Új Dunántúli Napló, 2004. június (15. évfolyam, 148-177. szám)

2004-06-17 / 164. szám

M Ül 2004. Június 17., csütörtök KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL TÁNCHÁZAK A PÉCSI BELVÁROSBAN. Idén is folytatódik a már hagyományosnak számító, különböző nemzetiségek táncainak be­mutatására épülő táncházsorozat. Bár az időjárás tegnap este nem kedvezett a szabadtéri programoknak, mégis táncra perdültek a fia­talok az UnterRock együttes zenéjére szervezett Német Táncházban, a Séta téren, a Művészeti és Gasztronómiai Fesztivál sátrai között. ____ FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ A „felszabadult” színház A színházfesztivál hatása még ott vibrál a levegőben, mégis új be­mutató vár közönségre. A Pécsi Nemzeti Színház művészei a sza­badtéri játékok keretében két vi­dám egyfelvonásossal jelentkez­nek, két sajátosan átalakított vi­dám, elgondolkodtató alkotással. Füsti Molnár Éva Petőfitől A hely­ség kalapácsát állítja ma este szín­padra az Anna Udvarban, további versbetétekkel kiegészítve, és nép­zenével felfrissítve, és arra az em­beri jellemvonásra aktualizálva, hogy mindenki mindenre képes helyből megsértődni, egy kétértel­mű szóra azonnal megharagudni. Hargitai Iván pedig egy ír parabola­mesét - Synge: A szentek kútja ­rendezett, amelyben két vak kol­dus visszanyeri egy szent beavat­kozása révén a látásán, azaz addigi belső látásuk helyett a valóságot kapják, kérdés, hogy nyernek-e a változással? A szépségről, a tiszta­ságról, az emberségről szóló min­dennapi (mesebeli) művek sajátos humorral adják vissza a filozofikus mélységű, de igen közérthetően és egyszerűen megragadott gondola­tokat. A sokszereplős előadás két kiemelt sztárja a színészházaspár, Unger Pálma és N. Szabó Sándor, akik 30 éve dolgoznak a Pécsi Nemzetiben, és ezen jutalomjáté­kukkal a közönséget fogják meg­ajándékozni. Mától Moziünnep Pécsett is Rég volt 290 forint egy mozi­jegy, de 2004-ben visszafor­gatják az időt, és megint eny- nyiért lehet filmeket nézni a Moziünnep keretében. Pécsett két helyszínen, a Plaza-béli Cinema Multiplexben és az Uránia Moziban zajlik négy napon át az ünnepi mozizás. A Moziünnep működése egyszerű: aki már június 7-től teljes árú mo­zijegyet vett, kapott egy 20 kupont tartalmazó füzetet (a készletek ere­jéig). Ezzel a Moziünnep időtarta­ma alatt (2004. június 17-én reggel 8 órától június 20-án éjfélig) a ren­dezvényben részt vevő mozikban a nézők 290 forintért vásárolhatnak mozijegyet, illetve tekinthetnek meg egy vetítést, amennyiben a vá­sárlással egyidejűleg egy kupont leadnak a mozi pénztárában. A mozik a kuponokat bármely filmre (kivéve Harry Potter 3.) elfogadják. A Moziünnepet az teszi még különlegesebbé, hogy a program- szerű vetítéseket kivételes mozis események kísérik majd, néhány példa: a vüágkörüli sikerhadjárat csúcsára ért A gyűrűk ura trilógiát egyben levetítve élvezhetik a ra­jongók ezekben a napokban, illet­ve előkerül a dobozból az elmúlt évtized áttörő magyar filmsikere, a Csinibaba is. Tehát: gyerünk a moziba be! M. K. A perzsa sah is tapsolt neki Ma este Dörömböző Géza zenél a fesztiváli ételekhez Dörömböző Géza 83 évéből 75 a zene jegyében telt. Kedvelt helyén, az egyik pécsi ven­déglőben hétvégeken most is zenél. Ugyanakkor ő az, aki a legjobban tudja azt is, mi az ami a roma étkekhez legin­kább dukál.- Francia a szakács, romák az ét­kek, Csonka Anna cigánydalokat ad elő, mi zenélünk - mondja Dö­römböző Géza. - Jókedvű zene lesz ez, a minap ugyanis szemmű­téten estem át, a látásom ismét éles lett, örülök a visszanyert vi­lágnak - teszi hozzá. Kedvelt he­lyem a Sopianae étterem, ahol hét­végeken ma is játszom. Hárman maradtunk még: hegedű, cimba­lom, bőgő... A nagyhírű pécsi prímás és a vá­ros neve sokak szemében egyet je­lent. A 83 éves zenész, akinek 18 éves lánya van, és aki Gagarinnak zenélt Komlón, igazi csodálnivaló tüke-legenda. Egy órát ücsörögve, beszélgetve vele az egyik Széche­nyi téri pádon, az ember eltáthatja a száját: percenként odaköszön va­laki. Neid aztán vannak ismerősei! Hajdan a perzsa sah is megtap­solta Teheránban. Ausztriában, Drezdában is sokat zenélt: Igen kedveli a Straussok városát, Bé­cset, szereti finom valcereiket. He­gedűi egyike egy 100 éves bécsi, a másik pedig 150 éves hegedűcso­da. A címkéje szerint Cremonában készült. Géza bácsi 5-6 évesen ka­pott először hangszert a kezébe, 18 évesen már prímást tiszteltek Dörömböző Géza benne. Apja Andó Ede zenekará­nak bőgős virtuóza volt, nem kel­lett a szomszédba menni egy jó kis zenei bénáért. Még a hajdani pécsi Rajkó Ze­nekarban is ját­szott Géza bá­csi, az István Pincében. Majd az akkori Hun­gária Kávéház, a badacsonyi Kisfaludy-ház, a Sopianae, a Borostyán, az Olim­pia, az Elefánt váltották egymást. A lóugrásban követett helyszíne­ket pesti tanulmányok, külföldi turnék, megannyi esemény szí­nezte. Prímás is volt, karmester is, egyben olykor a Mecsek Tánc- együttes, sőt a Pécsi Nemzeti Szín­ház zenésze. Időközben a szakma szinte kihalt mellőle. Már szinte az egész Dél-Dunántúlról eltűntek a zenekarok, zenészek, eltűnőben a vendéglői cigányzene. Ennek rész­ben a divatváltás az oka, főleg azonban az, hogy nem ad megél­hetést.- Én mindig a szolid magatartás híve voltam - mondja. - Nem nyo- makodtam a vendégért, a pénzért. Elég volt egy mozdulat, egy szem- villanás, hogy rákezdjünk kinek- kinek a nótájára. Mit is játsszunk, az nálam sohasem kérdés. Nagy a repertoár. Mindig a közönség dönt. Ma este is körülnézek majd, és az arcokban olvasva érintem a vonót a húrokhoz. A pécsi önkonnányzat törvénysértő ingatlanügyei Törvényességi észrevételt tett a Baranya Me­gyei Közigazgatási Hivatal a pécsi önkor­mányzat vagyonrendeletével kapcsolatban. Felszólította a jegyzőt, hogy vizsgálja ki, hány esetben és milyen ügyekben hozott döntést a közgyűlés „különös gazdasági érdekre” hivat­kozva, mellőzve a versenytárgyalás kiírását. Jelenleg is folyamatban van az az üzlet, mely­nek során helybéli civil lakosnak biztosítottak vételi jogot eképpen egy nagyértékű ingatlanra. Egy multinacionális cég részére való tovább­adás esetén pedig a tetemes haszon, akár több százmillió forint, magánzsebbe folyhat. A vagyonrendelet különössége Mint Magyarországon minden rendes városnak, Pécsnek is van az önkormányzati vagyonnal kapcsola­tos jog gyakorlását szabályozó rendelete. Ennek egyik szakasza kimondja, hogy valamely vagyontárgy eladá­sa vagy bérbeadása ötmillió forint feletti érték esetén versenyeztetés nélkül nem történhet meg. Ám úgy tű­nik, Pécs nem tartozik az egyértelmű szabályozásokkal beérő, átlagos települések közé, mert a 2002.05.10-én kelt rendeletében a fent leírtak mellett váratlanul meg­jelent egy figyelemre méltó passzus: „Az önkormány­zat különös gazdasági érdekére való tekintettel a Gaz­dasági, Tulajdonosi és Vállalkozási Bizottság javaslatá­ra a közgyűlés elrendelheti a versenyeztetési szabályok alkalmazásának mellőzését.” Már első pillanatra meglepőnek tűnhetett volna ez a szakasz még az írás-olvasás rejtelmeiben kevésbé jára­tosaknak is, ha felolvastatják maguknak az érvényben lévő államháztartási törvény ide vonatkozó részét. A törvény ugyanis egyértelműen fogalmaz, amikor ki­mondja, hogy a helyi önkormányzati rendeletben meg­határozott értékhatár feletti vagyont elidegeníteni csak nyilvános versenytárgyalás útján, a legjobb ajánlatot te­vő részére lehet. Élt ugyanakkor, akárcsak ma, 2002- ben is az az elv, amely szerint egy alacsonyabb rendű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintűvel. (A kettő közül mindig a magasabb dönt.) A hivatal közbelép Két esztendő hosszú időszak lehet, mert a megkér­dezett politikusok ma már nem tudják megválaszolni azt a kérdést, miképpen is kerülhetett be ez a fura „kis­kapu” a pécsi vagyonrendeletbe úgy, hogy senki sem kapta fel a fejét ijedtében. Arra pedig végképp nincs vá­lasz, vajon kik szorgalmazhatták bekerülését. Az vi­szont biztos, hogy ezzel a lehetőséggel legalább két esetben éltek a városatyák. Mielőtt szemügyre vennénk ezeket, nem mehe­tünk el amellett, hogy a Baranya Megyei Közigazgatá­si Hivatal törvénysértést állapított meg az üggyel kap­csolatban, miután az önkormányzat a „különös gaz­dasági érdekre” vonatkozó rendelkezés pontos tartal­mát nem határozta meg. Az Alkotmánybíróság jog- gyakorlatából eredően, állapítja meg a hivatal, a jogal­kotótól elvárható, hogy a jog egésze és egyes részterü­I létéi világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve ki­számíthatók legyenek. A hivatal törvényességi észrevételt tett az ügyben, melyet elküldött a közgyűlés számára, a jegyző asz- szonytól azt kérve, adjon tájékoztatást, hány esetben és milyen ügyekben hozott döntést a közgyűlés különös önkormányzati gazdasági érdekre hivatkozva. A háromszög alakú telek eladása Az első példánk ingatlanügyben 2003 márciusára datálódik, akkor tárgyalta a közgyűlés az MK Tanács­adó Kft. telekvételi kérelmét. A részletes rendezési terv a Maiéter Pál utcai csomópont kialakítása után keletke­zett, a vevő érdeklődését felkeltő háromszög alakú tel­ken egy kis bolt és egy benzinkút építését ajánlotta. A közgyűlési előterjesztésből kiolvashatóan a város költ­ségvetési helyzete miatt és „ehhez kapcsoltan különös gazdasági érdeke fűződik ahhoz, hogy az ingatlant egy biztos vevőnek értékesítse, és a vételár mielőbb kifize­tésre kerüljön.” Ennek alapján a gazdasági bizottság ja­vasolta a közgyűlésnek, hogy az MK Tanácsadó Kft. ké­relmét fogadja el. Bár a cég kifizette a közel 84 millió fo­rintot, nem kevés gond me­rült fel azóta az üggyel kap­csolatban. Az elkerülő út épí­tését követően ugyanis nem alakították ki a telekmegosz­tást, és az önkormányzat nem volt képes elfogadható telekkönyvi bejegyzést pro­dukálni. A beruházó ennek következményeként ez év márciusáig nem adhatott be építési engedélykérelmet. Nem sokon múlott, hogy a pénzt vissza kelljen küldeni a feladónak. Most már sohasem derül ki, hogy ez az ingatlan eladható lett volna magasabb összegért vagy sem, hiszen a versenyeztetés elmaradt. Pécsi lakos a kör közepén A Megyeri úti ingatlan értékesítésének folyamata - mely tranzakció alig több, mint fél évvel ezelőtt kezdő­dött - az MK Tanácsadó-féle hab­könnyű eset mellett jóval markán­sabb történemek tűnik. Mindjárt az elején akadtak meglepő mozzana­tok, midőn Juhász István, a gazdasá­gi bizottság elnöke, (aki egyben az MSZP pécsi városi elnöke is), köz­gyűlési előterjesztését megtette. Elő­adta, hogy „egy pécsi lakos” (vele csupán háttérbeszélgetést folytat­tunk; nevét, miután nem közszerep­lő, hozzájárulása nélkül nem írhatjuk le) „egy befektetői kör nevében” vételi szándékot jelentett be a Megyeri úton lévő városi ingatlanra, melyen „kereskedelmi célú Dr. Toller László Az eladásra váró Megyeri úti telkek önkormányzati tulajdon kb. 2,5 ha BI0K0M tulajdona 3,5 ha ~ Vásártér beruházást szeremének megvalósítani”. Juhász István elmondta azt is, hogy lakosunknak a szomszédos Bio­kom területén is hasonló szándékai vannak. A bizottság egymillió forintos ún. opciós díj befizetése ellenében ja­vasolta a közgyűlésnek a vételi jog biztosítását. Bár az el­lenzék nagyon alacsonynak találta az öszszeg nagysá­gát és az előterjesztett 8000 Ft/négy^tjnéter árat, az egyébként 43 fős közgyűlés 27 igen, 4 nem és 3 tartóz­kodás mellett rábólintott az üzletre. A bólogatok közül senki sem volt kíváncsi arra, vajon ki lehet az a pé­csi lakos, akinek az ezen a négyzet­méteráron megállapított több mint 220 milliós értékű ingatlant tálcán kí­nálják továbbadásra, senki sem kér­dezte, hogy mit takar az „egy befek­tetői kör” fogalma, és azt sem, hogy miféle kereskedelmi célú beruházás­ról van szó. A közgyűlés így hatal­mazta fel dr. Toller László polgár- mestert a vételi jogot biztosító szerződés aláírására, amely végül is az önkormányzat és egy az utcáról „be­tévedt” civü lakos közt kötte­tett meg. Utóbbiról az önkor­mányzatnál, mint érdeklődé­sünkre kiderült, voltaképpen a nevén kívül senki nem tud semmit, illetve aki tud, mert természetesen üyen is akad, az akkor sem beszél róla, ha vallatják. Egy kis franciázás A homály eloszlatásának érdekében az ügy állítólagos vezéralakjától, Juhász István­tól kértünk felvilágosítást. El­mondása szerint sem a köz­gyűlés, sem a közigazgatási hivatal számára „nem akar­ták felfedni” azt a különös gazdasági érdeket, amely eb­ben az esetben fennállt. Három egymás mellett lévő, egyenként körülbelül három-három hektárnyi területről van szó, magyarázta, melyekből kettő a Biokomé. A Bio­kom Kft. 49 százalékban francia tulajdonban volt (ONYX Holding Kft.), s addig, amíg százszázalékos önkormány­zati tulajdonba nem kerül, nem szerették volna, ha kitu­dódik a titok: a telkek eladásából származó vételár volta­képpen a francia rész kivásárlására fordítódna. Azonban kapóra jött, hogy a terület iránt egy multinacionális cég érdeklődik, ennek képviselője a pécsi lakos. Arra a kér­désre, hogy melyik cégről van szó, Juhász István kitérő választ adott. „Több is lóg a levegőben”, állította. Miután a multinak tíz hektár körüli területre van szüksége, fűzte a magyarázathoz Juhász István, össze kellett vonni a há­rom ingatlant. A Biokom is és az önkormányzat is lehe­tőséget adott egy-egymillió ellenében a polgárnak, hogy éljen az opciós joggal. A határidő szeptemberben jár le, addig kell az eladást lebonyolítania, s befizetni ötszáz- millió körüli összeget a Biokom, s valamivel több mint Forrás: Pécs M. J. Város önkormányzata kétszázmilliót az önkormányzat részére. A Biokomnak olyan megoldásokat kellett keresnie, hangsúlyozta a bi­zottsági elnök, hogy a franciák ne szerezzenek tudomást a két telek eladásáról, mert ha felfigyeltek volna az öt- százmilliós telekügyletre, nem adták volna át részüket 750 millióért az önkormányzatnak. vv Százmilliók magánzsebbe? Arra a kérdésünkre, hogy miképpen kerülhetett be magánszemély egy ilyen komoly üzleti tranzakcióba, Juhász István azt válaszolta, hogy ezt ő maga is nehe­zen tudta elfogadni, de a multik nem ritkán bíznak meg ingatlanforgalmazási joggal bíró szakembert, aki az ügyeket egy kézben fogja össze. Itt közbe kell vernünk, hogy ingatlanforgalmazási joggal rendelkező pécsi lakosunknak feltehetően azért kellett az önkormányzattal magánszemély minőségé­ben szerződést kötnie tavaly ősszel, mert lakóingatlan- és földterület-értékesítésre csak az idei év elején sikerült neki egyéni vállalkozói igazolványt beszereznie. Hasonló ügyletekkel foglalkozó, multikkal mindenna­pos kapcsolatban álló szakemberek állítják, hogy a kö­zelmúltban a jelentősebb cégek Pécsett 18000 forint körüli négyzetméterárat fizettek a szóban forgó telek nyolcezres árával szemben. Figyelembe véve ennek a helynek negatív adottságait is, állítják, hogy minimum 12 000-ért biztosan el lehet adni. Ha pedig ez igaz, és az üzlet létrejön, a 90 ezer négyzetméteres összterület több százmilliós haszna az opciós szerződést kötő ma­gánszemély zsebébe folyik, nem pedig az önkormány­zat kasszájába. Juhász István ezt a felvetésünket azzal hárította el, hogy a város semmiképpen sem lehetett volna az üzlet lebonyolítója: „Mi ezt nem akartuk nagy­dobra verni a franciák előtt” - hangzott a végső érve, amely az önkormányzat nem éppen példamutató ma­gatartásáról tanúskodik egy vele üzleti kapcsolatban ál­ló partnerrel szemben. A törvények szövedéke A közigazgatási hivatal tehát megtette törvényességi észrevételét, felhívva a közgyűlés figyelmét arra, hogy mind az ezzel kapcsolatos intézkedését, mind az egyet nem értéséről szóló döntését június 30-ig írásban küld­je meg a hivatal vezetőjének. Dr. Papp Judit jegyző érdeklődésünkre elmondta, hogy csak két esetben alkalmazták a rendeletnek a „kü­lönös gazdasági érdek” kitételét, olyankor, amikor vevő jelentkezett egy ingatlan megvétele ügyében, és ajánla­tát forgalmi értékbecslések is'alátámasztották. Vélemé­nye szerint az önkormányzati törvény az önkormány­zatokra bízza, hogy a vagyonukról rendelkezzenek. Mi pedig azt gondoljuk, hogy az önkormányzati tör­vény csupán lehetőséget biztosít a képviselő-testületek­nek bizonyos kereteken belüli szabad mozgástér kiala­kítására. De a keretek a mindenkor érvényben lévő tör­vények által meghatározottak. Talán éppen azért, hogy a közvagyon értéken aluli magánkézbe jutásának le­gyen valamiféle gátja. CSERI LÁSZLÓ i

Next

/
Thumbnails
Contents