Új Dunántúli Napló, 2004. május (15. évfolyam, 119-147. szám)

2004-05-15 / 132. szám

16. OLDAL MAG AZIN 2004. Május 15., szombat IIKBHI .Szabadfogás. Melegedés vagy lehűlés? Lényeges változásokra kell felkészülnünk Az európaiaknak a klímakutatók szerint a következő száz évben lényegesen más időjárásra kell felkészülniük. De hogy éppen milyenre, akörül meglehetősen nagy a bizonytalanság. Az egyik várakozás szerint a Föld általános felmelegedése itt is érezteti majd hatását, és nedve­sebb telek, szárazabb nyarak kö­vetkeznek, miközben megnő a viharok gyakorisága például Né­metországban is - jósolja Volker Vent-Schmidt, a német időjárás­jelző szolgálat klíma- és környe­zeti részlegének vezetője. Egy másik lehetőség, ami eset­leg éppen az előző tendencia be­tetőzése lehet, hogy megváltoz­hat a Golf-áram, ami éppenséggel kontinensünk általános lehűlésé­hez vezethet. A Golf-áramnak ugyanis az a lényege, hogy viszonylag meleg vizet szállít a skandináv nyugati partok mentén, enyhébbé téve Nyugat-, Közép- és Észak-Euró- pa éghajlatát, mint azt földrajzi helyzetük indokolná. A Golf­áram úgy működik, hogy a felszí­ni vizek Izland és Grönland kö­zött erősen lehűlnek, ezáltal ne­hezebbé válnak és lesüllyednek. Helyükbe melegebb és (köny- nyebb) víz áramlik Délről. A sarkvidék felmelegedésével azonban az óceán felszíni vizei­nek lehűlése csökkenne, miáltal a Golf-áram gyengülne vagy ne­tán teljesen meg is szűnne. Ennek következményeként Európa eddigi éghajlati övezetei Délre tolódnának, így hőmérsék­let-emelkedés helyett annak ép az ellenkezője következne be. Különösen a telek válnának ke­ményebbé, emellett szárazabbá is válna éghajlatunk. Az első forgatókönyv megva­lósulása esetén viszont 2100-ig Németország jelenlegi 8,3 Celsi- us-fokos éves átlaghőmérséklete 11 fokra is emelkedhet. A csapa­dékosabb telekkel több téli ár­víz-veszély és aszályos nyarak járnának együtt. A múlt században az éves át­laghőmérsékletek emelkedő ten­denciája volt megfigyelhető, mely 1901-től a század végére elérte a 0,6 fokot. A változás azonban nem volt egyenletes, így 1911-ig volt egy jelentősebb emelkedés, majd az 1988 óta észlelt nagyon meleg periódus volt még megha­tározó. A csapadék az elmúlt száz évben statisztikailag csak kevéssé nőtt, amiben viszont szerepe van annak, hogy a század első húsz évében kevés volt a különösen csapadék-gazdag év. Willy Brandt szerelmei Mindenki tudott Willy Brandt szerelmeiről, de nevüket nem il­lett leírni. Brigitte Seebacher, az 1992- ben elhunyt Nobel-békedíjas szociáldemokrata kancellár öz­vegye most szakított a tabuval, s Brandtról szóló legújabb könyvé­ben egy réteg fátylat fellebbentett a titkokról: Heli Ihlefeldnek hív­ták a Stern magazin újságírónő­jét, akiről Brandt Seebachernek így nyilatkozott: ő volt az az asz- szony, akit hosszú éveken át annyira kedveltem. Ihlefeld hozzájárult nevének közléséhez. „Az, amit Seebacher asszony közöl, igaz. Le is akarom zárni az ügyet, harminc év is el­telt már azóta” - nyilatkozta Ihlefeld görögországi otthonából. Brandt nőügyei közismertek voltak, de a bonni politikusok és újságírók tartották magukat a já­tékszabályokhoz: lehetőleg minél kevesebbet beszélni róluk. A nőbolond kancellár hivatalo­san is három asszonyt „fogyasz­tott el”: a norvég Carola Tor- kildsennel még száműzetése ide­jén házasodott össze, majd nőül vette a szintén norvég Rut Bergaustot, végül beszédíróját, Brigitte Seebachert. Túlzás azt mondani, hogy Brandt félrelépéseinek se szeri se száma, de a szociáldemokrata ve­zetés ennyit is sokallt. A nőügyek szerepet játszottak Brandt 1974- es lemondásában is. A keletné­met hírszerzés ügynököt foglal­koztatott a kancellár közvetlen közelében. Günter Guillaume, Brandt jobbkeze állítólag közreműkö­dött a pásztorórák megszervezé­sében is, „nőket szállított neki”, sokat tudott Brandt életének ezekről a fejezeteiről, ismereteit továbbította Kelet-Berlinbe. Félő volt, hogy Brandt erről az oldal­ról is zsarolható. Herbert Wehner, a szociáldemokraták nagy hatalmú frakcióvezetője enyhén szólva nem bánta Brandt távozását a kancellári székből. Seebacher beszámolója sze­rint Brandt nevetségesnek tartot­ta a valóságalapú mendemondá­kat, de elismerte, hogy nem szentéletű. Felháborítónak tar­totta, hogy „biztonsági intriku- sok” a kulcslyukon keresztül ku­kucskálnak. Brandtot Heli Ihleteiden kívül kapcsolatba hozták egy Vukicként emlegetett szerb hölggyel és egy Larsson nevű svéd televíziós újságírónővel, akit egy kampánykörúton vittek fel Brandt különvonatának sza­lonjába. A szerelmi légyottokra Brandt állítólag a bonni szolgála­ti villában is tartott fenn helyisé­geket. ÖT PÁRDUCKÖLYÖK SZÜLETETT NÉMETORSZÁGBAN, A MÜNSTERI ÁLLATKERTBEN. A kis jövevények - négy nőstény és egy hím- még április közepén látták meg a napvilágot. Ez mindössze a negyedik alkalom, hogy a ritka faj állatkerti körülmények között utódot hozott. Apjuk, Kambu, szintén itt született, anyjuk, Megan, viszont az észak-írországi Belfastból származik. ________________________ ■ Öt száz éves lesz a svájci gárda Lányok felvételét egyelőre nem tervezik Nem lesz hölgytagja a vatikáni svájci gárdának, leg­alábbis a pápa testőrségét ellátók gárdisták pa­rancsnoka, Elmar Möder parancsnoksága alatt. A gárdaparancsnok az újoncok hagyományos, május 6-i eskütétele alkalmából nyilatkozott a saj­tónak - idén 33 rekruta teszi le az esküt -, s beszá­molt arról is, hogy jövőre már elkezdődnek a megemlékezé­sek a 2006-ban alapításának fél évezredes évfordulóját ün­neplő testőrségről. Az elég súlyos létszámhi­ánnyal küszködő svájci gárdá­nak 2002 óta színes bőrű tag­ja is van, de Möder parancs­nok - noha a svájci hadsereg­ben már évek óta szolgálnak nők is - kizártnak mondta, hogy női gárdista is legyen egységében. Szavai szerint en­nek egyházszolgálati okai vannak, de például csak a ka­szárnya átalakítása is hatal­mas összegeket emésztene fel, nem is szólva arról, hogy mi­lyen hatással lenne a hölgyek folyamatos jelenléte a főként 25 évnél fiatalabb svájci gár­distákra. Mint a parancsnok megjegyezte, a gárda tevé­kenyégét gyakorlatilag nem befolyásolta a növekvő terror­veszély és -fenyegetettség. A svájci gárdát 1506-ban alapították az akkori pápa, II. Gyula személyes vé­delmére. A kezdetben alig kétszáz fős hadsereg a történelembe azonban akkor vonult be, amikor 1527. május 6-án - ezért tartják ezen a napon az es­küt - a gárda 147 katonájának nagy része élete árán is megmentette VII. Kelemen pápát V. Károly csá­szár Rómát feldúló zsoldosaitól. Ennek a hősies cselekedetnek az emlékét őrzi a hagyomány, hogy a mindenkori katolikus egyházfő testőrségét sváj­ciak adják. Ruházatuk ma is ugyanaz, mint amilyen öt évszázaddal ezelőtt volt: narancssárga csíkos buggyos nadrág sonkaujj, és a Miche­langelo által tervezett ezüstös középkori sisak. A közelgő jubileumot már jövőre emlékkönyvek és közös svájci-vatikáni bélyeg kiadásá­val köszöntik. Svájcban külön érmét veretnek erre az alka­lomra, s az évforduló alkalmá­ból a gárdisták megismétlik elődjeik bevonulásának útvo­nalát, amelyen azok 1506. jú­nius 12-én érkeztek Rómába. A vatikáni gárdisták tekinté­lye az elmúlt években alapo­san megcsappant, mivel 1998- ban, éppen a rekruták esküté­telének előestéjén a gárda egyik tizedese kábítószer hatá­sa alatt agyonlőtte a vatikáni testőrség frissen kinevezett pa­rancsnokát, annak feleségét, majd önmagával is végzett. Azóta a felvételt szigorú alkal­massági tesztekhez kötik. A belépés feltételei között egyéb­ként korábban is szerepelt, hogy a jelentkező sváj­ci fiatalember katolikus vallású, katonaviselt, nőt­len és legalább 1,74 méter magas legyen. Kiújuló dugóvita A jó borok kedvelőit az a veszély fenyegeti, hogy újabb „valláshá­ború” tör ki arról, vajon miként kell helyesen elzárni a boros pa­lackokat. A vitát egy darab üveg robbantotta ki, amellyel egyesek a jövőben a természetes parafa dugókat helyettesíteni akarják. Az „üvegdugót” ez idő szerint mutatják be Stuttgartban, az „Intervitis” elnevezésű nemzet­közi borászattechnológiai kiállí­táson. Már a kiállítás első napján megmutatkozott, hogy az üveg­dugó - akárcsak 15 évvel ezelőtt a fémből készített csavaros üvegelzáró - élénk vitát vált ki és megosztja a borkedvelőket. Az üvegdugó feltalálója a ki­fejezetten edények, üvegek zár- szerkezeteire szakosodott né­met Alcoa cég, amely „Vino- Lok” elnevezéssel hozta forga­lomba az üvegdugót és azt állít­ja, hogy az „százszázalékosan” zárja az üveget és ezzel kizárttá teszi a rettegett „dugóíz” előfor­dulásának kockázatát. A nemes borok kedvelői vi­szont azzal érvelnek, hogy már a dugó kihúzása is az élvezet­hez elengedhetetlenül szüksé­ges szertartás. „A dugó kihúzá­sakor keletkező halk pukkanás nélkül egyáltalában szó sem le­het hangulatról” - állítja egy pfalzi borász, aki változatlanul a parafa dugó mellett teszi le a ga­rast. A vasútvonal hossza 41 kilométer, 16 viadukt (ebből több kétemele­tes) , 15 alagút és száz fallal védett kanyar, illetve vasúti híd - ez né­hány „műszaki adat” az Alsó- Ausztria és Stájerország határán megépült Semmering-vasútvonal- ról, amely 457 méter szintkülönb­séget leküzdve 896 méteres ten­gerszint fölötti magasságra jut fel. A vasutat lovag Carl von Ghega, velencei származású mérnök ter­vezte, 1848-1854 között épült, a világ első helyi vasútja volt, és 1998 óta a kulturális világörökség része. A vasút feltalálásával először nyílt lehetőség arra, hogy emberek rövid idő alatt olyan hosszú utat te­gyenek meg, amihez korábban napokra volt szükségük. Egy vala­mire azonban egyelőre nem nyílt még lehetősége a vasútnak: he­gyek leküzdésére. 1844-ben már A Semmering-vasút 150 éves volt vasútvonal Bécs és Gloggnitz, valamint Mürzzuschlag és Graz között, s e két vonal között kellett összeköttetést létrehozni a Semmeringen át. A Semmering-vasút terveit 1848-ban hagyták jóvá és a terve­ző mérnököt, von Ghegát bízták meg az építkezés vezetésével. Rekordidő, mindössze hat év alatt készült el a Semmering- vasút, Európa első normál nyom­távú hegyi vasútvonala. Időnként húszezren dolgoztak az építkezé­sen, de csak kevés géppel rendel­keztek és a robbantásokhoz hasz­nált lőporuk hatásfoka sem volt valami nagy. Mintegy ezer mun­kás vesztette életét balesetek, de különösen tífusz és kolera követ­keztében. További probléma volt, hogy olyan mozdony kellett, amely ké­pes volt felmenni a Semmering lejtőjén. Pályázatot írtak ki ilye­nek gyártására. Végül mind a négy induló gyár - Bavaria, Vindobona, Wr. Neustadt és Seraing - mozdonya megfelelt a követelményeknek, ezért egy szakértőt bíztak meg a verseny­ben álló vontatók összehangolá­sával, s ebből alakult ki a jellegze­tes Semmering-mozdony. Nagy nap volt 1853. október 23-a: akkor haladt át első az első gőzmozdony az egész vasúti pá­lyán. 1854. május 16-án I. Ferenc József császár és király feleségé­vel, Erzsébettel beutazta az egész pályát és 1854. július 17-én került azután sor a Semmering-vasút ünnepélyes megnyitására a nagy- közönség számára. Azóta mindmáig alig történt változtatás a vasúti pályán. Csak a Semmering-alagutat kellett újjá építeni, mivel vízbetörés követ­keztében egyes szakaszok veszé­lyessé váltak. 1952-ben azután át­adták az 1511 méter hosszú új alagutat (az eredetinek hossza 1430 méter volt). Az UNESCO 1998-ban felvette a világörökség listájára a Semmering-vasutat, azzal az in­doklással, hogy a vonal „a koráb­bi vasútvonalak konstrukciójá­nak nagy fizikai problémájára ki­magasló műszaki megoldással szolgált”. A másfél évszázados jubileum ünnepségei ezen a hétvégén kez­dődnek és vasárnap a vasútvonal mentén fekvő helységekben kerül sor-a központi ünnepségekre. Május 15-én Schottwienben ki­állítás nyílik „150 éves Semmering-vasút” címmel. Az október 17-ig nyitva tartó kiállítá­son bepillantást nyernek a látoga­tók a korabeli építkezési technika A vasútvonal 16 viadukton halad át újításaiba, megismerkedhetnek a Semmering-hágón átvezető vasúti vasútvonal katonai stratégiai és és közúti átjáró múltbeli és mai kereskedelem politikai jelentősé- jelentőségét, gével, és összemérhetik ___________________________1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents