Új Dunántúli Napló, 2004. április (15. évfolyam, 90-118. szám)

2004-04-04 / 93. szám

6 Riport, interjú 2004. április 04., vasárnap A médiamenedzser A médiakutató ÜOSef VOn Ferenczy, akit Európában jobbára úgy ismernek, mint a Párbeszéd atyját, hiszen neki sikerült egy asztalhoz ültetni, párbeszéd­re késztetni keleti és nyugati politikusokat, többek között 1985-ben lét­rehozta az Ellentétek Párbeszédét az európai kulturális örökségről. Ő szervezte az 1992-es bonni Európai Dialógust, amelynek egyik fősze­replője Mihail Gorbacsov volt.Előző könyve, A perbeszédtől a párbeszé­dig történelemkönyvnek is kiváló, még ha szabálytalan is, hiszen regé­nyesen elmeséli a Kárpát-medence, sőt Európa nagy történéseit. Szécsi Gábor médiakutató, s 2002-ben már másodszor választot­ták Kecskemét polgármesterévé. Mostanában gyakran szerepel a sajtó­ban, hiszen nemrégiben kilépett a Fideszből, miután a kecskeméti párt­frakció március 3-án megvonta tőle a bizalmat. Immár függetlenként vezeti a várost, s a legutóbbi szavazáson a többség mellé állt. Josef von Ferenczyvel, akinek szülővárosa Kecskemét, évek óta együttműködik, és a Párbeszéd című könyv az első közös munkájuk. Kecskeméten ter­vezik felállítani a Ferenczy Nemzetközi Dialógus- és Médiaakadémiát.- Három éve Kecskemét és Székes- fehérvár megállapodott, hogy a párbeszéd jegyében együttmű­ködik a két város, többek között a zenei és kulturális centrumok, egyházi és felsőoktatási közpon­tok területén. Élő még e kapcsolati- Ez a partneri megállapodás elsősorban emblematikus jelle­ge miatt'bír különös jelentőség­gel. Túl ugyanis azon, hogy két, gazdaságilag dinamikusan fejlő­dő, komoly történelmi hagyo­mányokkal bíró város oktatási, kulturális és gazdasági kooperá­ciójának önmagában is súlya van, a legfőbb üzenete, hogy az erősen polarizálódó magyar közélet sem tudja megakadá­lyozni a különböző pártállású városvezetőket abban, hogy dia­lógust folytassanak településeik jövőjéről. Noha a partnerség főleg kulturális területen érzé­kelhető, polgármester kollégám­mal keressük azokat a területe­ket, ahol a két város szorosabbra fűzheti kapcsolatát.- Hajdan, amikor ez a példa­értékű megállapodás született, Székesfehérvárnak szocialista polgármestere volt, míg ön a Fi­deszt képviselte. Azóta ön már kilépett a Fideszből. Állítólag többen felrótták önnek, hogy a városi magisztrátusba nevezte ki Zwack Pétert, vagy együtt regge­lizett Demszky Gáborral. Ha csak ezek alapján ítélnénk, úgy tűnik, a településeken nincs pár­beszéd a két oldal között.- A felelős várospolitika nél­külözhetetlen eszköze a pár­beszéd. S aki ezt nem ismeri fel, alkalmatlan arra, hogy helyi po­litikát műveljen.- Lehet-e úgy vezetni egy vá­rost, hogy csak a jobb- vagy csak a baloldal támogatja?- Ha a kérdést csupán a döntési mechanizmus oldaláról közelítjük meg, válaszolhatunk igen­nel. Különösképpen, ha valamelyik oldal biztosí­tani tudja a megfelelő többséget. A helyzet azon­ban ennél sokkal összetettebb. Egy városvezető talán legfontosabb feladata az lenne, hogy meg­teremtse a döntéshozó erők közötti párbeszéd le­hetőségét, ha kell, személyes példamutatással is.- Többen úgy vélték miután ön kilépett a Fi­deszből, hogy nem lehet egyszerre egy pártnak megfelelni, és egy város érdekeit is képviselni. Egyetért ezzel a vélekedéssel?- Ez a feltételezés csak akkor igaz, ha az ominózus párt olyan zárt struktúra, amely a párbeszédnek még a lehetőségét is kizárja. Szá­mos olyan párt létezik, amelyik viszonylag tág teret ad a dialógusnak. Az ilyen pártoknak való megfelelés feltehetőleg nincs ellentmondásban a város érdekeinek képviseletével.- Kecskemét mostani kapcsolatai más váro­sokkal azon múlnak-e, hogy másutt milyen párthoz tartozik a polgármester, vagy lehetséges dialógus pártoktól függetlenül is?- A Székesfehérvárral kialakult együttműkö­dés is egyértelműen jelzi, hogy Kecskemét ha­zai kapcsolatainak kialakításakor a pártpoliti­kai szempontok semmilyen szerepet nem ját­szanak. Nem is játszhatnak.- A Ferenczy úrral együtt jegyzett könyvük­ben felsorolják, melyek a feltételei a dialógus­nak, s optimista jövendölésük szerint a politi­kai, tudományos és gazdasági elit képes elsajá­títani a párbeszéd nyelvezetét. Vajon ez mikor következik be Magyarországon?- Könyvünkben valóban arra hívjuk fel a fi­gyelmet, hogy az információs forradalom révén megteremtődtek annak a technológiai, nyelvi, sőt ismeretelméleti feltételei, hogy az indivi­duum nyitottabbá váljon környezete problémái­ra. Ez a nyitottság lehet az alapja annak, hogy a párbeszédre való hajlam felerősödjön azokban, akik nagyobb szerepet kapnak a politikai, tudo­mányos vagy gazdasági folyamatok irányításá­ban. Addig azonban nagyon hosszú utat kell még megtennünk. Dalia László- Sok kecskeméti talán nem tud­ja, én is az ön előző könyvében olvastam, hogy Kecskemét sem létezne már, ha nem ismerik a Párbeszédet.- Szülővárosom túlélt minden történelmi vihart, miközben számtalan város és falu elpusz­tult, mert minden módszert, mesterkedést bevetett. Egyetlen példát mondok, a kecskemétiek szót értettek a törökökkel is, pedig megszállók és megszállot­tak voltak, de létrejött köztük a párbeszéd.- Ön már 21 éves korában si­keres üzletember, tíz cég tulajdo­nosa volt. Állítólag kitalált egy új kommunikációs stílust, és már akkor közvetítőként lépett fel, üz­leti párbeszédeket szervezett, többek között hajót bérelt, hogy összehozzon embereket.- Az egy furfangos dolog volt, egy hajóról ugyanis nem lehet el­menekülni, míg ki nem köt, így azon voltam, hogy akik nem is­merik egymást, azok legyenek ismerősök, akik haragban van­nak, azok kibéküljenek. Ez már párbeszéd volt, amire az üzleti élet normális menetéhez szük­ség volt, s ezt még Kecskeméten megtanultam. Ott ugyanis, aki elvesztette adott szavának hite­lét, mindenét elvesztette.- A huszadik század sokak szerint az elmulasztott párbeszé­dek százada volt.- Talán a második világháború és a náci Németország fel- emelkedése is elmarad, ha van igazi párbeszéd Európában. S a hidegháború sem tartott volna ilyen sokáig, ha az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió között pár­beszéd lett volna. A második világháború után Nyugat-Európa sokáig nem folytatott párbeszédet Németország­gal, s éppen az ’54-es labdarúgó-világbajnokság megnyerése után kezdték magukat a németek ismét valakinek érezni. Engem is felhívott Luise Ulrich, a kor egyik ünnepelt színésznője, és csak annyit mondott: „Hát, megint vagyunk valakik!”- Az ön médiakarrierje is Bemben indult, vagyis a számunkra amúgy fájdalmas világ- bajnoki döntő után.- Már Kecskeméten, majd Budapesten is szerettem focizni, s amikor Németországban letelepedtem, ott is kijárogattam a meccsekre. Az ’54-es vb adta az ötletet, hogy a fociban sok­kal több van híradórészleteknél. A FIFA eladta nekem az egész estés film elkészítésének jogát, ám kénytelen voltam kis nyereséggel eladni, mert nem volt elég pénzem. Egyébként világ­életemben csakis a lehetőségekre koncentrál­tam. Sohasem adtam el magam senkinek, min­dig partnereket, kapcsolatokat kerestem, és te­tő alá hoztam különböző projekteket.- Az Európai Párbeszéd Alapítvány műkö­dik, Dialógus címmel könyvet írt Szécsi Gábor­ral, vagyis nyolcvanöt évesen is aktív.- A ténykedésem hatvan éve nem bábásko­dás, hanem életcél, s felírhatom életem táblájára, hogy ellenségből ellenfelet, ellenfélből barátot csináltam. Az alapítványban csodálatos munka­társakkal dolgozunk a párbeszéd politikai és gazdasági életbe való integrálásán. Az pedig külön adomány, hogy megismerhettem Szécsi Gábort, akivel közösön írtuk a most megjelent könyvet. Barátság egy életen át: Ferenczy Hans Dietrich Genscherrel, az NSZK volt külügyminiszterével Josef von Ferenczy Szécsi Gábor SZÜLETETT: Kecskemét, 1919 ÉLETÚTJA: Budapesten alapította meg első cé­gét, a Ferenczy Reklámirodát, 17 vállalkozása volt, a magyar szójatermeló ipar vállalkozásá­nak résztulajdonosa (1939), először Ausztriá­ban, majd Németországban, Münchenben tele­pedett le (1948), megalapította a Film Presse Agenturt (19571, az osztrák Paracelsus Akadé­mia szenátusának tagjává vált (1971), a Né­met Kommunikációkutatási Társaság tisztelet­beli kurátorává választották 11974), az osztrák Szövetségi Oktatási és Kulturális Minisztérium által kinevezett professzor lett (1984), Málta nagykövete Brüsszelben (1976-78), német állampolgár (1981-), az anterwerpeni Európai Egyesült Államokért Egyesület tiszteletbeli szenátorává nevezték ki (1998) DÍJAI: Nemzetvédelmi Kereszt (1942), 26 kitüntetést kapott médiatevékenységéért SZÜLETETT: 1966. augusztus 18. TANULMÁNYAI: JÄTE BTK, magyar- történelem-filozófia-általános nyelvészet (1991) PÁLYÁJA: az MTA Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa (1991-98), osztály- vezetője, a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola docense (1996-98), főiskolai tanára (1998-), a Gábor Dénes Főiskola tanára (1999-), a Ju­hász Gyula Tanárképző Főiskola címzetes taná­ra. A heidelbergi egyetem vendégkutatója, a hel­sinki egyetem vendégtanára (1996-), Bolyai- ösztöndíjas (1997-98), Kecskemét polgármeste­re (Fidesz-MDF-Vállalkozók Párja (1998-), a Felsőoktatási és Tudományos Tanács tagja. Kutatási területe: nyelvelmélet, logika, szemanti­ka (2000) FŐ MÜVEI: Tudat, nyelv, kommunikáció (1998), A filozófia keresztútjain (társszerző, 1998), Szóbeliség és írásbeliség (társszerk. 1998) „A párbeszéd az emberiség anyanyelve - valamennyi | kultúra, vallás, gazdasági és hatalmi forma számára egyaránt. Mert a dialógus az ellenségekből ellenfeleket, az ellenfelekből barátokat | csinál A párbeszéd megnyitja a határokat, | és piacokat hoz létre. ” . Josef von Ferenczy

Next

/
Thumbnails
Contents