Új Dunántúli Napló, 2004. április (15. évfolyam, 90-118. szám)
2004-04-26 / 114. szám
2004. Április 26., hétfő KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Pécsi kiadók a könyvfesztiválon Vasárnap zárt a XI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a Kongresszusi Központban. A rendezvényen, amelyet a világ első 20 könyvvására között jegyzik, pécsi kiadók is bemutatkoztak számos színvonalas újdonsággal. A XI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál nagydíját díszvendégként az elmúlt években olyan híres írók vették át, mint Salman Rushdie, Viktor Jerofejev, Slawomir Mroiek, Robert Merle, Lawrence Norfolk vagy Mario Vargas Llosa. Az idei könyvfesztiválon, melynek díszvendége a Nobel- díjas német író, Günter Grass volt, pécsi kiadók is részt vettek, gazdag kínálattal. A Pannónia Könyvek egyik legjelentősebb kiadványa Robert Schuman Európáért című kötete. Bemutatóján Mádl Ferenc köztársasági elnök mondott bevezetőt. Schu- mant, aki 1947-48-ban Franciaország miniszterelnöke, majd külügyminisztere és igazságügy-minisztere volt, az európai egységkoncepció szellemi atyjának tekintik. Most megjelenő esszékötete politikai nézeteinek összefoglalása. A Pro Pannónia Kiadó gondozásában jelent meg Bertha Bulcsú és Csorba Győző levelezése. A több mint 110 levél közel három és fél évtizedes barátságról, irodalmi és társadalmi közállapotainkról, a két jelentős alkotói pálya történéseiről, kevésbé ismert hátteréről tanúskodik. A Jelenkor Kiadó Joakim Garff, a koppenhágai Kierkegaard Kutatóközpont munkatársának SAK című kötetét jelenteti meg. A máris nagy nemzetközi érdeklődést kiváltott monográfiája az életmű esztétikai, biográfiai olvasatának létjogosultságát hangsúlyozza. Soren Aaybe Kierkegaard: Egy még élő ember írásaiból. Az irónia fogalmáról. Ez a kötet egy tízkötetesre tervezett sorozat első darabja, Kierkegaard nyomtatásban megjelent első két írását tartalmazza: egy Andersen-re- gény művészetelméleti indíttatású bírálatát, és a nagy hírű doktori értekezés, Az irónia fogalmáról teljes szövegét. Grabócz Márta Zene és narrativitás (zeneelmélet) című munkájának anyaga két nagy gondolatkört egyesít: a zene és a narrativitás lehetséges viszonyát elméletileg érintő írásokat, illetve ilyen irányú zenetörténeti műelemzéseket Mozarttól Liszten át az elektroakusztikus zenéig vagy a mai operákig. Nádas Péter Saját halála egy nagy író beszámolója a halál utáni tapasztalatról. A szöveget kísérő képek - több mint száz színes felvétel ugyanarról a vadkörtefáról - ellenpontozzák és kiegészítik az elmondhatót és elmondhatatlant. A mű könyv alakban most először jelenik meg magyarul. A fordítás mint kulturális praxis a Jelenkor Sensus Könyveinek új darabja, a fordítással kapcsolatos szerteágazó kutatások egy meghatározott metszetét igyekszik bemutatni. A kulturális antropológia, az irodalomelmélet, a szociológia területeiről származó tanulmányokat a fordítás ún. „kulturális” megközelítésének szemléletbeli rokonsága köti össze. Az Alexandra a Bölcs Bagoly című kötetet ajánlja az utókornak, és mindazoknak a korhatár nélkülieknek, akik értékelik a finom, fanyar humorral átszőtt, képi megjelenésében is szórakoztató meséket, melyeknek bölcsessége a sorok közül kandikál ki. Kaiser Ottó Magyarországa képes album, amely leginkább egy utazáshoz hasonlít. Olyan, mintha vonatablakból vagy egy kiránduláson itt-ott megállva gyönyörködnénk az elénk táruló látványban. Monty Roberts: Lovak és emberek című munkája arról szól, miként fedezte föl a szerző a lovak „nyelvét”, és milyen rendkívüli eredmények érhetők el, ha az állatok betanítása során semmiféle erőszakot nem alkalmaznak. A könyvben a világ leghíresebb lószelídítője arról ír, hogy a lovakhoz hasonlóan az emberi kapcsolatokban is eredményesebb a szelíd módszer. A Macskatartók kézikönyve széles körű útmutatást nyújt minden érdeklődőnek a macskák evolúciójáról és az állatok viselkedéséről. Hasznos információkat kaphatunk a nevelésről, az etetésről, a higiéniai és általános egészségügyi problémákról is. A Kutyatartók kézikönyve pedig átfogó útmutatást ad a kutyatartásról. A kutyák evolúciójának és viselkedésmódjának ismertetése mellett hasznos tanácsokat nyújt a kutya kiválasztásához, táplálásához és gondozásához. TIZENÖT ÉV TÁNCŐRÜLET. A Pécsi Ifjúsági Ház ma már Eurodance nevet viselő nívódíjas tánccsoportja tizenöt éves. Hatalmas érdeklődés mellett tartották a régi és a legifjabb tagok bevonásával a tegnap délutáni gálaműsorukat. Felvételünkön a Matróztáncot örökítettük meg, amellyel a csoport show-tánc kategóriában országos bajnoki címet nyert Tatán a múlt héten. _____________________________fotó: tóth l. Gr oteszk mesék tánccal A pécsi Mecsek Táncegyüttes a legjelesebb hazai néptánc-seregszemléről, a kétévente megrendezett Zalai Kamaratánc Fesztiválról 2002- ben és idén is szép sikerekkel tért haza. Mindkét alkalommal Bognár József által betanított tánccal nyertek, holott a szerző magáról szerényen azt állítja, csupán „hobbikoreográfus”. A történet 1970-ben kezdődött, amikor a pécsi tanárképző főiskolára érkező Bognár József táncolni kezdett a Baranya Táncegyüttesben. Szép, izgalmas évek következtek, amik során az ifjú táncos megismerte a formanyelvet, és a tudás birtokában már azt is látta, hogy ez a „táncnyelv” mi mindenre alkalmas, milyen színpadi mondanivalót lehet általa kifejezni. Fejlődését, szemléletét még egy alapvető találkozás határozta meg: Eck Imre a Pécsi Balettba is hívta, ahol a néptáncos Bognár olyan szerepeket táncolt el, mint a Csodálatos mandarin vagy a Fából faragott királyfi.- Tíz év elteltével, ott, a Baranyában kezdtem el koreografálni is, és rögtön az első műsorunkkal, a Don Quijotéval sikerünk volt a '81-es fesztiválon. Ez persze nagy lökést adott, bár az én munkámnak részben az is a lényege, hogy mindezt nem megélhetésként csinálom, így csak azzal foglalkozom, amihez kedvem van, azt is mondhatnám: hobbikoreográfus vagyok - mondta Bognár József. Hobbi vagy nem hobbi, a kedv megmaradt és a sikerek is. A Baranya Táncegyüttesben 1987- ben véget ért az aktív táncosi pálya. Ezt egy négyszemélyes, a résztvevők nevéből összeálló, fura elnevezésű formáció, a Janghy B. Zita követte, ahol Bognár József a barátaival ekkor nyúlt először Örkény István műveihez - amikről első hallásra nem épp a táncra gondolunk. Ám az Egypercesekből készült koreográfia roppant népszerű volt, így nem csoda, hogy amikor most, két éve a Mecsek Táncegyüttessel kezdett el dolgozni, Bognár József ismét Örkényhez fordult, s elkészült a fesztiválnyertes Tóték tánca. Ezt követte idén a Szorító, amiben a Ghymes együttes zenéjére négy lány, a derekukra erősített gumiba szorítva táncol két - egy handabandázó és egy félős - fiúval, míg a végén szinte egy Laokoón-szo- borcsoporttá össze nem gabalyodnak.- Mindig a sztorihoz kell megtalálni a megfelelő táncnyelvet. A Tóték táncában a Tót család például keringőzik, míg a közéjük toppanó őrnagy verbunkosra kényszeríti őket. Szerencsére a tánc olyan gazdag, hogy mindig új és új ötletet lehet belőle meríteni. Az alkotás folyamatáról Bognár József a következőket mondta.- A fejemben megvan a produkció váza, az eleje, a közepe, a vége. De aztán a próbákon már együtt gyűrjük, és természetesen a táncosok is beleszólnak a dolgok alakulásába. Mi több, remek ötleteik vannak, a mozdulatokból olyan poénok bomlanak ki, amik nekem nem is jutottak az eszembe. Ezért nagyon hálás vagyok nekik! Bognár József a Mecsek Táncegyüttes fiatal, lelkes csapatával és Dunaújváros Táncszínházával dolgozik együtt rendszeresen. Bár nem akar a szakma „nagy öregje” lenni, egyelőre még nem tervezi, hogy szakítana a tánccal, hiszen sok ötlet motoszkál a fejében. Nyáron, június 13-án a Pécsi Szabadtéri Játékok keretében a tettyei romoknál Don Quijote mezítláb címmel tánc-groteszkjeiből önálló estet láthat a közönség - ahogy ismerősei máris emlegetik: a „Best of Bognár”-t. MÉHES K. Kovács úr negyedszázados futása Kovács úr vaskos termetével, ülve is szinte betölti a nem éppen kicsi konyhát. Elnézve a karját, lapátnyi tenyerét, bármelyik középkort imitáló lovagjátékon kenterbe verné az egész európai póznatartó mezőnyt. A fene se gondolná, hogy az egykori bányászt valamikor úgy drótozták össze: ahogy meséli, még az „át- kosban” puskatussal rokkantosították a rendőrök, és ők szabadították meg a fogaitól is. Aztán Kovács úrba a termetéhez mért nagy indulat szorult - ami lehet, csak a tehetetlenség következménye. Nem fergeteges pofonokról, hanem csapágyakról, golyókról, csúzliról beszél, meg a „mindent átfogó maffiáról”, ami nem engedi az általa "vélt igazának az érvényesülését. Immár csaknem huszonöt éve. Mondanám neki, hogy egy ötven méterről kicsúzlizott csapágygolyó csak pillanatnyilag oldana meg akármit is, és nem biztos, hogy igaz célt talál - de inkább hagyom kifolyni az indulatot. Kovács úr majdnem pontosan negyed százada áll perben és haragban. Először egy volt nejjel, akitől, úgy tűnt, simán meg-, illetve el tud válni. S valamivel több, mint húsz éve a hazai igazságszolgáltatással. Ha az egyik oldalról nézzük, akkor úgy tűnik, mintha éppen azt perelné, akit ér, de ez így nem igaz. Hiába sorakoznak a konyhaasztalon pécsi, Baranya, Somogy, Tolna, Veszprém megyei és Legfelsőbb Bírósági iratok és ítéletek. Nem; Kovács úr csak azt az igazát keresi, ami fölött egyszer elnéztek - utóbb aztán ez az állapot vétetett alapul, és halad az ügy ma is a sajátos labirintusban. Kovács úr és neje még 1979- ben döntöttek úgy, hogy közös életüknek válóper kell, hogy véget vessen. Átmentek minden ezzel járó tortúrán, egyezkedésen, vagyonmegosztáson. Utóbbiból lett aztán a kalamajka. Tudniillik addig Kovács úrnak a szüleitől örökölt pécsi családi házában laktak, ahol az asz- szony egyharmad tulajdoni résszel bírt. De volt egy tanácsi bérlakás is. Az asszony ügyvéd előtt készíttetett egy papírt, 1980. január elején, hogy lemond a családi házbeli tulajdonjogáról, ha ő lehet a kizárólagos bérlője a tanácsi lakásnak. Akkor februárban a bíróság még tartott egy tárgyalást, ahol, az iratokból kivehetően, nem született ítélet, csak júniusban. Ám Kovács úr ezt - miközben az asszony elköltözött, ő pedig maradt a családi házban - valami folytán csak három év elteltével kapta meg. Ebben az ítéletben szó nem volt a lemondó nyilatkozatról, a tulajdonközösség megszüntetéséről. Kovács úr fellebbezett, de ez a papír is mintha egy időre kámforrá vált volna, csak 1987-ben került a bíróság látókörébe. Mindezzel párhuzamosan a nő - egy jóval későbbi ítélet indoklásából kivehetően - a lakást albérlőknek adta ki, így a tanács egy idő után „felmondott” neki. Feltehetően ennek következményeként döntött úgy, az első ítélet szellemében, hogy megpróbál még valamit keresni a családi ház környékén. Úgy tűnt, hogy sikerrel. Kovács úr szerint harminchat (!) olyan tárgyalást tartottak, amire meg sem hívták, s aminek a végén, 1988-ban a bíróság úgy döntött, hogy helyt ad az exnej végrehajtási kérelmének, mondván: a volt férjet másképpen nem lehet jobb belátásra bírni. A végrehajtás, tehát a tulajdonközösség megszüntetésének módja pedig az árverezés, amire az egykori feleség volt az egyetlen jelentkező. A házat az ingatlanszakértő kétszázötvenezer forintra értékelte. Visszatérve 1987-re: Kovács úr novemberben kapott lehetőséget, hogy megtámadja az első ítéletet. Ahogy visszaemlékezik, nem adta át a volt feleség által készíttetett lemondó nyilatkozatot, mondván: ott van az akták között. És a kelleténél talán vehemensebben próbálta bizonygatni az igazát, véli, ezért vezettette ki a bírónő rendőrökkel az épületből. A rendőrök állítólag aznap este a volt nej társaságában a házában is megjelentek, kérték a papírt. A „nem”-re, mondja Kovács úr, le- sprézték, ekkor történt a szakszerűtlen fogorvosi beavatkozás és a puskatusos gerinctörés is. Feljelentést tett mindenütt - hiába, a rendőrök esetenként meg-megje- lentek, begyűjtötték, majd reggel elengedték. Kovács úr azt mondja, ’90-ben négyszer jártak a házában, összetörték a bútorait, amire tanúi vannak. A végrehajtó felhívta, hogy vegye át az elárverezett ház árának rá eső részét. Közben szorgalmasan fellebbezett, kapaszkodott minden lehetőségbe. Egészen 1997-ig kihúzta: ekkor a távollétében a végrehajtó rendőrökkel bejutott a házba, egyszobányi holmiját felpakolták egy teherautóra, és lerakták egy parkolóban a szabadba, mellétűztek egy leltárt is a „talált” dolgokról. Kovács úrnál ekkor végképp elszakadt a cérna. Először a volt feleséget perelte a károkozásért, majd a pécsi bíróságot, ezzel közvetve az államot, s ahogy számolt, a kára meghaladta a harmincnégy millió forintot. Az ügye, miután a Baranya Megyei Bíróság is elutasította, vándorútra kelt: fnegjárta Somogyot, Tolnát, Veszprémet, néha felbukkant a Legfelsőbb Bíróságon is, ahol néha megvoltak az eredeti papírok, néha nem. Most éppen, az LB legutóbbi állásfoglalása értelmében, Szegeden van az ügy. Ott is lesz még egy-két évig, legyint Kovács úr, és megint emlegetni kezdi a csapágygolyókat. Óhatatlanul az anyagmegmaradás törvénye jut eszembe, hiszen itt vannak a kezemben az eredeti dokumentumok hiteles másolatai. Az anyag nem vész el, csak valamiért néha átalakul. _____________________ BALOGH ZOLTÁN
