Új Dunántúli Napló, 2004. június (15. évfolyam, 148-177. szám)
2004-06-30 / 177. szám
Néhány gondolat a vagyonvédelemről Valószínűleg mindenkinek a rokonságában, ismeretségi körében akad olyan, akihez betörtek már. Az eset kapcsán sajnálkozunk rajtuk, s legtöbbünkben felvetődik a kérdés, vajon egyszer sorra kerülök én is? Sajnos egyetlen korrekt vagyonvédelmi szakember sem ígérheti, hogy meg tudja ezt akadályozni. Kezeinket azonban nem kell önként felemelnünk, hisz elérhető áron jelentősen csökkenthetjük a kockázatot. Statisztikák bizonyítják, hogy egy riasztórendszer puszta léte, egy településen jól működő vagyonvédelmi szolgáltató máris csökkenti a vagyon elleni bűncselekmények esélyét. A vagyonvédelmi kézikönyvek a mechanikai és az elektronikus védelem célszerű, arányos, együttes alkalmazását tartják célravezető megoldásnak. Az úgynevezett mechanikai védelem valamilyen formában mindannyiunk otthonát, ingatlanát, munkahelyét védi, kerítések, zárak, rácsok stb. formájában. Erődítményt persze több okból sem akarunk építeni, részben mert drága, másrészt mert az esztétikai elképzeléseinkkel nem mindig egyeztethető. A mechanikai védelem feltörése zajjal jár, időt igényel, feltűnő lehet, de az alkalmat kivárva a legtöbb bűnöző számára nem megoldhatatlan a feladat. Az elektronikus vagyonvédelem eszközei ma már meglehetősen kifinomultak és megbízhatók, így bátran bízhatjuk a védelem további feladatát rájuk. Miből is áll egy vagyonvédelmi riasztórendszer? A válasz triviálisnak tűnik, mégis érdemes végiggondolni. Először is természetesen egy a védendő objektumban felszerelt riasztóközpontból, s a hozzá csatlakoztatott, ún. zónáira kötött alkalmasan megválasztott érzékelőkből. Sajnos általánosan elterjedt gyakorlat szerint az érzékelők zömmel nyitásés mozgásérzékelők. Márpedig a mechanikai védelemmel célszerű kombináció azt diktálja, hogy alakítsunk ki olyan felületi-, más szóval héjvédelmet (nyitás-, fúrás-, rezgésérzékelők, üvegtörés érzékelők, vagyonvédelmi szúnyoghálók infrasorompók) az épület körül, amely lehetőleg már az első behatolási kísérletre jelez. A jó héjvédelem egyúttal lehetővé teszi, hogy lakások, házak riasztórendszereit éjszakára, a család otthonléte esetén is élesíthessük. Házfalon üvöltő szirénát, villogó fényeket a legtöbben hallottunk és láttunk már. De legyünk őszinték, mindig utánajártunk az okának? A jelzés akkor ér valamit, ha nem a véletlenre bízzuk reagál-e rá valaki. A reakció, az intézkedés feltétele, hogy a riasztórendszer a helyszíni jelzéseken kívül értesítsen valakit a történtekről. Nem, szerencsés azonban, ha az éppen 100 km-re lévő, vagy halaszthatatlan ügyét intéző tulajdonost értesítjük, de nem az igazi megoldás a hetven éves szomszéd néni riasztása sem, ne tegyük ki őt felesleges veszélynek, hisz nem tudhatjuk mennyire elszánt az elkövető, aki a riasztást kiváltotta. Máris eljutottunk a riasztó rendszer következő két eleméhez. Igen kettőhöz; egyrészt ahhoz a napi 24 órában, évi 365 napon garantáltan rendelkezésre álló, megfelelő tartalék eszközökkel rendelkező apparátushoz, amit vagyonvédelmi távfelügyeletnek nevezünk, másrészt ahhoz az átviteli csatornához, jelzési útvonalhoz, melyen a riasztás, vagy egyéb fontos információ a távfelügyeletre jut. A jelzésátvitel útvonaláról sok szolgáltató sokszor bölcsen hallgat, vagy felületesen beszél. Nem véletlen, ez az egész rendszer gyenge pontja lehet. A leginkább elterjedt és sokáig szinte kizárólagosan használt vezetékes kapcsolt telefonvonali átjelzés sajnos a legköny- nyebben szabotálható. S a legintelligensebb, mindent tudó riasztóközpont sem ér semmit, ha a jelzéseit nem tudja továbbítani, mert nincs min. Jó megoldás lehet, a nehezebben kiiktatható átviteli csatornák - pl. rádió, GSM - használata, még biztonságosabb ezek párban történő használata. Mindezeket figyelembe véve a riasztási jelzés tehát biztonsággal eljutott a távfelügyeletre, de ettől még az illetéktelen behatoló - bár tudunk róla - sajnos teszi a dolgát. A rendszer utolsó, de nem kevésbé fontos eleme tehát egy olyan beavatkozó (kivonuló, járőr, akciócsoport - ízlés szerint nevezhető) személyzet, aki meghatározott, lehetőleg rövid idő alatt a helyszínre ér és megakadályozza a nemkívánatos tevékenységet. Apropó: a mechanikai védelemnek célszerűen eddig a „meghatározott, rövid“ ideig kell ellenállnia a behatolási kísérletnek. A beavatkozó személyzet lehet a rendőrség, de optimálisan inkább a szolgáltató képzett személy- és vagyonőrökből álló kivonuló szolgálata. A fejlett vagyonvédelemmel rendelkező, így számunkra is mértékadó Anglia és USA tapasztalatai ugyanis azt mutatják, a feladatra a rendőrségnek hosz- szú távon nincs kapacitása. Összeállt tehát az elektronikus vagyonvédelmi rendszerünk; a helyszíni riasztóközpont az érzékelőkkel és hang-, ill. fényjelzővel, a jelzésátvitelt biztosító átviteli csatornával, a jelzést fogadó távfelügyelettel és a jelzést követően helyszínre küldhető kivonuló szolgálattal. Néhány kiegészítő gondolat azonban még ide kívánkozik. A fenti elveken kialakított rendszer nem csak behatolásjelzésre használható, hanem pl. a tűzjelzéstől az orvosi segélykérésig, támadásjelzésig, különböző műszaki eszközök távfelügyeletétől a felvonók mentési távfelügyeletéig több feladatra alkalmazható. A riasztóközpontok által küldött jelzések nem csak egy betörés megakadályozására alkalmasak, hanem - egy jól szervezett távfelügyelet és jól programozott riasztóközpont mellett - a munkaidő, munkarend ellenőrzésére, pénz és árumozgás nyomon követésére, várt, vagy nemkívánt események regisztrálására, az események azonnali, vagy utólagos elemzésére és még számtalan egyedi igény kielégítésére is. MULTI ALARM