzel íratja be. Erre külön embereket alkalmaz, és ezt kívánta magyar partnerétől is. Pedig ez csak egy cipő. Hétköznapjainkon a munkát, a munkánkat nyújtjuk egymásnak, immár európai, vagy még a régi módon. Még nem természetes ne­künk, ha valahol valaki udvarias, készséges vagy előzékeny velünk, de már ne legyen természetes az sem, hogy egy újra lehelyezett ak­na fedelét hetekig elkerítik, és au­tónkkal kerülgetnünk kell. Ne legyen természetes se ne­künk, se a gépkocsivezetőnek, hogy órákig bent ül az autóban, miközben a négy munkás - aki­ket ideszállított - nyírja a közterü­let füvét. És kéretik, hogy a - már elegáns egyenruhát viselő - biztonsági őr, ugyan udvariasan, de ne mondja a közhivatal bejáratánál pénteken délelőtt 11 óra 10 perckor, hogy saj­nálom, de csak 11 óráig vesszük át az okmányokat. Ne legyen ez már természetes, mert ettől, mert ezek­től nem érezzük jól magunkat, mert ezektől is gondoljuk, hogy még elég messze vagyunk. Európát járva ámulva látjuk a városok, falvak tisztaságát, a házak friss festését, vakolatát. Addig is, míg gazdasági fejlettségünk adó- kedvezménnyel támogatni nem tudja magánházaink, közintézmé­nyeink felújítását, önmagunk fi­gyelmébe ajánlom azt a baseli asz- szonyt, aki az utcai fakapujukat a város központjában, szombat dél­után saját kezűen porszívóval tisz­tította. Ajánlom önmagunknak, hogy ha ápoljuk a kertünket, azon a kis darab közterületen a házunk előtt is nyírjuk le a gyepet, húzzuk ki a parlagfüvet. Néhány hónap nem sok idő, ennyi idő óta lakunk a közös Euró- pa-házban teljes jogú lakosként. Változott valami? Változtunk vala­mit, vagy csak várakozunk? Autóvezetés közben néha be­szélgetek magammal, éppen ezt kérdeztem. Hirtelen a jobbkézsza- bályt figyelmen kívül hagyva egy fiatal fiú behajtott elém a kereszte­ződésbe. Fék, két kézzel kapaszko­dom a kormányba, aztán már eme­lem is a karom, de hirtelen maga­mat is fékezem, nem rázom az ök­löm, csak intek - előfordul, fiú. Meglepődve tapasztalom, hogy nincs bennem indulat, és hogy ez jó. Szoktatom magam Európához. Próbáljuk meg, kezdjük a kis, hét­köznapi dolgokon, miközben nagyra is törekszünk. Dr. Sós Csaba A sorsfordulók proletár szemszögből A csatlakozást megelőző hóna­pokban, hetekben, napokban még a vízcsapból is Európai Unió folyt. Szinte az összes valamirevaló fó­rumon az uniós országok népes családjához való kapcsolódásunk történelmi jelentőségét méltatták. Mivel a magyar nép többsége szinte mindig kárvallottként élte meg a sorsdöntő változásokat, szükségét érzem, hogy a legutób­bi két sorsfordító esemény mérle­gét proletár szemszögből is meg­vonjam. Az urak mindig jó érzékkel is­merték fel, hogy a politikai dol­gokban outsider plebs könnyen rászedhető, s biztonsággal jégre vihető. Éltek is a feltüzelhetőség adta lehetőséggel. A közel másfél évtizeddel ezelőtt végrehajtott rendszerváltoztatás bizonyítja ezt legszembeszökőbben. A választásra jogosultak döntő hányada euforisztikus hevülettel vonult a szavazóurnákhoz, hogy voksaival egyszer s mindenkorra kiszavazza a hatalomból azt a poli­tikai-társadalmi rendszert, mely­nek négy évtizednyi funkcionálása jóvoltából annyit köszönhetett. Igazolván, hogy az üzemek és in­tézmények dolgozói fölöslegesen látogatták a politikai szemináriu­mokat évtizedekig. A nyugat által indukált politikai fellazítás hatáso­sabbnak bizonyult Marxnak a tőke természetéről alkotott racionális tantételeinél. Milliók gondolták na­iv módon, hogy a politikai széljá­rás változásával, s vele a mintegy 15-16 ezer milliárd forintnyi állami tulajdonú vagyon magánkézbe ke­rülésével jobb élet köszönt rájuk, soha nem látott gazdagságban lesz részük. A többség hiába látta be, hogy „rossz lóra tett”. A kocka el­vettetett; korrekcióra nincs és a to­vábbiakban sem lesz lehetőség. Legtragikusabbnak ebben azt talá­lom, hogy a szocializmus megbuk­tatásával a leszármazóink többsé­gének sorsa is megpecsételődött. Legutóbb az uniós csatlakozást kísérte átlagon felüli társadalmi csinnadratta. Bizonyos politiku­saink évekig etették az életminő­ség dolgában egyre kedvezőtle­nebb helyzetbe kerülő magyar népet az Unió nagyszerűségét és páratlanságát prognosztizáló szel­lemi kajával. Egymásra licitálva hirdették, hogy mekkora előnyök­kel jár számára is az európai nagytőke gazdasági közösségébe való betagozódás. Holott az igazi megpróbáltatások alighanem az EU-s tagság birtokában várnak reá. Hiszen ha csak azt nézzük, hogy Ferge Zsuzsa szociológus szerint a magyar társadalom 73 százaléka az európai uniós orszá­gokban meghatározott szegény­ségi küszöb alatt vegetál, arra a következtetésre juthatunk, hogy a proletár sorsúak csatlakozással előidézett füg­gőségének szé­lesítése tulaj­donképpen a multik anyagi gyarapítása vé­gett történt. Nyugdíjasa­ink kerülnek ta­lán a legszoron- gatottabb hely­zetbe. A 130 eurójuk, azaz 32 500 forint havi átlagellátmányuk töre­déke a hasonló jogállású külföldi­ekének. A prognosztizált 10-15 esztendei soványító kúra pedig, mi­alatt az Unió korábbi tagállamaié­val adekvát lehet a jövedelmük, olyannyira távol eső, hogy többsé­ge meg sem éri azt az időszakot. Míg a XIX. században ismertté vált Kommunista Kiáltvány a vüág proletárjainak egyesülését, össze­fogását szorgalmazta a monopol­tőke ellen, az EU az országokon átnyúló nagytőkés csoportokat van hivatva egyesíteni az interna- cionális tőkés kizsákmányolás ha­tékonyságának fokozása, a tech­nikai színvonalbeli különbségek és a differenciált munkabérek függvényében kisajátítható extra­profit növelése végett. Summa summarum: a mai munkavállalók a korábbinál ki­szolgáltatottabb bérrabszolgáivá válhatnak az immár Unióba tö­mörült 25-ök tőkés csoportjainak. Dr. Südi Bertalan > r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents