Új Dunántúli Napló, 2004. április (15. évfolyam, 90-118. szám)

2004-04-18 / 106. szám

2004. április 18., vasárnap 6 Portré, interjú Nem vagyok magányos harcos Kökény Mihály hét hónapja vezeti csupán az egészségügyi, szociális és családügyi tárcát, ám ez idő alatt annyi konfliktust vállalt fel, hogy néhány „jólértesült” biztos benne, hamarosan kénytelen lesz felállni bársonyszékéből. A miniszter egykedvűen fogadja azokat a támadásokat, miszerint a kórházprivatizációval kiárusítja a nagytőkének az intézményeket, a paraszolvencia elleni fellépése támadás lenne az orvosok ellen, s hogy a gyógyszerárháború kirobbantásával soha nem látott káoszt okozott ezen a területen. Kökény ugyanis biztos abban, támogatják a betegek, a nyugdíjasok, továbbá a kormány és az MSZP, ráadásul elég jó a sajtója, amit annak is köszönhet, hogy azon ritka politikusok közé tartozik, akit szinte mindig el lehet érni telefonon.- Az egyik gyógyszergyártó vezérigaz­gatója azt nyilatkozta, ön az árvitá­ban olyan ultimátumot adott a cégek­nek, hogy aközül választhattak, kék vagy zöld legyen-e a kötél. Nem tart at­tól, hogy a sok vita miatt ön kap majd selyemzsinórt a kormányfőtől?- Nem. A miniszterelnök, a kor­mány tisztában van azzal, miért küz­dünk, sőt a legmesszebbmenőkig tá­mogatnak, s egyetértenek velem a szo­cialista politikusok is, hisz döntéseink a betegek érdekeit szolgálják. A kórhá­zak átalakítása, a kikövetelt paraszol­vencia elleni fellépés, illetve a patika­szerek árának letörése egyeztetett po­litikai döntések következményei.- Nehezen tudom elképzelni, hogy a cégek beletörődnének a profitjuk je­lentős részének elvesztésébe.- Elfogadhatatlan, hogy miközben nőttek a társadalombiztosítás kiadá­sai, a lakosság is egyre többet fizet a szerekért, a gyógyszercégek nem haj­landóak önmérsékletet tanúsítani. Holott a jelenlegi kormány két év alatt elődeinél jóval nagyobb összeget, 100 milliárd forinttal többet tett a gyógy­szerkasszába. Ráadásul a gyártók sokszor a tisztesség és a jog határát súrolva igyekeznek rávenni az orvo­sokat arra, hogy az ő, esetenként sok-f kai drágább készítményeit írják félj amikor vannak ugyanolyan hatású ke­vésbé drága termékek is.- Milyen módszerekre gondol?- Szakmai konferenciának álcázott luxusüdülésekre viszik az orvosokat, akik persze hálából az ö szereiket al­kalmazzák.- Az orvosok viszont állítják, ezek­re a rendezvényekre szükség van, s ha rendesen megfizetnék őket, nem kel­lene ingyen elfogadniuk. Másrészt an­nál lelkiismeretesebbek, hogy csak ilyen kirándulások miatt nem írják fel az utaztató cég termékeit.- Azzal semmi probléma nincs, ha a gyógyszergyártók normális keretek között közreműködnek az orvosok továbbképzésében, s azt sem vita­tom, hogy az egészségügyi dolgozók sokkal kevesebbet keresnek, mint Nyugaton. De sajnos a magyar gazda­ság jelenleg ennyit tesz lehetővé. Vi­szont az is tény, a Medgyessy-kor- mány alatt kapták a rendszerváítozás óta a legnagyobb fizetésemelést, így az ő bérük végre meghaladja a nem­zetgazdasági átlagot. Másfelől az is érdekes, hogy például egy tízezer fo­rintért eladott patikaszer esetében legfeljebb négyezer forint a kutatás, termelés költsége, 2500 forint megy el az orvosok „meggyőzésére”, 1500 forint a gyártó nyeresége, a maradék a kereskedelmi árrés. Tehát vannak még tartalékok az árakban.- Lesz megállapodás a féléves árbe- fagyasztási határidő lejártáig, s nem tart attól, hogy a multik az EU-ban panaszolnak be bennünket?- Intenzív tárgyalásokat folytatunk a cégekkel, és reményeim szerint né­hány hónapon belül megegyezünk. A vita pedig azzal kerülhet nyugvó­pontra, ha őszre elkészül a gyógy­szerpiaci rendtartásról szóló törvény, amely átfogóan szabályozza az egész ágazatot, akkor ugyanis a piac összes szereplője tisztában lehet a feltételek­kel, amelyek az ő közreműködésük­kel születnek meg. Az EU szervei pe­dig biztosan nem rónak meg bennün­ket, hiszen több tagállamban szintén éltek már az állami beavatkozás mód­szerével.- Mikor járt legutóbb patikában? A gyógyszerészek nem támadtak önre?- Szerencsére nem kell semmit rendszeresen szednem, ezért beteg­ként az utóbbi időben nem fordultam ott elő. Politikusként azonban rend­szeresen beiktatok a programjaim kö­zé patikalátogatásokat, de úgy, hogy ne tudják előre. Egyszerűen érdekel, valóban olyan nagy-e a káosz, mint azt a politikai ellenfeleink állítják. S örömmel mondhatom, ebből egy szó sem igaz. S az sem fordult elő, hogy durván nekem estek volna, arra per­sze volt precedens, hogy bírálták a tárca tevékenységét, de inkább az volt a jellemző, hogy információkat kértek tőlem.- A hálapénzvitában azzal vádol­ták, elmarasztalta az orvostársadal­mat. Nem orroltak meg önre?- Nem általában a paraszolvencia ellen léptem fel, hanem annak legkirí­vóbb eseteit bíráltam. Abban nem lá­tok semmi kivetnivalót, ha valaki azért ad szabad akaratából utólag pénzt vagy ajándékot, mert meggyó­gyították, s emberségesen, lelkiisme­retesen kezelték. Ám az már vitatha­tó, ha valaki amiatt ad előre, mert nem bízik benne, hogy egyébként korrektül foglalkoznának vele. Azt vi­szont tűrhetetlennek tartom, ha tari­fákat hoznak létre, ha egy orvos rá­utaló magatartással, netán összeget is közölve követeli a juttatást.- Változott a kép azóta?- Igen. Az emberek egyre inkább meggondolják, érdemes-e adniuk, vagy sem. S hallottam olyan esetről is, hogy valaki azért hagyta ott az orvo­sát, mert az követelőzőén lépett fel.-Ön- amikor gyógyított - fogadott el pénzt?- Előfordult, hogy kaptam, de min­dig utólag. S csak attól fogadtam el, akit valóban meggyógyítottam, s tud­tam róla, az anyagi körülményei ezt megengedik. De megesett, hogy ami­kor visszautasítottam az ajándékot, akkor a beteg nagyon megrémült, mert azt hitte, biztosan azért hárítom el, mert nem tudtam rajta segíteni. Én az utóbbi időben nem voltam orvos­nál, de valószínűleg tőlem nem is fo­gadnának el pénzt a kollégáim. Arra volt példa, hogy a hozzátartozóm ügyében az ápolóknak, nővéreknek fejeztem ki a hálámat egy ajándék- kosárral, de annak természetesen nem adtam, aki az ágytálat sem vitte ki.- Cser Ágnes, az EDDSZ elnöke nem is kívánta az ön teljesít­ményét minősíteni, mondván, semmi em­lítésre méltó nincs Született: Budapesten, 1950. április 5-én Diploma: Semmelweis Orvostudományi Egyetem, általános orvos, kardiológus Munkahelyei: 1974-től Országos Kardiológiai Intézet (OKI), 1988-tól minisztériumi tisztviselő, 1986-tól a Minisz­terelnöki Hivatal főosztály- vezetője, 1988-tól szociális és egészségügyi miniszter- helyettes, 1990-től főorvos az OKI-ban Politikai pályája: 1979-1989 között az MSZMP tagja, 1991- ben belépett az MSZP-be, 1994-től parlamenti képviselő, 1994-től a Népjóléti miniszté­rium politikai államtitkára, 1996 decemberétől a tárca vezetője. 2002 júniusától az egészség- ügyi, szociális és családügyi minisztérium politikai államtitkára, 2003 szeptem­berétől miniszter Családja: nős benne. Viszont kíváncsi arra, mi tör­tént a Nemzeti Üdülési Alapítvány in­gatlanjaival.- Szomorúnak tartom, hogy a rep­rezentatív szakszervezet vezetőjének ez a legfőbb gondja. Miniszterként 1996 és 1998 között voltam elnöke az alapítvány kuratóriumának, amely­nek az volt a célja, hogy a lerobbant szakszervezeti üdülőket megmentse. Ehhez magántőkét kellett bevon­nunk, így a cégek az ingatlanok egy részének megszerzése fejében felújí­tották az épületeket. Bevezettük az üdülési csekkek rendszerét, így a rá­szorulók támogatása mellett a hazai turizmus is lendületet kap. Az tény, az Állami Számvevőszék az Orbán- kormány idején vizsgálta az alapít­vány ügyeit, voltak felvetései, s tör­téntek feljelentések is. Ám 2002-ben a rendőrség és az ügyészség lezárta a nyomozásokat, miután semmi tör­vénytelenségre nem tudtak fényt de­ríteni, sőt nőtt az alapítvány vagyona.- Ha Cser Ágnes - aki rendszeresen önnek esik - sem tudja kihozni a bé­ketűrésből, akkor tényleg nagy türel­me van. Mondta, hogy pirulákat nem szed, nem használ pótszereket. Akkor mivel regenerálja magát?- A sok hibám mellett - időnként túl naiv vagyok -, van néhány eré­nyem is. Például igyekszem megőriz­ni a hidegvéremet, akármilyen nem­telen eszközzel támadjanak is. Min­den tárgyalásra felkészülök, így nem nagyon tudnak meglepni. De mindez semmit sem érne, ha nem lenne ilyen lelkes, strapabíró és kiváló csapat mellettem, és fontos a biztos családi háttér is.- Semmi sport, netán horgászat, vadászat? Hogyan kapcsolódik ki?- Imádok zenét hallgatni - gyerek­koromban zongorázni, hegedülni ta­nultam, sőt még énekversenyt is nyertem, de a politikai ellenfeleim legnagyobb szomorúságára nem lett belőlem művész -, s ha tudok, min­den fontos koncertre elmegyek. Va­sárnaponként úszom, és erőnléti edzéseket végzek. Almási B. Csaba- Mindig tudtam róla, kitűnő szakem­ber, gyors problémamegoldó képes­séggel. Mostanra kiderült, a békés, szerény ember külseje bátor, kockáz­tatni tudó harcost takar. Olyan minisz­tert, aki bálványok ledöntésére is vállal­kozik, aki harcot indított az előre kialku­dott paraszolvencia ellen, aki fölveszi a kesztyűt a gyógyszergyártók nagyhatal­mú lobbijának törekvéseivel szemben.- Szervilitás és túlzott politikai lojali­tás jellemzi, emiatt mindent végrehajt, amit a pénzügyi akarat megkövetel. Ezért nem áll ki az ágazat, az orvo­sok, a betegek érdekében. Intézke­déseivel elképesztő zavarokat okozott a gyógyszerügy területén, a kórház­privatizáció kapcsán pedig a muftikat támogató útra lépett, amiből nagy ba­jok származnak a jövőben.- A miniszteri tevékenységéről nem tu­dok mit mondani, hiszen nincs említés­re méltó cselekedete. Legfeljebb azt tenném hozzá, hogy minél előbb be kel­lene fejeznie ezt a ténykedését. Viszont szeretném, ha a Magyar Nemzeti Üdül­tetési Alapítvány kuratóriumának elnöke­ként tájékoztatná a munkavállalókat az alapítvány tulajdonában lévő ingatla­nok sorsáról. * Lendval Ildikó az MSZP parlamenti frakcióvezetője: Cser Agnes az Egészségügyben és Szociális ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke: Mikola István a Fidesz egészségügyi kabinetének vezetője:

Next

/
Thumbnails
Contents