Új Dunántúli Napló, 2004. jűlius (15. évfolyam, 178-208. szám)
2004-07-10 / 187. szám
8. OLDAL POLITIKA 2004. JÚLIUS 10., SZOMBAT HHI T A F Ó R U M Hittel, bizalommal, őszintén A Kereszténydemokrata Néppárt programja Kül- és biztonságpolitika 1. Európai integráció Hazánk csatlakozásává esélyt kapott egy nagyobb gazdasági térségben a felzárkózásra. A csatlakozással a nemzetpolitika feladata nemhogy csökkennének, hanem növekednek. Olyan nemzeti gazdaság- és társadalompolitika megfogalmazására van szükség, amely hazánk társadalmának és a határon túli magyarság felzárkózását egyszene szolgálja. Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk rendkívül sok feladatot ró a magyar állam- igazgatásra, hiszen a tágabb integrációban való sikerességünk döntő mértékben függ a hazai adminisztráció működőképességén és érdekérvényesítő képességén. Az Európai Unióhoz történt csatlakozás önmagától semmilyen hazai problémát nem old meg, sőt amennyiben a hazai intézmények és a magyar társadalom nem megfelelő módon reagál a kihívásokra, helyzetünk hosszabb távon még romlani is fog. Sürgős cél a felzárkózást szolgáló stratégiai terv megalkotása. 2. Hazánk és a globalizáció Magyarország világgazdasági mértékkel nézve kicsi ország. A vüág lakosságának és össztermelésének csak csekély töredékét képviseli. Ahhoz, hogy hazánk ne legyen a világgazdasági folyamatok játékszere, tudatos politikára van szükség. A globalizációs nyomás nemcsak hazánk gazdaságát, hanem társadalmát és kultúránkat is érinti. Megmaradásunk záloga az elmúlt ezer esztendőben nyelvünk és kultúránk volt. Ezért rendkívül fontos, hogy a mindenkori kormányok a nemzeti kultúra intézményeinek támogatását prioritásként kezeljék. Nyelvünk fennmaradása az angol nyelv nyomása alatt tudatos nyelvpolitikát és nyelvművelést igényel. A globalizáció nemcsak veszélyeket, hanem pozitív kihívásokat is jelent. Vannak olyan sikeres kisnemzetek - mint például testvémépünk, a finn - amelyek tudatos, gazdaság- és társadalompolitikával sikeresen reagáltak a globalizáció kihívásaira. Az elmúlt időszak nem romlást, hanem gazdasági virágzást hozott számára. Hazánk is felemelkedhet, ha más országok példáján tanulva tudatos, hosszú távú nemzetépítő stratégiát dolgozunk ki. 3. Nemzetvédelem Hazánk csatlakozott a vüág legjelentősebb biztonsági szövetségéhez, a NATO-hoz. Csatlakozásunk számos új feladatot jelent hazánk biztonságpolitikai intézményei számára. A NATO-tag- ság javítja hazánk biztonságát, de sok kérdésre nem ad teljes körű választ. A katonai és biztonságpolitikai vezetésnek új nemzetbiztonsági stratégiát kell kidolgoznia az ország számára. A professzionális magyar honvédség megteremtése a katasztrófahelyzetek és a területvédelem szempontjából új kihívást jelent. Fontosnak tartjuk a nemzetőrség létrehozását. A katonai pálya az utóbbi évtizedekben jelentősen veszített presztízséből. Fontos, hogy hosszabb távon újra rang legyen honvédként hazánkat szolgálni. Ursprung János, a KDNP OE tagja Baranyaiak a Parlamentben Ebben a parlamenti ciklusban 2002. május 15-én álltak munkába a képviselők. A tizenhárom baranyaiból hét kormánypárti (mind MSZP-s) és hat ellenzéki (5 Fideszes és 1 MDF-es). Az alábbi parlamenti mérlegből kiderül a baranyaiak parlamenti aktivitása. Jelöltük a felszólalásokat (F), az önálló indítványokat (Ö) és a nem önálló indítványok (N) számát, illetve azt a bizottságot, amelyben a képviselő tagként dolgozik. DR. KÉKES FERENC (MSZP, Pécs 1. vk.) Terület- fejlesztési Bizottság. F: 16; Ö: 4; N: 4. Elhangzott egy azonnali kérdése. Felszólalt a költségvetési és a területfejlesztési és területrendezési törvény módosításáról szóló vitában. DR. SZILI KATALIN (MSZP, Pécs 2. vk.) Országgyűlés elnöke. F: 3; Ö: 4; N: 1. Vezérszónok volt a Büntető Törvénykönyvről szóló törvény és a hozzá kapcsolódó jogszabályok módosításáról szóló vitában. DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP, Pécs 3. vk.) Al: kotmány- és igazságügyi bizottság. F: 80; Ö: 9; N: 1. Vezérszónok volt a kudarc, kilátástalanság, koncepciótlanság, avagy a becsapott önkormányzatokról szóló politikai vitanapon. Felszólalt a költségvetési, a gyorsforgalmi közút hálózatának fejlesztéséről szóló vitában, ületve az alkotmányról és a helyi önkormányzatokról szóló törvények vitájában. PÁVA ZOLTÁN (MSZP, Komló 4. vk.) Idegen- forgalmi bizottság. F: 13; Ö: 4; N: 19. Elhangzott három azonnali kérdése, felszólalt a költségvetési és a sportról szóló vitában. DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz, Mohács 5. vk.) Költségvetési és pénzügyi bizottság. F: 89; Ö: 44, N: 102. Elhangzott egy azonnali kérdése és egy kérdése. Vezérszónok volt a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokról és a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról szóló vitában. Felszólalt többek között a költségvetési, az országos területrendezési tervről és a gyorsforgalmi közút hálózatának fejlesztéséről szóló vitában. Többször is véleményt nyüvánított a járulékokról és egyéb költség- vetési befizetésekről szóló törvények vitájában. KÉKKŐI ZOLTÁN (Fidesz, Siklós 6. vk.) Mezőgazdasági bizottság alelnök. F: 157; Ö: 134; N: 148. Elhangzott 6 interpellációja, 6 azonnali kérdése és 3 kérdése. Vezérszónok volt az agrárgazdaság helyzetéről, egyes agrártárgyú törvények módosításáról és a Nemzeti Földalapról szóló törvény módosításáról szóló vitában. Felszólalt többek között a termőföldről, a mezőgazdasági termékek kereskedelmi többletkészletezésével kapcsolatos intézkedésekről, a szőlőtermesztéssel és a borgazdálkodásról, a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásáról, az iskolai tejfogyasztási programjáról szóló vitában. Illetve a költségvetési, agrárgazdaság helyzetéről, európai uniós közvetlen mezőgazdasági támogatások nemzeti kiegészítéséről szóló vitában. PICHLER IMRE (MDF, Szigetvár 7. vk.) Szociális és családügyi, ületve az oktatási és tudományos bizottság tagja. F: 69; Ö: 39; N: 115. Elhangzott 6 interpellációja és 5 azonnali kérdése. Többek között felszólalt a költségvetési, a családok hajléktalanságának megelőzéséről, családon belüli erőszak megelőzéséről, iskolai tejfogyasztás programjáról, a sportról, gyermekek és ifjúság helyzetéről, óvoda- és iskolabezárások okairól és szükséges kormányzati intézkedésekről, a tankönyvpiac rendjéről szóló vitában. Többször is véleményt nyüvánított a családok támogatásáról, a közoktatásról és a szakképzésről szóló törvények vitájában. KOCSI LÁSZLÓ (MSZP, területi lista) A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának politikai államtitkára, a külügyi, emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi, illetve az egészségügyi bizottság tagja. F: 36; 0:1; N: 14. Felszólalt a kulturális örökség védelméről, ületve a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény módosításáról szóló általános vitában. GRÁF JÓZSEF (MSZP, területi lista) Mezőgazdasági, illetve a számvevőszéki bizottság tagja. F: 12; Ö: 1; N: 32. Felszólalt az agrárpiaci rendtartásról, az agrár- gazdaság 2002. évi helyzetéről szóló általános vitában. Illetve a Nemzeti Földalapról szóló törvény módosításáról szóló vitában. DR. NYÚL ISTVÁN (MSZP, területi lista) Szociális és családügyi, illetve az egészségügyi bizottság tagja. F: 14; 0:8; N: 112. Elhangzott 2 azonnali kérdése. Felszólalt az egyes szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló vitában, ületve egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló vitában. A bizottság véleményét ismertette a magyar tudomány helyzetéről 1999-2000 és 2001-2002 szóló vitanapon. DR. MIKES ÉVA (Fidesz, területi lista) Alkotmány- és igazságügyi bizottság tagja és a terület- fejlesztési bizottság alelnöke. F: 26; Ö; 23; N: 79. Elhangzott egy kérdése. Vezérszónok volt a területfejlesztésről és területrendezésről szól törvények módosításáról szóló vitanapon. Illetve a miniszterek feladat- és hatáskörének változásával kapcsolatos törvénymódosításokról szóló vitában. Felszólalt a „Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak...” című politikai vitanapon. Többször véleményt mondott a többcélú kistérségi társulásáról, a helyi önkormányzatokról és az Alkotmányról szóló törvény módosításáról szóló vitában. BÁNKI ERIK (Fidesz, területi lista) Idegenforgalmi bizottság tagja. F: 82; Ö: 80; N: 111. Elhangzott 2 interpellációja és egy azonnali kérdése. Vezérszónok volt a kis- és középvállalkozások helyzetéről szóló vitában. Felszólalt többek között az óvoda-, iskolabezárások okairól, a szőlőtermesztés és borgazdálkodásról, a 2003-2015-ig szóló közlekedéspolitikáról, a gyorsforgalmi köz- úthálózat fejlesztéséről, iskolai tejfogyasztás programjáról és a költségvetésről szóló vitában. Többször véleményt mondott a regisztrációs adóról és az általános forgalmi adóról szóló törvény módosításáról szóló vitában. KÖRÖMI ATTILA (Fidesz, területi lista, 1998 óta) Honvédelmi bizottság tagja. F; 53; Ö: 15; N: 44. Elhangzott 1 interpellációja. Felszólalt többek között a honvédelmet érintő törvények módosításáról, a honvédség fejlesztésének irányairól, gyorsforgalmi közúthálózat fejlesztéséről, harcászati repülő erők fejlesztéséről szóló vitában, illet- ve a költségvetési vitában. _________________■ Ba ranyai országgyűlési képviselők aktivitása 1. Kékkői Zoltán (Fidesz) 157 felszólalás: 11 ó 58 p 33 mp 2. Dr. Hargitai János (Fidesz) 89 felszólalás: 5 ó 32 p 27 mp 3. Bánki Erik (Fidesz) 4. Pichler Imre (MDF) 5. Dr. Toller László (MSZP) 82 felszólalás: 4 ó 24 p 08 mp 69 felszólalás: 3 ó 49 p 11 mp 80 felszólalás: 3 ó 22 p 58 mp 6. Körömi Attila (Fidesz) 53 felszólalás: 3 610 p 02 mp 7. Dr. Mikes Éva (Fidesz) 26 felszólalás: 2 ó 27 p 48 mp 8. Gráf József (MSZP) 12 felszólalás: 1 ó O p 56 mp 9. Kocsi László (MSZP) 36 felszólalás: 1 ó 44 p 38 mp 10. Dr. Nyúl István (MSZP) 14 felszólalás: 44 p 59 mp 11. Dr. Kékes Ferenc (MSZP) 16 felszólalás: 44 p 47 mp 12. Páva Zoltán (MSZP) 13 felszólalás: 33 p 35 mp 13. Dr. Szili Katáin (MSZP) 3 felszólalás: 23 p 30 mp Tudniuk kell! Az óriás fán feketéllik a cseresznye, a szomszéd kertben kis zöld fügék híznak, pompázatos piros virágokat bont a gránátalma, a lágy szél a hársfavirág illatát hordozza. Mintha a „béke méhe zöngne”, szinte hallom. Hatvan éve, 1944-ben üyenkor közel 4000 pécsi polgárt, védtelen gyerekeket, asszonyokat, agg öregeket hurcoltak el haláltáborokba, és közülük talán 200 ember kivételével többé senki nem tért vissza. Baranyából és a környező megyékből Pécsre begyűjtött és innen kiszállított több ezer honfitársunkról nincs pontos adat. Pécs a kibomló nyár múlt hétvégéjén emlékezett. Az emlékezők között kevés a fiatal, de hát a túlélők első leszármazottai is deresednek már. Hatvan év hosszú idő. Az élet élni akar, az ifjúság inkább előre tekint, a múltba nézés kevéssé sajátja, s ezt akár természetesnek is kell tekintem. Mi, az idősebb korosztály, az inkább visszatekintők, az emlékezők azonban már tudjuk, nincsen jövő jelen és nincsen jelen múlt nélkül. Magunk és utódaink iránti érzelmünk és értelmünk diktálja; megosztani, amit megéltünk, jót, s különösen a rosszat, hogy esélyünk, esélyük legyen elkerülni a tragédiák megismétlődését. Először talán érteni kell a meg- érthetetlent, milyen talajon fejlődött ki, miből táplálkozott a megkülönböztetés, a gyűlölet, amely végül népirtó őrjöngéssé fokozódott. A vaüási, életmódbeli, étkezési, kulturális különbözőségek, a kisebbség kisebbségének sikeres gazdasági alkalmazkodása, más oldalról viszont kizárólagosságra, azonosságra és teljes azonosulásra törekvés, a gazdasági sikerek általánosítása, a kudarcokért való bűnbakkeresés, s mindezek hivatalos állami politikává emelése az alapvető tényezők. A sok százados, mondhatni több évezredes folyamatot az objektív történetírás jól megragadja. Az ifjúság értelméhez azonban a szívén keresztül vezet az út. A személyes emlékek érzelmi töltése semmivel nem helyettesíthető, az emlékezők száma azonban természetes és kikerülhetetlen módon egyre fogy. Megrendítően szép szokás az amerikai végső búcsúztatáskor, amikor az eltávozott közeli és távoli rokonai, barátai a szertartáson egy-egy rövid, de személyes élményről beszélnek. Hadd álljon itt néhány személyes emlék, elmosódó kép. Az emlékezés virágai helyett letett kő, a több ezer éves hagyománynak megfelelően, hiszen a sivatagban nincsenek virágok. Hol is kezdjem? Akkor születtem, februárban. Nemcsak rosszkor, hanem rossz helyen is, mert a család, de a teljes környezet is mélységesen szegény volt. (Évekig őriztük azt a pléh katonai evőkanalat, melyet munkaszolgálatos unokabátyánk adott utolsó eltávozása és az én születésem alkalmából anyámnak. Egy kanál volt az ajándék.) De mások is, pedikűrözők, cipészek, lámpaemyőfestők, vásározók, lovas fuvarozók közel és távol. A kisvárosban a gazdagság csúcsa az olajpréselés, esetleg egy saját kis bolt. Ez lett volna a másokat nyomorító gazdagság? Csecsemőként nem ismerhettem nagyanyámat, a viszonylag nagyszámú rokont, Miska bácsit, aki szánkón vitte a 20 kilométerre lévő kórházba vajúdó anyámat akkor, februárban. Nagyanyámnak és vak unoka- testvéremnek, a kis Piroskának csak pár hónap jutott, hogy bennünket látogassanak. A kislány úját arcomon végighúzva „nézett meg”. Hol vannak már, feloldódtak az égre kanyarodó borzasztó füstben. Anyám sokszor mesélte csodával határos megmenekülésünket. A vegyes házasságból származó két gyereket a református árvaház fogadta be, miközben őrá rázáródott a gettó ajtaja. Általános iskolásként mindennap elmentem a házak előtt, melyek kopott fakapuján valami iszonyatos, lemoshatat- lan sárga festékkel hatágú csillag emlékeztetett még az 50-es évek közepén is. Oly sok év távlatából visszalengenek a péntek esték imbolygó gyertyalángjai, anyám fény felé tárt, eres kezei és könnyei, halk sír- dogálása elveszett szerettei után. A közel 50 tagú családból talán hatan tértek vissza, a többiek már csak egy-egy név a kisvárosi emlékmű fekete vaslapjain, ott, az eltemetett, emberi zsiradékból készített szappanok felett. Magyarok voltak, a családom. Magyarul beszéltek, a kis szülővárosukról, a szüleik szüleinek városáról álmodtak, itt próbáltak boldogulni. Itt éltek, itt szerettek, magyar nótát énekeltek és operettet, itt születtek, de elűzetve, idegenben elpusztították őket. Miért és miért? Leteszem az emlékezés kövét, és azt kívánom, hogy soha, sehol ez a borzalom ne ismétlődhessen meg többé, senkivel. Miközben e sorokat írom Budapesten tüntetés zajlik. Magyar zászlók alatt a szónokok a nemzet hármas közösségéről: területi, kulturális és genetikai egységéről, a nemzeti konyhakertből kigyomlálandó idegen gazokról, meg nemzeti, jellemző koponyaformáról beszélnek. Ismét vannak nehézségeink. Magyarországot korszerűsíteni, hozzáigazítani az Európai Unió és a globalizáció követelményeihez nagy kihívás. A valóságos megoldás helyett egyesek ismét bűnbakokat kezdenek keresni. Régi, ócskán hamis recept, de ha hat, életveszélyes. Hogy mi történt 1944 tavaszán, nyarán magyar emberekkel, magyar emberek hatékony közreműködésével, a mai fiataloknak tudniuk kell! Dr. Sós Csaba Tájkép csata után "Újra mondhatjuk: hála égnek Van még lelke Árpád nemzetének. ” Ezek a Vörösmarty-sorok visszhangzottak bennem, miközben június 13-án este a választási jelentéseket hallgattam. Úgy éreztem, az „újra” szó itt jobb szövegkörnyezetben van, mint az ezerszámra kiragasztott „Újra MSZP” plakátokon. A választást a Fidesz országosan nagy fölénnyel megnyerte és ez végre sikerélményt jelentett másfél millió és talán még több magyar polgárnak és némi elégtételt azért az igazságtalanságért, amelyet 2002-ben elszenvedtünk, s amelynek azóta is isszuk egyre keserűbb levét. A csatát megnyertük, de a háborúnak nincs vége. „Naésaztán” kormányunk és a mögötte meghúzódó koalíció semmilyen okot nem lát a változtatásra. Francia orientáltságú miniszterelnökünk a Bourbonok példáját követi, akikről azt mondták, hogy „semmit nem tanultak és semmit sem felejtettek”. A kormány ott folytatja, ahol abbahagyta. Dras- kovits 106 milliárdos forrás zárolása egyértelműen újabb megszorításokat jelent. Az, hogy a reform MSZP-sek most azt hiányolják a kormány munkájából, amit mi már két éve követelünk és a petícióban is megerősítettünk, ne kábítson el bennünket. Ezek csak óhajok és nem intézkedések. Csata után a szembenálló felek a lehetséges tartalékok után néznek. Nekünk is ezt kell tennünk. Tartalék bőven van. A választó- polgárok 62%- a nem ment el szavazni. Kik ezek, és hogyan lehet megmozdítani, a magunk oldalára állítani őket? Kínálkozik az a feltételezés, hogy a Jobbik szimpatizánsai nem mentek el szavazni, hiszen őket erre a párt felszólította. Rosszul tették, mert elvesztették a lehetőséget, hogy támogatottságukat felmérjék. Ha a távolmaradók netán mind az ő követőik lennének - ami persze nem valószínű akkor megnyerhették volna a választásokat és ők küldhetnének 15 euroszkep- tikus képviselőt az Európai Parlamentbe, ahogyan ezt más országok politikusabban gondolkodó euroszkeptikusai megtették. Az sem valószínű, hogy az SZDSZ fegyelmezett szavazói távolmaradtak volna, bár a közel-keleti segélycsapatokat ezúttal nem mozgósították. Azokat tartalékolják a 2006- os választásokra. Az MDF-szava- zók sem maradtak távol, még akkor sem, ha az elnök asszony kiszámíthatatlan és az antalli örökséggel semmiképpen nem összeegyeztethető politikai vitustáncá- val igencsak megosztotta a párt felelősen gondolkodó tagjait. Kicsit nagyobb részvétel esetén nem biztos, hogy a párt sikeresen került volna tó a választásokból. A választások nagy vesztese ezúttal az MSZP lett. Úgy tűnik, hogy az erőszakos sikerkampányt nem sikerült sem hitelessé, sem pedig rokonszenvessé tenni a választók többsége előtt. Úgy tűnik, hogy az igényesebb, intellektuális MSZPszimpatizánsok egy része az SZDSZ-t támogatta, amit a kisebbik koalíciós partner könyörtelenül tó fog használni. Az más kérdés, hogy a kormányzó pártok fiaskójához - amelynek fő oka a kormány nyilvánvaló alkalmatlanságának számos jele - mindkét párt 2-2 szuperminiszterrel járult hozzá: a földművelés- és egészség- ügyi, ill. a gazdasági és oktatásügyi tárca vezetőinek tehetetlensége, illetve ámokfutása révén. Azokat a szavazókat pedig, akiket eleinte arról igyekeztek meggyőzni, hogy a választásoknak nincs igazán tétje, nem sikerült újra aktivizálni. A távolmaradók túlnyomó része valószínűleg két csoportba sorolható. Az egyiket azok alkotják, akik a szocialistákkal szimpatizáltak, de csalódtak, de a csalódásuk mértéke még nem állította át őket a másik táborba. Ezeket a szavazókat könnyebb elriasztani, mint megnyerni, de kíméletes, megértő, baráti hangú beszélgetésekkel egy részük talán meggyőzhető. A másik nagy csoport a vidéki gazdálkodók, a mezőgazdaságból élők létbizonytalansággal fenyegetett széles tábora, amely úgy érzi, hogy a jelenlegi politikai palettán egyik párt sem tudja helyettesíteni azt az imázst, amelyet számukra egy történelmi Kisgazda Párt vagy egy Parasztpárt jelentett. A Fidesz - Magyar Polgári Szövetségnek a legfontosabb feladata, hogy szervezetének további erősítése mellett megtalálja azokat a hiteles és nagyhatású személyiségeket, akik a különböző gazdasági ágazatok számára fel tudják mutatni a földből való tisztes megélhetés perspektíváját és stratégiáját. A 2006-os választás sikere jelentős mértékben ezen fog múlni. Borhidi Attila