Új Dunántúli Napló, 2004. április (15. évfolyam, 90-118. szám)
2004-04-30 / 118. szám
onkák, dél felől vadászat hobbi, a szalonkázás szenvedély. Keveseké ugyan, mert nehe- állalkoznak párbajra a szalonkával a vadászok. Hihetetlen gyors reak- 3, reflexek kellenek terítékre hozásukhoz. Igen jó puskásnak kell annak Ű % aki egy hajnali, vagy éppen alkonyi húzáson kettőt is aggatékra tehet. idő a reggelen S.-t nem ér- m jlte, hogy sörétes puskájá- | /f220 ezer forintot faragott le Isszú távú elképzeléseiből. L 'jY tűnt, semmi sem érdekli, "jsak a csend. így hát álltunk, forgattuk a fejünket, tűrtük, hogy az éjszakai pára hajnalra cseppé érő vize a felettünk lévő ágakról a nyakunkba csöpögjön. „Nincs ennél szebb!", mondta S., e pillanatban kissé nehezen értelmezhetően. Március közepe. Csudaszép lehet ez a hely, tényleg, napsütésben. Baranyában is jobbára észak-dél irányúak a völgyek. Egy ilyennek a torkolatában ácsorgunk. Hamarosan világosodik. Erdőszéli réten jöttünk át, s az egymáshoz közelítő erdőfalak szűkülő tölcsérAz olaszok halomra lövik Baranya a szalonkavándorlás egyik fő útvonala. A vadászati szezonja március l-jétől április 10-ig tart. Nálunk alkalmanként csak két darabot szabad elejteni. Az EU-nor- mákat megelőzve Magyarországon már betiltották az úgynevezett bokrászó vadászatot, amikor kereplőkkel, kutyákkal riasztották fel a sűrűbe húzódott szalonkákat Az olaszok, a franciák ezres nagyságrendben lövik, gyérítve állományát. A tavaszi, az úgynevezett hangos - kurrogó, sziszegő - vándorlás az északi költőhelyek felé, ősszel már csendben vonul visszafelé a nagy erdei szalonka. Hazai állományára egymástól igen eltérő becslések vannak. A Baranyában lőtt mennyiséget érzékeltetve Gondos Gyula megyei vadászati kamarai titkár azt mondja, társaságonként évente 8- 10, igen jó helyeken 10-20 darabot lőnek. A galamb nagyságú madár húsa is kiváló, különösen sütve, pástétomként. torkában fiatal cserfák tövéhez húzódva várakozunk. S. mindenféle varázslatos cuccokat lógatott magára. Távcső, lőszertartó öv, kés, agga- ték, tarisznya, de mindenekelőtt egy ígéretes kis bütykös. Ezt azonban egyelőre karanténba zárta, „Ennek később lesz szerepe", lohasztotta le azt a természetes kívánalmamat, hogy ebben a hideg cseppekkel áztatott hajnalban csakis egy húzásnyi kisüsti jelenthet megváltást. Beethovent is emlegette idefelé jövet, „Olyan ez, mint a nyitány!", szögezte le. Szalonkahúzás, A vadászati szezon márciusi nyítóünnepe. Délről jönnek ezek a sebes szárnyú, hosszú csőrű madarak, cikázva, vil- lódzva, hol párban, hol hárman, hol egyedül, különös kurrogó hangokat hallatva, hirtelen vágódva a nimródok látóterébe, hogy azután legalább olyan villámgyorsan el is tűnjenek. Az igazi nagyok - amióta csak hazai vadászirodalom is van - a vadászélet egyik legszebb ajándékának tartják a szép szalonkahúzást. S. még nem írt könyvet, de kiváló nim- ród. Van neki már barkós őzagancsa, nyolc kiló körüli gím- trófeája, több mint húsz centis vaddisznóagyara, éppen a fejére húzhatná otthon a takarót egy ilyen hideg, vizes hajnalon. Csak hát a szalonkák, Pár napig tart a húzás, őszig azután csend lesz, csak ha majd északról mennek vissza a melegebb vidékek felé, S. akkor öltözik fel ismét a szokottnál kissé ünnepélyesebb vadászcuccaíba. Lassan lővilág lesz, de még a homályé az erdő, A fák kopasz ágai sötét csipkeként húzódnak a ritka köd fátyla mögé. Hirtelen halljuk meg a halk kurrogást. S.-nek kifinomult érzékei vannak, mert egyből célirányba fordítja ar____ cát, a puskát meg már el őbb vállához kapta. Az egész ember olyan, mint egy csontgombokkal összefogott sötétzöld szobor. Semmit sem látok, pedig ott állok közvetlenül mögötte. Akkorát szól a sörétes, hogy majd hanyatt esek. Inkább csak hallom, mint látom, hogy szinte a lábunk elé pottyan a madár. Lassan, hintázva mellé hull egy-két tolla is. Mozdulnék érte, de S. rámpusmog: Maradj! Ott áll továbbra is, a fegyver csöve ferdén az ég, arca a tölcsér nyílása felé fordítva. Eltelik két-három perc, Már én is látom, ahogy egymást hajtva cikáz felénk két szalonka. Újra dörrenés. „Hát ezek elmentek", nyugtázza S. Még várunk egy kicsit. Felnéz a Nap a horizontról, végre kiléphetünk a fák alól. S. először a szalonkáért lép. Felemeli, gusztálja, forgatja, szárnytol- lait szétteríti, végül az övén függő aggatékba akasztja, Szemernyi bánat sincs az arcán az elszalasztott pár miatt, „A kincs duplázás nélkül is kincs", mondja. Most, hogy az izgalmak alábbhagytak, mintha még hidegebb lenne. Ránézek S. butykosára. Azonnal kapcsol. „Igen, mondtam, hogy eljön az ideje." Komótosan előveszi a bőrrel bevont kis kulacsot, lecsavarja csillogó fémkupakját. „A szalonkákra, a szalonkázásra, a vadászat legszebb ünnepnapjaira!" köszöntéssel a szájához emeli. Erős snapsz lehet, könnybe lábad a szeme. Elhűlve nézem, ahogy tekeri vissza a kupakot. „Eldőlt" - sóhajtja. - Attól tartok, neked kell vezetned." Mészáros Attila
