Új Dunántúli Napló, 2004. június (15. évfolyam, 148-177. szám)
2004-06-30 / 177. szám
nijűnűplo 0 o m I bű rí öi k Kacagással teli szfilinap Naplót írok a fiamnak, a fiamról, így életének azt a csöppet sem unalmas részét is megismerheti, amire nem emlékezhet. Azt hiszem, felnőttként jókat kacag majd önmagán, és nagyszülőkként férjemmel mi is biztos nevetve olvassuk majd e sorokat. Domi életének első tizenkét hónapja ma már egy örömökkel teli, felejthetetlen pillanat. Hihetetlen, de születésed óta már egy egész év eltelt. Ennek örömére igyekeztünk minél nagyobb bulit szervezni neked apával. Első szünnapodat eddigi lustaságodra is rácáfolva egy hatalmas alvással kezelted, a szokásos hét óra helyett nagy nehezen negyed kilenckor sikerült kikászálódnod a kiságyból. Már kezdtem aggódni, hogy hiába a sok készülődés, te képes vagy és az egész napot átalszod, Persze eszed ágában sem volt kimaradni a dínom-dánomból, egyszerűen csak rendesen rápihentél a nagy ünneplésre. Nem is tudom miért csodálkoztam ezen, hisz apa is ugyanígy készül fel minden bulira, a másnapokról persze nem is beszélve, Szülinapod előestéjén szinte kifulladásig fújtuk a lufikat, hogy már kora reggel is lásd, ez a nap különlegesebb, minta többi, Megérte a fáradság, hisz a lakást elárasztó léggömbök láttán hangosan kacagni kezdtél, hatalmas volt a siker. Kisvártatva a vendégsereg is megérkezett óriási ajándékokkal megpakolva, majd kiugrottál a bőrödből. Hirtelen nem is tudtad, hogy a nagyszüleidnek, vagy a szebbnél szebb játékoknak örülj jobban. Életed első micimackós tortáját is sikongatással fogadtad, de mikor eléd tettem, csodálkozva néztél rám, egy pillanatig fogalmad se volt, mit kezdj vele. Gondolom a gyertya is megzavart egy kicsit, hisz ilyet még sose láttál. De csak egy picike kis bátorítás kellett, és máris nekiláttál a rombolásnak, Nem vacakoltál sokat, egyszerűen beleharaptál a tortába, Gondoltad elkezded a tejszínhabnál, aztán majd csak egyszer a végére érsz, Idővel viszont rá kellett, hogy vezesselek, hogy a sütiből a vendégeknek is jár, amit - annak ellenére, hogy nagyon jószívű kisfiú vagy - annyira azért nem díjaztál. Természetesen több napos bulit szerveztünk neked, a rokonok után másnap a haverjaid jöttek ünnepelni, A legszebb csajozós kiskacsás pólódat adtam rád, a hatás nem maradt el. A veled egykorú kis barátnőid le se tudták venni rólad a szemüket, tetszésüknek hangos hápogással adtak hangot, ami ugye a kiskacsának volt köszönhető. Sajnos rajongásukat nem vetted annyira jó néven, mert a hangoskodást ki nem állhatod. Úgy látom, a lányok hisztijétől már most borsódzik a hátad. Mikor végleg megelégelted a csajok ricsaját, elkezdtél nagyokat hüp- pögni, lefelé görbítetted a szádat, és ha nem vagyok elég gyors, még talán a krokodilkönnyek is kicsordultak volna, Persze az is lehet, hogy azt hitted, a lányok cikinek találják a pólódat, és ezért keseredtél neki. Sokáig nem kerestem az okokat, gyorsan átöltöztettelek, és máris szent volt a béke, senki nem molesztált tovább és nyugodtan folytathattátok a bulizást. Mióta egyéves lettél, igazi nagyfiúként viselkedsz. Nagyon szeretsz sétálgatni, persze egyelőre kizárólag kísérettel. Napról napra ügyesebb és gyorsabb vagy, Minden reggel kiválasztasz egy széket magadnak, és azt tologatva jutsz el a kiszemelt célig. Ugyanakkor az se zavar, ha épp nincs mibe kapaszkodni, a falnak támaszkodva is képes vagy biztonságosan előre jutni. Persze legjobban azt szeretnéd, ha valaki egész álló nap a kezedet fogva kísérgetne, ami azért az ember derekának nem kis próbatétel. Nagyszüleid optimista becslései szerint két-három hét, és egyedül is nekivágsz. Azt hiszem, most már nyugodtan kijelenthetjük, hogy köszönhetően neked a lakás igazi csatatérré alakult át, A jétékaid és állandó kísérőtársaid, a székek is szerte szét hevernek mindenütt. Hiába próbálok rendet tenni naponta többször is, pillanatok alatt ismét hatalmas kupittudsz csinálni. Úgy látom, néha már téged is zavar a káosz ilyenkor a földre dobált játékaidat egyenként megpróbálod a kanapéra rendezgetni, vagy épp a kedvenc szatyraid valamelyikébe pakolni, De sajnos miután végeztél a rendrakással, egy hirtelen mozdulattal többnyire mindent ismét a földre terítesz majd mint aki jól végezte dolgát, odébb állsz, Természetesen egy szekrényajtó kinyíása is mára már rutinfeladat, a konyhaszekrény kipakolása például mindennapos elfoglaltságoddá vált. Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy az eredeti állapot helyreállítása kinek a feladata, Egyszer a macimézet is sikerült megkaparintanod, szinte az egészet magadra kented. Alig tudtalak tisztára sikálni, annyira ragadtál. Azóta én is jobban ügyelek, ha túl nagy a csönd körülötted, már tudom, hogy megint valami rosszban sántikálsz. A konyhán kívül a fürdőszoba a másik kedvenc tartózkodási helyed, ami a kezed ügyébe kerül, a kádban landol. Ha viszont észreve- szed, hogy a WC ülőkéjét óvatlan szüleid elfelejtették lehajtani, azonnal rástartolsz és oda hajigálsz be mindent. így apa tusfürdőjének és egy tubus fogkrémnek is volt már alkalma kipróbálni a WC-ben való úszkálást, de ugyanezzel a módszerrel már vagy egy tucat WC- papírtekercset is sikerült eláztatnod. Megjegyzem, ha a WC-pa- pírt éppen nem hajigálod, akkor letekered, darabokra téped, és a fecniket a szádba tömködöd. Nem tudom mi jöhet még, de gondolom, ennyinél azért nem állsz meg, Tapasztaltabb szülők szerint ha elkezdesz egyedül totyogni, még rosszabb lesz a helyzet, Hát, kíváncsian várom. Wald Kata A lufi is ünnepelt Az első riadalom Sokáig a video bütykölése volt a legkedvesebb elfoglaltságod, kazetta helyett vagy a kezed, vagy kedvenc játékaid dugdostad bele a masinába. Apa sokszor figyelmeztetett, hogy ha nem hagyod abba, előbújik belőle az oroszlán, és akkor lesz nemulass. Sokáig nem hitted, hogy oda tényleg belefér egy oroszlán, egyszer azonban csak megtörtént a baj. Addig nyomkodtad a video gombjait, mígnem a kazetta hirtelen kilökődött. Erre te addig soha nem látott tempóban, riadt képpel a szoba közepéig másztál, majd hatalmas zokogásban törtél ki. Sok időbe telt, mire meg tudtalak vigasztalni. De tanultál a leckéből, azóta a video környékét is messze elkerülöd.
