Új Dunántúli Napló, 2004. május (15. évfolyam, 119-147. szám)

2004-05-06 / 123. szám

I 2004. Május 6., csütörtök RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA Spanyol zene az aranykorból Az Iberó-Amerikai Napok ré­szeként ma este a Régi Zene Műhely és Szivárvány Ének- együttes ad vokális és hang­szeres, egyházi és világi té­májú hangversenyt Pécsett. A história tanúsága szerint a XIV-XV-XVI. század volt az aranykor a spanyol történelem­ben. A spanyol aranykor történe­tének, és benne a kor zenéjének négy nagy szellemi motívuma van: a katolikus hit, a halál, a kéj és a téboly. A hit a legerősebb, amely a másik hármat is mindun­talan átfonja és értelmezi. Ezt il­lusztrálja a pécsi bazilikában ma este 19.30 kezdődő - kíváncsisko­dóknak és zenei ínyenceknek egyaránt különleges élményt kí­náló - koncert, amely a V. Iberó- Amerikai Hét támogatói jóvoltá­ból a közönség számára ingyenes. A társas muzsikálás örömein túl a középkori, a reneszánsz és a ba­rokk, vagyis a régi zene megismer­tetése, népszerűsítése, tanulása és tanítása a célja a Nagykanizsán működő Régi Zene Műhely nyitott zenei társulásnak, a mai hangver­seny szereplőinek. Az Aranykor koncert műsoranyagát a Szivár­vány Énekegyüttessel a középkori és reneszánsz Spanyolország voká­lis és hangszeres zenéiből válogat­ták ki a XIII. század második felétől a XVI. század végéig terjedően az időben. A válogatással igyekeznek bemutatni az idézett kor zenei sok­színűségét, összekeverve a világi - népes dalok, románcok -, és egyhá­zi, illetve a vokális és hangszeres zenét, amelyek az említett korokra jellemzően egymást átszőve, gaz­dagítva, összefonódva szólaltak meg egykor, és szólalnak meg most a pécsi koncerten is. _________du IH SZABADISKOLÁSOK TÁRLATA. A pécsi Ifjúsági Ház amatőr képzőművészeket tömörítő csoportja mintegy ötven főt számlál. A Németh Pál szobrászművész vezette társaság legjobbjainak alkotásaiból nyílt kiállítás tegnap az otthont adó intézményben. Felvételünkön Táruly Zsu- zsanna képei.___________________________________________________________________________________________fotó: tóth l. Végtelen újraértelmezés Richard Rorty a Pécsi Tudományegyetemen Magyarul - magyarán Rejtvényfejtés előzték Jacques Derrida és a most negyedik alkalommal ittlévő Richard Rorty korábbi pé­csi előadásai. Az amerikai professzor ezúttal alkalmat adott arra, hogy lapunk néhány kér­dést tegyen föl a tegnap véget ért előadás-so­rozat kapcsán napjaink fontos kérdéseiről.- Milyen sors vár a két világháború, a holo­caust és a napjaink terrorizmusa által meg­szaggatott kultúrára mint fogalomra az EU- ban? Él-e még egyáltalán ez a fogalom?- A kultúra fogalmát nem kezdte ki a két háború, ezek a technikai fejlődés velejárói voltak. Az emberek a huszadik században sem váltak rosszabbakká, kegyetlenebbeké, technikai lehetőségeik azonban robbanássze­rűen megnövekedtek. Igaz, Sztálin és Hitler egyaránt nagy rendet vágott, nagy pusztítást végzett a kultúrá­ban, de ez nem ál­lította meg az em­beri fejlődést. Ko­rábbi zsarnokok is megtették volna azt, amit ők, de nem volt rá techni­kai lehetőségük. A huszadik század tapasztalata éppen az, hogy óvakod­nunk kell a zsarno­koktól, a diktáto­roktól. A technikai fejlődés csak ko­molyan vett és fotó: tóth l. megvalósított de­mokráciákban ve­zet békére és jólétre. A filozófia is fejlődik, hi­szen most itt, Pécsett is ezen fáradozunk. Igenis írnak verseket Adorno intelme és a ho­locaust után is, a regényirodalom ugyancsak reflektorfényben van, az újabb magyar, ezút­tal a regénynek szóló Nobel-díj is ezt jelzi. A kortárs filozófia kiemelkedő alakja, az Egyesült Államokban élő Richard Rorty, Boros János professzor, a PTE BTK Filo­zófiatörténeti Tanszékének vezetője, va­lamint az MTA Filozófiai Kutatóintéze­tének meghívására több napot töltött a baranyai megyeszékhelyen, és nyilvános előadás-sorozatot tartott a Pécsi Tudo­mányegyetemen. Hatalmas érdeklődés övezte Richard Rorty- nak, az USA-ban élő világhírű filozófusnak, a Pécsi Tudományegyetem díszdoktorának itte­ni háromnapos előadás-sorozatát. A nemzet­közi konferencián a hazai kutatók mellett a szomszédos országok filozófiatudományi szakemberei is részt vettek, felszólaltak. La­Sokan meggyőződéssel vallják, hogy a szabad idő hasznos eltölté­sének igen szórakoztató és művelt­ségünket gyarapító módja. Főleg azok számára, akik egészségi álla­potuk, vagy utazásra, várakozásra kényszerítő életmódjuk miatt az ún. aktív pihenés számos más le­hetőségét nem vehetik igénybe. Hívei, barátaim, ismerőseim oly meggyőzően ecsetelték a vele való szórakozást, hogy magam is ked­velője lettem. Felsorolni is nehéz lenne, hogy az átlagosan 90-100 adat a kultúra és a civilizáció mely területeire terjed ki. A különféle humán- és reáltudományok, a mű­vészetek (zene-, képző-, film-, színházművészet), a sport részte­rületeit nem is érintve azt a hatást méltatom, amelyet a nyelvtudo­mányra, benne az anyanyelvi mű­veltség gyarapítására, fejlesztésére gyakorol. E nagy területből is ma­gasan kiemelkedik a nyelvi mű­veltég egyik meghatározó területe: a rokonértelműség, a szinonimika. Mondanivalónk árnyalt kifejezése annál sikeresebb, mennél több szó áll rendelkezésünkre. Statisztikát nem készítettem ugyan, de megfi­gyelésem szerint a megfejtendő fel­adatok kétharmad része ebbe a té­makörbe tartozik. Pl. komor, rideg = ZORD; gomolyog = KAVAROG; kíván = ÁHÍT; gyáva = NYÚLSZÍ- VŰ; kocsiülés = BAK; tanult, eszes = OKOS. Gyakran a magyarítás eszköze: tréner = EDZŐ; fabula = MESE; liga = SZÖVETSÉG; emóció = ÉRZELEM. Elavult szavak fölele- venítése: kaszab, székálló = MÉ­SZÁROS. Ritkán bár, de előfordul, hogy a jelentés nem egészen pon­tos: ugar = PARLAG. Nem minden­ki tudja, hogy más az ugar és más a parlag, vagy a csuk megoldása a ZÁR. A szóval fogalmat jelölünk. Ennek pontosnak kell lennie. Ilyenre példa: csíkos bundájú nagy macska = TIGRIS; prémes fejfedő = KUCSMA; szótagok összecsengése = RÍM. Néha túlságosan tág a meg­határozás. Pl. az ízletes gyümölcs kifejezésére kívánt válasz = KÖR­TE. Vagy afrikai ország = GABON. Nyilván csak a szomszédos ada­tokból lehet kikövetkeztetni. Ugyanígy még egy ilyen kérdés: konyhakerti növény, a felelet: SA­LÁTA. A rejtvény leggondosabb összeállításával se kerülhető el, hogy még helyesírási, ún. ékezet­hibák se forduljanak elő az adatok kereszteződésében. A vízszintes DÚS szóban a függőleges BÁBU rövid u-ja ütközik a hosszú ú-val. Ugyanez a helyzet az ÁRU és a LÖD esetében. Az ilyen adatok azonban csak a kezdő helyesírót zavarják meg átmenetileg. Befejezésül megemlítem, hogy a nem szakember számára fogó- sabb feladatok is akadnak, mint: fővárosa Tegucigalpa = HONDU­RAS, vagy: a mari főváros = JOS- KAROLA, s végül: Berlin neveze­tessége = VILÁGÓRA. Nem túlzás megállapítani, hogy az eredményes rejtvényfejtés alap­ján könnyebb megállapítani a kér­déses személy IQ-ját, vagyis az in- telligenciakvóciensét. Rónai Béla Bakonyai balsors: akit régen tép... Bakonyára, a Pécs közeli, gyönyö­rű helyen fekvő, bő háromszáz la­kosú falucskára az utóbbi időben mintha rájárna a rúd. Még a bal- sors verte magyar falusi átlagnál is jobban rájár. És senki nem érti, mitől is működnek itt úgy a dol­gok, ahogy. Tán átok ül a környé­ken, vagy egy régen látott szellem lopakodott elő az illegalitásból. Nézzük például a legutóbbi szombatot, azt, amelyiken fölha­sadt a rózsaszínű uniós hajnal! A kővágószőlősi kocsmába kirakott plakát aznapra majálist, focimecs- cset, főzőversenyt hirdetett. Ho­zott anyagból, öt-ötezer forint részvételi díjjal. Az önkormány­zat is gesztust gyakorolt, a hírek szerint kétezerötszáz kemény magyar forint ára alapanyaggal meg szerette volna támogatni a nemes vetélkedőt. Nem kis áldo­zat, elvégre a falu költségvetése mindössze hatvanmillió forint! Ám az okos főzőcske elmaradt - lehet, a porták többségén már ko­rábban, ki tudja, miért, elköltöt­ték valami haszontalan célra a be­ugrót -, és a majális sem tartatott meg. Focimeccs azért volt, igaz, vasárnap, ám a megye háromban a Szalánta hármat rúgott egy elle­nében a Bakonyának. Átok ül ezen a falun. Itt van továbbá az útügy. Egy hónapja sincs, hogy lábra kapott a hír: a Mecsekére Rt., az új kutató­fúrásaihoz vezető út létesítése fejé­ben, kompenzációként betonutat épít Kővágótöttös és Bakonya kö­zött. Közvetlen út ugyan már van, de egy pár száz méteres szakaszát mindenféle - magán, magán és magán - érdek miatt muszáj volt kőtömbökre szórt kisebb kőtöm­bökkel készült, hungarikumnak is beváló, kiváló megoldással kiválta­ni. Aki gyűlöli a kocsiját, és nem sajnálja, ha lekörözi egy teknősbé­ka, nyugodt szívvel választhatja ezt a vonalat. Van hosszabb is. A Mecsekére ajánlata jól jött volna - ha igaz. Ám ilyesmit soha és senki­nek nem tettek, esküdöznek. Apropó: teknősbéka! A múlt héten szivárgott ki „önkormány­zat közeli” - értsd: kotyog a képvi­selő házastársa - körökből, hogy azért nem lesz út Töttös és Bako­nya között, mert tiltakoznak a zöldek, ugyanis a tervezett nyom­vonal zavarná a teknősjjékák vo­nulását. Töttös polgármestere - aki elhatárolja magát mindenféle közös tervtől, mondván, Bakonya magához vonta az útépítést -, azt mondja, hogy tud egy úgyneve­zett tervezettnyom-bejárásról. Va­lóban közbeszóltak a felügyeleti emberek, a védett növényfajok ér­dekében. Ugyan egy éve még azt nyilatkozták Bakonyán, hogy a határbeli pécsi telektulajdonosok ellenállása miatt késik az útát- adás, de ez most csak szimpla emlékezés, nem több. Tényleg arrébb kéne rakni a tervezett nyomvonalat, reagál mindenre a bakonyai polgármes­ter, de az nagyon sok millióba ke­rülne. Ami erre nincs. És nem tudnak jelentkezni az állami útpá- lyázatokra sem, mert ahhoz terve­ket kellene beadni. De tervek sin­csenek, nyugtat meg. Átok ül ezen a falun. Az össze­sen tizennégy gyereket ellátó óvoda-iskola komplexumához al­kalmazott pécsi élelmezésvezető - falubeli elődjének, a dadusnak ehhez nem volt meg a képesítése -, például laktózérzékeny. Leg­alábbis ezt engedi sejtetni, hogy a minap, amikor leadta a boltban az óvoda heti tejrendelését, azt kérte, hogy a három literből egy olyan is legyen, amiből ő is tud inni. Ebből elvileg arra az újabb csapásra következtethetünk, hogy kevés az óvodáskorú bakonyai gyerek. Ami tulajdon­képpen nem igaz, mert gyerek van, de a napközi hiánya miatt sokakat inkább Pécsre hordanak a szüleik. Kevés az általános isko­lás is - az alapfeltevést lásd fen­tebb! -, ezért elég egyetlen ked­ves tanítónő is az osztatlan alsó tagozathoz. Csakhogy az önkor­mányzatot agyonsújtják a bértáb­la- és a közterhek, ezért kerül évente tizenhárom és fél millió forintba a két intézmény fenntar­tása, bár óvgdás gyerekenként száznyolcvankétezer, alsósként száznyolcvanhétezer a fejenkénti állami normatíva. Arról csak szuperlatívuszok- ban szólhatunk, hogy gyakorlati­lag 3,5 gyerekre egy felnőtt jut. Az sem mellékes, hogy egyikük, a dadus, mellékállásban alpol­gármester. A munkahelyteremtés és -megőrzés minden önkor­mányzati tisztviselő kedvenc ál­ma. Apropó, munka: Bakonyán még azt is sikerült megvalósítani, hogy az önkormányzat irodai „mindenesének” egészen tisztes­séges nyugdíjjal rendelkező fér­jét napi nyolc órában alkalmaz­zák - önkormányzati mindenes­ként. Átok ül ezen a falun. Azért is, mert itt minden elvégzett munka többe kerül. Arról nem lehet vitat­kozni, legfeljebb beszélni, hogy a polgármester javadalmazása több, mint a tízszerese az elődjé­nek, és az sem baj, ha a hatvan la- kosonkénti egy-egy képviselő is tisztességes pénzt, egyéb juttatást kap. Néma a törvény. Aztán egy ilyen kis eldugott falut a nagy cá­pák kényükre-kedvükre marcan­golhatják. Ezért adhattak négy- százezer forintos ajánlatot negy­ven négyzetméter volt tűzoltó- szertár-fal még csak nem is vako­lásáért, és kaphattak megbízást. Negyedéből kitelt volna, mondja a messze-vállalkozó. Ezért mér­hették csaknem aranyértékben ugyanezen épület sima bejárati ajtórácsát, potom száznyolcvan­ezerért. Jó hárommillióért kívül­ről felújíttatott az egykori - belül teljesen romos - tíz-egynéhány évre az egyháztól használatba kapott papiak is. Vendéglátóegy­ség lesz belőle, mondja a polgár- mester. Mostanában rájár a rúd Bakonyára. Nincs egy hónapja, hogy a megyei rendőrkapitány­ságról dosszié ment az Állami Számvevőszékhez: nézzék meg ezt meg azt az önkormányzat­nál! Ugyan, kérem - köszörülte a torkát kérdésünkre az ÁSZ buda­pesti jogi főosztályvezetője. Egy- egy önkormányzatot négyévente vizsgálnak, és Bakonya esetében sem tesznek most kivételt. A leg­utóbbi átfogó és célvizsgálat anyagát megküldik a gaz­daságvédelmiseknek, de semmi nem indokolja a rendkívüli számvevőszéki ellenőrzést. Tud­niillik, fogalmaz a főosztályveze­tő, a nyolc pontban összefoglalt „megkeresés” - hogy eltűnt fél­millió forint a kasszából, meg ilyesmi - tisztán rendőrségi ügy. BALOGH ZOLTÁN Dr. Boros János és Richard Rorty punk kérdésére dr. Boros János tanszékveze­tő egyetemi tanár elmondta, hogy a PTE Filo­zófia iskolája keretében 1998 óta rendeznek évente nemzetközi konferenciákat, a világ ve­zető filozófusainak munkásságáról, az adotl filozófus részvételével. Ezt a sorozatot meg­- Az ön filozófiája, narratív filozófia, amelyről előadása összefoglalójában azt állí­totta, hogy mindez nem más mint végtelen új­raértelmezés. Mit ért ezen?- Az élet, a kultúra, a demokrácia, a filozó­fia ősidők óta tartó végtelen újraértelmezését. A demokrácia végtelen társadalmi beszélge­tés és kommunikáció, az értékek, érvek és in­dokok folyamatos adása és kapása. Csak az állandó kommunikációval kerülhetjük el a polgárháborút vagy a népek közti háborút.-Az EU nem egy monokulturális tendencia megtestesítője, amely „föl is falhatja” a kisebb kultúrákat? Mi erről a véleménye?- Amerikaiként nem gondolom, hogy mo­nokulturális tendenciát foglalna magában az egyesülés. Ellenkezőleg, mint nálunk is, a kis népek, kis kultúrák szabadok lesznek. Ver­sengve mutathatják meg jobbnál jobb oldalai­kat. Elengedhetetlen, hogy az unió minden ki­sebbséget védelmezzen, eleve nem támogat­hat olyan vezető pozíciókat, amelyek mások rovására vannak. Ugyanakkor a kommuniká­ció megkívánja valamelyik világnyelv ismere­tét, hiszen e nélkül már a mi mostani konfe­renciánk sem volna életképes. Kell ez a tudo­mány, a művészetek műveléséhez, ugyanak­kor a mindennapi gazdasági tevékenységhez is. Az EU a politikai együttélés új formáit kí­nálja föl mindenekelőtt. A kis népek nyelvé­nek jövőjét előre nem ismerhetjük, korai erről most beszélni. A demokrácia megteremti az értékek, így a nyelvek fennmaradásának for­mális feltételeit. Jövőjüket azonban csak ma­guk az érintettek biztosíthatják, amennyiben ápolják kultúrájukat. A kis nyelvek addig ma­radnak meg, amíg az azt beszélő emberek jó­nak tartják boldogulásukhoz. A történelem is azt mutatja, hogy ott volt a legtöbb és legna­gyobb nyelvfelejtés, ahol a saját nyelv nem se­gítette az adott nép boldogulását. REDECCI U

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents