Új Dunántúli Napló, 2004. június (15. évfolyam, 148-177. szám)

2004-06-24 / 171. szám

2004. Június 24., csütörtök 7. OLDAL KULTÚRA A RÓMEÓ ÉS JÚLIÁVAL NYIT A PÉCSI SZABADTÉRI. Hosszú évek után újra várja a tisztelt publikumot a felújított Káptalan utcai szabadté­ri színpad. Az ünnepélyes megnyitóra péntek este kerül sor, mégpedig méltóképp, a már itt számtalan sikert aratott Pécsi Balettel. Felvételünkön a bemutatandó két szimfonikus költeményből a vendég koreográfus, Kun Attila (jobbról) instruálja az Úton című darab táncosait. ________fotó:tóthl. Az új érettségi katalógusa Nagy bulik a Lát-Határon Az ötödik születésnap Szigetváron A Központi Érettségi Nyílt Napon a diákok a kétszintű érettségi rend­szeréről a Felsőoktatási Informáci­ós Szolgálat (FISZ) munkatársai­tól, a tankönyvszerzőktől, illetve az Oktatási Minisztériumtól kap­tak tájékoztatást. A rendszer válto­zásában érintettek köre azonban a 160 ezer főt is meghaladja, hiszen évről évre ennyien jelentkeznek a felsőoktatásba. Hogy senki ne ma­radjon információ nélkül, a FISZ Filmfesztivál Újra egyfajta íilmlázban ég a Pécstől mintegy harminc kilo­méterre fekvő, kis mecseki falu, Kán lakossága. A hétvégén lesz ugyanis a hetedik káni filmfesz­tivál, melynek alapjául a fran­ciaországi 'nagytestvérrel' való névrokonság szolgál. Az ötlet a hétvégiház-tulajdonosok fejében született meg, még 1998- ban. Hosszú ideig csak a helyiek és baráti körük vettek részt a vetítése­ken. Aztán az évek során híre ment az eseménynek és ezzel egyenesen arányosan nőtt az érdeklődők szá­ma, bővült a látogatók köre, emel­kedett a rendezvény színvonala. Napjainkban már szinte hagyo­minden érintett középiskolásnak lehetővé teszi, hogy ingyenesen megrendelhessék az érettségi kata­lógust, amely tartalmazza a 2005- ben kezdődő érettségi rendszer részletes bemutatását. A lehetőség­ről érdeklődni lehet a 06 1 473- 0769-es és a 06 1 473-0770-es tele­fonszámokon. Az érettségi kataló­gus regisztráció nélkül letölthető a fisz.hu portálról is. a Mecsekben mányszerűen rendezik meg az fesztivált... A programok pénteken délután kezdődnek Colin Foster szobrász- művész kiállításával, majd a Táro­gató zenekar fellépésével. Estén­ként vetítéseket tekinthet meg a nagyérdemű, szombaton délután négy órától pedig ismét a zenekaro­ké a főszerep. A káni vendéglátó 'egységnek és egyéb kihelyezett bárpultoknak köszönhetően az el­látás biztosítva van. A jó szórako­zás tehát garantált. A sáros utak, mondjuk, elriasztó hatásúak lehet­nek, de ez csak egy apróbb kelle­metlenség és az elszánt látogatót semmiképpen nem tarthatja visz- sza. ■ A Ghymes, Varga Zsuzsa, az Anima Sound System, a Per­sona Non Grata, a Mini, és még féltucat igényes muzsi­kát játszó blues, dance, vi­lágzenei együttes ad koncer­tet Szigetváron, az ötödik születésnapját ünneplő Lát- Határ Összművészeti Feszti­válon. Június 24-26. között a Zrínyi Várban lesz a találko­zó, ahol a képző- és a film­művészet is teret kap a be­mutatkozásra. A Lát-Határ Fesztivál mindig üde színfoltja a dél-dunántúli nyári művészeti találkozóknak. A helyszín, a Zrínyi Vár önmagá­ban megér egy kiruccanást, rá­adásul idén olyan élményekkel lehet itt gazdagodni, mint a Parno Graszt roma táncszínházi bemutatójával, a Ghymes, a fel­vidéki világzenét játszó csapat, a pécsi InterMagyar zenekar, a 30Y (pécsi underground banda), az országos hírű Anima Sound System, a Beat Dis triphop társu­lat, az ex-Vénuszos Varga Zsu­zsa, Török Ádám és dzsessz-blu- es együttese, a Mini, vagy a szi­getvári, de nemzetközi táború Persona Non Grata zenekar mu­zsikájával. A rendezvény nem csak a vár falain belül zajlik. Szombaton a Dr. Valter & the Lawbreakers gospelműsora a Zrínyi téri temp­lomban hangzik el, ugyanekkor a vár melletti Basa Sörözőben lép színpadra a Kispál és a Borz egy­kori dobosát is soraiban tudó Peet, illetve a szentendrei raszta-ban- ditákat tömörítő Brains zenekar is. Kiállítások terén is igen széles a felhozatal, hiszen Közép-Euró­pai Kisgrafikák címmel nyílik tárlat a Várdzsámiban, az elek- trográfia elmúlt tíz évének ered­ményeit a Vigadóban összegzik, a Somogyi kortárs költészet és grafikaanyag a pécsi Café Danté­bán látható, a Csúszásveszély szabadtéri kiállítás a szigetvári gyógyfürdőben kap helyet. A szi­getvári moziban pedig igényes és ingyenes(l) filmprogram várja az érdeklődőket: csütörtöktől va­sárnap estig 18 válogatott filmet (egy kis ízelítő a kínálatból: Chihiro Szellemországban, Me­chanikus narancs, Rengeteg, Atalanta stb.) és a Mediawave 2004. legjobb alkotásait lehet megtekinteni. Érdemes megje­gyezni, hogy eső esetén sem maradnak el a koncertek, ilyen­kor a moziba költözik át a buli. _________ MÉSZÁROS B. E. Ti hanyi szirén(a) „Jöjjön el velünk és csodálja meg a Tihanyi Bencés Apátságot! Az ala­pító királyt I. Andrást itt temették el 1060-ban. A kolostor alapító ok­levele a legrégibb, eredeti formájá­ban fennmaradt magyarországi oklevél. ” Szó szerint így csalogat egynapos kirándulásra, kiemelt betűkkel a postaládámba bedo­bott szórólap egyik felén egy mo­sonmagyaróvári cég. Az út július közepén lenne, a busz Pécsről, a Búza térről indulna, és Kaposszekcsőig még tizenegy he­lyen venné föl az utasokat. Hogy mennyiért mehetnék Tihanyba1 Mindössze 1190 forintért, amit fel­szálláskor kell leróni. Ezekután még habozzon bárki, hogy ennyi pénzért részese lehet egy egész na­pos tihanyi apátságlátogatásnak? Kizártnak tartom. Főleg, miután a szórólapon az is szerepel, hogy az árba az oda- viszszaút mellett az ebéd, továbbá ajándékként kisvonatos városné­zés is beletartozik. Számoljunk csak: Tihany százhúsz kilométerre van Pécstől, a busz bő ötvenezer fo­rintba kerül. Viszont annyian nem fémek föl, hogy a befizetett pénz­ből akár az útiköttség is kiteljék. Ha most ehhez hozzáveszem az ebédet és a kisvonatozást, akkor kijelentem: kérem, itt egy mecénás lapáttal dobálja utánunk a kultú­rát! Még akkor is, ha meg kell ven­nünk a tihanyi belépőt. Majd’ elfelejtettem: az árban benne van még egy délelőtti reklám- bemutató, vásárlási lehetőséggel kombinálva Továbbá az is szerepel a szórólapon, hogy a belépés az apátságba - fakultatív... baloohz. ' y- Ír Magyarul - magyarán Nyelvtan és helyesírás Sokan és sokszor megfogalmazták már, hogy a nyelvtan, a nyelvi jel­rendszer törvényeiről szóló tudo­mányos és a helyesírás, az írásos nyelvhasználat szabályainak fogla­lata elválaszthatatlanul összefügg egymással. Elég, ha tudjuk, hogy a magyar helyesírás egyik, ha nem a legfontosabb alapelve a szóelem­zés, amely nyelvtani ismereteket föltételez. Sorra vehetjük a 299 sza­bályt, s jóformán nem találunk olyant, amelynek a megértéséhez és a gyakorlati alkalmazásához nem kellenek nyelvtani ismeretek. Ezúttal az összetett mondatok végére teendő írásjel (pont, kérdő­jel, felkiáltójel) szabályával igazol­hatjuk fentebbi állításunkat. A sza­bály úgy szól, hogy a mellérendelő összetett mondat után olyan írásje­let teszünk, amilyent az utolsó tag­mondat jellege megkíván. A kije­lentő mondat végére pont, a kérdő mondat végére kérdőjel, a felkiáltó és a kívánó mondat végére felkiál­tójel való. Ahhoz, hogy helyesen járjunk el, ismerni kell a melléren­delő összetett mondat fogalmát és fajtáit. Az alárendelő összetett mondat végi írásjelet a főmondat fajtája ha­tározza meg. Ehhez szükséges a kétféle összetett mondat megkü­lönböztetésének ismerete. A leg­több hibát az ún. függő kérdés okozza. A függő kérdés nem más, mint kérdő mellékmondat, amely a főmondattól függ. Az írott szövegekben, főként az írott sajtóban ma már alig lehet ta­lálni ponttal lezárt klasszikus függő kérdést. Inkább csak egyenes kér­désnek álcázott, kérdőjellel végző­dő se ilyen, se olyan mondatokat olvashatunk. A főmondat valahogy így indul: Az a kérdés... Felmerül a kérdés... Megtévesztő lehet a kérdés szó a fő­mondatban. A folytatás: hogy miért nem sikerült a kísérlet; milyen ta­nulságokat lehet levonni; vajon az elnök kiket akart meggyőzni. Mind a három függő kérdés, tehát a vé­gükre pont kell. A főmondat utal arra, hogy a mellékmondat kérdő jellegű lesz: Megkérdeztem...; Megkérdeztek...; Tudni szeretném... A mellékmon­dat függő kérdés: hogy vállalná-e; hogy mi a véleménye; hogy mit ku­tatnak. - Ezeket is ponttal kell zárni. A főmondat gyakran felszólító módban áll: Nézzük...; találjuk ki...; Olvassuk csak...; Hagyjuk... Úgy folytatható, hogy mi újság; hogy mi van az üvegben; hogy mi­ért csak ennyi. Mindegyik után fel­kiáltójel kell. A főmondat a kérdő: Ki meri azt mondani, hogy biztosan elpusztul egyszer? Ki gondol arra, hogy az ilyen magatartás bántó? = Ez eset­ben használjuk a kérdőjelet. Első tekintetre bonyolultnak lát­szik, de nyelvtani ismeretek birto­kában könnyen és helyesen meg­oldható. Rónai Béla Zuhanás a földig, és kicsit tovább Jánosnak, mondja édesanyja, a ter­mészetjárás, a barlangászat, az ejtő­ernyőzés volt a hobbija. Azért az anya beszél erről, mert János csak mosolyogni tud, és egy kicsit képes mozgatni a jobb kezét és a jobb lá­bát. Illetve: már képes rá. Minden másról csak jövő időben beszélhe­tünk. Az akkor huszonöt éves Jánost tavaly szeptember 19-én, este tíz kö­rül ütötte el Pécsett, az Urániánál egy autóval száguldozó ifjú. A tizen­nyolc éves gázoló fiatalember a helyszínelők szerint legkevesebb hetvenöttel ment a viszonylag szűk utcában, meg sem állt, csak később fogták el a rendőrök. János az ütkö­zés nyomán huszonöt métert re­pült, a jobb karja három helyen tört szilánkosra. És súlyos agyzúzódá- sokat szenvedett. Három hónapig feküdt kómában az idegsebészeten, gépek tartották életben. Majd Szigetvárra került, több hetes rehabilitációra, míg haza nem adták. K.-né, az édesanya, akit egy éve százalékoltak le a szívével, ápolja a lakótelepi .lakásban. Illetve besegít János nővére is, aki az ame­rikai bébiszitterkedést adta föl a bal­eset miatt. A K. család nem foglalkozik a cserbenhagyásos gázolóval, azt sem tudják, hogy áll éppen az ügye. Já­nos betegsége mellett a legnagyobb fájdalmuk az, hogy úgy vélik: a bal­esetet követően fiúkat „leírták”, és bármennyire is dokumentumok igazolják, megpróbálják „lenyelni” az őt szerintük megillető több millió forintot. János 1999-ben nősült be a Gy. családba. K.-ék szerint a nászék ak­kori vállalkozása befuccsolt, a vég­rehajtók elvittek mindent, még ők adtak kölcsön pénzt, hogy legalább telefonjuk legyen. Ugyanis, mond­ják, a fiúk ötletére alapítottak egy panelszigetelésre és -felújításra sza­kosodott kft.-t, amit, s ez meggyőző­désük, János virágoztatott fel. Napi tizenhárom órát dolgoztak: ő, az após és „még egy srác” lógott a falon - így indult a vállalkozás. És minden pénzt visszaforgatott, magának nem tartott meg semmit, állítják. Egy éve még boldog, megelégedett volt - most pedig egy beteg, kisem- mizett ember. Leszámítva a balesetet, a menny­kő tavaly nyáron csapott be a két családba: minden előzmény nélkül a fiatalok - akkor már egy két és fél­éves kisfiú szülei - közölték, hogy válni kívánnak, mert elhidegültek egymástól. Ám békés úton, és a szándékot egy július 20-án keltezett írásbeli megállapodás is alátámaszt­ja. A dokumentumot János, a felesé­ge, az após és az anyós, valamint a sógora írta alá. A bő egy oldalas megállapodás minden egyes pontja valóban azt sugallja, hogy szó nem volt „köpködésről” - határozzanak bár a gyermek láthatásától kezdve a munkához szükséges alpinista fel­szerelések átadásáig, egymás továb­bi kölcsönös szakmai segítéséig. A megállapodásnak van egy olyan része, amely főszerephez ju­tott a későbbiekben. Arról szól, hogy János lemond a jól menő cég­beli ötven százalékos tulajdonjogá­ról a sógora javára, cserébe ügyve­zetőként kilencven százalékot kap egy hasonló profilú „működőké­pes” kft.-ben, ahol az após a tulajdo­nostárs. Továbbá - és ez a legna­gyobb falat - három részletben idén májusig összesen tizenhárom és fél millió forintot kifizetnek neki. A cé­geket még a baleset előtt átírták, más egyebet is elrendeztek, a pénz­ből János meg is kapott félmilliót a költségeire. A bontóper a baleset utáni na­pon lett volna. Amíg János kómá­ban volt, lassan kezdett megvál­tozni Gy.-ék magatartása, mondja K.-né. A menye a születésnapján és akkor látogatta meg, amikor egy telekről szóló igazolásra volt szük­sége, Szigetváron azt se tudták, hogy nős a fia, állítja, a gyereket öt hónapig nem engedték az apja kö­zelébe. A „működőképes” cégben nem hogy pénz van, de adóssággal ter­helt, folytatja K.-né, aki idén ápri­lisban lett János gyámja. Ám ebbé­li minőségében sem intézkedhet a cég dolgaiban, mondja, pedig a kft.-t az adósság miatt föl kellene számolni, illetve addig el kellene rendezni a fia nyugdíjjogosultsá­gát. Ám Gy.-ék hallani sem akar­nak semmiről, főképpen a mara­dék tizenhárom millió forintról nem, mondvacsinált indokokkal húzzák az időt, bizonygatja az asz- szony. Legutóbb, amikor ő gyám­ként bejelentette, hogy addig nem lesz válóper, amíg nem fizetnek, Gy.-ék arra hivatkoztak, hogy a pénznek a válás kimondása a felté­tele - jóllehet ez nem szerepel az említett megállapodásban. Ez igaz, ám az ellenkezője sem szerepel benne - reagálnak először erre Gy.-ék, majd folytatják a sort: a prosperáló céget már 1998-ben beje­gyezték. János a válási szándék be­jelentése után is rendszeresen meg­fordult náluk, a barátság megma­radt. A gyereket pszichológus taná­csára nem vitték eleinte az apja kö­zelébe. Ami pedig a pénzt illeti, azt jószívűségük jeleként ajánlották föl, gyakorlatilag a semmire, mondják. Jánosnak ugyanis csak névleg volt részesedése a cégekben, pénzmoz­gás nem történt a tulajdonrészek cseréjekor, amúgy rendesen kapott fizetést. Ami a második kf.t-t illeti, az igenis jól működött, kezdetben még munkákat is szereztek neki, át­adtak embereket. A baleset utáni taggyűlés - mondja a tíz százalékos tulajdonrésszel bíró após - megálla­pította, hogy K.-né János gyámja­ként jogosult a képviseletre. Ezért nem értik, hogy a cég körül miért nem mozdul semmi? A pénzt hajlandóak az év végéig részletekben kifizetni, ám ennek a válás kimondása a feltétele. Addig is egy számlán zárolják annál is in­kább, mert János örököse a kisfia. Ha közben születik közöttük egyezség - ilyen már volt a közel­múltban, ügyvéd előtt, állítják, csak K.-né meggondolta magát, és visszamondta -, akkor előbb is fi­zetnek. Most ott tartanak, hogy várnak az ügyvédtől egy újabb megállapodástervezetet, ami sze­rintük napokon belül megérkezik. Ami a két család kapcsolatának el­mérgesedését illeti, az szerintük K.-né terhére írható, aki szerintük így próbál valamilyen elégtételt szerezni magának, s ők, Gy.-ék „lassan már nem hisznek semmi­ben”. A hatvanhárom négyzetméte­res, harmadik emeleti panellakás alkalmatlan az ápolására. Nem le­het rendesen fürdetni, mozgatni. A család, állításuk szerint, minden tartalékát felélte már, beleszámítva a nővér Amerikában megspórolt pénzét is, a tolókocsi és a szobavé­cé is kölcsönben van, kellene gyógytornász - de miből? Már több helyen meghirdették a lakást, és ki­néztek, lefoglalóztak Kovácstele­pen egy családi házat, ahol jobb helye lenne mindenkinek. Csak­hogy akkor is kell még pénz, ha el­megy a panel. Visszatérve Jánosra: néha már mosolyog, és képes kicsit mozgatni a jobb kezét és a jobb lábát. BALOGH ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents