Új Dunántúli Napló, 2004. június (15. évfolyam, 148-177. szám)
2004-06-11 / 158. szám
I 2004. Június 11., péntek KULTÚRA - R I P 0 R T 7. OLDAL SZÍNÉSZKARIKATÚRAK PÉCSETT- Dluhopolszky László karikatúrái láthatók a Cafe Zaccban. Felvételünkön Stubendek Katalin és Stenczer Béláról készült portrék láthatók. _______fotó! löffler peter Ze nél a PNSZ Egykori Zsűri-tagok, Bókái Zoltán (billentyűs) és Bánky Géza (dobok) zenei irányítása mellett fer- getes koncertre van kilátás ma este a Séta téren. A Pécsi Nemzeti Színház új popegyüttese, a több, mint kéttucatnyi színészből és színházi dolgozóból alakult Tonic@ ad itt hangversenyt 20 órától. Az énekesek között olyan sztárok találhatók, mint Bahkó Tamás, Füsti Molnár Éva, Pólyák Lilla, míg a zenekarban Fiüár István, Pozsgai Tibor (ugyancsak Zsűritag) és Hasznos Ákos gitározik, Urbán Tibor kongázik, Neumayer Károly trombitál, Nagy Gyula szaxofonozik. Egy nagylemeznyi anyaggal jelentkezik a Kerék Carmen szervezte csapat, mely debütáló koncertjét a színház évadzáró buliján május 30-án tartotta. A zenei repertoár szerteágazó, hallható majd benne Abba-nóta, Szécsi Pál-dal, Friderika- és Kém András- szám is. m. b. e. Ilyen családdal találkozni élmény Öt Jegenyés kiállítása a pécsi Postapalotában Jegenyés Diána és J. Móker Zsuzsa alkotásaikkal a családi kiállításon fotó: l. p. A Pécs-Baranya Művészeinek Társasága és a Magyar Posta Pécsi igazgatósága rendezésében a Postapalotában ezúttal Egy pécsi művészcsalád címmel nyílt érdekes tárlat. Jól ment férjhez, jól házasodott? Ki ismerheti egy család benső titkait? Nyilvánvaló viszont, és Pécs- szerte tudott dolog, hogy az üvegtervező iparművész Jegenyés János és felesége, J. Móker Zsuzsa keramikus három leánygyermeke ugyancsak művészeti pályára lépett. Üvegtervek, üvegművészeti alkotások, kerámiák, szobrok és fotók bizonyítják ezt. Mindenből egy kevés, de az nem akármilyen. A Jegenyés család a város kedves színfoltjaként, művészcsaládként mutatkozik be ezúttal a Postapalota galériájában egy kamaratárlat erejéig. Megnyitójában öcMuiÁrpád., a Pécsi Galéria igazgatója mint a Pécs-Baranyai Művészek Társasága tagjait, J. Móker Zsuzsa estében az iparművész szekció al- elnökét méltatva elmondta, hogy a két művésznek a hazai és a nemzetközi művészeti életben kifejtett munkássága a város művészeti életében is meghatározó tényező. J. Móker Zsuzsa a Zsolnay-gyár tervezője volt, neve független művészként is szerepel az országos szakértői névjegyzékben, mint kerámia-zsüror. Jegenyés János a hajdani pécsi üveghutákkal alapozta meg, és fejlesztette nemzetközi jelentőségűvé a ma Bárdudvarnokon működő, világszerte elismert üvegművészeti központot és művészeti egyetemi oktatóhelyet. Jegenyés Jusztina üvegműves üveg szakos egyetemi hallgató, máris sok munkájával szerzett elismerést. Jegenyés Diána szobrász, vizuális nevelőtanár éppen a pécsi művészeti kar doktori programjára pályázik, Bencsik István Kossüth-díjas -szobrászművész osztályába. Jegenyés Martina építész szakos volt a pécsi „Pollackon”, ösztöndíjasként dolgozott Franciaországban. A Budapesti Iparművészeti Egyetemen szeretné befejezni tanulmányait. Csak úgy bemenni a postára, mindennapos dolog. Egy ilyen családdal találkozni azonban élmény. Mondhatni: ünnep a szürke hétköznapokon. ________ BEBESSI K. Bű zös „zagytározó” a hegyoldalban Két utca szennye ömlik egy vadonatúj házra a Kun utca végén, mert a környékről idevezet minden csapadékelvezető csatorna, és itt egy varázsütésre véget ér a gyűjtőrendszer. Zavaros maszat kavarog a nyílt utcán, egy maszek kis zagytározót hozott létre az évek során a leülepedő, majd újra felhíguló mocsok, hogy időnként ideiglenes gátjait áttörve átzuhogjon az utcán, és az út alján lévő ház falát, kertjét mossa. Ha kisüt a nap, bűzlik a környék, de télen sem jobb a helyzet, mert akkor jégpálya a Kun utca alsó része. Kerítések rogyadoznak az alulról pusztító nedvességtől, és csak idő kérdése, hogy az új ház tulajdonosai is kártérítésre jelentkezzenek.- Kevesebb lenne a gond, ha csak az égi áldás csordogálna itt, mert ezek az árkok csapadékvíz elvezetésére létesültek, de a lakók a Székely és a Kun utcákban időnként ideűrítik a felgyülemlő szennyvizet is. Mintegy húsz család zúdítja így a mocskát a Kun utca alján épült házunkra, de olykor a Marx utca egy részének piszka is ideszivárog - panaszkodik K. Z„ az ingatlan birtokosa. A régi gyakorlat ugyanis az volt, hogy az erre a pontra lejtő térség árokrendszeréből a domboldalra folyt a víz, és az ott terpeszkedő szabadidőpark volt a szikkasztó. Időközben azonban kiadták az építési engedélyt a gyűjtőterületre.- Nagyon kemény feltételeket szabtak - kapcsolódik be a beszélgetésbe a feleség - csak úgy húzhattuk fel a falakat, ha 150 méter hosszú zárt szennyvízelvezetőt alakítunk ki az ingatlanhoz. Megcsináltunk mindent, így mi egy utcányi csatornát építettünk, s nem szennyezzük a környezetünket, cserébe a házunk és a kert nap mint nap vödörszám nyeli a környék bűzös maradványait. Az önkormányzat bizottságot küldött a helyszínre, szakértők vizsgálták a történteket, és már több mint egy esztendeje megállapították, hogy itt bizony súlyos a helyzet, meg kell oldani a szennyvíz és a csapadékvíz elvezetését is. A szakmai stáb igen széles körben delegálta magát, a Pécsi Városüzemeltetési és Vagyonkezelő Rt. és a tisztiorvosi szolgálat is kiküldte hozzáértő kollégáit, igazi fórum alakult, majd megszületett a végeredmény, a lakóknak kellene sűrűbben kihívni a szippántós autót. A gondolatot tett követte, azóta sűrűn ellenőrzik a környéket a közterületfenntartók, videóznak, fényképeznek, majd több ezres büntetéseket kapnak a renitens lakók, de a vízelvezetés továbbra sincs megoldva.- Már az építkezésnél komoly gondot jelentett az alapokhoz folyó szennyvíz, a munkások nem akartak dolgozni ebben a bűzben - mondja K. Z.. - Lezártuk a szennyvízgödröt egy jókora vasajtóval, hogy eltereljük a területről ezt a mocsadékot, akkor persze rögtön följelentettek, hogy elzárjuk az esővíz útját. A helyzet sajátossága, hogy a ház mellett közpark található, és ha az új épület nem panaszkodna, akkor mehetne minden a régiben, ez a zöldterület lenne a városrész szikkasztója - még a szakértői jelentésben is azt javasolják, ide hosszabítsák be a csapadékárkot átmeneti megoldásként! Hogy mennyire nem történik semmi, azt jelzi, hogy az átmosás miatt az út több ponton megsüllyedt. Másrészt a szakértői vélemény azt is megállapítja, hogy a szabálytalanságok miatt a közterületre kifolyó szennyvíz fertőzésveszélyes. Azt az önkormányzaton is elismerik, K. Z.-nek igaza van, ő a vesztese az itt élők felelőtlenségének. A városnak csak a csapadékelvezetésről kötelessége gondoskodni - mivel azonban egymásra mutogatnak az érintett osztályok, az árok terve egy esztendeje készül, és állítólag pénz sincs a legfeljebb néhány milliós beruházásra. Tény az is, hogy a környéken minden házhoz zárt szennyvíztározó tartozik, így joggal indítanak szabálysértési eljárást a szennyet az utcára ürítőkkel szemben.- Erzsébet-telepen két esztendeje építették ki a szennyvízrendszert, és az ominózus részre azért nem jutott el a hálózat, mert a Kun utca alján élők sokallták a belépési díjat, vagyis csak az utca közepéig futnak a csövek - ismerteti az előzményeket ár. Tóth Bertalan, a terület önkormányzati képviselője. - Még most is lenne megoldás, átemelőszivattyúval fel lehet odáig pumpálni az itt keletkező zagyot, de ennek a rendszernek a kialakítása költségesebb, mintha eredetileg beszálltak volna a hálózatba az emberek. Mindemellett megkezdődött a szérvez- kedés ezzel a céllal egy kis társulat létrehozására, de a fő agitátor időközben elköltözött. Most kezdődhet minden elölről. Másrészt a lakók nem kényszeríthetők ilyen beruházásra, mindennap és minden percben őröket sem lehet küldeni a nyakukra, hogy lefüleljék a „mocskos üzelmeket”. A város most talán egy kártérítési pert megelőzendő, kiszorítja a büdzséből a csapadékárok folytatásának költségeit, a környékbeliek pedig ráébrednek, hogy jobb a szennyvízelvezetést részletfizetéses beruházással megoldani, mint hasonló tételű büntetésekkel, melynek soha nem érnek a végére. MÉSZÁROS B. ENDRE Ablak Amerikára Amerikai Kuckó néven nyitott meg információs szolgálatot tegnap Pécsett az Egyesült Államok magyarországi nagykövete. George H. Walker nagykövet nyitotta meg az első magyarországi regionális „Amerikai Kuckó”-t a Mária utcai Nemzetközi Házban, amely a közelmúltig Európa Ház néven volt ismert. A nagykövet megnyitó beszédében elsőként a napokban elhunyt Ronald Reagan volt amerikai elnökről emlékezett meg, majd munkájáról elismeréssel szólva köszönetét mondott Tarrósy Istvánnak, a Ház igazgatójának azért, hogy a Kuckót a Pécsi Európa Centrum Kht. működteti. A felavatott központról szólva George H. Walker elmondotta, hogy az USA Külügyminisztériuma által szponzorált kezdeményezés során 2000 óta több mint száz ilyen Amerikai Kuckót nyitott meg 28 országban. A kuckók az amerikai kultúrát, történelmet, aktuális eseményeket és kormányzatot bemutató információk és programok regionális központjaiként működnek. A kuckó ablak Amerikára, ekképpen értékteremtő lehet a partnerség, az együttműködés ki- terjesztésében és elmélyítésében, lehetőségei által bővíti a két ország közti kommunikációt. Az ünnepségen az Amerikai Kuckó létrejöttét és jelentőségét méltatta Magyar Bálint oktatási miniszter- , dr. Lénárd László, a PTE rektora és dr. Toller László, Pécs polgármestere. A szolgáltatások egy hónap múlva kezdenek érdemben működni, bár már most is látogatható. D. I. _________A DEMOKRÁCIA SZÓTÁRA__________ Ir ónia a demokráciában Az irónia elsősorban esztétikai és nem politikai fogalom, habár Linda Hutcheon kortárs amerikai kritikus szerint „kommunikációs viszonyra alapozott hatalmi reláció”. Az irónia a nyelv, a beszéd és a kommunikáció azon sajátos lehetőségét használja ki, hogy kijelentések megjelenhetnek olyan nyelvi, beszédszituációs, cselekvési környezetben is, amelyek az első és szó szerinti jelentés mellett más értelmezést is lehetővé tesznek. Amikor például egy másik városban azt mondom, ennek a városnak kiváló polgármestere van, miközben a város házainak elhanyagoltságáról, az utcák szemetességéről, a hajléktalanok szemet szúróan nagy számáról, feltűnő rongyosságáról, vagy a rossz levegőről értekezek, akkor az ott élők számára beszédmódom jól érthetően ironikus. Az irónia azonban gyakran nehezen, és csak az adott szituációt vagy nyelvet jól értők számára fedezhető föl és érthető. Szókratészt (Kr. e. 470-399), az antik görög filozófust tartják a gondolkodástörténet első nagy ironikusának, aki „tudó nem-tudására” volt büszke. Athéni polgártársai szaktudásukkal hivalkodtak, és ez alapján állítottak föl különféle társadalom- és világértelmezéseket. Szókratész vállalva a különféle szakmákban való .járatlanságát, főtéri beszélgetéseit úgy irányította, hogy kiderüljön, a szakmájukhoz értők és erre büszkén hivatkozók a világ legtöbb egyéb dolgához nem csak hogy nem értenek, de feltűnően rosszul értenek, mert saját spe- cializációjuk szemüvegén keresztül nézik az oda nem tartozó dolgokat. Shakespeare (1564-1616) kifejezetten vagy rejtetten szinte minden művében, karakterében vagy helyzetében elrejtette az irónia lehetőségét, melyet rendezők saját mondanivalójuk függvényében hol jobban, hol kevésbé emelnek ki. Kierkegaard (1813-1855) dán filozófus szerint az „ironikus olyan vámpír, aki kiszívta szeretője vérét, miközben hűvösen legyezgette, dúdolva altatta és kavargó álmokkal gyötörte.” Nietzsche (1844-1900) úgy véli, a mindennapi életben az irónia mo- dortalanság, és a közönségesség megnyüvánulása. Hangsúlyozza, „az iróniához, akár a szarkazmushoz való hozzászokás egyébként tönkreteszi a jellemet, fokozatosan kárörvendő fölényérzést alakít ki: az ironikus végül harapós kutyához válik hasonlóvá, amely a harapás mellett még a nevetést is megtanulta.” A közéletben és a társadalmi kommunikációban iróniát és szarkasztikus stílust a demokrácia polgárai szoktak alkalmazni a megválasztott, de erről a tényről elfelejtkező hatalom megnyilvánulásaival szemben. A demokráciában elfogadhatatlan lenne megválasztott politikus ironikus hangvétele, hiszen ez azt jelentené, hogy elfelejtette, a demokráciában elsősorban nem saját pártjáért, hanem az egész társadalomért felel. A kettős kódolású beszéd, felelős pozícióban ellentétes a minden egyes emberről és embernek szóló társadalmi együttéléssel és kommunikációval. Az érett demokráciákban a demokratikusan választott tisztségviselők kierkegaardi értelemben sem vámpírok, és polgárok kérdéseire nem válaszolnak iróniával. (Köszönöm egy gyakorló, megnevezni nem kívánt, megválasztott politikusnak, aki segített felismerni az itt leírt összefüggéseket.) Boros János
