Új Dunántúli Napló, 2004. május (15. évfolyam, 119-147. szám)

2004-05-10 / 127. szám

I 2004. Május 10., hétfő

RIPORT

7. OLDAL

K U L T Ú

R A Pécs szellemi állapota kontra kulturális főváros

Lapunk április 27-i számában jelent meg egy írás - „Elúszó kulturális álmok, lusta elit?” amelyben Takáts József szólalt meg Pécsnek az Európa Kulturális Fővárosa címmel kapcsolatos esélyeiről, mindenekelőtt a szintén e címre pályázó Budapesttel való összevetésben. Városunk ambíciói a cím megszerzésére közel másfél esztendeje ébredtek, s programmá egy szűk értelmiségi kör aktivitása nyomán váltak. E kör egyik meghatározó egyénisége Patartics Zorán építész, aki úgy érezte, korábbi írásunkkal kapcsolatban fontos mondandója van.

Az Élet és Irodalom egyik nemrégiben megjelent számában Takáts József mélyrehatóan elemezte Pécs és Budapest esélyeit az Európa Kulturális Fővárosa cím megszerzésével kapcsolatban. A Dunántúli Naplóban azonban az eredeti írásával ellentétben elmarasztalni látszik a helyi értelmiséget tehetetlensége és lustasága miatt, továbbá azt sugallja, mint ha a város vezetése áldozat volna, és így mintegy jó szándéka ellenére segítség nélkül marad, mondja Patartics Zorán építész. Bár az értelmiség kritikája megszívlelendő, Patartics úgy véli, ez a kép torz.

Tudni kell ugyanis azt, magyarázza, hogy 2003 elején egy kis létszámú értelmiségi csoport lelkes tenni akarással ült asztalhoz azzal a céllal, hogy a médiában polgármesteri ambícióként megjelenített, ám szakmailag előkészítetlen kulturális fővárosi célokról gondolatokat cseréljen. A kezdeményezés nyomán megfogalmazódott: van egy olyan gondolkodó kör, amely e programot jó alkalomnak tartja, hogy Pécs megkopott kulturális életét magasabb szintre emelhesse. Ehhez keresi a város partnerségét. Ebben a folyamatban azonban, érvel az építész, túl korán jelent meg a városvezetés, amely ettől a pillanattól kezdve a

program irányítójává vált. A kör így elveszítette kezdeményező szerepét, s nem jöhetett létre az az egységes civil szándék, amelyet most a hivatal hiányol.

A bevont szakemberek körét immár a város határozza meg, amely már nem képes az eredeti szándékkal azonos kezdeményezésre. Az egyetlen, ami tehető, érvel Patartics, hogy a város megfelelő felkészültséggel, apparátussal szervezi meg a munkát, és ebbe a gépezetbe vonja be azokat, akik az ügyért érdemben tenni képesek. Az elfogadható személyi és anyagi feltételek megteremtése innentől kezdve a városvezetés felelőssége, és nem a szellemi elité.

A város kezdeményezésére februárban létrejött egy építész munkacsoport, amely márciusban munkatervet adott át a hivatalnak levél kíséretében. A levélben többek között kifejtették, hogy a szakmai munkacsoportok csak akkor lehetnek hatékonyak, ha felettük a hivatal irányítása mellett működik egy koordinációs csoport, amely összetétele folytán alkalmas a kultúrát és a program megvalósításához szükséges feltételrendszert egészében és összefüggésében látni. A különböző szakmai területeken haladéktalanul fel kell mérni az infrastrukturális, a szellemi, a személyi és a finanszírozási állapotokat, és meg kell vizsgálni hasonló területek hazai és külföldi példáit. Alapvetően szisztematikus munkaterv szerint volna jó a munkát végezni, nem pedig ötletbörzéken befogadni esetleg megalapozatlan ötleteket. Ez egyébként már a kezdetekkor is szerepelt a kezdeményezők programjában. A munkacsoport véleménye szerint létre kell hozni azt a szervezeti formát, melyben a munkák elvégezhetők, a megbízások kiadhatók, a teljesítések számon kérhetők.

Informálisan azt is tudni lehet, teszi hozzá Patartics Zorán, hogy a polgár- mesteri hivatal által felkért „kulturális szakemberek” az építészeken kívül nem mutattak szakmai egységet, a vélemények alapvetően személyes vélemények, és megfelelnek azon elvárásnak, hogy tartalmukat ötletek képezik, nem pedig munkatervek. Az viszont nyilvánvaló, hogy a Budapesttel való versenyben ostoba luxus volna amatőr módszerektől eredményt remélni.

Az építész munkacsoport levelére és munkatervére a kulturális vezetés eddig semmilyen módon nem reagált, miközben a hivatal a „tétlen és lusta értelmiségi elit áldozata”.- A kérdés most az, mondja az építész, hogy teremtünk-e olyan átlátható és torzításoktól mentes helyzetet, amelyben lehet dolgozni, illetve hogy ilyen helyzet esetén valóban alkalmas-e a pécsi szellemi állapot a program véghezvitelére?

_________cs.l.

A k

épzőművészet és európaiság

Gamus Árpád galériaigazgató a kortárs művészet esélyeiről

A kortárs hazai képző- és iparművészetben a Pécsi Galéria fogalom. Az utóbbi időben az országos kapcsolat- rendszer mellett kiépített egy Kárpátmedencei hálózatot is, ugyanakkor több európai ország is „bekerült” a galéria falai közé. Az igazgató, Gamus Árpád 20 éve dolgozik az intézményben, öt éve igazgató.

A kortárs hazai képző- és iparművészet itthoni és külföldi keresettségéről, „eladhatóságáról” hosszan lehetne vitázni. Az azonban nem vitatható, hogy Pécs, a Pécsi Galéria az elmúlt negyedszázad hazai művészeti életének a zenei élettel, a színházzal, a balettel és sok mással együtt meghatározó tényezője. Az európai nyitás kapcsán erről beszélgetünk Gamus Árpád igazgatóval.- Ön húsz éve dolgozik a Pécsi Galériában. Öt éve igazgató. Ez egyben menedzserség is?- Akkor kerültem ide, amikor a Kisgalériát átadták, azaz 1984 decemberében. Kiállításrendezőként, majd a galéria vezetőhelyetteseként, 1999-től vezetőként közreműködhettem olyan nemzetközi kortárs képzőművészeti kiállítások megvalósításában, amelyek a magyar művészeti élet jelentős eseményei. A galéria nyitottsága a művészek, más közművelődési, művészeti intézmények irányában ugyancsak fontos feladatom. Szervezés, kivitelezés, szállítás, a művészek hazai és külföldi helyszíneken való bemutatkozásai úgyszólván személyes ügyünkké váltak. A Pécsi Galéria falai már jó ideje átnyúlnak az országhatárokon.- Arad, Temesvár, Kolozsvár után Németország, Franciaország is bent van már a képben. Mennyire „eladható” a kortárs magyar művé szét Európában?- A 2000-ben Pécsett rendezett testvérvárosi kiállítás anyagát Kolozsvárott és Eszéken is bemutattuk. 2001-ben Horvátországban három helyszínen, valamint Koppenhágában és

a svédországi Huddingében és Krakkóban mutattuk be a pécs-baranya művészeket. Belföldi kapcsolataink szintén sokszínűek. Hosszú ideje együttműködünk az ország számos múzeumával, kiállítási intézményeivel. Legutóbb a budapesti Nemzeti Színház Zikkurat- jában 20 művész tárlatát szerveztem meg - nagy sikerrel. Felkérés, lehetőség van bőven, anyagi feltételek kevésbé. Fontos, hogy a bárhol, bármikor történő megjelenéskor, bemutatkozáskor a lehető legjobb összeállítású csapatot hozzuk létre. Elsősorban a szomszédos országok jönnek szóba, majd Pécs testvérvárosi kapcsolatait felhasználva juthatunk lehetőséghez. Jó, ha a kapcsolatok a kölcsönösségen alapulnak. Ennek szellemében mutatkozott be nálunk jó néhány hazai és külföldi város művészeti társasága, ennek szellemében kerül sor pécsi-baranyai alkotók kiáltására 2004-ben Németországban. Tervezünk egy franciaországi bemutatósorozatot is. Meghívásunk van Sepsiszentgyörgyre, cseh és szlovák bemutatkozást is szervezünk. Jövőre további dán és svéd helyszínek is realizálódhatnak.- Milyen főbb tendenciákat tapasztal a művészeti életben?- Én minőségközpontú vagyok. Az országban több helyen, így Pécsen is intenzív művészeti képzés folyik. Évről évre nagyszámú fiatal indul el a pályán óriási elszántsággal. Ezt messzemenően figyelembe vesszük mi is. Programjainkban törekszünk a változatosságra, a három bemutató tér jellegzetességeihez, adottságaihoz igazítva hozunk létre képző- és iparművészeti, multimédiás, valamint más konceptuális műfajú kiállításokat. Számunkra az európaiság nem filozófia. Benne élünk és dolgozunk már jó ideje.__________bebebbik.

FE

KETE-FEHÉR MÜVÉSZPORTRÉK. A pécsi Közelítés Mátyás király utcai galériájában Georges Thiry fotóiból látható kiállítás a hónap közepéig._________________________________________________________________________ fotó: tóth László

>: d Májusi Jelenkor

Megjelent a Pécsett szerkesztett Jelenkor májusi száma, melynek élén Csordás Gábor Levél című költeménye olvasható. Ezt követi Németh Gábor esszéisztikus kritikája Csordás Gábor legutóbbi verseskötetéről, majd Nádas Péter esszéje Marc Martinról, a francia anyanyelvű íróról-műfordítóról, akinek magyar nyelven írt regénye, a Járt utat kétszer járj! a nyár elején lát napvilágot a pécsi Alexandra Kiadónál. A kötet az idei könyvhét egyik nagy meglepetésének ígérkezik, amelynek az első fejezetéből részletet közöl a májusi Jeleiíkor.

A szépirodalmi rovatban ezen túl Szabó T. Anna versciklusa, Csengery Kristóf és Lemezkor Gábor versei, illetve Gazdag József elbeszélése olvasható. A rovatot Bacsó Béla tanulmánya zárja Martin Heidegger művészetfelfogásáról.

A májusi Jelenkor nagy terjedelemben foglalkozik Kertész Imre életművével. A lap beszélgetést közöl a Nobel-dí- jas szerzővel, melyet Selyem Zsuzsa készített, majd Györffy Miklós kritikáját Kertész legutóbbi regényéről, a Felszámolásról. Mindezt Mikola Gyöngyi és Takáts József írásai követik, melyek Vári György Kertész-monográfiájával foglalkoznak, majd Scheibner Tamás tanulmánya olvasható Kertész Imre esszéiről. Bárány Tibor kritikát közöl Szirák Péter Kertész-kötetéről, Szilágyi Zsófia pedig a Kertész munkáival foglalkozó tanulmánygyűjteményről, Az értelmezés szükségessége című műről ír bírálatot. A Kertész-rovatot Sárák Péter írása zárja, mely a Bojtár Endre szerkesztette Esterházy-Nádas-Kertész- válogatást, a Kalauzt veszi szemügyre.

A kritika rovatban Sonnevend Júlia Polcz Alaine Karácsonyi utazás című kötetéről, Csontos Erika Károlyi Csaba irodalmi inteijúinak gyűjteményéről, Kisantal Tamás pedig a Takáts József szerkesztésében megjelent, Az irodalmi kultuszkutatás kézikönyve című munkáról közöl recenziót.

Egészségtálalás amerikai módon

Egyetlen óriási bajom van, mondja egy szemmel láthatóan jól szituált úr a néha amerikai akcentussal beszélő magyar tolmács-előadónak. Az, hogy nagyon szeretem a pénzt, folytatja.

A férfiról, aki a szeánsz alatt is közbeszólt, hamar sok minden kiderül. Nem is kell kérdezni. Villamosmérnökből lett természetgyógyász, öt orvost foglalkoztat a rendelőjében, és ha mérésről van szó, akkor a biorezonanciára esküszik.

A biorezonancia-kezelés olyan módszer, melynél a test elektromágneses hullámait terápiás célokra használják. A kóros rezgéseket kioltják és kivezetik a testből, a meggyengült egészséges rezgéseket felerősítik - olvasom később egy természetgyógyász forrásmunkában. Sokkal okosabb nem lettem, lehet, kutatni kellett volna még az interneten a készülékek után, de tartok tőle, érdemben aligha jutottam volna közelebb a tűzhöz.

Szóval a volt villamosmérnök nem vetődött árnyékra, méri, amit lehet, a reáltudományok művelőiben mindig megvan a kísérletező Akkor tán meg kéne magyaráz- hajlam. Neki bejött, hogy nem túr- ni, hol és miért is vagyunk? Aurafo- binatekercseléssel foglalkozik. Az tós ismerősöm hívott meg egy múlt előjegyzési naptára hónapokra elő- péntek esti pécsi bemutatóra: egy re betelt. Ami nem jelenti azt, hogy szenzációs, nemrég bejegyzett nem érdekli a most elővezetett új amerikai szabadalommal ismer- módszer, hiszen minden lehetősé- kedhetünk meg, ami forradalmasít- get ki kell használni az emberek ja a népegészségügyet. Illetve az gyógyításában, ugyebár. egészségipart, teszem magamban

Elszabadult gyökök

„Sejtjeink az anyagcsere során tápanyagokat égetnek, az oxidáció melléktermékei a szabad gyökök. A betegség elleni védekezés során is szerepet kapnak, például a vírusok és baktériumok elpusztításához a sejt egyes részecskéi maguk képezik az oxidánsokat.

...Olykor azonban a szervezetben a különböző környezeti és életmódbeli tényezők hatására a szükségesnél több szabadul fel belőlük. ...Amikor a szervezet fokozottan ki van téve a bántalmaknak (UV-sugárzás, füsttel és ólommal szennyezett levegő, a rovarirtó szerek, a dohányzás, a helytelen táplálkozás, a nem ellenőrzött cukorbaj, az érzelmi stressz stb.j, az egyébként ártalmatlan oxidánsok megkezdik tombolásukat... .A romboló folyamatnak bármelyik sejt áldozatul eshet. ...Az antioxidáns (oxidációgátló) azoknak a kémiai vegyieteknek valamelyike, melyek ...megakadályozzák az önoxidációt, tehát azt a folyamatot, hogy ... az anyagok az oxigénnel vegyi reakcióba lépjenek.” (Forrás: www.vital.hu - egészségügyi portál magazin, Britannica Hungarica)

A fizikus nem zárja ki- Valószínűleg egy ultraibolya fényt előállító dió- dalézerröl van szó - mondja dr. Sánta Imre lézerfizikus, a Dél-dunántúli Kooperációs Kutatási Központ igazgatója. - Hogy szabadalom-e vagy sem, önmagában nem mond túl sokat, hiszen bármit lehet szabadalmaztatni. A lényeg nem ez, hanem hogy milyen eredményt hoznak ki? E tekintetben kicsit szkeptikus vagyok, hiszen mindössze 92 atomnak van sajátos „ujjlenyomata", ha fénnyel világítjuk meg. Márpedig az emberi szervezetben százmillió számra nyüzsögnek a különböző, az atomoknál megfoghatatlanabb molekulák. Egy ilyen mérés, mint amiről kérdezett, minden embernél más eredményt kell, hogy kihozzon. Még az is befolyásolja, hogy mosott-e kezet előtte az illető. Biztos, hogy a kapott válasz nem százszázalékos, de nem zárom ki, hogy van tudományos háttere a dolognak.

hozzá. Arról van szó, mondja előzetesen a telefonba Ottó, hogy megnézhetünk egy világszabadalmat, egy olyan lézerkészüléket, mellyel kimutatható, éppen milyen állapotban van a szervezetünk. És ez nagy segítség ahhoz, hogy mit is kell tenni a továbbiakban.

Tizenheten szoroskodunk egy József Attila utcai természetgyógyász rendelőben, a két snájdig amerikai előadó és a már említett magyar tolmács-előadó társaságában. Ezek az amerikaiak mindig olyan fittek, ami nem biztos, hogy a lézertől van, mert az egyik tüsi- hajú három éve még ingatlanügynök volt. Bár ki tudja.

Szóval van egy lézer, pontosan egy darab Magyarországon, előző nap Nyíregyházán mutatták be - arról már vitatkoznak, hogy Európában mennyi: öt vagy több -, és ez vándorol majd városról városra. Olyan beetetés-szaga van a dolognak, tiszta promóció, mert ha tényleg jó a ketyere, akkor előbb-utóbb követelni fogják az emberek.

Márpedig a lézer jó, a fejlesztésébe és a hozzá kapcsolódó folyamatokba száz és százmillió dollárt öltek, fordít a tolmács.

Három perc alatt, minden vérvétel, bőr- preparáció és egyéb nélkül megméri a szervezet úgynevezett antioxidáns szintjét.

A végén kipróbálható a lézer: úgy néz ki, mint egy kisebb, kékre festett automata kávéfőző, rá kell simítani a tenyerünket, és a kiértékelt fénysugár majd megmondja, hogy változtatnunk kell-e az életmódunkon, vagy nem.

Nincs időm végigvámi, míg megsimogathatom a lézert, bár tényleg

kíváncsi lettem volna, hány darab antioxidánsom is van. Elmenőben még hallom, hogy egy fiatal doktornő, miközben vár a sorára, finoman kikéri magának, hogy az orvosok csak a pénzért vállalják a hivatásukat. BALOGH ZOLTÁN