Új Dunántúli Napló, 2004. jűlius (15. évfolyam, 178-208. szám)

2004-07-22 / 199. szám

I 2004. JÚLIUS 22., CSÜTÖRTÖK K U L T U R A - RIPORT 7. OLDAL Visszatérés a startvonalhoz Szikom János Dundo Maroje komédiája ízig-vérig mediterrán játék A tettyei romoknál ma este mutatják be a Dundo Maróját A tasztikusan jól passzol a mediter- különleges hangulatú reneszánsz vígjátékot kizárólag szabad- rán Pécshez, és a szerző éppen téren fogják játszani, ötször Pécsett, aztán Szolnokra költözik olyan miliőbe álmodta művét, a társulat, jövőre pedig Dubrovnikba kaptak meghívást Az or- mint a tettyei romok. Az eredeti szágszerte elismert rendezőt, Szikom Jánost a mű születéséről, változatot egyébként Dubrovnik- és pécsi kötődéséről kérdeztük. ban szintén szabadtéren játszot­ták.- Kitörölhetetlenül mély Péccsel kább Zsótér Sándor nevével fém- - Mit mutathat nekünk egy kö- a kapcsolatom, hiszen itt kezd- jelzett színházat1 zel ötszáz éves komédia1 tem a pályát éppen huszonöt - Létezik ez a két kategória, - Nem csak a téma, az apa-fiú esztendeje, vagyis a visszatérő- utóbbi változatokról hozsannákat ellentét, de a viszony árnyalt kifej­sem jubileum is. Nagy lehetősé- lehet olvasni a lapokban, ugyan- tése is időszerűvé teszi ezt az get kaptam itt egy erős művész- akkor például Kecskeméten pár 1550-ben született írást. Ha bele- gárdával rendelkező teátrumban, kézen meg lehet számolni, hogy gondolunk, Shakespeare tíz esz- a kezdeti sikerek pedig eldöntőt- mennyien ülnek be egy ilyen tendővel később született, mint ték az egész pályafutásomat. Ne- adaptálásra a nézőtérre. Erre is .ez a mű. A Drzic-vígjáték tehát kém ide visszajönni nem csupán szükség van, de ez a rétegszín- korát meghazudtoló alkotás, nosztalgia, de mérce is, össze- ház nem mindenkinek nyújt él- - Szikom János viszont bizo­nyosan nem hazudtolja meg ön­magát, formabontó előadásra számíthatunk1- A darab két arcát mutatja. A bevált Plautus-féle vígjátéksablo­nokkal dolgozó jól megírt szín­műként indul, majd egyre komo- rabb, keményebb, szinte már brutális lesz, igen meghökkentő befejezéssel. El nem tudom kép­zelni, hogy ezt annak idején ho­gyan játszották, mert a vége ki­mondottan sokkoló. A legtöbb fel­dolgozásban ezért rendre átírják hepiendre a történet zárórészét. Én az eredeti verziónál maradok, mert éppen ez adja a mű modern­ségét. Az előadás is igyekszik visszaadni a kettősséget, a komé­diát, és a vidámság árnyoldalát a szorongató záróképpel, de műkö- fotó: tóth L dik bennem a színházi ember ősi törvénye, a nézőt nem engedhe- ményt. Az pedig habitus kérdése, tem el úgy, hogy ne kapjon vala­hogy a rendezés klasszikus, vagy miféle feloldozást. modern vonalon halad. Sok min- - Nem okozott gondot a pécsi­den eldől már a darabválasztás- szolnoki vegyes szereposztás? kor, mert az is ennek szellemé- - A csapat nagyon jól összedol­ben történik. gozik, de meg kell említenem,- Mi késztette a Dundo Maroje hogy a játék megszületésében sok színrevitelére? olyan ember vett részt, akik leg­- Ez a mű a pécsi színházhoz alább annyira szolnokiak mint kötődik. A diplomarendezésem pécsiek. Jómagam, Tresz Zsuzsa, idején osztálytársamnak, Hules a jelmeztervező vagy Wéber Kris- Endrének ez volt a vizsgamunká- tóf, a zeneszerző mindkét helyen ja. Emlékezetes, izgalmas előadás éveket töltött el. Lényeges elem, volt, a mostani bemutató egyik hogy Vidákovics Antal a műben főszereplője, Vallat Péter már ab- táncként megelevenedő horvát ban a változatban is szerepelt, kultúrát anyanyelvi szinten be- Amikor Vidákovics Antallal egy széli. A szereplők között is töb- éwel ezelőtt arról beszélgettünk, ben vannak, akik mindkét várost hogy mit kellene nyáron a otthonuknak tekinthetik, így Val- Tettyén bemutatni, rögtön ez ju- lai Péter, vagy a* közelmúltban a tott eszembe. Ennek a különös PNSZ-ből Szolnokra szerződött hangulatú reneszánsz dalmát ko- Melkvi Bea és Harsányi Attila. médiának a világa ugyanis fan- _____________ mészáros b. ewdbe Sz ikora János a darab rendezése közben mérem magam ilyenkor az egy­kori ambiciózus fiatalemberrel, akit igyekszem folyamatosan túl­szárnyalni.- Fél tucatnyi színházban volt főrendező, igazgató, művészeti vezető, de csak egy pesti közülük. Mi az, ami a befutott rendezőt vi­déken tartja?- A fővárostól távol sokkal jobban lehet koncentrálni a munkára. Ugyanakkor a művészi alkatomhoz illeszkedik az az el­várás, hogy több műfajban: tra­gédiában, musicalben, vígjáték­ban is évről évre bizonyítani kell. Engem inspirál a sokféleség, a stiláris gazdagság, nem szeret­nék egyarcú rendezővé válni.- Újabban sokat beszélnek egy másféle tagozódásról is. Szét le­het választani populáris és az ér­telmiségi, napjainkban legin­Megjelent a júliusi Echo A pécsi kulturális kritikai szemle, az Echo júliusi számában elsősor­ban a város természetes és épített zöldterületét vizsgálja több írásban is. Elemzéseivel azt a célt kívánja szolgálni, hogy az adottságok kö­rén belül minél nagyobb tudatos­sággal formáljuk meg életünk egyik lényeges közegét, parkjain­kat, kertjeinket, közterületeinket. Az építész és a kertészmérnök szól mindazokról a szempontokról, amelyekkel értékelni lehet ezek minőségét, és azokról a megfonto­lásokról, amelyeknek figyelembe­vételével javítani lehetne adott vá­rosi zöld felületeinket. Érvelésük­höz jellemző fotódokumentációt közöl a lap. Számba veszi az Echo a Pécsi Országos Színházi Találkozó, a Nemzetközi Felnőtt Bábfesztivál eseményeit, a XV. Pécsi Folknapok koncertjeit, amelyekre a befejezé­sük óta eltelt egy hónap már bizto­sít bizonyos távlati rálátást A má­jus hónapban rendezett Média­gyár (Media-Factory) elnevezésű komplex művészeti program mél­tatásával is több írás foglalkozik. A gazdag kiállítási élet legfontosabb eseményeit, az Országos Kerámia Biennálét, Tamás Henrik emlékki­állítását, a művészeti doktorképzés ez évi beszámoló kiállítását, a Ko­lozsvári Művészeti Akadémia hall­gatóinak bemutatkozását is elem­ző cikkek értékelik. Szakmai elem­zést olvashatnak az Echóban a pé­csi Árkád üzletház építészetéről, a Paksi Képtár gyarapodásáról, a kor­társ magyar művészet e kimagasló gyűjteményének legújabb fegyver­tényeiről és a pécsi Művészeti Kar egyik műtermének, a „Kisháznak” a kiállításáról a Helyőrségi Művelő­dési Központban. Számos irodalmi és pódiumese­mény értékelését is közli az Echo. Beszámolót ad közre többek kö­zött a Költészet Napja rendezvé­nyeiről, a „Szingli irodalom” című konferenciáról, Parti Nagy Lajos és Cseke Péter műveinek bemutatásá­ról Terjedelmes írások méltatják az Európa Kiadó, a Chumba- wamba együttes pécsi fellépéseit, valamint „Sámánnő és hangmá­gia” című írásában az Ágens kon­certjét. Közli a lap Pécs város alpol­gármestereinek és a kulturális bi­zottság elnökének válaszlevelét az egyik korábbi cikkre, amelyben az Echo a város kulturális „kül­politikájának” minőségére kér­dezett rá. ■ Megújul az egyetemi könyvtár Múlt hét közepétől csupán a porta áll nyitva a Pécsi Egyetemi Könyvtár olvasói előtt, mivel az épület - könyvtári kialakítása óta először - felújítás alatt álL A munkálatok során kiürítik az első emeleti szabadpolcos részleg, valamint az olvasóterem he­lyiségeit, majd kicserélik a teljes, mintegy 500 négyzetméter felületű padlóburkolatot. Ezt követi a napok­ban a festés és mázolás, valamint a könyvtári pult felújítása. A könyvtár vezetése a 4 milliós beruházást for­rások átcsoportosításával fedezi.- A munka során nagy segítsé­günkre vannak a műszaki osztály és a kari könyvtárak munkatársai - mondta Forrtry Margó gazdasági vezető, aki bízik benne, hogy au­gusztus 31-ig minden munka le­zárul. A munkálatokkal párhuzamo­san az informatikai rendszert is felújítják: a hazai könyvtárakban használatos Corvina adatbázis frissítése a fiókkönyvtárakat is érinti majd. ____________________ K. B. Magyarul - magyarán yj A sokarcú szófaj Az utóbbi években hanyagságból, ség megállapítása. „Kívánatos len­nemtörődömségből, nemegyszer divatból gyakran elmarad az igék mellől a hozzájuk szorosan kap­csolódó igekötő, a sokarcú szófaj. Csaknem minden esetben zavar­hatja a megértést. Leggyakoribb jelentésfunkció­juk a hely- és irányjelölés: kivisz, bejön, lemegy, fölszáll elvisz, visszahoz stb. Jelentésátvitellel a cselekvés lefolyásának különféle módjait is kifejezik, úgy mint: be­fejezettséget: kinyomoz, megke­res, elvégez, leszámol; a cselekvés, történés kezdetét mint mozzana­tot: megörül, elindul, kilép, elmoz­dul; tartósságot: odamarad, elbe­szélget, kitart; nagyítást, túlzást: feldicsér, kiöltözik; sikertelenséget: félreért, elhull megtéved stb. Leggyakoribb a bonyolít sza­vunk használata igekötő nélkül, így a jelentése: összekuszál, gaba- lyít. Az igekötős alak, vagyis a le­bonyolít, lebonyolódik értelme: több mozzanatból álló tennivalót elvégez. Ezért hibás a következő mondat: „Feladatunk az üres laká­sok helyreállításának bonyolítá­sa. "A le igekötővel együtt jelenti a kifejezni kívánt tartalmat, azaz a feladat elvégzését. - De más igekö­tő nélkül használt eseteket is idéz­hetünk. „Szálasit és társait a fran­cia, az angol és a nemzetközi bíró­ság is marasztalta volna.” így pon­tosan az ellenkezőjét mondja an­nak, amit gondolt. A marasztal ugyanis valakinek, a szívesen lá­tott vendégnek a továbbtartózko- dásra való rábeszélését jelenti. Az elmarasztal viszont valamilyen bűnügyben (hazaárulás) a vétkes­ne az új eljárások honosítása. ” Ez a szó így állampolgárrá fogadót jelent. Igekötővel viszont a meg­honosítás értelme az új eljárások bevezetése, alkalmazása. Szélső­séges eset a következő: „A kérdés még nem zárult.” A le nélkül szinte minősíthetetlenül torz nyelvi szülemény. „A megállapo­dások megszegése miatt borulhat a koalíció.” - Nyüván a fel igekö­tővel fejezi ki a közölni kívánt tar­talmat. „A hozzászólások közelí­tették a problémát.” Itt pedig a meg billenti helyére a nyelvi mér­leget. „A hazai csapat a mérkőzést 3:2 arányban nyerte.’’ - A meg­nyerte vagy a nyerte meg az elfo­gadható. A további idézetek azt az érzést keltik az ép nyelvérzékű emberben, hogy nem is véletle­nül, felületességből ejtett hibáról van szó, hanem egy új szabály követéséről. „Esetleg tud faragni a hátrányból”; „Az indulatok leg­többször a pénz körül robban­nak”; „Hallgatóinak képzeletét szuggesztív előadásával gyújtot­ta"; „A sérült kocsiját újjal váltja”; „A kiállítás 10-18 óráig tekinthe­tő". - Bárki könnyen kiegészítheti ezeket a mondatokat a le, ki, fel, meg igekötőkkel Elhagyása tudatosan alkalma­zott stíluseszköz is lehet. „S rez­zent kézből kis pillangó elszáll”; ,Hunyt vezérem ifjú szép sugára”; ,J(él az ifjú tölt pohár kezében”. A Szép Ilona c. Vörösmarty-versből vett idézetek a tömörség, a válasz­tékosság, a feszült lelkiállapot ki­fejező eszközei. Rónai Béla Bükkösdi csaták: utak és nagy játékok Bükkösdön a jogerős bírósági döntés nyomán meg kell ismétel­ni a cementgyár létesítéséről szóló népszavazást. A helyi választási bizottság múlt csütörtökön úgy határozott, hogy bár történtek jogsértések a népszavazás kapcsán - ilyen volt a mozgó urnás szavazás lebonyo­lításához szükséges lista átvétele és sérült a kampánycsend is -, az eredmény marad, de lehet felleb­bezni. A cementgyár építése mellett kiálló szervezet a területi választá­si bizottságnál óvott. Ezt elfogad­ták, ám megvétózta a másik fél. Utóbbit kedden érdemi vizsgálat nélkül elutasította a megyei bíró­ság, mondván: a beadvány későn érkezett, így tehát meg kell ismé­telni a népszavazást. A beadványt - legyen bárme­lyik félé - július 19-én 16 óráig kel­lett beterjeszteni. A választási tör­vény szerint, állítják a cement­gyár építésének ellenzői, a területi választási bizottsághoz, ám a me­gyei bíróságnak címezve. A TVB- nek ezt legkésőbb a következő na­pon továbbítania kell a megyei bí­róságnak. Az ellenzők dokumen­tálni tudják: a beadványukat 19- én 15 óra 20 perckor vették át a jo­gi képviselőjüktől. Az interneten tegnap már kö­rözték az ellenző szervezet képvi­selőinek újabb levelét. A beruhá­zó is kiadott egy közleményt.- Nagy játékok folynak itt a hát­térben, uram! - legyintett valaho­vá messze, tegnap déltájban az egyik, utcán megszólított férfi. Cement gyár - áll így, külön írva, illetve jó nagy betűkkel az aszfaltra festve a bükkösdi bevezető szaka­szon. Értelmet úgy nyert, hogy át­húzták egy termetes iksszel, tehát: semmi szükség nincs itt cement­gyárra! Nem tudom eldönteni, ki­nek szánták a jelzést. A csak átuta­zó átsuhan fölötte, mielőtt kibetűz­hetné, kollektív akaratot sem fejez ki - legalábbis a népszavazás ered­ményeinek ismeretében nem. Ak­kor nagy valószínűséggel a dübör­gő kőszállítók vezetőinek szól: on­nan, tekintélyes magasságból, messziről el lehet olvasni a feliratot. Ez utóbbi teória nagyon is valószí­nű: egyrészt a kőszállítók mostani és későbbi vezetőinek munkahe­lye, létbiztonsága függ a már meg­lévő kőbányától és egy esetleg ide­települő gyártól Másrészt meg úgy érzem, hirtelen jöttmentként, hogy az alapbaj a dübörgés, amire csak rárakódott a cementgyárötlet.- Ismeri a Pécs-Bükkösd Zöld Híd-elvet? Jó tizenöt éve született egy tanulmány, hogy a Pécs-Bük­kösd vonalba nem szabad ipari üzemet telepítem. De nem is erről akarok most beszélni - von félre az útról a megállított kerékpáros férfi Megyefán. Az a hír járja, hogy Bükköseinek ez a része teljes mellszélességgel kiáll a cement­gyár mellett. Új ismerősöm - öt éve költözött ide a fővárosból, hír­adástechnikai mérnökként több­ször keresztül-kasul bejárta az or­szágot, így Baranyát is - nem ép­pen a támogatók körébe sorolha­tó. - Évekkel ezelőtt még megvol­tak a nyolc-tizenkét tonnás súly- korlátozást jelző közúti táblák, az­tán anélkül, hogy bárkit is meg­kérdeztek volna a környéken, egyszer csak eltűntek. De az út nem változott, a hidak is ugyan­azok. Ugyan, kinek az érdeke le­hetett? Mo9t harminc-ötven ton­nás kőszállítók dübörögnek, több kilométer hosszan a főúton, át a falun. És ma még csak követ szál­lítanak a bányából, de ha megépül a cementgyár, naponta félezer tonna cementet is. Ki fogja bírni ezt a forgalmat? Hiszen ma is alig tűrhető: gondolt bárki is a csecse­mőkre, a betegekre, a rossz alvók­ra, a műszakosokra?- Ott nyugdíjasokra nem lesz szükség, akkor mit is keresnék ott? - mondja szinte magának az ősz, markáns arcú férfi. - Azok vannak a cementgyár mellett, akik most is a bányában dolgoznak. Aztán az orrával a közeli árok felé bök: - Ezeket kellene rendbe hozni, nem fölösleges vitákkal töl­teni az időt, meg lobbizni más há­ta mögött! Az utóbbi szavakat kétszer is meggondolta, aztán legyintett: mi baja lehet, ha név nélkül harap a helyi politikába? Az ifjú ember vi­szont vállalná a nevét - csak hát még nem nagykorú. - A szüleim ellenzik a gyárat. Ez egy csendes falu, ezért jönnek ide a turisták.- De a gyár innen jó pár kilomé­terre épülne, a volt kőbányában...- Ott meg erdő van. A majdnem középkorú pár fér­fitagja csak helyeselni tud: nem lenne messzebb öt kilométernél a gyár, akár biciklivel is lehetne menni dolgozni. Munka? Az most is van, neki is: közhasznú foglal­koztatás. És nem itt lakik, hanem Cserdiben. ^ - Mondanak ezt is, azt is. Őszintén? Hülye ez a falu, hogy ilyenen vitatkozik. Ha megépülne a gyár, és tíz év múlva kérdezne itt bárkit, biztosan azt válaszolnák, hogy jól döntöttek. Hiszen utat ja­vítana, iparvágányt építene, ahogy hallottam. Mondom: ahogy hallottam, mert nem idevalósi va­gyok, hanem abaligeti, csak a test­véremnek jöttem most segíteni. Megyefa, a cementgyár mellett mellszélességgel kiálló falurész... Nézzük akkor a „bázist”, Bük­kösd központját! Minden falu kocsmájában találni valakit, és mindenkinek van véleménye. A pultos fiatalember szülei mé­hészkedésből élnek, több, mint száz családot gondoznak. Állítólag nem is olyan régen kint járt a mé­hészek szövetségének a képvise­lője, és azt mondta: ha megépül a cementgyár, akkor megvonnak minden támogatást, és a mézet sem veszik át. A faluban tizenhe­ten foglalkoznak méhészettel.- Engem nem érdekel az egész cementgyárügy. Ha lesz, jó, ha nem, akkor is - mondja a fiatal ácsmester.- Azt meséld el, amikor tavaly majdnem leestél a tetőről! - szólít­ja a szemközt ülő, ugyancsak kó- lázgató barátja.- Ültem fönt a gerincen, ami­kor megmozdult az egész tető. Azt hittem, hogy földrengés, már majdnem leszaladtam. Kisvártat­va megint, és akkor kapcsoltam csak: jött fölfelé, üresen a másik kőszállító, az egész ház belere­megett az út mellett, ott majd­nem szemben a kastéllyal. Az „öreg”, aki ideköltözött, hogy „nyugodt helyre tegye a fene­két”, most árulja a házát a dü­börgés miatt.- Nekem semmi bajom nem lenne, ha építenének egy elkerü­lő utat, és megcsinálnák a régit - veszi át a szót a Pécsett kórházi beteghordó, alkalmi kérdezőtár­sam. - Egy régebbi autó még csak-csak eímegy Hetvehely felé, de az én cabriómmal húsz-har­minccal szlalomozok a gödrök között. Nagyobb sebességgel tényleg kész életveszély arrafelé a közleke­dés. Egyébiránt az elkerülő út volt annak idején az első közös önkor­mányzati és beruházói fórum egyik sarkalatos pontja is. Ha ak- koF arra valaki biztos ígéretet tesz, ma nem itt tartanának a dolgok, fogalmaz az egykori helyi benn­fentes, már kint az utcán. Utánunk jön az út túloldalán lévő üres telek­re egykor panziót, máshová öre­gek otthonát álmodó vállalkozó is.- Hogy itt kétszázötven-há­romszáz új munkahelyet teremte­nének? Egyetlen konkrét munka­kört sem tudtak eddig megnevez­ni. A százmilliós iparűzési adó pe­dig... Ma ilyen a törvény, holnap olyan, mi a garancia, hogy nem kerül bele a nagy közös kalapba? A hetvenéves öregúr a munka szóra felkapja a fejét. Persze... A fa­lu fele megy az erdőbe, gombászni, aztán van őz, meg szarvas is... Meg­osztott ez a falu, egyik ezt mondja, a másik mást, őt nem érdekli, lesz-e gyár vagy sem, arra nem jár - fordít hátat egy fiatalasszony. Idősebb be­szélgetőtársa kevésbé kertel: az el­sőhöz hasonlóan a második nép­szavazás is háromszázezer forint­jába kerül az önkormányzatnak - a pénzt osztották volna inkább szét a szegények között. hioohzoltáh

Next

/
Thumbnails
Contents