Új Dunántúli Napló, 2004. április (15. évfolyam, 90-118. szám)

2004-04-01 / 90. szám

I 2004. ÁPRIUS 1., CSÜTÖRTÖK RIPORT 7. OLDAL KULTUR A Két kamarakoncert Két egyedülálló kamarakoncert várja a zenerajongókat ma és holnap a Művészetek Háza Fülep Lajos termében este hét órától. Ma egy fuvoladuó hallható a komlói születésű Gyöngyössy Zoltántól, és a kortárs zene ava­tott művelőjétől, Matuz István­tól, holnap pedig hegedű, zongo­ra, gordonka trió következik egy osztrák együttestől. Pontosab­ban egy nemzetközi hármastól, akik Ausztriában találkoztak össze, a Bécsi Zeneakadémián. A magyar Zádor Édua Amarilla többek között a Yehudi Menuhin hegedűverseny győztese, az amerikai Tereza Turner Jones zongoraversenyek díjazottja, Ru­dolf Leopold pedig a grazi Zene- akadémia gordonkaprofesszora. A pécsi szál, hogy műsorukban szerepel a Baranyából elszárma­zott zeneszerző, Takács Jenő egyik rapszódiája. Kettős ünnep Megadta a módját a pécsi Gan­dhi Gimnázium a jubileum­nak: az iskola fennállásának 10 éves évfordulóját a teljesen megújult könyvtár avatásával tette emlékezetessé. A diákok egy olyan komplexumot vehet­tek birtokba, ahol az olvasás mellett játszhatnak és számí- tógépezhetnek is. Az 1994 óta működő Gandhi Gim­názium célja mindig is az volt, hogy a roma fiatalok számára nyel­vüknek, kultúrájuknak, életmód­juknak megfelelő képzést nyújt­son. Ezt fogja segíteni az a könyvtár is, amit szerdán adtak át. A Goethe Intézet és további két német szponzor segítségével kiala­kított, a 21. századi igényeknek ma­ximálisan'megfelelő könyvtár több, mint 400 négyzetméteren egy spe­ciális könyvtártechnikai polcrend­a Gandhiban szer segítségével kínálja az olvasni­valót. Mint Vértesi Klára könyvtá­ros lapunknak elmondta, az állo­mány jelenleg 13 kötetet számlál, miután a korábban felgyűlt könyv­anyagot a használhatóság szem­pontjából megrostálták. Igaz, eh­hez a mennyiséghez hozzá kell számítani a 19 ezernyi tankönyvet, amikből a tanév során a gyerekek­nek kölcsönöznek. Az új paraméte­reket figyelembe véve az állomány a mostani mintegy egyharmadával bővíthető még. Fontos, hogy a könyvtár nem csak az olvasás, hanem a szabad­idő hasznos eltöltésének helye is lesz. Ezt jelzi a nyolc számítógép, a játéksarok, a sakkasztal, a videóka- zetta-gyűjtemény, valamint a nagy­terem színpada is, hiszen - mint a megnyitót is - itt tartanak majd ki- sebb-nagyobb ünnepségeket a jö­vőben. M. K. A Szélkiáltó együttes műsora köszöntötte az új könyvtár első vendégeit fotó: laufer l. Kilépők és bent maradók Pécshez kötődő írók az írószövetségről A Magyar írók Szövetsége páratlan teherté­tele az a Döbrentei Kornél nevéhez fűződő ügy, amely a Tilos rádió elleni tüntetésen elhangzott antiszemita beszéde kapcsán több, mint száz írót késztetett a szövetség­ből való kilépésre. A többség azonban to­vábbra is tag maradt. Döntésükről ezúttal a Pécshez kötődő írókat kérdeztük meg. A Tilos Rádió elleni tüntetésen elhangzott Döb­rentei Kornél antiszemita beszéde után elsőként Parti Nagy Lajos lépett ki a Magyar írók Szövet­ségéből. Miután a szervezet nem határolódott el az időközben alternatív Kossuth-díjjal is kitünte­tett választmányi tagja zajos megnyilvánulásá­tól, több mint százan kiléptek. A többség viszont kitartott írószövetségi tagsága mellett. Ezúttal néhány Pécshez kötődő írót kérdeztünk meg döntése okairól. Csordás Gábor elmondta, hogy Döbrentei megnyilvánulását szellemüeg értelmezhetetlen­nek, komolytalannak tartja. - Rég nem veszek részt a szövetség konkrét tevékenységében, hol­ott válaszmányi tag is voltam - hangsúlyozza. - Már a választmányi tagságom idején úgy gon­doltam, hogy részeg bekiabálások közepette nem lehet érdemi munkát végezni. Tagságomat a sok tisztességes és tehetséges kollégára való te­kintettel tartottam fenn. Most az írószövetség ál­lásfoglalásának gyalázatos volta késztetett az el­határozásra: kilépek. Úgy érzem, a kilépések üzenetértékűek is, egy-egy jövőre utaló fénysu­gárként foghatók fel. Szakács Eszter kilépése okaként az aláírók többségé­hez hasonlóan elsősorban morális érveket fogalmazott meg. - Nem egy ember szélső­séges, gyűlöletkeltő megnyil­vánulása miatt történt a kilé­pés - hangsúlyozta. - Bár ezt emberileg elítélem. Azért lép­tem ki, mert az írószövetség nem volt hajlandó elhatárolódni egyik választmá­nyi tagjának ilyetén cselekedetétől, sőt, jegyző­könyve szerint, D. K. beszédét elolvasva abban antiszemitizmusra utaló nyomokat sem talált. A magam részéről ilyen szervezetnek nem kívánok - hacsak formálisan is - tagja maradni. Takáts József elmondta, hogy az írószövetséget elhagyók alapvetően azért léptek ki, mert nem akartak tagtársai lenni ezentúl egy elfogadhatatlan, szélsőséges politikai beszédet tartó írónak, akitől a szervezet vezető testületéi nem kívántak elhatáro­lódni. - Ezért léptem ki én is - mondta. - Ugyanak­kor a kilépések egy folyamat végét is jelentik. Az írószövetség az elmúlt két évtizedben nem tudta magába fogadni a fiatalabb nemzedékek irodalmát és szellemi törekvéseit. A pécsi írók számára a mos­tani hetekben Berták László Kossuth-díja és Csor­dás Gábor lipcsei könyvvásáron kapott díja az iga­zán fontos esemény, nem a kilépések. Nagy Imre nem lépett ki a szövetségből. Kér­désünkre válaszolva elmondta: - Nem értek egyet Döbrentei beszédének hangvételével, már az is felháborított, ahogy korábban Kertész Imre Nobel-díjáról nyilatkozott, de nem akartam az ügy és a személy jelentőségét a küépés gesztusá­vá felértékelni. Meliorisz Béla: - Mindig távol tartottam magam a poli­tikától. Az írószövetséget sem tekintem a direkt potiú- zálás fórumának. A mai hely­zetet abból a szempontból még szerencsésnek is tartom, hogy végre megszabadul­tunk a politizálás külső kény­szerétől. Kár volna, ha ez a klasszikus szakmai szervezet meddő politikai csatározások színterévé válna. Azzal, hogy nem léptem ki, ezt jeleztem. Lázár Ervin, lapunk egykori munkatársa kér­désünkre válaszolva hangsúlyozta, hogy a történ­tek után fogalma sincs az írószövetség jövőjét ille­tően. - Nagyon ellenszenves nekem ez az egész marakodás, ami teljesen méltatlan az irodalom­hoz. Inkább a szövetség maradandó értékeit kelle­ne óvni, menteni az efféle beszédekhez hasonló, valóban nagy hülyeségekkel szemben - mondta. - Egy ilyen nagy múltú szervezet, mint az írószö­vetség, a mellette való kiállást jobban megérde­melné, mint a kilépők büntetését. bebessi k. Magyarul - magyarán ________ Re jtvényfejtés A szabadidő hasznos eltöltése szin­te minden időben hangsúlyos prog­ramja volt a társadalom- és művelő­déspolitikának. Bárki tucatjával tud­ná felsorolni a különféle formáit, semmiképp sem a diszkók végtelen sorára vagy a hegyen-völgyön lako­dalom jellegű butikra gondolok, ha­nem azokra, amelyek nem pénzzel, hanem testi-lelki haszonnal járnak. Közülük is egyet emelek ki, mégpe­dig a rejtvényfejtést. Statisztikai vizsgálódás nélkül is megállapítha­tó, hogy társadalmunk jelentős ré­sze hódol ennek a „szenvedély­nek”. Erre enged következtetni a ki­fejezetten ezt a célt szolgáló idősza­ki kiadványok nagy száma. Föltétle­nül megemlítendő, hogy a napila­pok többsége legalább szombaton kedveskedik rejtvénnyel olvasóinak a hét végére való utalással. Sőt még folyóiratok sem átallnak rejtvénye­ket közölni. A rejtvénynek nagyon sok fajtája van! A legismertebb a ke­resztrejtvény, amelyhez közel áll a betű-, kép-, számrejtvény és vala­mennyinek több változata. A velük való foglalkozás indítéka szinte any- nyiféle, ahányan gyakorolják. Kor­határ nélkül hódolnak e szenve­délynek, akik rövidebb utazások al­kalmával nem az olvasni kezdett terjedelmesebb regényt, vagy szak­könyvet veszik elő, hanem a kéznél levő rejtvényt, amelyet bármikor abba lehet hagyni, és a következő kínálkozó alkalommal tovább foly­tatni. Híveit azonban általános ta­pasztalat szerint a nyugdíjasok kö­zül toborozza, akik látásuk gyön­gülése ellenére, még nagyítóval, lu­péval dolgozva sem válnak hűtlen­né hozzá. Mit nyújt a rejtvényfejtés? Min­denekelőtt hasznos szórakozást, az egyetemes és hazai kultúrában való tájékozottság próbáját. Még címszavakban is nehéz felsorolni a témaköröket. Egyenlő arányban vannak képviselve a humán és a természettudományok, kiemelke­dően előkelő helyet kapnak a mű­szaki tudományok. A további fel­sorolást elhagyva csak az anya­nyelvi műveltség gyarapítását em­lítem, mmt az iskolán kívüli nyelv­ápolás kitűnő lehetőségét. Elég csak a szókészlet gyarapodására utalni, amely a szinonimák kitalá­lásában nyilvánul meg. Ezzel szin­te egyenrangúan szerepel a külön­féle fogalmak jelének, a szónak a megtalálása. Rónai Béla A figyelmeztetést - akkor teszem jól, ha gumicsizmában megyek, mert nyakig ér a szutyok - nem is a „meghívóktól”, hanem a városrész önkormányzati képviselőjétől ka­pom. Véletlenül futottunk össze, és csak annyit említettem, hogy körül­nézek egy kicsit a pécsi Csaba utcá­ban. Sík László kicsit ugyan húzó­dozva, de szavát adja, hogy válaszol a látogatást követő felvetéseimre. Mert előre borítékolhatóan lesz be­lőlük bőven. A Gyárvárosnak a Mo­hácsi úttól jó félszáz méterre lévő ezen részén találni csuda dolgokat. Az első problémával akkor talá­lom magam szemben, amikor a 2/1-et keresem. Mert a Csaba utca páros oldalán műiden házszám 2- es. Végül egy kisegyház temploma előtt - volt eszük, a páratlanon épít­keztek - ér a megvilágosodás: föl ké­ne hívni a kocsiból a 2/1-ben lakó Balázsékat. Amúgy a fene se mon­daná meg: az első ház a saroktól. Balázs Gyula és neje éppen egy éve költözött ide, nem is Szem előtt, szemhatáron túl messziről - a Táltos utcából. A honfoglalás korába csak a Tégla­ház és a Ságvári név nem illik, amúgy minden passzol, még a helyenként nagy jóindulattal is csak nomádnak nevezhető kö­rülmények is. Balázséknak ez­zel van a legnagyobb bajuk: a konyhakert kerítése mögött kez­dődő elvadult önkormányzati világgal. A lakásba invitálnának. In­kább nézzünk először körül, ja­vaslom. Már a telefonban is ki- éreztem az asszony hangjából, hogy nem túloz, amikor meg­eresztette az első panaszárada­tot. Az előző tulajdonos nem vé­letlenül húzott embermagas nádfonatot a roskadozó kerítés­re. Megjegyzendő, a szokásjog alapján ennek a rendbe rakása is a „köz” feladata lenne, de ez itt a legkisebb sérelem. Térjünk vissza a nádfonathoz, ami mö­gött fél kézilabda-pályányi terü­leten jó fél méterrel magasabb a talajszint. Ugyan nem biztos, hogy talajnak nevezhető a ki tudja, mennyi idő alatt idehor­dott és összerohadt szemét, trá­gya, amit sűrű bodzás dolgoz magába apránként, de nevet kell adni a gyereknek. Kész csoda, hogy Patkánykirály, lazán el­nyúlva, éppen nem élvezi a kora tavaszi napsütést. Balázsnét azzal utasították el az önkormányzat illetékes osz­tályán, hogy nem az ő dolguk a bodzairtás. Patkánykirály a minap itt járt a szobában, alig bírtam kizavar­ni, pedig kint is grasszálhatott volna, hiszen van itt tér... - mondja Nagy József, már ott túl. Ötvenkét éve ide született, a te­lepi harminc-egynéhány négy­zetméterre. Nem történik itt semmi, uram, és csak legyint. A faházak dőlnek, az egyik köz­budi összeroskadt, a másikból folyik a lé. Szippantókocsi ré­gen nem járt erre. A kölykök nemrég fölgyújtották a •mellék- épületek közti, belül korhadt, méteres, átmérőjű fát, a tűzol­tóknak kellett eloltaniuk. Hogy életveszélyes a környékére menni? Drága a daru - hárítot­ták el állítólag a hivatalban. A Nagy úr melletti házrész­ben Marika és élettársa, Géza la­kik. A fedett tornác éppen levá- lóban van az anyafaltól. Már nem lep meg, hogy az egyetlen szobában a meztelen téglák sora néz szembe. Mindketten szociális járadé­kot kapnak. Havi negyvenezer forinttal nem lehet ugrálni, mondja Géza, amikor arra tere­lődik a szó, hogy a lakók dolga rendben tartani az önkormány­zati bérlakásokat. Ezen a soron, de már az utca­fronton van a hétgyerekes Ko­vácsék lakásnak aligha nevezhe­tő odúja. A cigány házaspár még csak egy gyerekkel költözött ide Cserdiből - hátha jobb lesz a vá­rosban. Ma reggel héttől délután négyig ezerkétszáz forintot tud­tam „összevasazni”, fordul befe­lé Kovács Sándor. Menjen csak - int bizalmatlanul az asszony. Az előtér mennyezetéből kiáll a kettétört gerenda, a szobában megindult föntről a vakolat. Széltében-hosszában, minde­nütt repedések. Honnan ez a rengeteg víz? - kérdezem, már a tőszomszédban a Balázsék és a Kovácsék közé ékelődött, fajszomszéd Czárt Gá­bort. Az utcára néző szobájuk va­kolata fejmagasságig fekete. Hiá­ba a speciális malter, a salétrom újratermelődik. Négy-öt éve, hogy szólt az önkormányzat illetékesének: ugyan, hozzák már rendbe a szomszéd házat, hogy ne ázzon szét minden, emlékezik Czárt úr. ígértek fűt-fát, majd kijött egy brigád, megcsinálta a tetőt. Minőségi munkát végeztek, mu­tat rezignáltan a falra, majdnem minden víz idefolyik, de jut Ko­vácsék szobájába is. Azóta se lá­tott mozgolódást a környéken. Hogy mit lehetne tenni a szom­szédos teleppel, a huszonhét la­kással és a bennük élőkkel? Ez már messze az utcán túlmutató szociális probléma, folytatja. Ám ez a rész valahogy kiesik a látómezőből. Hiába élnek erre­felé zömében törekvő emberek, hiába ér mostani állapotában is legalább százmilliót az önkor­mányzati tulajdonú terület. Szaván fogom Sík Lászlót. A vécéket hamarosan felújítják, mondja a képviselő. Csakhogy ez nem megoldás, fordít egyet a dol­gon. Az egész Weisz-pusztát - megmaradt az emlékezetben a korábbi elnevezés - egységesen kellene kezelni. Az egész város­ban itt uralkodnak a legrosz- szabb, néha már emberinek sem mondható állapotok. Valakinek végre ki kellene mondania - s ak­kor ez most legyen ő -, hogy az itteni lakásokat legalább komfor­tosakká kellene tenni. Akik pedig nem férnek el, azoknak másutt kellene otthont biztosítani. Azért amíg el nem tűnik a fel­tételes mód, néhány cselekvő ige is beleférne a - nem elsősor­ban képviselői - szótárba. BALOGH ZOLTÁN A Képcsarnok Ferenczy ter­mében nyílik ma délután Esz­tergályos Cecília kiállítása, ahol a színésznő három éve űzött keramikusi terméséből mutat be 75 darabot az érdek­lődőknek. Esztergályos Cecília 1960-ban a Pécsi Nemzeti Színházban kezd­te pályafutását mint szóló tánc­művész, a Pécsi Balett tagjaként. Sikeres balerinái, majd színész­női pályát befutva három éve kezdett el foglalkozni kézműves­séggel.- Rájöttem, hogy addig soha nem ismert örömöt okoz az agya­gozás, a szövés, és minden bol­doggá tesz, ami a kezem alól ki­kerül. Színésznőként természete­sen most ugyanúgy fellépek, de amikor nem játszom, akkor szin­te mindig ezzel foglalkozom. Megmondom őszintén, a koron­gozás technikáján kívül én ezt nem tanultam sehol, merő szeré­téiből csinálom. Sokszor arra gondolok, amíg „csak” színésznő voltam, nagyon sokat elmulasz­tottam ebből a fajta munkából. Ki tudja, mi lett volna, ha rögtön a kézművességgel kezdek foglal­kozni? A tárlatot Uhrik Dóra Kossuth- díjas táncművész nyitja meg csü­törtökön. M. K. Múzeumi felnőttképzés A múzeum mint az élethosszig tanulás helyszíne címmel négy­napos nemzetközi szeminári­um kezdődött tegnap Pécsett az Európa Házban mintegy 30 francia, német és olasz érdeklő­dő részvételével. A PTE Felnőtt- képzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézete, az Európa Ház és a Baranya Megyei Múze­umok Igazgatósága által szerve­zett szeminárium hat éve tartó nemzetközi együttműködés ré­szeként olyanoknak ad európai minősítésűként elfogadott kép­zést és képesítést, akik múzeu­mi mediátorként kívánnak tevé­kenykedni. Az előző szeminári­um-sorozat záróprogramjának tavaly Párizsban a Louvre adott otthont. ____ D. I. A keramikus Esztergályos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents