Új Dunántúli Napló, 2004. április (15. évfolyam, 90-118. szám)

2004-04-16 / 104. szám

6. OLDAL BARANYAHÍDVÉG BEMUTATKOZIK 2004. Április 16., péntek ||| Baranyahídvég A község gazdái Polgármester: Bazsó József. Al­polgármester: Nagy Csaba. Kép­viselők: Hamarícs Károly, Kecze Kálmán, Knmcz Ferenc, Reidl Henrik. Cigány kisebbségi önkor­mányzat: Nagy Zsoltné Balogh Mónika, Patkó-Orsós Jánosáé, Zentai Sándor. Körjegyző: Mészá­ros Gyula. A községháza elérhe­tősége: 7841 Baranyahídvég, Sza­badság utca 59. Tel. és fax: 06- 73/496-002. Polgármester: mobil: 06-30/226-93-46. E-mail: bazso- jozsef@axelero.hu. Alpolgármes­ter: mobil: 06-20/560-76-44. E- mail: csababig@axelero.hu. Kör­jegyzőség, Sámod: tel. és fax: 06- 73/496-079. . ■ AZ EGYIK elszármazott lakó, Györkő Béláné rendszeresen visszajár Vajszlóról, hogy a templom környékén a zöld öve- zetet gondozza. _____________■ bamny aJiidveg. dunantulinaplo. hu Az összeállítás a Baranya Megyei Közgyűlés és a Szentlőrinc-Ormánság Takarékszövetkezet támogatásával készült. Összeállította: Csuti János Házak és fák A rendezési terv alapján idővel védettségre javasolják például az Endrőci-, Orosz-, Nyaka- és Szolykó-házpt, a volt parókiát. A faluküllemet csinosítják az öreg szelídgesztenye, a ravatalozó töl­gye, az országúti nyárfasor, vagy az ótemető lelkészsírjánál maga­sodó fenyők is. Látványosság a községháza gólyafészke, az or­szágosan védett református templom, a gémeskút és az ön- kormányzat épülete, vagy az egyik homok-ormon lévő Ku- rucz-ház. Természetjárókat csá­bítóak a Kisszentmárton irányá­ban húzódó Határárok volt mal­mánál sorjázó tölgyek is. Az ősle­gelőnek számító Pap-szigetben sok évszázados tölgy terebélye­sedik, amelynek a törzséhez kö­tötték ki hajdan csónakjaikat a hegyszentmártoni hegybe járó gazdák. Utóbbit Szolykó János­tól és Nyaka Gézától tudtuk meg. A földprogramban bíznak A FALUKÜLLEM szépülésének egyik bizonyítéka a két új, csupa- üveg buszmegálló is _________________________________________■ Ba zsó József polgármester bízik a szociális földprogram nevelőerejében. Szeretnék elér­ni, hogy a rászorultak a kapott jószágokkal úgy bánjanak, hogy azok szaporításával a ké­sőbbi évek szociális nehézségeit is enyhítendő állatállomány alakuljon ki. Az állomány vé­delmében és gyarapításában tanáccsal szol­gálnak a képviselők is. A program keretében most már 21 családot támogat­nak. A szervezők örülnek annak, hogy a növényter­mesztés egyre sikeresebb lesz. Mind többen foglal­koznak például fűszerpaprika-termesztéssel. A papri­kások oly jól összeszoktak a munkában, hogy már együtt tartanak alkalmi ünnepet, vagyis bográcsos fő­zéssel egybekötött estet a föld szélén, amikor az egyes munkafolyamatok sikeresen befejeződnek és biztosra várható a jó termés. Minden támogatást megkapnak, tehát csak saját szorgalmukon és vállalkozó kedvük kamatoztatásán múlik a maradéktalan siker. Id. Reidl Henrik családi vállalkozó szerint a paprikatermesztők példásan összefognak, hozzáértésük egyre jobb. Az sem lebecsülendő tény, hogy a kertjükben önellátásra zöldségtermesztéssel foglalkozók idén már ingyen kaptak vetőmagvakat. Örvendetes, hogy Bogdán Já­nos (beceneve: Csalán király) csa­ládjával szép eredményeket köny­velhet el a gyógynövénygyűjtés­ben. A példán felbuzdulva - nincs kizárva -, néhányan a kertjükben körömvirágot, citromfüvet és mályvát ültetnek. Nagy a tét vi­szont a kiosztott előnevelt csirkék és malacok esetében, hisz úgy kell ezeket az állatokat nevelni, hogy például legkevesebb jövőre szapo­rulat is maradjon utánuk. Nem véleüen, hogy minden önkormányzati képviselő segíteni fog szakmai tanács­csal és rendszeres ellenőrzéssel is. A patronálok bíz­nak abban, hogy az állatnevelés szakmai színvonala javulni fog. A településen jelenleg csaknem 30 állásta- lan embert tartanak nyüván. ____________________■ Ké nyszerből elmegy A 26 éves ifj. Reidl Henrik autó­fényező a község alkalmazásá­ban munkatársával, Annus Nándorral a közterek zöld terü­letét, köztük a 120 köztéri fát gondozza. - Nem tanultam a metszést és a nyesést, otthon is apukám dolga ez, de belejövök. Örülök, hogy ez idáig egy nö­vényt sem károsítottam. Az ere­deti foglalkozásomat elhagy­tam, mert nem találtam társat, akivel szövetkezhettem volna. Felénk ugyanis csak kettesben éri meg fényezővállalkozásba belefogni. Nemcsak emiatt akar elköl­tözni és kamionos lenni, de azért is, mert Pécsről Vajszlón át falujukba busszal nehéz az eljutás. Kifogásolja, hogy nincs még egy bolt csakis vállalkozás­ban. Riasztja, hogy bűnesetek történnek, így az önkormány­zat parkgondozó gépei közül néhány eltűnt, valakik pedig a játszóteret rongálták meg, ami­re még nem volt példa. - Nem utolsósorban a lelkemnek fáj az, hogy alig végeznek kö­zösségi mun­kát az embe­rek a faluju­kért. Ifjú Ba­logh János és Szolykó Je­nő barátom­mal szorgoskodunk a köz javá­ra, de ez kevés. Ahogy nincs összefogás, a hagyományok is elsorvadnak. Már csak a szülő állít májusfát a kislányának, mi még tucatnyit is feldíszítettünk szívünk titkos kedvencének. A fiatalember községétől pár kilométerre, Vajszlón vesz majd házat, amikor megnősül. A net bűvöletében A falu régóta szeretne olyan vona­lat, hogy biztonságos legyen az in­ternet-szolgáltatás, hisz a három gépet legalább harmincán használ­ják. Otthon pedig tíznél több gye­rek rendelkezik számítógéppel. Nem sikerült azonban a szomszé­dos falvakkal összefogni, így most egyedül gyűjti a község a kivitele­zéshez szükséges pénzt. Tán még idén biztonságosan lehet netezni, tudtuk meg Nagy Csaba alpolgár­mestertől, aki könyvtárosként a fia­talok közösségi életének fejlődését segíti. A faluvezetőség évek óta pá­lyázik, hogy sikerüljön elegendő tőkét előteremteni ahhoz, hogy jó körülmények között működjön az ifjúsági klub is a volt iskolában. Az ifjak közül mindig ketten egy héten át felelnek a rendért, kinyitnak, zár­nak, takarítanak. Szokások kezde­nek kialakulni, mint a grillpartival egybekötött név- és születésnapi megemlékezés. Népszerű a ci­gány kisebbség Mikulás-napja, amelyen a ki­csik, akiket a szüleik taníta­nak be, műsor­ral rukkolnak ki. Bana Nor­bert (16 éves) arról beszélt, hogy a maguk szer­vezte rajzversenyen ő már lett első helyezett is. Gyalus Gábor barátjá­val pedig számítógép és hi-fitorony segítségével könnyűzenei számo­kat költenek át. Az átírásokat majd diszkóban is bemutatják. _______■ CS ONKAMINDSZEN T BEMUTATKOZIK CSONKAMINDSZENT c (j*é* Nyugotszent- bCserdi o erzsébet Nagyváty c Boda CSONKAMINDSZENT ?s Sarkút Kacsóta l. • CnAóitcrTaiiMnr BicSérd , ' Ok Történelem Nevét Chonta Myndzenth és Dol- namindszend alakban olvashat­juk először egy 1554-es oklevél­ben - a „dohra” „alsó”-t jelent. Lengyeltóti János helytörténész a törökök által szétlőtt templomto­ronyból eredezteti a „csonka”-elő- tagot. Bencés rendi kolostor is gazdagította a falu életet, amely­nek döntően magyar lakossága volt a történelem során. ■ A település vezetői A 178 lelkes Csonkamindszent polgármestere Ropoli László. Al­polgármester: Arany Istvánná. A képviselő-testület tagjai: Böcskei László, Ivanácz István, Kesztyűs Gyula, Umanáné Kréger Edit. Ki­sebbségi önkormányzata nincs. Az önkormányzat címe: 7940 Fő utca 12. Telefon: 73/371-500. A településnek a nagyon szépen kialakított, házasságkötő termet, polgármesteri irodát is magában foglaló faluházon kívül saját in­tézménye, iskolája nincs. Szol­gáltatások terén a mindössze két kilométerre fekvő Szentlőrinc- hez kapcsolódik. ____________■ cs onkmúndszenLdwwthÉm^.hü Az összeállítás a Baranya Megyei Közgyűlés és a Szentlőrinc-Ormánság Takarékszövetkezet támogatásával készült. Összeállította: Bóka Róbert Az ébredező Csonkamindszent Egy kis terefere mindennapi dolgainkról Friss virágpalántáknak szánt baráz­dát a kapa a községháza előtt. Hűvös a kora áprilisi reggel, mintha nem is a tavasz készülődne. A főtér kicsiny ka­tolikus temploma, több száz éves pa­raszt-polgár házai a múlt levegőjét árasztják. A kézműves mesterségeket sem nélkülöző paraszti szorgalomról téglából rakott hatalmas istállók, magtárak, kocsiszínek árulkodnak. A falu jelképesen is ébredezik: a heles- fai tó alapvetően új pályára állíthatja a község fejlődését. Az üzlet nem pusztán tágas, de világos még ebben a reggeli szürkületben is. Szo- bafalnyi kirakatüvegben illegetheti magát az apró főtér: az élénksárgára festett temp- lomocska, a tornyáig nyújtózó fenyő, a há­borús emlékmű és körülötte a tuják. Nem sok jele annak, hogy egy 178 lelkes zsákfa­lu élelmiszerboltjában járunk - legföljebb annyi, hogy az újságtartóra csak 15 órakor kerül föl néhány friss napilap. A gondolák sincsenek zsúfolásig megrakva áruval, vi­szont kényelmesen körüljárhatók. NyúlJó- zsefné is körülnéz előbb egy kicsit, noha csak kenyérért és a szokásos napi aprósá­gokért lépett be. Annyiért, amennyi két idősödő embernek kell. A gyerekek már felnőttek, kőműves fia Sumonyban él, lá­nya az öt unokával gyesen Garéban.- Én a gyerekkoromat Bükkösdön gye­reknevelő intézetben töltöttem - fordul felém a szépen öltözött asszony, amikor a falujáról kérdezem. - Szeretek itt élni. Még az első fér­jemmel építettük a házat... A második is már nyugdíjas, Kacsótán a vasúmái volt fűtő. A gyerekek már felnőttek; a lányom Garéba ment férjhez, gyesen van - már öt unokám van. A fiam kőműves, Sumonyban él. Ha megéri, ha nem, itthon a kertet művelni kell, ugye egy kis cukorborsóra, zöldségre mindig szükség van. Baromfit is tartok és nyulakat. De a nyulat se eladásra. Csöndes, jó falu - a doktornő is minden második héten kijön, és talán van már kétszáz lakosa is. Én úgy lá­tom, mostanában sűrűn jönnek-mennek, ér­deklődnek fiatalok is. Üresednek a házak... Csak háromszor-négyszer - reggel, dél­ben és kora délután - fordul be ide a busz, igaz, a 6-os út alig egy kilométerre lehet in­nen, és a Szentlőrinc szélét érintő távolsá­gi megálló is csak másfélre-kettőre. Budai Éva, a bolt fiatal vezetője el is mo- solyodik a közlekedést firtató kérdésre.- Van aki gyalogol, van aki biciklizik, és van aki fuvaroztat velem. Hattól tíz óráig majd tizenöttől tizennyolcig tartok nyitva - amikor indulok Lőrincre, kilesik, megkér­nek... Januárban volt egy éve, hogy a boltot önállóan viszem, és ha nem is vagyok mindszenti, nagyon szívesen járok át. Nyugdíjkor, fizetéskor emelkedik egy kicsit a forgalom - a kocsma azért jobban megy. Ráadásul most nyílt egy újabb ABC nem messze innen, Lőrincen is. Egyébként nem volt ez szegény falu, tán még 2000-ben is félszáz tehén járt ki a legelőre. Abban per­sze bizakodunk, ha kész lesz a helesfai tó, megélénkül a környék. Ha még út is kötne össze bennünket Helesfával, a 6-osról érke­zők többsége ezt a rövidebb bekötőutat vá­lasztaná. Az már nem biztos, hogy ennek a helesfai polgármester is örülne. Ha férfiember távozik a boltból „száraz­folyosón” léphet át a kocsmába. Ez is, az is a községházával közös épületben van. Mézsárgán fénylő kecskelábú asztalaival, tisztán ragyogó pultjával, kulturált, új vi­zesblokkjával messze van attól a képtől, ahogyan ma a zsákfalvak lerobbant italbolt­jait elképzeljük. A kávé is friss és forró, amely mellett szót váltunk Ropoli László polgármesterrel és Böcskei László képvise­lővel. Nem csupán a készülő tó kerül szóba - a hatvanas évekre kiépült orfűi tórendszer példája -, de nagyvállalkozók érdeklődése is. Történetesen a közelben létesítendő kő­bánya, bár a többmilliárdos ügyletről egy­előre csak tapogatózó tárgyalások folynak.- Ez a falu is be fog gubózni munkahely nélkül: a bánya létesítését a környezetvé­dők meg is akadályozhatják - dörmögi ma­ga elé Böcskei, mintha az asztallapon ei- nyugvó nehéz, csontos ökleitől várná a vá­laszt. Talán a két keze is elég lenne, hogy megszámolja: hány embernek van állandó munkahelye Csonkamindszenten. Leg­alábbis a traktoros és a könyvelő említése után jó időre megakadunk. A barázdált ar­cú, hatvanas éveiben járó ember a téesz felszámolásáig növénytermesztő gépész­ként dolgozott. Mint mondja, évekkel ez­előtt még aktív tejtermelő volt, mint a kör­nyéken sokan.- Soha nem volt tíznél kevesebb tehe­nem. Az átvevő nagy cégek kétszer is be­fürdettek, a pereskedés is csak vitte volna a pénzt - minden fellebbezéskor négyezer forint - felhagytam vele. Maradt a disznó - abból is csak tíz van, de itt is jószágonként ötezer forint a ráfizetés.- De valaminek kell az ólban lennie - ve­ti közbe a polgármester. - Csakhogy a pa­rasztember Szent István-időkből hozott tu­dása is megtört az elmúlt negyven-ötven év alatt, a fejőnő is csak azzal törődött, hogy a bérét megkapja. Nem nevelődött ki olyan új generáció, amely gazdálkodni tudna.- Az agrártámogatás sem arányos - fűzi tovább a szót Böcskei - egy bizonyos hek­társzám alatt nem tudunk labdába rúgni... Jó lenne úgy fordítani a panaszok során, hogy a legmakacsabb emberek azért Csonkamindszenten is kitartanak - vetnek- aratnak, gazdálkodnak - csak hát ez nem igaz. A szétforgácsolt táblák döntő többsé­gét itt is bérbe adták a „nagyoknak”, a fia­talok zöme elköltözik. Helyettük a negyve­nes-ötvenesek korosztálya keres - és ese­tenként vásárol is - házat a faluban. Ez a csendes, a 6-os úttól nyíllövésnyi távolság­ra fekvő település, a mintegy 70 ház gyö­nyörű kovácsoltvas kerítések sorával, és néha 100 méter hosszan elnyúló gazdasági* épületeivel - és immár kimondva: a létesí­tendő tó - növekvő vonzerő. Az idelátoga­tót elegáns községháza, patinás régi házak sora fogadja. Az önkormányzat abban bí­zik, hogy a közelmúlt évek felújítási lendü­lete sem törik meg. Az erre az évre remélt ötmilliós pályázati támogatásból a temetőt szeretnék véglegesen rendbe tenni, melyet már új, festett vaskerítés övez, és tervbe vettek egy játszótér-avatást is. Ki tudja, mit hoz a jövő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents