Új Dunántúli Napló, 2004. április (15. évfolyam, 90-118. szám)

2004-04-09 / 98. szám

2004. Április 9„ péntek 7. OLDAL KULTÚRA - R PORT A Pécsi Műhely Nagy Képeskönyve Öt pécsi képzőművész fiatalkorá­nak tizenkét évét íveli át a Pécsi Műhely korszaka. Ficzek Ferenc, Halász Károly, Kismányoky Károly Pinczehelyi Sándor és Szíjártó Kál­mán készülődtek az idő tájt, 1968 és 1980 között életük későbbi fejle­ményeire, nagy dobásaira. Az, amit csináltak, mégis messze több, mint készülődés, ma már egyértelműen megállapítható: a Pécsi Műhely a kortárs hazai képzőművészet egy maradandót alkotó csoportosulása, iskolája. Mindaz, ami e szellemi körben született, spontán jellege ré­vén látszólag és eléggé látványosan ma is az ég és a föld között lebeg. Még csak azt sem lehet mondani, hogy valamiféle építményszem műhely „falai” között, mivel nem voltak falak. A falak korlátozó je­lentése materiálisán ebben a kör­ben nem érvényesülhetett. Valaminek a territoriális vissza­foglalása is ez a könyv. Valamié, amit már elveszítettnek hittünk. A Pécsi Műhelynek teoretikusa is volt Aknai Tamás személyében, aki az itteni fejlemények láttán nyomban megállapíthatta: ez itt a modem művészet maga. Erről önálló mo­nográfiában is tanúságot tett. Az ugyanis, ami a Pécsi Műhelyben történt a hazai művészet mintegy száz évre visszatekintő, világfolya­matokkal való szinkronicitása je­gyében született. Martyn Ferenc szellemisége, a közvetlen szellemi vezetőnek is tekinthető Lantos Fe­renc inspirativ hatása, a pécsi Mo­dem Képtár kulisszaszerű jelenléte persze szinte kézzel fogtató. A lé­nyeg azonban az, hogy a képzőmű­vészek a világ minden táján ugyan­azokon a nyomvonalakon indultak el, ugyanazokat a problémakötege­ket hengergették maguk előtt, mint a Pécsi Műhely. A kommunikációs forradalom kiürített televíziósdobozába bújt Halász Károly nem többre és nem kevesebbre figyelmeztet eme mű­veivel, mint hogy a tv-vel együtt már nem ugyanaz a világ, mint an­nak előtte. Kismányoky gyűrt felü­leteiben egy hatalmas korszak vi­lágképe, értékrendje „animáló- dott”, mozdult el kisimíthatatlanul. Pinczehelyi mágikus, metafizikus jelképisége, Szíjártó mozdulatlan animációja, Ficzek Warholos le­gendáriuma mind a világ és a kép­zőművészet alapfogalmainak újra­értelmezései. Ez így együtt, ahogy a Pécsi Galériában és ahogyan ebben a Pinczehelyi Sándor és Matyi De- zsőbábáskodása révén született kö­tetben láthatjuk, maga is egy sokré­tű, gazdagon árnyalt, komplettsé­gében megkérdőjelezhetetlen, ke­rek egész. A süllyedő múlt heroikus visz- szafoglalása is ez a könyv. Volt egy korszak, aminek már csak néhány szellemi tereptárgya meredt ki a sö­tétlő homályból. Akiknek ez meg­mozgatta fantáziáját, úgy gondol­ták, ahol a felszínen aranypénzek hevernek, ott más is lehet még a mélyben. így is volt. Majdnem egy ilyen jellegű régészeti feltárásra em­lékeztet az a folyamat, amelynek révén mind galériailag, mind köny- vészetileg teljes virulens életre tá­mad egy egyedülálló hazai kulturá­lis, közelebbről képzőművészeti je­lenség, amit úgy neveznek, hogy Pécsi Műhely. A kötethez egy gaz­dag képi anyagot tartalmazó CD-le- mez is tartozik. Sokan állítják: csak olcsó komp­romisszumok születhettek amaz „átkos” években, évtizedekben. A Pécsi Műhely ennek élő cáfolata is. Most, 2004-ben folytatja önmagát, ott, ahol 1980-ban átmenetileg ab­bahagyta. ________ BBBESSI KÁROLY AL EXANDRA Könyvkiadó Pécs, 2004. Tárlat koncertekről Állandó kiállítás nyílott a Művé- zik vissza, és a továbbiakban szetek Háza előterében a Fülep folyamatosan frissítik a tárlat Lajos teremben rendezett ko- anyagát. Az első bemutatón molyzenei és dzsesszestekről. többek között Kocsis Zoltán, A koncertek emlékezetes pilla- Binder Károly, Bogányi Gergely natait az Új Dunántúli Napló és Fellegi Ádám látható előadás munkatársai, Tóth László fotói közben, és Mészáros B. Endre írásai idé- ____________________________I Áp rilisi Jelenkor Megjelent a Jelenkor áprilisi száma, mely a lap néhai főszerkesztőjére, a hetven éve született Szederkényi Er­vinre emlékezik. Bertók László, Par­ti Nagy Lajos, Esterházy Péter és Lengyel Balázs esszéi után Szeder­kényi Ervin 1980-as, szigligeti nap­lójegyzeteiből olvashatunk részlete­ket. Ezt levélválogatás követi Sze­derkényi Ervin hagyatékából, amely Örkény István, Nemes Nagy Ágnes, Kálnoky László, Bertha Bulcsu, Lá­zár Ervin, Dia Mihály, Nádas Péter és Esterházy Péter leveleit adja közre. Az áprilisi Jelenkor szépirodalmi rovata Polcz Alaine Márta (a 1E/UJ asszonyszemmel) című esszéjével indít, amelyet Tóth Krisztina Törés­vonal című elbeszélése, illetve Scherter Judit Tóth Krisztinával ké­szített beszélgetése követ. Latzkovits Miklós Gyakorlóolvas­mány című groteszk novellája után a rovatot Géher István László, Murá­nyi Zita és Csehy Zoltán versei zár­ják. A tanulmányrovat három, a szakmai érdeklődés homlokteréből többé-kevésbé kikerült szerző élet­művét járja körül: Margócsy István Illyés Gyuláról, Szántó F. István Hamvas Béláról, Kántor Lajos pedig Reményik Sándorról közöl tanul­mányt. Ezt követően szintén három szöveg elemzi az elmúlt évek egyik legfontosabb szépprózai teljesítmé­nyét, Márton László Testvériség-triló­giáját: Dérczy Péter kritikát, Győri Orsolya és Balázs Eszter Anna tanul­mányt közöl a műről. A kritika rovatban Nánay Fanni Andrzej Stasiuk két regényét, Ke­resztes Gáspár Wlodzimierz Kowalewski A szép szoba című kö­tetét, Papp Ágnes Klára pedig Fehér Béla Fültől fülig című munkáját ve- szi szemügyre. _______________■ Me goldották a Gordiuszt Ha lehet beszélni igazi magyar ver­senyről, akkor a középiskolások­nak kiírt Gordiusz Matematika Tesztverseny mindenképpen az él­re kívánkozik, ráadásul pécsi az öt­let, így a nagydöntőt is mindig itt rendezik. Az idei megmérettetésre több mint 12 ezer diák jelentke­zett: a 19 magyar megyén és Buda­pesten túl hét erdélyi régióból, a Felvidékről, Kárpátaljáról és a Vaj­daságból állt össze a mezőny. Ba­ranyából hat pécsi és két mohácsi tanulónak sikerült a döntőbejutás, s közülük all. évfolyamosok közt induló Poronyi Balázs szerepelt a legjobban a Janus Pannonius Gim­náziumból, ő 5. lett, iskolatársa, Tolnai Gábor pedig a 14. helyen végzett. A kilencedikesek között a mohácsi Kunovszki Péter az előke­lő 7. helyen zárt, itt Fridiik Richard a 10. helyet szerezte meg, m. b. e. GANDHI-NAPOK. Főzőverseny, kéznyomatolás, szalagképfestés, evőverseny, filmvetítés szerepelt töb­bek között a pécsi Gandhi Közalapítványi Gimnázium és Kollégium hagyományos ünnepi rendezvény- sorozatán, amelyet a hét második felében rendeztek meg az idén. Felvételünk a Tilesch Nándor vezette színjátszókor a Minden egér szereti a sajtot című előadásán készült.______________________fotó, tó™ l. A D EMOKRÁCIA SZÓTÁRA Kollektivizmus Ars Poetica - füzetben A Csorba Győző Megyei Könyvtár a hagyományos könyvtári szolgál­tatások mellett mindig is feladatá­nak tekintette, hogy az olvasók és az alkotók, a művek befogadói és a könyvek létrehozói között kap­csolatot teremtsen. Ezt a cél szol­gálják a könyvtár szervezésében megtartott író-olvasó találkozók, előadói estek, valamint az Ars Po­etica sorozat keretében rendezett beszélgetések. E rendezvények hanganyaga megvan magnószala­gon, és a könyvtár most elhatároz­ta, hogy Ars Poetica Füzetek cí­men közrebocsátja ezeket. Az első 25 évvel korábbra viszi vissza az olvasót: 1978. szeptem­ber 7-én a sorozat vendége Weöres Sándor és felesége, Káro­lyi Amy volt. Weöres, aki 1931-től pécsi egyetemista volt, itt szerzett bölcsészdoktori címet, 1941-ben visszatért a városba, ahol a köz- művelődési könyvtár megszerve­zését bízták rá. A Baranya Megyei Könyvtár az intézmény első veze­tőjével-mindig is fontosnak tartot­ta a kapcsolattartást, így került sor a meghívásra. Az akkori Geisler Eta (ma újból Apáca) utca 8. szám alatti olvasóteremben Szederké­nyi Ervin, a Jelenkor főszerkesztő­je beszélgetett a költő-házaspárral, majd a társalgásba Csorba Győző és Takács Gyula is bekapcsoló­dott. A most megjelent kiadvány ennek az estének az első közlése, amely Tüskés Tibor szerkesztésé­ben néhány fotóval és dokumen­tummal egészült ki. M. K. A demokrácia az egyének szabad­ságára alapozott, ám a lehető legna­gyobb társadalmi „jó” elérésére tö­rekvő együttélési mód. A szabad egyedek olyan közösséget formál­nak, amelyben mindenkinek a le­hető legnagyobb java származik. Következésképpen a demokrácia a kollektivizmus megnyilvánulása is, még ha másodlagos értelemben is. Az individualizmus és a kollektiviz­mus szigorú szembeállítása tévedé­sen alapult. Amint egy félreértett individua­lizmus kizárólag az egyén boldogu­lására helyezte a hangsúlyt, úgy a hagyományos kollektivizmus a kö­zösséget tartotta az alapvető társa­dalmi egységnek és tekintélynek. Eszerint a közösség (nép, nemzet, osztály, vallási csoport, törzs) előbbre való az egyénnél, ez utób­binak alá kell vetnie magát a na­gyobb közösség politikai irányvo­nalának. E gondolkodásmód gyö­kerei a sok évezredes törzsi-társa­dalmi evolúcióba nyúlnak vissza, ahol azon törzsek vagy népcsopor­tok maradtak életben, amelyek na­gyobb tömbben voltak képesek föl­lépni más törzsek fenyegetése el­len. A kollektivista társadalomfölfo­gásokat a görög-nyugati filozófia és a zsidó-keresztény vallás morális egyénközpontúsága haladta meg. Az elmúlt két-három évezred törek­vései a jobb emberi közösségek és nagyobb együttélési formák meg­valósítására a felelős és a szabad döntéssel rendelkező egyedeket helyezték előtérbe mondván, hogy csak tetteikért felelős és felelősség­re vonható egyedektől várható egy olyan társadalom létrehozása és fenntartása, amely nem a kegyet­lenségen és a rabláson, hanem a kölcsönös elismerésen alapul. A kollektivizmus archaikus struktúrájában az egyén nem fele­lős, és nem lehet igaza a nagyobb közösség érdekeivel szemben. A kollektivista társadalmakban ép­pen ezért nehezen fejlődhetett ki a morális gondolkodás, vagy ameny- nyiben kifejlődött, hosszabb távon a kollektivista együttélési forma fel­számolásához vezethetett. A kollektivizmus szélsőséges formái a modern totalitariánus rendszerek, ahol a kormányzás el­ve az intézmények és egyének fo­lyamatos állami ellenőrzése. Ezek­ben nincsenek önálló kezdeménye­zések és szervezetek, és nem isme­rik el a magánjellegű emberi élet és a társadalmi szervezetek szigorú szétválasztását. Egészen napjain­kig úgy tűnt, hogy a kollektivista rendszerek katonailag fenyegethe­tik a demokráciákat. Egyes társada­lomtudósok felhívják a figyelmet, még egyáltalán nincs „bebiztosít­va”, hogy a demokrácia nem csak egy kis időbeli sziget az emberiség hosszú történetében. Boros János Az ördög éjjel átdübörög a falun A bíróság kivételével minden elképzelhető fórumot megjárt már a bári kamionügy, de eddig semmilyen eredmény nem született Az udvari határátkelő újbóli megnyitásával a Báron átsöprő kamion­forgalom szinte már lakhatatlanná tette az út menti házsorokat. Az EU-csatlakozás révén a helyzet tovább romolhat. Az ügynek viszont olyan elszánt harcosa van, aki azt mondja, amíg élek nem adom fel. Senkinek sincs joga tönkretenni az életünket. Az egyre növekvő, öntör­vényű, minden szabályt felrúgó ag­resszív teherforgalom, a gyalázatos útviszonyok és a hatóságok tehetet­lensége miatt iszonyatos környezeti ártalmaknak, súlyos egészségkáro­sító hatásoknak vagyunk kitéve. Holott, jogunk van a csendhez, a pi­henéshez, az egészséges élethez. Az udvari határátkelőhöz kapcsoló­dó elsöprő kamionforgalom lakha­tatlanná tette az út menti házakat. Persze azért bennük lakunk. Hova mennénk? Deák Ferenc érzékletes szavai ezek. Bárban él, és az elhíresült ka­mionügy elszánt harcosa. Néha vi­szont magára hagyottnak érzi ma­gát. Kezdeményezésére a Környe­zetvédelmi Minisztérium Dél-Du­nántúli Környezetvédelmi Felügye­lősége részéről zajmérések is történ­tek Bárban. Azt mondja, amíg Pé­csen bírósági ítélet született egy kert­városi, éjszakai, 48 decibeles zajfor­rás felszámolására, addig Bárban az éjszakai 95 dedbeles maximumok mellett sem „nyerő a helyzet”. A fo­kozott katasztrófaveszély miatt ugyan néha maguk a kamionok las­sítanak. Télen az ólmos esőben 40 km-es sebességgel araszoltak. Dr. Fülöp Sándor, az EMLA nem­zetközi környezeti és jogi egyesület igazgatója, környezetvédelmi ügy­véd a bári helyzet ismerőjeként kér­désünkre elmondta, hogy az egész­séges környezethez való jog alkot­mányos jog, amely az élethez, em­beri méltósághoz és az egészséghez való jogot is magába foglalja. A jog­harmonizáció révén immár nálunk is jelen lévő EU-s jogi kultúra vi­szont a már létező utakra nem alkal­mazható. Az ezzel járó zajhatárérté­kek például Bár esetében sem érvé­nyesíthetők. A jogi probléma gazda­sági vetületű is, hiszen valakiknek valahol a közúti kamionforgalom komoly profitot hoz. Ugyanakkor a kártételnek mintha nem akadna gazdája. Jóllehet, egy EU-határ kap­csán ez a gond akár le is kerülhetne Magyarország válláról. Jelenleg az út fenntartóját perelhetik az érintet­tek. A per azonban igen drága, hosszadalmas, és kétes kimenetelű. Deák Ferenc például a saját há­zán felbecsültette a kárt, most négy­milliónál tart. Nem lehetne-e a kamionokat másfelé irányítani? - fordultunk a közelmúltbeli bári falugyűlés jegy­zőkönyvének figyelembevételével is a kérdéssel a Baranya Megyei Ál­lami Közútkezelő Kht.-hoz, mint az út üzemeltetőjéhez. Kérdésünk­re az ügyről lapunkban is már többször megnyilatkozott Kis Ist­ván igazgató válaszolt. - Rövid tá­von nem látunk lehetőséget a ka­mionok más útvonalra történő te­relésére - hangzik a válasz. - A ha­tár itteni szakasza „schengeni” lesz, vagyis a többi határátkelőé­hez képest még fokozottabb ellen­őrzések miatt, várhatóan stagnálni fog inkább a kamionforgalom, vagy csökkenni. Végleges megol­dást az M6-os autópálya megépíté­se jelent majd. A BAMÁK Kht. sa­ját hatáskörében, a rendelkezésére álló forrásokból már megtette a szükséges intézkedéseket az 56-os főút - jelenlegi forgalomból adódó - környezeti és zajártalmának csökkentésére, valamint a közleke­dés biztonságának javítására. Ilye­nek pl.: sebességkijelző elhelyezé­se, forgalomcsillapító szigetek és suttogó aszfaltburkolat megterve­zése. Az autópálya megépítése azonban egy csapásra meg fogja szüntetni az ott lakók ez irányú gondjait. Dr. Pánovics Attila környezetvé­delmi szakjogász, a Pécsi Zöld Kör elnöke a bári kamionpokolról szólva ettől eltérő véleményeket sorol. Szakértői becslések szerint 2010-re Európában a közúti szállítás 50 szá­zalékkal nő. A nagy tengelyterhelé­sű kamionok az amúgy is rossz álla­potú utakban a jövőben még na­gyobb károkat okoznak. A házakra ugyanez érvényes. Bárnál a forga­lom a megengedhetőt messze túllé­pő zajjal, rezgéssel, levegőszennye­zéssel, magas baleseti kockázattal jár. A „szennyező fizet” alapelv sze­rint az okozott károkat az infrastruk­túra használóival kellene megfizet­tetni, de ehhez az EU-ban is csak a kezdeti lépéseket tették meg. A bal­hét úgymond a közútkezelőnek, az­az a magyar államnak kellene elvin­nie. A kerülő út óriási öszszeg, a mai magyar viszonyok között azonban még a jelenlegi úthálózat fenntartá­sára sincs elegendő forrás. A közútkezelő sebességkijelzője nem hogy nem oldotta meg, nem is csökkentette a helyzet borzadályát. Dunaszekcsőn kanyarog az út, a jár­művek kénytelenek lelassulni. Bár­nál ellenben fütyülve a táblákra, ha csak tehetik, lendületből szágulda­nak át a falun. Az elmúlt években semmi érdemi előrelépés nem tör­tént. Hiába reménykednek a hely­beliek, nem is várható ilyen az EU kapcsán sem. Dr. Horvát Béla ügyvéd Deák úr várható költségei kapcsán elmond­ta, hogy például négymilliós kár esetén a perérték 6 százalékát, 240 ezer forintot kellene illetékként befi­zetnie, a szakértői költségek százez­rekre rúghatnak, s akkor még nem volt szó az ügyvédi költségről.- Össze is dőlhetnek a házak - vé­li Deák Ferenc és a báliak. - Hu­szonöt éve ígérik a falunak az elke­rülő utat. Nekem eleve nincs elég pénzem a perre. A probléma tehát marad... A dü- ledező házak is valameddig... A ki­látástalan küzdelem összefoglalásá­ra nincs más hátra, mint a világhírű háborús regény rímének esetünkre való újraértelmezése: Nyugalom, a helyzet változatlan... BEBESSI KÁROLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents