Új Dunántúli Napló, 2004. jűlius (15. évfolyam, 178-208. szám)

2004-07-10 / 187. szám

8. OLDAL POLITIKA 2004. JÚLIUS 10., SZOMBAT HHI T A F Ó R U M Hittel, bizalommal, őszintén A Kereszténydemokrata Néppárt programja Kül- és biztonságpolitika 1. Európai integráció Hazánk csatlakozásává esélyt kapott egy nagyobb gazdasági térségben a felzárkózásra. A csatlako­zással a nemzetpolitika feladata nemhogy csök­kennének, hanem növekednek. Olyan nemzeti gazdaság- és társadalompolitika megfogalmazásá­ra van szükség, amely hazánk társadalmának és a határon túli magyarság felzárkózását egyszene szolgálja. Az Európai Unióhoz történt csatlakozá­sunk rendkívül sok feladatot ró a magyar állam- igazgatásra, hiszen a tágabb integrációban való si­kerességünk döntő mértékben függ a hazai admi­nisztráció működőképességén és érdekérvényesí­tő képességén. Az Európai Unióhoz történt csatla­kozás önmagától semmilyen hazai problémát nem old meg, sőt amennyiben a hazai intézmé­nyek és a magyar társadalom nem megfelelő mó­don reagál a kihívásokra, helyzetünk hosszabb tá­von még romlani is fog. Sürgős cél a felzárkózást szolgáló stratégiai terv megalkotása. 2. Hazánk és a globalizáció Magyarország világgazdasági mértékkel nézve kicsi ország. A vüág lakosságának és össztermelé­sének csak csekély töredékét képviseli. Ahhoz, hogy hazánk ne legyen a világgazdasági folyama­tok játékszere, tudatos politikára van szükség. A globalizációs nyomás nemcsak hazánk gaz­daságát, hanem társadalmát és kultúránkat is érinti. Megmaradásunk záloga az elmúlt ezer esztendőben nyelvünk és kultúránk volt. Ezért rendkívül fontos, hogy a mindenkori kormányok a nemzeti kultúra intézményeinek támogatását prioritásként kezeljék. Nyelvünk fennmaradása az angol nyelv nyomása alatt tudatos nyelvpoliti­kát és nyelvművelést igényel. A globalizáció nemcsak veszélyeket, hanem pozitív kihívásokat is jelent. Vannak olyan sikeres kisnemzetek - mint például testvémépünk, a finn - amelyek tudatos, gazdaság- és társadalompoliti­kával sikeresen reagáltak a globalizáció kihívásai­ra. Az elmúlt időszak nem romlást, hanem gaz­dasági virágzást hozott számára. Hazánk is fel­emelkedhet, ha más országok példáján tanulva tudatos, hosszú távú nemzetépítő stratégiát dol­gozunk ki. 3. Nemzetvédelem Hazánk csatlakozott a vüág legjelentősebb biz­tonsági szövetségéhez, a NATO-hoz. Csatlakozá­sunk számos új feladatot jelent hazánk bizton­ságpolitikai intézményei számára. A NATO-tag- ság javítja hazánk biztonságát, de sok kérdésre nem ad teljes körű választ. A katonai és bizton­ságpolitikai vezetésnek új nemzetbiztonsági stra­tégiát kell kidolgoznia az ország számára. A professzionális magyar honvédség megte­remtése a katasztrófahelyzetek és a területvéde­lem szempontjából új kihívást jelent. Fontosnak tartjuk a nemzetőrség létrehozását. A katonai pá­lya az utóbbi évtizedekben jelentősen veszített presztízséből. Fontos, hogy hosszabb távon újra rang legyen honvédként hazánkat szolgálni. Ursprung János, a KDNP OE tagja Baranyaiak a Parlamentben Ebben a parlamenti ciklusban 2002. május 15-én álltak munkába a képviselők. A tizen­három baranyaiból hét kormánypárti (mind MSZP-s) és hat ellenzéki (5 Fideszes és 1 MDF-es). Az alábbi parlamenti mérlegből ki­derül a baranyaiak parlamenti aktivitása. Je­löltük a felszólalásokat (F), az önálló indítvá­nyokat (Ö) és a nem önálló indítványok (N) számát, illetve azt a bizottságot, amelyben a képviselő tagként dolgozik. DR. KÉKES FERENC (MSZP, Pécs 1. vk.) Terület- fejlesztési Bizottság. F: 16; Ö: 4; N: 4. Elhangzott egy azonnali kérdése. Felszólalt a költségvetési és a területfejlesztési és területren­dezési törvény módosításáról szóló vitában. DR. SZILI KATALIN (MSZP, Pécs 2. vk.) Or­szággyűlés elnöke. F: 3; Ö: 4; N: 1. Vezérszónok volt a Büntető Törvénykönyvről szóló törvény és a hozzá kapcsolódó jogszabá­lyok módosításáról szóló vitában. DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP, Pécs 3. vk.) Al: kotmány- és igazságügyi bizottság. F: 80; Ö: 9; N: 1. Vezérszónok volt a kudarc, kilátástalanság, koncepciótlanság, avagy a becsapott önkormány­zatokról szóló politikai vitanapon. Felszólalt a költségvetési, a gyorsforgalmi közút hálózatának fejlesztéséről szóló vitában, ületve az alkotmány­ról és a helyi önkormányzatokról szóló törvé­nyek vitájában. PÁVA ZOLTÁN (MSZP, Komló 4. vk.) Idegen- forgalmi bizottság. F: 13; Ö: 4; N: 19. Elhangzott három azonnali kérdése, felszólalt a költségvetési és a sportról szóló vitában. DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz, Mohács 5. vk.) Költségvetési és pénzügyi bizottság. F: 89; Ö: 44, N: 102. Elhangzott egy azonnali kérdése és egy kérdé­se. Vezérszónok volt a nemzeti és etnikai kisebb­ségi jogokról és a kisebbségi önkormányzati kép­viselők választásáról szóló vitában. Felszólalt töb­bek között a költségvetési, az országos területren­dezési tervről és a gyorsforgalmi közút hálózatá­nak fejlesztéséről szóló vitában. Többször is véle­ményt nyüvánított a járulékokról és egyéb költség- vetési befizetésekről szóló törvények vitájában. KÉKKŐI ZOLTÁN (Fidesz, Siklós 6. vk.) Me­zőgazdasági bizottság alelnök. F: 157; Ö: 134; N: 148. Elhangzott 6 interpellációja, 6 azonnali kérdé­se és 3 kérdése. Vezérszónok volt az agrárgazda­ság helyzetéről, egyes agrártárgyú törvények mó­dosításáról és a Nemzeti Földalapról szóló tör­vény módosításáról szóló vitában. Felszólalt töb­bek között a termőföldről, a mezőgazdasági ter­mékek kereskedelmi többletkészletezésével kap­csolatos intézkedésekről, a szőlőtermesztéssel és a borgazdálkodásról, a jövedéki adóról és a jöve­déki termékek forgalmazásáról, az iskolai tejfo­gyasztási programjáról szóló vitában. Illetve a költségvetési, agrárgazdaság helyzetéről, európai uniós közvetlen mezőgazdasági támogatások nemzeti kiegészítéséről szóló vitában. PICHLER IMRE (MDF, Sziget­vár 7. vk.) Szociális és családügyi, ületve az oktatási és tudományos bizottság tagja. F: 69; Ö: 39; N: 115. Elhangzott 6 interpellációja és 5 azonnali kérdése. Többek között felszólalt a költ­ségvetési, a családok hajléktalansá­gának megelőzéséről, családon be­lüli erőszak megelőzéséről, iskolai tejfogyasztás programjáról, a sport­ról, gyermekek és ifjúság helyzeté­ről, óvoda- és iskolabezárások okai­ról és szükséges kormányzati intéz­kedésekről, a tankönyvpiac rendjé­ről szóló vitában. Többször is véleményt nyüvání­tott a családok támogatásáról, a közoktatásról és a szakképzésről szóló törvények vitájában. KOCSI LÁSZLÓ (MSZP, területi lista) A Nem­zeti Kulturális Örökség Minisztériumának politi­kai államtitkára, a külügyi, emberi jogi, kisebbsé­gi és vallásügyi, illetve az egészségügyi bizottság tagja. F: 36; 0:1; N: 14. Felszólalt a kulturális örökség védelméről, ület­ve a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény módosításáról szóló általános vitában. GRÁF JÓZSEF (MSZP, területi lista) Mezőgaz­dasági, illetve a számvevőszéki bizottság tagja. F: 12; Ö: 1; N: 32. Felszólalt az agrárpiaci rendtartásról, az agrár- gazdaság 2002. évi helyzetéről szóló általános vi­tában. Illetve a Nemzeti Földalapról szóló törvény módosításáról szóló vitában. DR. NYÚL ISTVÁN (MSZP, területi lista) Szo­ciális és családügyi, illetve az egészségügyi bizott­ság tagja. F: 14; 0:8; N: 112. Elhangzott 2 azonnali kérdése. Felszólalt az egyes szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló vitában, ületve egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgálta­tások szervezéséről szóló vitában. A bizottság vé­leményét ismertette a magyar tudomány helyze­téről 1999-2000 és 2001-2002 szóló vitanapon. DR. MIKES ÉVA (Fidesz, területi lista) Alkot­mány- és igazságügyi bizottság tagja és a terület- fejlesztési bizottság alelnöke. F: 26; Ö; 23; N: 79. Elhangzott egy kérdése. Vezérszónok volt a te­rületfejlesztésről és területrendezésről szól törvé­nyek módosításáról szóló vitanapon. Illetve a mi­niszterek feladat- és hatáskörének változásával kapcsolatos törvénymódosításokról szóló vitá­ban. Felszólalt a „Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak...” című poli­tikai vitanapon. Többször véleményt mondott a többcélú kistérségi társulásáról, a helyi önkor­mányzatokról és az Alkotmányról szóló törvény módosításáról szóló vitában. BÁNKI ERIK (Fidesz, területi lista) Idegenfor­galmi bizottság tagja. F: 82; Ö: 80; N: 111. Elhangzott 2 interpellációja és egy azonnali kérdése. Vezérszónok volt a kis- és középvállalko­zások helyzetéről szóló vitában. Felszólalt többek között az óvoda-, iskolabezárások okairól, a szőlő­termesztés és borgazdálkodásról, a 2003-2015-ig szóló közlekedéspolitikáról, a gyorsforgalmi köz- úthálózat fejlesztéséről, iskolai tejfogyasztás prog­ramjáról és a költségvetésről szóló vitában. Több­ször véleményt mondott a regisztrációs adóról és az általános forgalmi adóról szóló törvény módo­sításáról szóló vitában. KÖRÖMI ATTILA (Fidesz, területi lista, 1998 óta) Honvédelmi bizottság tagja. F; 53; Ö: 15; N: 44. Elhangzott 1 interpellációja. Felszólalt többek között a honvédelmet érintő törvények módosítá­sáról, a honvédség fejlesztésének irányairól, gyorsforgalmi közúthálózat fejlesztéséről, harcá­szati repülő erők fejlesztéséről szóló vitában, illet- ve a költségvetési vitában. _________________■ Ba ranyai országgyűlési képviselők aktivitása 1. Kékkői Zoltán (Fidesz) 157 felszólalás: 11 ó 58 p 33 mp 2. Dr. Hargitai János (Fidesz) 89 felszólalás: 5 ó 32 p 27 mp 3. Bánki Erik (Fidesz) 4. Pichler Imre (MDF) 5. Dr. Toller László (MSZP) 82 felszólalás: 4 ó 24 p 08 mp 69 felszólalás: 3 ó 49 p 11 mp 80 felszólalás: 3 ó 22 p 58 mp 6. Körömi Attila (Fidesz) 53 felszólalás: 3 610 p 02 mp 7. Dr. Mikes Éva (Fidesz) 26 felszólalás: 2 ó 27 p 48 mp 8. Gráf József (MSZP) 12 felszólalás: 1 ó O p 56 mp 9. Kocsi László (MSZP) 36 felszólalás: 1 ó 44 p 38 mp 10. Dr. Nyúl István (MSZP) 14 felszólalás: 44 p 59 mp 11. Dr. Kékes Ferenc (MSZP) 16 felszólalás: 44 p 47 mp 12. Páva Zoltán (MSZP) 13 felszólalás: 33 p 35 mp 13. Dr. Szili Katáin (MSZP) 3 felszólalás: 23 p 30 mp Tudniuk kell! Az óriás fán feketéllik a cseresz­nye, a szomszéd kertben kis zöld fügék híznak, pompázatos piros virágokat bont a gránátalma, a lágy szél a hársfavirág illatát hor­dozza. Mintha a „béke méhe zöngne”, szinte hallom. Hatvan éve, 1944-ben üyenkor közel 4000 pécsi polgárt, védtelen gyerekeket, asszonyokat, agg öre­geket hurcoltak el haláltáborokba, és közülük talán 200 ember kivéte­lével többé senki nem tért vissza. Baranyából és a környező me­gyékből Pécsre begyűjtött és innen kiszállított több ezer honfitársunk­ról nincs pontos adat. Pécs a kibomló nyár múlt hétvé­géjén emlékezett. Az emlékezők között kevés a fi­atal, de hát a túlélők első leszárma­zottai is deresednek már. Hatvan év hosszú idő. Az élet élni akar, az if­júság inkább előre tekint, a múltba nézés kevéssé sajátja, s ezt akár ter­mészetesnek is kell tekintem. Mi, az idősebb korosztály, az in­kább visszatekintők, az emlékezők azonban már tudjuk, nincsen jövő jelen és nincsen jelen múlt nélkül. Magunk és utódaink iránti érzel­münk és értelmünk diktálja; meg­osztani, amit megéltünk, jót, s kü­lönösen a rosszat, hogy esélyünk, esélyük legyen elkerülni a tragédi­ák megismétlődését. Először talán érteni kell a meg- érthetetlent, milyen talajon fejlő­dött ki, miből táplálkozott a megkülönböztetés, a gyűlölet, amely végül népirtó őrjöngéssé fokozódott. A vaüási, életmódbeli, étkezési, kulturális különbözőségek, a ki­sebbség kisebbségének sikeres gazdasági alkalmazkodása, más ol­dalról viszont kizárólagosságra, azonosságra és teljes azonosulásra törekvés, a gazdasági sikerek általá­nosítása, a kudarcokért való bűn­bakkeresés, s mindezek hivatalos állami politikává emelése az alap­vető tényezők. A sok százados, mondhatni több évezredes folyamatot az ob­jektív történetírás jól megragadja. Az ifjúság értelméhez azonban a szívén keresztül vezet az út. A személyes emlékek érzelmi töltése semmivel nem helyettesíthető, az emlékezők száma azonban termé­szetes és kikerülhetetlen módon egyre fogy. Megrendítően szép szokás az amerikai végső búcsúztatáskor, amikor az eltávozott közeli és távo­li rokonai, barátai a szertartáson egy-egy rövid, de személyes él­ményről beszélnek. Hadd álljon itt néhány szemé­lyes emlék, elmosódó kép. Az em­lékezés virágai helyett letett kő, a több ezer éves hagyománynak megfelelően, hiszen a sivatagban nincsenek virágok. Hol is kezdjem? Akkor szület­tem, februárban. Nemcsak rossz­kor, hanem rossz helyen is, mert a család, de a teljes környezet is mélységesen szegény volt. (Évekig őriztük azt a pléh katonai evőkana­lat, melyet munkaszolgálatos uno­kabátyánk adott utolsó eltávozása és az én születésem alkalmából anyámnak. Egy kanál volt az aján­dék.) De mások is, pedikűrözők, cipészek, lámpaemyőfestők, vásá­rozók, lovas fuvarozók közel és tá­vol. A kisvárosban a gazdagság csú­csa az olajpréselés, esetleg egy saját kis bolt. Ez lett volna a másokat nyomorító gazdagság? Csecsemőként nem ismerhet­tem nagyanyámat, a viszonylag nagyszámú rokont, Miska bácsit, aki szánkón vitte a 20 kilométerre lévő kórházba vajúdó anyámat ak­kor, februárban. Nagyanyámnak és vak unoka- testvéremnek, a kis Piroskának csak pár hónap jutott, hogy ben­nünket látogassanak. A kislány úját arcomon végighúzva „nézett meg”. Hol vannak már, feloldódtak az égre kanyarodó borzasztó füstben. Anyám sokszor mesélte csodá­val határos megmenekülésünket. A vegyes házasságból származó két gyereket a református árvaház fogadta be, miközben őrá rázáró­dott a gettó ajtaja. Általános iskolás­ként mindennap elmentem a házak előtt, melyek kopott fakapu­ján valami iszonyatos, lemoshatat- lan sárga festékkel hatágú csillag emlékeztetett még az 50-es évek közepén is. Oly sok év távlatából visszalen­genek a péntek esték imbolygó gyertyalángjai, anyám fény felé tárt, eres kezei és könnyei, halk sír- dogálása elveszett szerettei után. A közel 50 tagú családból talán hatan tértek vissza, a többiek már csak egy-egy név a kisvárosi emlék­mű fekete vaslapjain, ott, az elteme­tett, emberi zsiradékból készített szappanok felett. Magyarok voltak, a családom. Magyarul beszéltek, a kis szülővá­rosukról, a szüleik szüleinek váro­sáról álmodtak, itt próbáltak bol­dogulni. Itt éltek, itt szerettek, ma­gyar nótát énekeltek és operettet, itt születtek, de elűzetve, idegenben elpusztították őket. Miért és miért? Leteszem az emlékezés kövét, és azt kívánom, hogy soha, sehol ez a borzalom ne ismétlődhessen meg többé, senkivel. Miközben e sorokat írom Buda­pesten tüntetés zajlik. Magyar zász­lók alatt a szónokok a nemzet hár­mas közösségéről: területi, kulturá­lis és genetikai egységéről, a nem­zeti konyhakertből kigyomlálandó idegen gazokról, meg nemzeti, jel­lemző koponyaformáról beszél­nek. Ismét vannak nehézségeink. Magyarországot korszerűsíteni, hozzáigazítani az Európai Unió és a globalizáció követelményeihez nagy kihívás. A valóságos megoldás helyett egyesek ismét bűnbakokat kezde­nek keresni. Régi, ócskán hamis re­cept, de ha hat, életveszélyes. Hogy mi történt 1944 tavaszán, nyarán magyar emberekkel, ma­gyar emberek hatékony közremű­ködésével, a mai fiataloknak tudni­uk kell! Dr. Sós Csaba Tájkép csata után "Újra mondhatjuk: hála égnek Van még lelke Árpád nemzetének. ” Ezek a Vörösmarty-sorok vissz­hangzottak bennem, miközben jú­nius 13-án este a választási jelenté­seket hallgattam. Úgy éreztem, az „újra” szó itt jobb szövegkörnye­zetben van, mint az ezerszámra ki­ragasztott „Újra MSZP” plakáto­kon. A választást a Fidesz országo­san nagy fölénnyel megnyerte és ez végre sikerélményt jelentett másfél millió és talán még több ma­gyar polgárnak és némi elégtételt azért az igazságtalanságért, ame­lyet 2002-ben elszenvedtünk, s amelynek azóta is isszuk egyre ke­serűbb levét. A csatát megnyertük, de a háborúnak nincs vége. „Naésaztán” kormányunk és a mö­götte meghúzódó koalíció semmi­lyen okot nem lát a változtatásra. Francia orientáltságú miniszte­relnökünk a Bourbonok példáját követi, akikről azt mondták, hogy „semmit nem tanultak és semmit sem felejtettek”. A kormány ott folytatja, ahol abbahagyta. Dras- kovits 106 milliárdos forrás zárolá­sa egyértelműen újabb megszorítá­sokat jelent. Az, hogy a reform MSZP-sek most azt hiányolják a kormány munkájából, amit mi már két éve követelünk és a petíci­óban is megerősítettünk, ne kábít­son el bennünket. Ezek csak óha­jok és nem intézkedések. Csata után a szembenálló felek a lehetséges tartalékok után néz­nek. Nekünk is ezt kell tennünk. Tartalék bőven van. A választó- polgárok 62%- a nem ment el sza­vazni. Kik ezek, és hogyan lehet megmozdítani, a magunk oldalára állítani őket? Kínálkozik az a felté­telezés, hogy a Jobbik szimpati­zánsai nem mentek el szavazni, hi­szen őket erre a párt felszólította. Rosszul tették, mert elvesztették a lehetőséget, hogy támogatottságu­kat felmérjék. Ha a távolmaradók netán mind az ő követőik lennének - ami per­sze nem valószí­nű akkor megnyerhették volna a választá­sokat és ők küldhetnének 15 euroszkep- tikus képviselőt az Európai Par­lamentbe, aho­gyan ezt más or­szágok politikusabban gondolko­dó euroszkeptikusai megtették. Az sem valószínű, hogy az SZDSZ fe­gyelmezett szavazói távolmarad­tak volna, bár a közel-keleti segély­csapatokat ezúttal nem mozgósí­tották. Azokat tartalékolják a 2006- os választásokra. Az MDF-szava- zók sem maradtak távol, még ak­kor sem, ha az elnök asszony ki­számíthatatlan és az antalli örök­séggel semmiképpen nem össze­egyeztethető politikai vitustáncá- val igencsak megosztotta a párt fe­lelősen gondolkodó tagjait. Kicsit nagyobb részvétel esetén nem biz­tos, hogy a párt sikeresen került volna tó a választásokból. A vá­lasztások nagy vesztese ezúttal az MSZP lett. Úgy tűnik, hogy az erő­szakos sikerkampányt nem sike­rült sem hitelessé, sem pedig ro­konszenvessé tenni a választók többsége előtt. Úgy tűnik, hogy az igényesebb, intellektuális MSZP­szimpatizánsok egy része az SZDSZ-t támogatta, amit a kiseb­bik koalíciós partner könyörtele­nül tó fog használni. Az más kér­dés, hogy a kormányzó pártok fi­askójához - amelynek fő oka a kormány nyilvánvaló alkalmatlan­ságának számos jele - mindkét párt 2-2 szuperminiszterrel járult hozzá: a földművelés- és egészség- ügyi, ill. a gazdasági és oktatásügyi tárca vezetőinek tehetetlensége, il­letve ámokfutása révén. Azokat a szavazókat pedig, aki­ket eleinte arról igyekeztek meg­győzni, hogy a választásoknak nincs igazán tétje, nem sikerült új­ra aktivizálni. A távolmaradók túl­nyomó része valószínűleg két cso­portba sorolható. Az egyiket azok alkotják, akik a szocialistákkal szimpatizáltak, de csalódtak, de a csalódásuk mértéke még nem állí­totta át őket a másik táborba. Eze­ket a szavazókat könnyebb elriasz­tani, mint megnyerni, de kíméle­tes, megértő, baráti hangú beszél­getésekkel egy részük talán meg­győzhető. A másik nagy csoport a vidéki gazdálkodók, a mezőgazda­ságból élők létbizonytalansággal fenyegetett széles tábora, amely úgy érzi, hogy a jelenlegi politikai palettán egyik párt sem tudja he­lyettesíteni azt az imázst, amelyet számukra egy történelmi Kisgazda Párt vagy egy Parasztpárt jelentett. A Fidesz - Magyar Polgári Szövet­ségnek a legfontosabb feladata, hogy szervezetének további erősíté­se mellett megtalálja azokat a hite­les és nagyhatású személyiségeket, akik a különböző gazdasági ágaza­tok számára fel tudják mutatni a földből való tisztes megélhetés pers­pektíváját és stratégiáját. A 2006-os választás sikere jelentős mértékben ezen fog múlni. Borhidi Attila

Next

/
Thumbnails
Contents