Új Dunántúli Napló, 2004. április (15. évfolyam, 90-118. szám)

2004-04-14 / 102. szám

RIPORT 7. OLDAL 2004. Április 14., szerda KULTÚRA ­SIKLÓSI FOTÓSOK TAVASZI TÁRLATA. Az idén is erős anyaggal jelentkeztek a helyi fotografáló amatőrök és profik. A várban látható képek nagy részén a környék szépségét látjuk viszont, de például a máriagyűdi Bencs János a Grossglockner csúcsait (felvételünkön) örökítette meg. ________________________________________fotó: t. l : > '-.........­Táncházi sziget az IH-ban Bolgár-szerb, magyar, görög, horvát táncestek váltják egy­mást. A Pécsi Ifjúsági Ház meg­szokott vonásait megtartva újab­ban egy táncházi szigetre emlé­keztet. Gyarmati Gyöngyvér, az intézmény munkatársa lapunk kérdésére elmondta, hogy min­den héten van táncház, a ren­dezvények egy bizonyos ritmus szerinti rendet követnek. Az el­múlt két hónapban kialakult tendenciáról már az egész város tánckedvelő apraja-nagyja tud. Jó irányú profilmódosítási szán­dékok is tetten érhetők abban a törekvésben, ahogyan az IH a táncházi kultúra ápolását felka­rolta. A színházteremben a mo­bil széksorok eltávolításával jó­kora táncparkett kerekedik a mintegy 100-120 táncos lába alá. A Tanac és a Vizin-zenekar, a deszki Bana együttes, a Pirgos együttes és különféle magyar népzenei együttesek gondos­kodnak a talp alá valóról, a tán­cokat Széltner László, Szávai Jó­zsef, Krisztofer Brcan és mások vezénylik-tanítják. A mostani felállás olyan, hogy minden hó­nap első péntekjén bolgár vagy szerb, minden másodikon ma­gyar, a harmadikon görög, a ne­gyediken pedig horvát táncház van. Mindez a nyári Színház té­ri, szabad ég alatti rendezvény- sorozat előzetese is, ahol a zené­szek és az egyes táncoktatók többnyire ugyanazok. B. K. Király püspök, az utcanévadó Egy 1820-as tűzvész keltette föl a levéltáros érdeklődését „Egy óra hosszat tartott a tűz, mely alatt, egynek vi­gyázatlansága miatt száznyolc ház égett el, azonkívül majd annyi istálló, pajta és más épület, egy asszony életétől, sokan csendes nyugalmuktól, számtalanok pedig minden vagyonuktól megfosztanak.’ A segély­akció nyomban megindult.” - olvasható Trócsányi Zoltán: Kirándulás a magyar múltba című, 1937-ben megjelent könyvében. A munkára - s benne is a Ha­zai és Külföldi Tudósításoknak 1820-ban Pécsről kül­dött jelentésre - dr. Odor Imre, a megyei levéltár igaz­gatója bukkant egy antikváriumban. A tűzvész kap­csán az igazgató egy nagyon valószínűnek tűnő hipo­tézist is fölállított arról, hogy miért Királyra keresztel­ték az addigi Fő utcát akkor, amikor először neveztek el személyről közteret.- Nem tudni, ki volt a tudósító, de az eseményt le­véltári adatok is valószínűsítik: 1820. március 27-én, a déli harangszó tájékán hatalmas tűzvész kereke­dett. Nyilván az akkoriban egyáltalán nem ritka em­beri gondatlanságból. Lehet, hogy egy kivert pipa okozta a bajt - fordul a múltba Odor Imre. - A nagy szélben a tűz rohamosan terjedt, s miután Pécsre mindig is jellemzőek voltak a szűk utcák, a tömör be­építettség, megdöbbentően nagyszámú ház esett a tűz martalékául.- Mekkora jelentőségű voll ez a tűzvész, ha a város egészét nézzük?- Egy adat van arról, hogy a tűz az akkor legna­gyobb Budai-külvárosban pusztított, ahol zömmel a magyar etnikum lakott - iparosok, mezőgazdasági’ munkások. A módosabbak a városfalakon belül él­tek. Miután abban az időben ezemégyszáz-egyné- hány lakóház volt Pécsett, gyakorlatilag a város egy- tizede leégett.- Ekkor került a képbe Király József pécsi püspök is, akiiül 1864-ben utcát neveztek el.- Nagy volt a szolidaritás. A leírásban benne van például, hogy amíg valaki a más házát oltotta, addig a sajátja égett le. A kiszolgáltatottság összehozta az em­bereket. A püspök empátiáját és segítőkészségét jelzi, hogy ezer forintot és gabonát adományozott a káro­sultaknak. Az összeg akkor tekintélyesnek számított, hiszen háromezer forint volt a főispán éves jövedel­me. A nemesség körében pedig egy-kétszázan voltak csak az országban, akiknek az évi jövedelme ezt meghaladó mértékű volt.- Király József, aki Győrből érke­zett, és hetvenévesen lett pécsi püs­pök, 1807-25 között szolgák itt. Bár tett egy háromezer forintos ala­pítványt is, hogy a mohácsi csata évfordulóján emlékmisét és beszé­det tartsanak „amíg világ a világ", nem igazán érezte magát otthon Baranyában.- A püspöki palota homlokzatá­ra föl is íratta, hogy „Szállás ez, nem ház”. Sokat nem tudunk róla, hiszen nem veze­tett naplót, nem maradt fönn utána levelezés, amiből a személyes tulajdonságaira következtetni lehetne. A Püspöki Arcképcsarnokban föllelhető a képe, ami egy jó svádájú, de kemény ember benyomását kelti.- Miért róla nevezték el akkor 1864-ben, amikor először kapott személynevet Pécsett közterület, a Ki­rály utcát?- Föltételezhetjük, hogy szociálisan érzékeny, na­gyon jó szívű, az elesetteken segíteni szándékozó em­ber lehetett. A gyanúm szerint - persze, ezt további ku­tatásoknak kell igazolniuk - élemedett kora és vissza- húzódottsága ellenére az előbbiek miatt rendkívül népszerű ember lehetett, és a pécsiek körében nim­busszal bírhatott. Csak ezzel magyarázható, hogy Pécs legfontosabb utcáját, ami mindig is Fő utca volt, róla nevezték el 1864-ben. Jóllehet az elődei között volt Klimó György, a püspöki székben pedig a líceumalapí­tó és mecénás Szepessy Ignác követte, majd a reform­kor nagytekintélyű konzervatív egyénisége, Scitovszky János, a későbbi esztergomi érsek. _________balogh z. 20 00 év a Duna mentén A 2002-ban Pécsett tartott konferenciával azonosan a Közös múltból a közös EU-jö- vőbe alcímet viseli a nemrég magyar és német nyelven megjelent 2000 év a Duna mentén című tanulmánykötet. A pécsi, grazi múzeumi szakmai kapcsolat teremtette meg azt a szellemi és intézményi hátteret, amelyre építve többéves előké­szítés után hat országból érkezett előadók részvételével 2002 máju­sában meg lehetett szervezni Pé­csett az évtizede dédelgetett el­képzelést: a Duna-medence né­peinek tudósai és közéleti sze­mélyiségei közös fórumon pró­bálták meg - ha nem is rendezni, de legalább áttekinteni közös dolgainkat. Ismét bebizonyoso­dott József Attila költői igazsága: a Duna múlt, jelen és jövendő. Német, osztrák, szlovén, hor­vát magyar és szerbiai tudósok - geográfus, régész, történész, jogász, közgazdász előadók - a Duna mente utóbbi, javarészt közös kétezer évének egy-egy fe­jezetét saját szakmájuk szemszö­géből vizsgálva új kutatási ered­ményeket, új megközelítéseket adtak a tárgyalt témához. A pódi­umbeszélgetések vezető közéleti szereplői pedig a Kulturális és tu­dományos kapcsolatok az EU- ban, valamint a kisebbségek helyzete Magyarországon téma­kört járták körül. Közel két év és egy újabb ha­sonló, ezúttal Grazban tartott tu­dományos tanácskozás után a pé­csi konferencia és a hozzá kap­csolódó pódiumbeszélgetés teljes anyaga jelent meg nemrég ma­gyar és német nyelven, tükörfor­dításban a Baranya Megyei Múze­umok Igazgatóságának kiadásá­ban. A kötet a magyar tudósok köréből Pap Norbert, Tóth József, Wilhelm Zokán, Visy Zsolt, Font Márta, Ózer Ágnes, Gál Zoltán, Huszár Zoltán, Ormos Mária, Tilkovszky Lóránt és Hajdú Zol­tán előadását tartalmazza. d. i. Fotóalbum a Kárpát-medencéről Még a millenniumi ünnepsé­gek apropóján határozta el Rodler Miklós fényképész, hogy elkészít egy hiánypótló albumot: végigjárja a történel­mi Magyarországot, és megmu­tatja mindazt, amit a határon inneni és túli magyarlakta te­rületekről tudni lehet - és ülik. Mint Rodler Miklós elmondta, két ízben is válogatásra kénysze­rült. Rögtön a munka elején, mert az nyilvánvaló volt, hogy „mindent” nem lehet beletenni a készülő könyvbe, hiszen ahhoz tíz kötet se lenne elég. A második nekifutásra akkor volt szükség, amikor több évi munka után a te­mérdek elkészült fotó közül ki kellett választania, mi kerüljön bele az albumba.- Körutakat terveztem meg magamnak, így jártam be egyes országrészeket, de persze volt, ahová háromszor is vissza kellett menni, összességében tizenöt­ezer kilométert autóztam Bur- genlandtól Kárpátaljáig - mondta a szerző. - Az biztos, hogy csodá­latos munka volt, mert mint ahogy kevesen, én se tudtam, mi mindent lehet találni itthon és határon túl. Egy-egy út a folya­matos rácsodálkozás jegyében telt. Számomra, ahogy felelevení­tem, különösen nagy élmény volt Garamszentbenedek, a trencsé- nyi vár és a Vajdahunyad, ami egy füstölő gyárakkal teleépített, szörnyűség város mellett maga­sodik méltóságteljesen. Rodler Miklós elárulta: az el­készült anyag egyharmada került bele az Apollón Kiadó által köz­rebocsátott albumba, ami még így is 550 képet számlál. És ami még külön érdekesség, hogy minden képhez, minden város­hoz, helységhez egy-egy oda­passzoló versidézet teszi teljessé a történelmi Magyarországról va­ló minél alaposabb tudásunkat. M. K. Árva vára Szlovákiában Közel a mennybolt, mégis elérhetetlen Három gyerekkel albérletezik az édesanya. Építési szocpol. pénze, milliói mintha már el is úsztak volna. Egyre nagyobb gond a mindennapos rezsi. A pécsi uránvárosi Építők útja ép­pen nekifut annak az erőteljes műkőburkolatú épületnek, amelynek tetején 10 félkész lakás vesztegel. Miért áll az épít­kezés? Aki csak tehette, már kiszállt belőle. Soha senki nem várta még úgy új lakása elkészültét, mint Stando- vár Andomé. Évek óta özvegy­ként él. Most albérletben lakik a lányaival Pécsett, a MÁV-bérház- ban. Az albérlet a mai árakhoz ké­pest „mindössze” 30 ezer forint, plusz 25 ezer a rezsi. Emellett 21 ezer 300 forint a havi lakáshitel törlesztése. Ez még mindig „csak” 80 körül van. A 36 éves, rokkant- nyugdíjas anya három lánya 17, 15 és 10 éves. A mindennapos ki­fizetnivalóknak, a puszta levegő­vételnek egyre nagyobb a súlya, ára. Az uránvárosi 44 négyzetmé­teres lakás nekik a mennyország volna, a gyönyörű erkéllyel, kilá­tással. Azonban az építkezés áll, semmi jele a közeli folytatásnak. A 7 millió 900 ezerre hirdetett la­kás után az asszony eddig fölvett és ügyvéd előtt kifizetett 4 millió 200 ezer forintot és 1 millió 300 ezer úgynevezett önrészt. A pénz­intézet 2 millió 600 ezer szocpol. támogatást bocsátott rendelkezés­re. Kapott ugyan értesítést, hogy áll az építkezés, de a biztonság kedvéért egy magánnyomozónak is szólt. Ó sem tudott egyelőre semmi biztatót előbányászni az ügyben. Az építkezés az uránvárosi Ybl Miklós úti, Mecsek áruház mellet­ti épület emeletráépítéseként 10 lakást foglal magába. Tóth Ernő építészmérnökkel, az Ércbányász Lakásszövetkezet munkatársával bóklászunk a már háromnegyed részt elkészült lakásokban. A mérnök a födémen tátongó, nagy, öles mélyedésekre mutat. A fél­méteres mélyedés fenekén az alsó lakás betongerendája, és a meny- nyezeti betontálca látszik. Erre pakoltak egy vastag réteg salakot, aztán ezt még egy 20-30 centimé­ter vastag betonnal burkolták. Ily módon túlterhelték az épületet. Ezért az építési hatóság ennek el­távolítását és a betonréteg könnyí­tését írta elő. Itt állt meg a munka. Schreck István, a lakásszövet­kezet elnöke elmondja, az Ybl Miklós utca 8. sz. alatti társasház vegyes tulajdonú. A tulajdonosok döntöttek úgy, hogy homlokzati felújítás és egyéb belső munkák fejében átengedik a 421 négyzet- méteres tetőt 10 lakás építésére, amire a By-Ro Consulting Kft. je­lentkezett. Már a munka kezdete­kor, 2002 tavaszán a tetőszigete­lés megbontása miatt minden fel­ső szinten lévő lakás leázott, sú­lyos károk keletkeztek az épület­ben és a berendezésekben. A vál­lalkozó 8 hónapon belüli kivitele­zést vállalt, a szemfülesebb fiatal építtetők azonban hamarosan ki­szálltak az építkezésből, érezvén, hogy azzal „valami nincs rend­ben”. Az eredeti szerződés is ezt az időt jelölte meg, sőt azt is ma­gába foglalta, hogy ha az építke­zés 10 hónapon belül nem fejező­dik be a komplettség szintjén, ak­kor a kivitelező elveszíti az építé­si jogosultságot. A határidő 2003 februárjában járt le. Több köz­gyűlés is volt a házban, a vállalko­zó-beruházó ezeken komolynak mutatkozó szándékot nyilvánított ki. Ugyanakkor már a beázások kapcsán fölvetődött a szakszerűt­lenség gyanúja. Tóth Émő a szellőzőcsöveket is mutatja. - Nincsenek kivezetve a tetőre ezek sem, holott, így még egy wc-t sem lehetne lehúzni a házban. A többször emlegetett szakszerűtlenség kapcsán volt egy rendőrségi vizsgálat is 2002 szep­temberében a tetőtéri építkezésen. A helyzetet bonyolítja, hogy az önkormányzati hányad miatt az engedélyeztetési eljárás a hosszú­hetényi önkormányzathoz került. Schnell Mihály, az ügyben illeté­kes ottani építési hatóság vezetője elmondta, hogy a munkát az épí­tési engedélyezési terv alapján az­zal engedélyezték, hogy kötelez­ték a vállalkozót a kiviteli terv mi­előbbi benyújtására is. Kiviteli terv azonban ma sincs! 2Ó03. szeptember 3-án az építé­si hatósági vizsgálat a helyszíni szemlén azt állapította meg, hogy az épületet súlyban túlterhelték. A vizsgálat szerint az épülő lakások alapját képező salak- és betonréteg az indokoltnál jóval vastagabb, ezért annak részbeni eltávolítása szükséges. Ez a már meglévő, erre épült belső falak lebontásával és új­raépítésével is együtt járna. A ható­ság a mostani állapotban nem en­gedélyezte az építkezés folytatást. A társasház a tavalyi év végén felmondta a kivitelezésre kötött szerződést a vállalkozóval, aki eb­be nem törődött bele. Az ügy bí­róságra került. Ükáházi Béla volt a vállalkozó utolsó műszaki vezetője, aki mind­össze 8 napot töltött az építkezé­sen, de akkor már szinte állt a mun­ka. Kérdésünkre elmondta, hogy je­lenleg nincs kapcsolat közte és a vállalkozó között, így érdemi mon­dandója sem lehet az ügyben. A lakásokra jelentkezett vevők képviseletét ellátó két ügyvéd, dr. Garamvölgyi Éva és dr. Cserkúti Horváth Béla elmondta, hogy a ki­alakult helyzetnek megfelelő jogi lépéseket a vevők érdekében megtették. Azon kérdésünkre, hogy az elhúzódó eljárás miatt nem emelkednek-e meg túlságo­san az árak, azt válaszolták, ra­gaszkodnak a szerződésben meg­határozott árakhoz. Többször megkíséreltük elérni a vállalkozót. Képtelenség. Állító­lag Somogyba helyezte kideríthe­tetlen című székhelyét. Állunk egy gyönyörű panorá- májú erkélyen, és az az érzésünk, sohasem volt még ilyen messze a mennybolt. BEBESSI KÁROLY

Next

/
Thumbnails
Contents