Új Dunántúli Napló, 2004. május (15. évfolyam, 119-147. szám)
2004-05-16 / 133. szám
2004. május 16., vasárnap Riport, interjú 9 KOKO szerint ráér még gondolkodni azon, hogy milyen komolyabb feladatot vállaljon a jövőben. Mint mondta, leginkább az olimpiai mozgalomban tudná kamatoztatni képességeit, de hogy ez a magyar szervezetei jelenti vagy a nemzetközi szövetséget, egyelőre még kérdéses. Az biztos, hogy edző csak akkor lesz ha egy Universum- szintű kluh hívja Kokó most még csak pihen Bár az élsportolók számára az a legveszélyesebb időszak, amikor véget ér a pályafutásuk, s vissza kell térniük a „civil” életbe, Magyarország első profiboksz-világbajnokát nem fenyegetik beilleszkedési problémák. Kovács Istvánnak étterme van, televíziózik, lakóparkban érdekelt, a WBO supervisorja... és mint mondja, most még csak pihen.- Vannak akkora pofonok az üzleti életben, mint a ringben?- Az üzletben szerencsére ilyet még nem kaptam, de kétségtelenül előfordulnak buktatók. A sportban elég volt, ha én megtettem mindent a sikerért. Ez általában később kamatozott. Az üzlet ennél kiszámíthatatlanabb. Ezt a bizonytalan- sági tényezőt úgy igyekszem kivédeni, hogy - akárcsak az ökölvívásban - az üzleti életben is igyekszem magam köré gyűjteni a legjobb csapatot. Született: 1970. 08. 17. Iskolai végzettsége: szakközép-iskolai érettségi. Pályafutás: ÉVIG SE (1985-88), Vasas (1988-1997), Universum Box Promotion (1997-2002), kétszeres amatőr világbajnok (1991, 1997), olimpiai bajnok (1996, Atlanta), olimpiai bronzérmes (1992, Barcelona). Profi mérlege: 22 mérkőzés, 21 győzelem (10 KO-TKO), 1 vereség. Hétszeres magyar bajnok, egyszeres német csapatbajnok- Megtérült már az az ösz- szeg, amit az éttermébe fektetett?- Aki gyorsan akarja viszontlátni a pénzét, ne a vendéglátóipart válassza... Ráadásul a sikernek van egy olyan terepe is, ahol nem a pénz számít. A vendégkör gyarapodása, a törzsközönség bővülése engem mindig nagy büszkeséggel tölt el. Sokan már úgy térnek be, hogy a „szokásosat” kérik. Ez nagyon jó érzés.- Mely vendégeire a legbüszkébb?- Ebédelt már itt David Coulthard, a Klicsko fivérek, Paul McCartney. De van egy Imre bácsink, egy Enyedi Zolink... Igazából mindenki fontos.- Nyugaton gyakori gesztus, hogy az illusztris vendégek kiszolgálásába a tulajdonos is besegít...- Felszolgálni azért nem szoktam... Viszont gyakran előfordul, hogy valaki megkér, segítsek neki választani. Az sem ritka, hogy ha egy asztalnál ünnepelnek, én is odamegyek, gratulálok, odaküldök egy pezsgőt... Ehhez nem kell híres embernek lenni.- A médiában is olyan sikeresnek érzi magát, mint a sportban vagy az üzletben? Azért kérdezem, mert egy időben sokat cikizték...- A sport ebből a szempontból is egyszerűbb volt: az ember mindig világos visszajelzéseket kapott, hogy a szereplése sikeres vagy sem. Az International Business School vizsgáin.is érdemjegyeket kaptam. A televíziózás viszont más. Itt legfeljebb következtetni lehet, hogy amit csinálok, az milyen. Ami pedig a cikizést illeti: ez nem csak velem van így. Ilyen környezetben élünk. Ez egy értékelős ország, ahol mindenki mindenhez ért, az egyes vélemények pedig a különböző orgánumokban úgy jelennek meg, mintha az az egész társadalom értékítéletét tükrözné. Az értelmes, építő jellegű észrevételeket meg szoktam hallgatni, és igyekszem belőle tanulni. Hogy egy jó példát mondjak: Réz András esztéta véleményén mindig érződik, hogy a kritikáját nem a személyes érzelmek vezérlik. Sajnos ez többekről nem mondható el. Ráadásul ahány újság van, any- nyiféle az álláspont is. Az egyik színészről megírják, hogy milyen zseniális, miközben a másik lap szerint az illető egy ri- pacs. Most akkor melyiknek higgyünk? Én most már eljutottam oda, hogy egy-egy kritikánál azt is nézem: ki, és vajon miért mondhatta?- De azért azt ugye belátja, hogy voltak csetlések és botlások...- Szerencsére ma már egyre több pozitív visszajelzést kapok. Ebben nagyon nagy a szerepe Barabás Évinek, aki társam a műsorvezetésben és rengeteget segített nekem. Ez azért is fontos, mert a reggeli adás talán a legnehezebb. Délután már könnyen szórja az ember a poénokat, jobban vág az agya, de nekünk kora reggel kell vidámnak és érdekesnek lenni. Ráadásul úgy, hogy a műsor a jellegéből adódóan eléggé pör- gős és sokszínű. Előfordul, hogy reggel hétkor Kocsis Zoltánnal beszélgetek, öt perccel utána Anettka jön, majd Sebestyén Márta következik, hogy aztán negyed nyolckor Pan- dorát faggassam... Az ilyesmi rendkívüli módon fejleszti az ember kommunikációs képességeit.- Olykor viszont előfordul, hogy mégsem sikerül valakivel megtalálni a közös hangot. Legutóbb például Erdei Zsolt mécsesének közvetítésekor szaladt ki a száján, hogy összeveszett az Universum Box Promotion vezetőjével. Mi történt?- Ez egy magánjellegű történet, amit a meccs után a banketten tisztáztunk. Most már ismét tökéletes a kapcsolatunk.- Akkor hadd segítsek: ugye az volt a nézeteltérés oka, hogy Erdei meccsén nem ön volt a supervisor?- így van. Én Zsolt meccsén szerettem volna közreműködni, de ezt a lehetőséget Peter Hanrath egy németnek adta, engem pedig egy másik mérkőzéshez osztottak be. Erre én azt mondtam, hogy ha Erdei mécsesén nem lehetek supervisor, akkor egyiken sem leszek ott. Nem is mentem ki. Inkább kártyáztam a szállodában.- Tehát nem az argentinok tiltakoztak az ön jelölése ellen?- Á, dehogy. Nagyon jóban vagyunk.- Ha már Erdei meccse szóba került: ahhoz mit szól, hogy Madár világbajnokként még mindig elég kevés pénzért bokszol? Állítólag a legutóbbi mécseséért 60 ezer eurót kapott, míg egy német klubtársa, aki nem is címvédő, ennek a sokszorosát keresi.- Amíg én profi bokszoló voltam, soha nem foglalkoztam ilyesmivel, s szerintem Zsoltnak sem kellene erre figyelnie. Meggyőződésem, hogy őt ez nem is foglalkoztatja annyira, csak az újságírók szedték ezt ki ilyen formában belőle. Az, hogy ki mennyit keres, nem is annyira a birtokolt cím vagy tudás kérdése, hanem inkább magától az embertől függ. Ha most Hamed úgy döntene, hogy visszatér, valószínűleg többet kapna az első meccséért, mint Zsolt egy világbajnoki döntőért, holott Naseemot jelenleg sehol sem jegyzik. De ugyanígy említhettem volna Tysont is, aki miután kijött a börtönből, az első mérkőzésén dollármilliókat kapott. Hivatalosan ő sincs bent az első tízben. Tudomásul kell venni, hogy ez egy piac, ahol az dönt, hogy a televíziós támogató mennyit hajlandó az illető bok- szolóra áldozni. Zsolt meccsét a ZDF adatai szerint három és fél millió ember látta, ami elég magas nézettségi arány, de még mindig nem éri el a Klicsko fivérek 6-7 millióját. Most azon kell dolgozni, hogy Zsolt produkciója minél elad- hatóbb legyen. Ez legalább annyira üzleti feladat, mint sportszakmai. Az tény, hogy Zsolt lehet az első magyar profi bokszoló, aki euró százmilliókban keresi meg a jövedelmét.- Beszéljünk egy kicsit az ön jövőjéről! Vannak már konkrét tervei mondjuk a profi boksz terén?- Egyelőre nincsenek. Fiatal vagyok, bármi lehet belőlem. Most egyelőre a pihenő időszakomat élem. Ez persze nem jelent tétlenkedést, hiszen rengeteg dologgal foglalkozom: a tévézés mellett viszem az éttermet, a WBO Kelet-Európáért felelős supervisora vagyok, és még van néhány titulusom, bár ezek többsége csak pár hetes elfoglaltságot jelent egy évben. Biztosan lesznek ennél sokkal komolyabb feladataim is, de egyelőre nem foglalkozom ezzel, úgy vagyok vele, hogy majd csak kialakul.- Edzősködni nem vágyik?- Nem. Azaz hogy egy esetben igen: ha egy olyan klub hívna, mint a Universum. Öthat komoly világsztárral akár még főállásban is szívesen dolgoznék. De olyan srácokkal foglalkozni, akiknek a sikere nem csak az edző munkájától függ, őszintén szólva nincs sok kedvem. Borzalmas lehet nézni, hogy a tanítvány kevesebbet tesz meg a sikerért, mint amennyi munkát én belefektettem.- Nem arról van szó, hogy ön már csak a biztos sikerre hajt?- Ugyan, dehogy! Csak látom, hogy most is hány olyan tehetség van, aki hobbiból vagy passzióból öklözik, holott többre is vihetné. Egyébként az sem törvényszerű, hogy nekem edzőnek kellene mennem. Sok olyan kényszer szülte trénert ismerek, aki sportolónak kiváló volt, s csak azért ment edzőnek, mert máshoz nem értett. A sikeres sportmúlt azonban még nem garancia arra, hogy az illető edzőként is maradandót tud alkotni.- Reklámipar? Egy időben sok mindent hirdettek önnel. Lakóparkot, de chipset is, ami nem igazán egészséges. A politika nem vonzza?- Régebben sem érdekelt igazán, és most sem foglalkozom vele. Egyetlen alkalom volt csak, amikor markánsan kiálltam egy politikai oldal mellett, s ezt azóta sem bánom, hiszen életem egyik legszebb élményét élhettem át ott, a Kossuth téren. Ha holnap ugyanilyen helyzet lenne, én ugyanúgy kiülnék a tribünre.- A szavaiból úgy veszem ki, hogy emiatt érhették kellemetlenségek.- A közéleti személyiségek közül néhány balliberális barátom érezhetően megváltozott irányomban, de a hétköznapi embereket szerencsére nem érdekelte, hogy kire szavaztam. Mint ahogy bennem sem merült fel soha, hogy bárkit is a politikai hovatartozása alapján ítéljek meg.- Mégis sokan mondják, hogy kettészakadt az ország.- Szerintem ez nem igaz. Én nagyon jót tudok nevetni egy baloldali humorista poénján is. Egy ember értékét nem az adja, hogy kire voksolt.- Járt már az éttermében baloldali politikus?- Eleinte nem jöttek, egyes hírek szerint a pártfegyelem miatt. Mostanra már enyhült a légkör. Medgyessy Péter például már járt itt, mint ahogy állítólag Gyurcsány Ferenc is betért. Ezt a kollégáimtól tudom, mivel én egyik alkalommal sem voltam itt. Viszont Orbán Viktor vagy Áder János sokszor megfordult nálunk. De ezen az alapon senkit sem különböztetünk meg. Tudja, a vendég az vendég. Dián Tamás Egy példakép nem reklámozhat chipset Csötönyi Sándor a Magyar Ököhrivó Szövetség elnöke- Kovács Pistának mind a sportolói, mind pedig az egyéb képességeit nagyon nagyra tartom. Sok sportolónak a karrierje végén nincsenek is céljai, ő pedig tudatosan képzi magát, sőt, szerintem sokat is vállal egyszerre. Régebben volt egy kis nézeteltérésünk, rosszulesett, hogy mindenkinek hálás volt, csak valahogy engem felejtett el. Ezt azóta már tisztáztuk, s most ő a Magyar Ökölvívó Szövetség menedzser igazgatója. Megkapom tőle azt a tiszteletet és megbecsülést, amit én is adok neki, s ez a kölcsönösség a jó együttműködésünk alapja. Schobert Norbert fitneszedzö- Nagy rajongója voltam Kokónak, mélységesen tisztelem az eredményeit, de volt két alkalom, amikor antipatikussá vált. Először, amikor sztárként a nyelvét nyújtogatta a ringben, de ezért már megbüntette a jóisten 3 millió ember előtt. A másik taszító momentum az volt, hogy pénzért gyerekeknek chipset reklámozott. A chips okolható legfőképp a gyerekek elhízásáért, belőlük lesznek a túlsúlyos felnőttek. Norbi-titok című könyvemben is leírom, hogy amit Kokó tett, az legalább olyan rossz, mintha cigarettát vagy alkoholt népszerűsített volna.
