Új Dunántúli Napló, 2004. május (15. évfolyam, 119-147. szám)

2004-05-29 / 146. szám

- Herényi Károly szenvedélyei: a bor, a Balaton és a politika. Több nincs?- Normális embernek csak egy van.- Mit lehet a politikában szeretni?- Ebben a mostaniban nem sokat. Na­gyon kell kutakodni, hogy valami olyat találjon, amit szeretni lehet. A politika eredendő célja a közjó szolgálata. Na­gyon szép feladat. Negyvenéves korom­ban, a rendszerváltozás idején csöppen­tem bele. Fantasztikus szerencse, külön­leges lehetőségekkel, feladatokkal talál­tam szembe magamat. Nagyon szeren­csés az, akinek az élete így alakult.- Ön jó ideje már az MDF hangja, frak­cióvezetőként ezt a szerepet önre osztották?- Nem, nem osztották rám. A véletlen műve, hogy én szóvivővé lettem. Medgyasszay Lászlóból államtitkár lett, egyszerre nem tudta a két feladatot ellát­ni, én kaptam a megbízatást. Aztán raj­tam maradt. Megszerettem. Olyan embe­rekkel ismerkedtem meg, akik nagyon fontosak, mert nagyon sok múlik rajtuk.- Amit szóvivőként mond, azok az ön szavai, de a gondolatokat ki találja ki?-Én.- Azokat a frappáns szavakat is, mint amilyen a legutóbbi: a haláladó?- A haláladót nem én találtam ki, de annyira megtetszett, hogy azonnal maga­mévá tettem. A legtöbbet én találom ki.- Mi az, ami kizárólag Herényié?- Amit mondok, annak legalább a 95 százaléka. De az embert a külső körül­mények befolyásolják, tanul és átvesz.- Kivel egyeztet?- Nem kell egyeztetni. Sose kellett még szóvivőként sem, Antallal sem, meg Für Lajossal és Lezsákkal sem. Rám bíz­ták. Nagyon nagy volt a bizalom, és nagy az én szabadságom.- Soha nem mondták azt, hogy ezt azért nem kellett volna?- Antal soha nem mondta, Lezsák se, most mondták néhányan, hogy szóltam olyat, amit nem kellett volna.- Példáid?- Amikor két frakciótársamnak kemé­nyen nekimentem, éles kritikát kaptam.- Pedig az MDF-frakció - a külső'szem­lélő úgy látja -, meglehetősen egységes is. Hol egyeztetnek?- Annyira egységes, mint a többi frak­ció. Tehát megvannak a nézetkülönbsé­gek is. Egyeztetés a frakcióüléseken van, máskor a parlamenti ülés szünetében vagy a frakcióirodában, esetleg egy pohár sör mellett este, az ülést követően.-Ön a bort szereti ugye?- Bort szoktam inni, ritkán sört. De egy sörözőben nem lehet nem sört inni.- Önről azt is mondják, hogy a mindig elegáns képviselő.- Ez csak szóbeszéd.- Dehogy. Furcsa látvány, amikor egy képviselő kiáll egy pólóban.- Azt én sem szeretem, mert nem ülő dolog. Ha az ember tisztában van a sze­repével, tudja, mi a munkája, és tudja, hogy annak melyek a kellékei, akkor nem megerőltető, hogy normálisan, az alkalomhoz, társasághoz, és a környezet­hez illő öltözékben jelenik meg. Ez nem csak az öltözködésre áll, hanem a stílus­ra is. Ezért nagy baj, hogy a Parlament­ben néhányan úgy beszélnek, hogy tisz­tességes magyar ember az istállóban sem tűmé el.- Ilyenkor van, aki rájuk szól?- Van bizony. Az ülésteremben egy­mást rendreutasítják a képviselők, na­gyon sokszor nem odaillő módon.- Amilyen az adjon Isten, olyan a fo- gadj Isten?- így van. Kiabál az egyik frakcióból a másikba: „nem tudod, hogy itt nem lehet bömbölni?” Ebben a stílusban.- Amikor erre a beszélgetésre készül­tem, este 11-kor felhívtam telefonon. Azt mondta: éppen ül be az autóba, valami­lyen fórum után. Másnap reggel hét óra körül telefonált nekem, s már úton volt. Ilyen sűrű a napja?- Ez a szokásos napirend. Egyébként keveset alszom, korán kelő vagyok. Öt­kor magamtól ébredek. Mindig az óra­csörgés előtt. Pesten elballagok egy edző­terembe és nyolcig ott vagyok, tornázok, szaunázok, s úgy jövök be. Teljesen rendben vagyok fizikailag.- Nem fáradt ettől a sok sporttól?- Fáradt vagyok, de legalább tudom, hogy mitől. Nincs annál rosszabb, mint amikor az ember nem tudja, hogy mitől fáradt. A sok munkába nem szabad, meg nem is illik elfáradni. Délután három óra körül jön rám mindennap egy fáradtság. Azt mondják a hozzáértők, hogy ilyen az én biológiai ritmusom. Ez eltart fél né­gyig. Abban az időben azt hiszem, hogy itt a világ vége. Fél négy körül az álmos­ság elmúlik, akkor éjfélig megy a munka.- A családja hogy tűri ezt a ritmust?- Megszokták. A feleségemtől egy mű­sorban azt kérdezték, hogy mi történik, amikor ritkán hazamegyek. Azt felelte, vége a család nyugalmának.- Gyakran hazamegy Balatonföld- várrá?- Amikor csak tehetem.- Hogyan lett ön politikus?- Ha nem Horn Gyula indul 1990-ben Somogy 4-es választókörzetében dr. Gál Antal ellen, aki az MDF képviselőjelöltje volt, akkor nem lettem volna az. Nagyon nagy kihívás voltig Én a kampány egyik vezetője lettem. És Gál képviselő lett. Ősszel az önkormányzati választásokon Kaposvár polgármesteri címét nyerte el a megyei MDF-elnök. A helyére engem vá­lasztottak. Ősszel, amikor az 1021-es szá­mú kárpótlási törvény tárgyalása meg­kezdődött, összehívtam Siófokon a du­nántúli megyék minden MDF-es, keresz­ténydemokrata és kisgazda politikusát. Meghívtam Antall Józsefet is. Ez a ren­dezvény feltűnt egy csomó embernek, hogy müyen jól sikerült. Fél év múlva Für Lajos ügyvezető elnök lett. Emlékezett erre az eseményre, és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem dolgozni az ő környeze­tében. Hogyne lett volna! Onnan már nem nagyon volt visszaút.- Kalandja akkor kezdődött a politiká­val. De mikor lett politikus? Mikor lesz egy emberből politikus?- Azt én nem tudom. Szerintem sose, csak mondják rá, vagy mondja magáról.- Ma divat azt mondani, hagy mi poli­tikusok. Aki egyszer kiállt tíz ember elé, az már politikusnak nevezi magát.- Ha azt kérdezné, hogy a politikus szónak mi a tartalma, és hogy milyen ember a politikus, nem tudnék felelni rá. Ezt nagyon nehéz körülírni. Ha azt kér­dezi, hogy egy képviselőnek mi a dolga, már jobban meghatározható.- Kiüresedett ez a szó: politikus?- Szerintem sosem volt megtöltve. Nem volt igazi tartalma, legalábbis én nem vélek mögötte valós tartalmat. Rendes képviselőnek kell lenni, meg kell ismerni ennek a munkának a kö­töttségeit és a kellékeit, belső szabá­lyait. Azt, hogy mit lehet megtenni, és mit szabad. Ha megtalálja a kellő ará­nyokat, és van önfegyelme, akkor többé-kevésbé jól el tudja látni a dolgokat.- Ha nem politikusnak ké­szült, akkor minek? Mi sze­retett volna lenni?- Orvos. Kicsi ko­romban az orvos lás nagyon érdekelt: 12-13 évesen pszi­chológus vagy sebész akartam lenni. Végül- is a politikusság, a képviselőség nem esik ettől messze. A dél-amerikai forra­dalmár generáció orvosok­ból állt.- Dolgozott kormány- pártiként és ellenzékiként is. Melyik volt könnyebb?- Egyik sem könnyű, nem is kényelmes. Bele- verik az em­bert néha olyan szerepbe, amit nagyon nehezen visel el. A héten például nem nyomtunk gombot a parlamentben, hogy kierőltessük a kormányoldalon a határozatképesség megteremtésének kötelezettségét. Amikor nem nyom­tunk gombot, akkor tudtam meg, hogy négyen betegek-a kormányoldalon. Egyik emberük, Suchman Tamás (MSZP) rosszul lett, azért ment el. Vissza kellett hozniuk a szavazásra. Akkor őrületesen szégyelltem magam azért, hogy ebbe belekeveredtem. Töb­bé nem fogok ilyet csinálni. Az ellenzé- kiségi szerep rossz értelmezéséből adódhatnak ilyenek. A kormányolda­lon, ha az ember nem figyel, akkor ké­pes elhinni, hogy tévedhetetlen, min­dent ő tud jobban. 14 év keserű tapasz­talata, hogy aki kormányoz, azt hiszi, hogy a bölcsek kövével van tele a zse­be, és a másik oldalon csupa fél- vagy teljesen hülye ül. Amikor pozíciót cse­rélnek, azonnal a gondolat is helyet cserél a fejükben. Ezek fölösleges sal­langok, amiktől meg kell szabadulni. Ha az ember felelősséggel csinálja, ak­kor mind a kettő nehéz.- Van a kormányoldalon olyan sze­mély, akinek ad a véleményére?- Hogyne.- Megnevezné?- Mezőgazdasági kérdésekben én például nagyon sokat adok Pásztóhy András (MSZP) véleményére. Kör­nyezetvédelmi kérdésekben szíve­sen hallgatok Kis Zoltán SZDSZ-es államtitkárra. Jogi kérdésekben, a jog és az erkölcs kapcsolódásában az SZDSZ- es Fodor Gábor szokott nagyon érdekes elemzéseket adni.- Olyan a viszony, hogy nyugodtan odamehet hozzájuk kikérni a vélemé­nyüket?- Természetesen.- Sörözni is elmennek?- Nem nagyon tudok ilyenről, kivételek a közös utak: amikor parlamenti delegáció megy va­lahova, vagy kihelyezett bi­zottsági ülés van az ország más pontján. Nagyon össze tudnak rázódni az embe­rek, aztán a parlamentben egymásnak esnek. De ez biztató jel: ha a parlamen­ten kívül tudnak ember­hez méltóan társalogni egymással, az már nagy előrlelépés.- Előbb-utóbb elverik a parlamentet.- Teljesen igaza van. A múltkor napirend előtt Irak ügyében Karsai Péter képviselőtársam szólalt meg. A miniszter válaszolt rá, és én megtapsoltam, mert tetszett a vála­sza. Odajött hozzám Kovács László, és azt kérdezte: Te eltévesztetted? Mond meg őszintén, miért tapsoltál a honvé­delmi miniszternek? Azt feleltem: ! Olyat mondott, ami az én számomra el­fogadható. Hát akkor miért ne tapsol­tam volna meg? Ez a normális. Es ha normális Magyarországot akarunk, ak­kor első sorban nekünk kell normális emberek módjára viselkednünk.- „A normális Magyarországért” az MDF szlogenje. Nem normális ez az or­szág?- Polgára tökéletesen azok. A közélet nem. A normális alatt azt értjük, hogy min­denki azt teszi, ami a dolga. Nálunk min­denki a másikat akarja megváltoztatni, de azzal nem foglalkozik, hogy ő milyen. Pedig a dolgok természetes menete, hogy először magamat teszem rendbe, aztán igyekszem segíteni másoknak, hogy rendbetegyék ma­gukat, de nem biztos, hogy erőszakkal át kell tuszkolni az utca másik oldalára azt a vak embert, aki nem is akar oda menni.- Mikor lesz normális Magyarország?- Alakul az ország, de csalódott va­gyok. Azt hittem, hogy a generációváltás nagy előnyökkel jár. Ez azért nem történt így, mert nincsenek jó minták, de az utá­nunk jövők mindig egy kicsit jobbak. Az utánuk jövők még jobbak lesznek. Szép lassú fejlődés ez. Az elmúlt 14 évben a rendszerváltozás a maga intézményi, tör­vényi hátterét tekintve tökéletesen sike­rült, de a lelkekben, a fejekben, a tudat­ban nem történt változás. Mi ugyanúgy élünk, és úgy próbálunk a vüágban eliga­zodni, mint ahogy a létező szocializmus évtizedeiben. Ez nem megy. Az egy pater­nalista viszonyokat tükröző társadalom volt. A demokrácia az egyén felelősségén alapuló rend. Amíg az egyén a felelősség fontosságát nem ismeri fel, addig hiába tökéletes a rendszer, mert nincs, aki ezt jól működtesse. KERCZA IMRE Eredeti Herényik Az MDF 1994-ben kommunikációs vereséget szenvedett. Somogyi Hírlap, 1999. február 8. Az MDF befelé fordulva, saját tagságának politizált. A mostani váltás lényege: nyitás a pol­gárok felé. Somogyi Hírlap, 1999. február 8. Tudom, hogy a politika ma nem a fair play világa, de szeretném, ha az lenne. Somogyi Hírlap, 1999. augusztus 14. Egykor nagy volt az MDF, mára a hitünk megtört. Napló, 1999. október 11. (Egy 1991-es fényképről) Dávid Ibolya barnán is imponáló volt. 24 óra, 2001. november 5. Nem akadályozzuk a győztes oldal választási ígéreteinek útját addig, amíg nem veszélyeztetik az elmúlt négy év alatt elért ered­ményeket. Békés Megyei Hírlap, 2002. május 2, Az MDF annak ellenére talpon tudott marad­ni, hogy megalakulása óta tíz másik párt vált ki belőle. Vasárnap Reggel, 2003. január 26. Az MDF-nek úgy lehet a leginkább ártani, ha jobbról bántják vagy balról dicsérik. Vas Népe, 2003. február 3. Az MSZP az árkok betemetését ígérte, ám ezt ellenzéki hullákkal szeretné véghezvinni. Somogyi Hírlap, 2003. március 8. Az MDF a jobboldali eszmék győzelmét szeretné megvalósítani, a Fidesz pedig úgy gon­dolja, hogy a jobboldal győzelme kizárólag a saját győzelme. 168 Óra, 2004. február 26. Dunántúli Napló Krimi Tolószékben ült a bíróságon a rendőrgyilkossággal vádolt Engel Zoltán. 12. oldal Élet & Stílus Feledésben a pünkösdi nép­szokások: alig vannak kirá­lyok, királynék. 15. oldal Visszautasíthatatlan ajánla­tot kapott Tatabányáról Füzesi Ferenc. 20. oldal Szabadfogás Herényi hajnalban ébreszd a vekkert RIPORT i t t I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents