Új Dunántúli Napló, 2004. május (15. évfolyam, 119-147. szám)
2004-05-30 / 147. szám
2004. május 30., vasárnap Közélet, gazdaság, politika Hazugságra tanított a Kádár-éra? A vörös szalonban azt híresztelik, hogy Kádár (Csermanek) János a Rajk-per után atelte a sajat bunho- dését a börtönben, de a kor felmentette alóla, 1956 után pedig bűntudata önmaga számára is feleslegessé vált. Az Öreg idővel megváltozott. Az egykor számtalan nyűggel, gyötrődéssel együtt élő, az emberektől való félelemmel teli, de a kockázatokat is magára vállalni képes káder határozotabbá vált. Célja már nem a szerep, hanem maga a vállalás, az önmagába vetett hit, a megvalósítás lett. Kedvencé nek a lágymányosi Ötéves Terv cigarettát tartotta, már amíg az létezett. Megint megjelent egy a Kádár-kor titkait fürkésző dolgozat, Bejárat a vörös szalonba címmel. A szerző az ultizó elvtársakról szóló igaz mese mellett ítélkezik is, mondván: Kádár nem volt őszinte, de a kor, amelyben élt, nem is díjazta volna ezt. Kérdés, azóta mi változott? A szociológus Tibori Tímea szerint mára az emberek többsége belátta: nem lehet vezettetve, cél nélkül létezni. A szabadsággal persze párban jár a felelősség, de éppen ez benne a szép - figyelmeztet. Hozzáteszi: a tanulópénzt sokan megfizették, elvégre az emberek ösztönösen a kisebb ellenállás irányába mozdulnak. Egészen addig, amíg rá nem ébrednek, mit vár el tőlük az új világ. A KádárNem mindenki bírta elviselni a langyos kádári időket. Heller Ágnes filozófus Ausztráliáig menekült korszakról szólva megjegyzi, akkoriban az ember kétféle (kétszínű?) lehetett: tisztességes vagy tisztességtelen. S ez is érthető, minthogy a történelem során mindig akkor alakultak a dolgok így, amikor nehéz gazdasági és politikai időszakot élt át egy társadalom. Azaz a diktatúra - legyen az akármilyen puha is - leegyszerűsíti a folyamatokat, elbutít, elvakít. Igaz, a zűrzavarban tisztességesnek maradni paradox módon köny- nyebb, sőt egyszerűbb is! Szilágyi Márta pszichológus úgy gondolja, mind a mai napig minden magyarban ott él egy kis Kádár, ennél fogva az átkos idők szemlélete a fejekben, a lelkekben túlélte a rendszerváltást. Manapság részben élesebben, részben kifinomultabb formában kell sumákolni, hazudozni. - A verseny megjelenésével érthetően változott a morál, s a morál megítélése is - jegyzi meg Tibori. A szociológus szerint az átalakulást azonban» (le) lassítja, hogy^ versenyfeltételek nemigen teszik lehetővé a rátermettek kimáig hozzánk tartozik, és meghatározza döntéseinket - állítja Szilágyi. No persze a jellegzetesen magyar kórt, a megkésettség- tudatot is kénytelenek voltunk „bepakolni” az EU-pakkba. Heller Ágnes szerint ugyanis „Magyar- ország akkor lépett a polgári világba, amikor ott a polgári értékek már erodálódnak. Ha ez '56- ban sikerül, akkor beülünk egy szép szociáldemokráciába, és elsajátítjuk azokat a klasszikus polgári értékeket, amelyek ma már mindenütt veszendőben vannak...” Szabó Zoltán Attila választását, ráadásul a politikai diskurzus nívója satnyult. A Kádár-éra magasztosabb mesét kreált, a pszichológus szerint egy hazug apaképet festett, és azt sulykolta belénk, ha megbízunk „állam bácsiban”, nyugodtan éldegélhetünk. De ez sem sikerült mindenkinek. A hajdan emigrációba kényszerült filozófus, Heller Ágnes például kimondja: „Én nem Magyar- országtól mentem el, hanem a kommunizmustól... Gyűlöltem, undort éreztem...”. Az Apa, vagy ahogy elvbarátai hívták, Az Öreg ettől függetlenül sokáig halogatta az önvizsgálatot. Ahogy az emlegetett könyv szerzője, Z. Sáray Gedeon írja: „Kádár Elvtárs amikor élete végén megpróbált szembenézni a múltjával, nyomban meg is halt. Élete során, valahányszor elfogta egy- egy kísértő őszinteségi roham, minden alkalommal meghalt egy kicsit. A kor sem volt őszinte, ezért pusztult el vele együtt dicstelenül.” K. J. sajátos életpályáját a pszichológus ma azzal magyarázza, hogy nem egy komplett, az értékeket számon tartó famíliából érkezett, ráadásul későbbi felesége sem tudhatott maga mögött szilárd családi bázist. Gyökértelenek voltak, és maradtak... Akinek viszont kijutott szerető családból, annak a szocialista rendszer jóvoltából kettős neveltetés járt. Azaz számos korabeli família volt kénytelen a kettős nevelés elveit (?) alkalmazni; általános jellemzőnek számított megannyi esztendőn át, hogy odahaza keresztyén-polgári nevelést kapott valaki, míg a fészek melegén kívül elvtársiast. Ez a kettősség Berecz kontra Lengyel A rendszerváltás utórezgései Megszólíttatott a Vasárnap Reggel. A Kádár-kor prominense, Berecz János megjelenés előtt álló legújabb könyvének (Visszanézve) nyitófejezetében ugyanis Lengyel László lapunknak adott nyilatkozatára reagál. Nem kíméli az éles nyelvű ítészt... B erecz sérelmezi, hogy nevezett anélkül ítélte meg őt és előző írásművét, amelyet Vállalom címmel jelentett meg a Budapest-Print Kiadó, hogy elolvasta volna azt. „Berecz Jánostól nem várok őszinte megnyilatkozásokat, szerintem egész élete tévedések története” - summázta L. L . Kádár egykori bizalmasa így fe- lel/felesel: „...bármily hihetetlen, de a lényeget tekintve egyetértettem az ítésszel. Ugyanis már a születésem is tévedés volt, Lengyel úr a Benedek Elek családjába szüleBerecz, akit mindmáig Az Öreg harcostársaként tartanak számon, állítja: Kádár János a lehető legjobbkor távozott az élők sorából tett, én pedig a Berecz Elek családjába. Őkegyelme a szellemi Olümpuszon látta meg a napvilágot, egy egész könyvtárral a háta mögött, én pedig egy vályogfalu nádtetős, döngölt padlójú házában pislan- tottam meg a petróleumlámpa fényét, a Bibliával és a Kincses Kalendáriummal az almáriumon. Számomra szinte az egész élet is kevés volt, hogy utolérjem őkegyeimét. Ekkora tévedést, a szegény paraszti eredeztetést, nagy erőfeszítésemet, nem képes elnézni nekem a született értelmiségi úriember. De egy dologban hasonló a sorsunk: ő sohasem tévedett, én pedig mindég!” Berecz egyébként a Kádárkor ellentmondásait is jórészt a családi eredettel magyarázza. Példaképpen említi volt kollégiumi társát, Für Lajost, akinek az élete csak 1956 után vett más irányt. A múltja miatt ma sem bánkódik. Úgy érzi, senkinek sem ártott. Egyedül az írókkal való konfliktusát érzi kudarcnak. Úgy érzi, szükségtelenül kemény volt velük szemben, ámbátor akkortájt célszerűnek látszott meggátolni egy nyílt ellenzéki mozgalom kialakulását. Berecz Kádárról azt mondja: sosem volt kegyes hozzá a sors. Illetve egy ízben mégis: akkor, amikor meghalt. Mert - állítja a múlt koronatanúja - időben halt meg Az Öreg. Időben, hiszen a későbbi, sokszor igaztalan támadásokkal már nem kellett szembesülnie. Sokan, sokat beszéltek már a rendszerváltásról. A politikusi és a politológusi közhelyek azonban mára elhasználódtak, erodálódtak; a párton kívüli választó- polgárok érezhetően ráuntak a kampánymaszlagra. Ezért is tűnnek figyelemre méltóbbnak, beszédesebbnek a témában csak ritkán szót kapó hazai művészek észrevételei. MAGVAK KAKIVÁ mm Ö rök pesszimistaként azt kell mondjam, nem csalódtam nagyot a rendszerváltást követő években. Belátom, a demokratikus gondolkodást egyetlen évtized alatt nem lehet eltanulni - állapítja meg Kocsis Zoltán zongoraművész. Hozzáteszi: ha megnézzük, mi zajlik ma az angol parlamentben, nincs is okunk búslakodni... - Viszont a köz- biztonság ilyen fokú romlására nem számítottam. Fájlalom továbbá, hogy sokan megfellebbezhetetlen értékeket szólnak le a szólásszabadságra hivatkozva. Mindazonáltal a rendszerváltással olyan új lehetőségek tárultak fel előttünk, amelyekről azelőtt álmodni sem mertünk. Azt is örömmel észlelem, hogy a nép - vagy mondjuk így: az emberek többsége - négyévente mindig megmutatja: helyén van az esze, s a szíve. illés György operatőr, a Valahol Európában képsorainak megalkotója úgy érzi, a rendszerváltás szükségszerű lépés volt. - Ezáltal nyert teret az iparban, a kereskedelemben, de a művészetben is a versenyszellem. Végre a fiatal filmesek előtt is kinyíltak a kapuk, és - még ha nagy harcok árán is - ott lehetnek az élvonalban - említi a szakma Papija. Ugyanakkor - vélekedik Illés - az elmúlt idők felszínre hozták a társadalmi és a kulturális hiányokat, így csalatkozni kellett a magyar politikai élet prominens szereplőiben. - Ez idő tájt a két- pártrendszer korszakát éljük. De bizakodom, hogy ez az időszak sem tart örökké, hiszen az európai szellem csak- csak megteszi majd a hatását. Huszárik Kata színésznő a rendszerváltás utáni szabad időknek felrója, hogy teljes mértékig száműzte életünkből a biztonságérzetet. - Valaha lehetett előre tervezni, tudni, sejteni, kinek menynyit ér a munkája. A szüleinket még biztosabb életpálya várta. Ezzel szemben manapság alig-alig van olyan szakma, amelynek képviselői hosszú évekre előre tervezhetnének. Korosztályom tagjai éppen ezért jobbára a struccpolitikát választják. Azaz itt és most beleadunk mindent, dolgozunk, amíg lehet, de nem foglalkozunk a távoli jövővel. Egyelőre még az EU sem hozott semmilyen pozitív változást. Sz. Z. A. Ma már nincsenek óriási árkok a különböző generációk között, ha a rendszer- váltás kerül szóba. Idős és fiatal egyaránt sérelmezi, hogy napjainkban nem lehet előre tervezni, hiszen minden bizonytalannak tűnik. A többség mégis reménykedik.
