Új Dunántúli Napló, 2004. április (15. évfolyam, 90-118. szám)
2004-04-08 / 97. szám
I 2004. ÁPRILIS 8., CSÜTÖRTÖK R I P 0 R T 7. OLDAL K U L T U R A Megjelentek a Háromkák A közelmúltban Kossuth-díjjal kitüntetett Bertók László új verseskötetének bemutatóját tartják ma Budapesten. A Háromkák címet viselő könyv 243 magyar „haikut” tartalmaz, amiket a Magvető Kiadó kifejezetten az ínyenceknek ajánl. A délutáni, írók Boltjában megtartandó bemutatót megelőzően Bertók László lapunknak is beszélt új könyvéről.- A verseket 1999 őszétől három éven át írtam. Háromsoros, 17 szótagos versek, azaz az ősi japán versformát, a haikut mintázzák, azzal a formai kiegészítéssel, hogy ezeknél a háromsorosaknál az 1. és a 3. sor rímel. Ugyan tanulmányoztam a japán haikukat, de végül is ezek, amiket én írtam, azért is kapták a háromkák elnevezést, mert eléggé a saját képemre formáltam a hagyományos haikut. Úgy érzem, mi itt Európában igazából sose tudjuk megérteni a távolkeleti világ gon- d o 1 k o d á s - módájt, a szimbólumaikat, ezért nem is törekedtem arra, hogy a japán versek hangulatát ragadjam meg. A háromkák sokkal inkább hasonlítanak az epigrammákra, az aforizmákra, sok bennük a groteszk elem. Amúgy pedig úgy szoktam meghatározni, hogy „kerti könyv”: a kertemből figyelem a környezetemet, a hegyet, az évszakok változását és az így kialakuló érzések, gondolatok jelennek meg a versekben. Úgy írtam őket, hogy önmagukban is megálljának, de végül is - már csak a „kerti rend” miatt is - kilencesével ciklusba rendeztem őket, és a könyvben ugyanúgy 243 háromka olvasható, mint amennyi szonett volt a Három az ötödiken című kötetemben. A Költészet Napjára megjelenő új Bertók-könyvet Ágoston Zoltán, a Jelenkor főszerkesztője és Dérczy Péter, az Élet és Irodalom munkatársa mutatja be. Bertók László BERTÓK LÁSZLÓ HÁROMKÁK Berták László Fagy, hó, macskanyom (1) Nyikorgó küszöb ne ríj, tudom, ki ment el, s hogy senki se jött. (2) Fagy, hó, macskanyom. Mint az egér pislogok ki az ablakon. (3) Föld, ember és ég. Három lábú kerékbe tördel a kétség. (4) Nevetem s hagyom, fagyjon csak be a hóba egy-egy durva nyom. (5) Ha csak képzeled, a hóról is elhiszem, hogy megégetett. (6) Nem emlékezni, tudni csak, hogy ok nélkül nem vész el semmi. (7) A jég nem felejt. A legszebb járdából is szétfagy a selejt. (8) A szívemig ér, csüng a fán egy önmagát túlélő levél. (9) A nappal flörtöl, ki-kikacsint a göröngy a hómezőből. EU-terem a Széchenyiben EU-tantermet avattak tegnap a Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskolában. Az alma mater Széchenyi-napi ünnepségének fénypontja volt az esemény, és mint Kőváriné Kovács Andrea igazgatóhelyettestől megtudtuk, a tanterem dekorációja a csatlakozással kapcsolatos, Európai uniós kiadványok sorakoznak itt a polcokon, a tanulók jól hasznosíthatják az összegyűjtött szabálygyűjteményeket, prospektusokat a történelem és a földrajz tanulmányaikhoz. Az iskola egyébként két éve rendszeresen elküldi diákjait uniós táborokba, így az élményanyag egyre gyarapszik. A Szé- chenyi-nap keretében uniós vetélkedőt is meghirdettek, és a húszosztályos versengést a 12 E diákjai nyerték meg. _____________w. b. e. Cs onka Károly tárgyai Jubileumi kiállításán tárgyakba foglalta az elmúlt 60 évet Csonka Károly fotóművész. A szülőktől az unokáig egy-egy tárgy, illetve annak részlete jelzi az embert, aki mögötte áll - akikből „felépül” a művész és a Művészetek Házabéli kamaratárlat. Dr. Stark András pszichiáter megnyitójában arról szólt, hogy Csonka Károly szemérmesen személyes: elbújik a tárgyak mögé. Felemeli, megmutatja őket úgy, hogy közben érezhetjük, ezek szinte belső tárgyak, annyira élete részévé váltak. Az eltelt hatvan évről sok esetben - és ez a kiállítás ilyen - a szavaknál sokkal többet fejeznek ki a képek, hiszen emlékeink, álmaink is képek sokasága. Csonka Károly elárulta, hogy a kiállítás öüete Várkonyi György művészettörténésztől származik, mint ahogy ő figyelmeztette arra is: idén tölti be a 60. életévét.- Bár nem érzem magam ennyi idősnek, természetesen nagyon meghatódtam. Mivel a nevem szinte oda van ragasztva a városfotózáshoz, most valami mást szerettem volna mutatni. Van egy Goe- the-idézet, ami régóta motoszkál a fejemben: „A tárgyak lassacskán magukhoz emeltek engem...” Úgy éreztem, ebből kiindulva egy szép anyagot lehet és a fekete-fehér képeket én nagyítottam le. A képek a kronológiát követik, sokszor személyeket jelölnek, egy tárgyon keresztül. A két szülő: egy amerikai magániskola bizonyítványa és egy orosz tábori levelezőlap.- Édesanyám amerikai volt, csak 1954-ben lett magyar állampolgár. Apám pedig Kraszno- jarszkban volt hadifogoly. E két dokumentummal idéztem meg őket. Feleségem „megjelenítésén” sokat gondolkodtam, végül azért maradtam a gyönyörű teríték, tányér, kés-villa-kanál mellett, mert hihetetlenül jól főz, pedig állítja, hogy nem szereti... Es vannak tárgyak önmagukban is, de persze műidig többet jelentve önmaguknál: a gyerekkori fakockák doboza, a bicikli, az autó, a szemüveg, a teáscsésze, a stúdióbeli szék. Ezek egészben, vagy csak részletükben.- Számomra a részletek roppant fontosak. A városkönyveket is így csinálom, hogy egy várost ízekre szedek, és így mutatom be őket. Valahogy úgy érzem: ez az én utam. A tárgyakhoz pedig nagyon kötődöm. Órákig tudom nézegetni őket, akár az autómat vagy a fényképezőgépemet. Csonka Károly a jeles pillanat ellenére jelezte: ez a kiállítás is inkább megálló, semmiképp se ösz- szegzés. Dolgozik tovább, kezében a fotóapparáttal. M. K. MŰVÉSZETEK HÁZA Tehetségek a Zeneakadémiáról A Sine Morbo Művészeti Estek keretében a Zeneakadémia növendékei közül a három legjobb produkciót országos körútra indították. A kamarazenélés legújabb hazai tehetségei közül Hajnóczy Júlia énekművészt már‘hallhattuk Pécsett. A másik díjazott, az Ewald Rézfúvós Quintett is bemutatkozott a baranyai publikumnak, ma este pedig a Művészetek Háza Fü- lep Lajos termében 19 órakor Tóth Péter zongoraművész koncertje zárja a Sine Morbo programot. A művész Chopin-, Liszt- és Skrjabin-művekből válogat, továbbá az est második felében Muszorgszkijtól az Egy kiállítás képe- it játssza el._____________ m.b.e. ORSZÁGOS KÖZÉPISKOLAI FOTÓKIÁLLÍTÁS PÉCSETT. Teg nap nyílt meg az 508. sz. Kertvárosi Szakképző Iskolában immáron már 37. alkalommal megrendezésre kerülő országos középiskolai fotókiállítás. A pályázatra 32 iskola 215 tanulójának 985 szabadon választott témájú fényképe érkezett, amiből az elismert művészekből álló zsűri döntése alapján legjobbnak ítélt 98 kép került kiállításra. A tárlat április 30-ig látható az iskola aulájában. fotó: löffler peter r " Magyarul - magyarán InJ Az írásjelekről A vesszőhiba nem hiba vagy legalábbis kisebb, mint azok, amelyeket már helyesírási szabályok ellen követünk el - vallja a tanulók egy része. Pedig nélkülük nincs minden részletében érthető írásmű. Egyrészt arra valók, hogy a mondatok szerkezeti felépítését, tagolását érzékeltessék, másrészt arra, hogy az írott nyelvnek olyan sajátosságait jelöljék, amelyek betűiekéi nem fejezhetők ki. Ilyenek a hangsúly, a hanglejtés vagy a beszédbeli szünet. Elég, ha egy felolvasandó szövegben valamelyik mondat végén kérdőjel van, megszólaltatása a kérdőmondat sajátos hanglejtését kívánja, amely észrevehetően eltér attól, amelynek a végére pontot teszünk, mivel akkor a kijelentő mondat hanglejtése helyes, még szó szerint azonos mondat esetében is. Pl. Mindenki részt vett az ünnepélyen? - kérdezheti az osztályfőnök vagy megelégedéssel állapítja meg az osztály teljes létszámban való megjelenését. Aki e két mondat végi írásjel (?,.) szerint nem tud különbséget tenni a hangoztatásban, az nem tud magyarul vagy „süket”. Á legegyszerűbb írásjelről, a vesszőről szóljon néhány megjegyzés. Köztudomású, hogy összetett mondatok tagolására, illetve mellérendelő viszonyú mondatrészek elkülönítésére használjuk, ha roncs közöttük kötőszó. Elhagyásának oka rendszerint a leírandó mondat szerkezet szerinti elemzésének bizonytalansága. „A hirtelen támadt vihar a sátrat felkapta és továbbsodorta.” Az igei állítmányoknak azonos alanyuk van, ezért azonos mondatrészeknek tekinthetők. Ámde az igei állítmány tapadásos alannyal is lehet önálló mondat, akkor összetettnek is minősíthető, ezért az és elé vesszőt kell (?) tenni, helyesebben: tehetünk. Ha azonban a második valamilyen bővítménnyel egészül ki:... és a benne lévő tárgyakkal együtt tovább sodorta”. - A nehezen elemezhető mondattípusok egyikét mutattam be. Több fórumon is vita zajlott arról, hogy az István, a király cím mondat-e vagy értelmezős szerkezet. A véleményt nyilvánítók többsége az utóbbira szavazott. Egy rajzos-szöveges naptár egy teljes éven át ezzel a címmel üdvözölte olvasóit: „Köszöntsük egymást gyerekek” - így vessző nélkül. Csak egyszer tévesztette el a nyomdagép: vesszőt tett véletlenül a gyerekek szó elé. Pedig egész esztendőben kellett volna eléje a vessző. A megszólítást - mint a szervetlen mondatrészletek egy tipikus fajtáját - ugyanis ez az írásjel választja el a mondat többi részétől. Rónai Béla Szerezzen nekem egy csúnya nőt! Amióta az elektronikus média és a reklámipar folyvást új arcokra vadászik, megnőtt a kereslet az amatőr, akár azt is mondhatni: önjelölt szereplők iránt. Nem csoda, hogy a nagy fővárosi ügynökségek vidéki irodákat is bevonnak a keresésbe. KUzmös Barnabás rendszeresen „szállítja” a kért „anyagot” a kereskedelmi televízióknak, reklámstúdióknak. A pécsi fiatalember először maga is modell és médiaszereplő szeretett volna lenni, ezért is végzett el egy kétéves tanfolyamot. Ám emellett még szorgalomból forgatásokra járt, szerkesztői munkát végzett, és mivel bejelentkezett egy-két statisztaügynökséghez, ment, ha hívták: egy alkalommal egy mobilcég kampányához kellett „menedzser típusú”, jólfésült, öltönyös urat alakítania, aki az akció feletti nagy meglepettségében vág egy csodálkozó grimaszt. Ám hamar eljött a váltás ideje: rájött, még izgalmasabb ez a munka, ha ő alapít egy ügynökséget, és szállítja az „arcokat” a casting cégeknek, hiszen a reklámfilmipar meglehetősen virágzik, csak a mobilvállalatok havi 2-3 klippet forgatnak.- Egészen pontosan megmondják, kire, milyen fazonra van szükség. Persze, manapság elég gyakori a már említett öltönyös menedzsertípus, de volt úgy, hogy zongoristát kerestek, olyat, alti tényleg tud is játszani, vagy éppenséggel csúnya hölgyet. Ez utóbbit felhajtani nem is lehet könnyű feladat, bár mint Küzmös Barnabás elmondta, az újsághirdetésekre (amikben „munkalehetőséget” kínál) sokan jelentkeztek, jelenleg az adatbázisa 250 regisztráltból áll, most azon dolgozik, hogy legalább 500 fősre megnövelje.- Érdekes munka ez, hiszen már az emberekkel való bánásmód is mindig tartogat meglepetéseket. Előfordult, hogy egy kisgyereket hoztak el, hátha kell majd valahová gyerekszereplő, de én rábeszéltem a szülőket, ha már itt vannak - ugyanis Keszthelyről jöttek -, hadd vegyem őket is nyüvántartásba. Mit ád ég, jött egy megkeresés egy tévés produkciótól, ahol sok statisztával dolgoznak, és őket is beválogatták a jelöltek közé. Az biztos: az első döntés az ügynöké. A kapott feladatra első körben ő válogat a rendelkezésre álló személyekből, de persze azon van, hogy minél szélesebb kínálatot nyújtson a megbízónak.- Ha van egy feladat, és teszem azt, kell egy nagy darab, szőke férfi, akkor igyekszem öt-hat üyen típusú jelöltet felhajtani, aztán Pesten majd eldöntik, melyik szimpatikus nekik. Az adatbázisba bekerülni nem ördöngösség: a meghirdetett alkalmakkor Küzmös Barnabás 4 fotót készít a jelöltekről, egy egész alakosat, egy háromnegyedeset és két arcképet (egy mosolygóst, egy komolyt), valamint ki kell tölteni az adatlapot. A jelentkezőkre háruló egyetlen szigorú kötelezettség, hogy írásban vállalják: ha hívják őket, megjelennek a válogatásokon, mert különben az egész „projekt” úszik, és ezért valakinek vállalnia kell a felelősséget... A regisztrációs díj egyébként egy évre 2000 forint. Ez nem egy végzetes összeg, de vajon megállják-e a helyüket a hiedelmek, hogy a reklámszakmában búsás összegeket lehet keresni?- Vannak tapasztalatok, hogy egy-egy munkáért mit fizettek, de persze ez nem szentírás. Tudok róla, hogy egy óriásplakáton való megjelenésért 300 ezer forintot fizettek egy modellnek. Ha valaki egy nagy kampány arca lesz, akár teljesen ismeretlenül is, az nagyjából 100 ezer forintot markolhat fel egy napi forgatásért-fotózásért. Egyébként az egyik vezető mobilcég reklámjainak legfoglalkoztatottabb arca egy pécsi hölgy - ugyanis van, ahol az állandóságra szavaznak, van, ahol a folytonos megújulásra. A filmekben való sta- tisztáskodásért (például a Sorsta- lanságnál), amikor egyszerűen tömeget kell alkotni, 5000 forintot lehet kapni egy napra. Ha valaki komolyabbat akar csinálni, illetve vállalja, hogy, mondjuk, bírósági ügyeket feldolgozó sorozatban lesz vádlott vagy tanú, és ehhez hajlandó néhány mondatos szerepet is betanulni, az többre számíthat, de nem nagyságrendekkel. Egy ilyen tanú szerepre a kereskedelmi tévéknél 13 ezer forint plusz egyszeri útikölséget fizetnek. Nyilván, hogy ez utóbbi felkéréseknél megint az ügynök dönt: a válogatásokra olyanokat küld, akiknek van valamelyes színjátszóköri múltjuk, vagy akikről tudja, már alakítottak szerepet a médiában. Ám elküldeni egy jelentkezőt sem szabad, ez szinte a szakma alaptörvénye:- Senkit nem beszélünk le, hogy jelentkezzen, mert eseüeg első pülanatásara úgy tűnik, nincs esélye. Igenis van. Ki tudja, müyen felkérés érkezik két nap múlva, lehet, hogy olyan arcot keresnek, aki hozzám épp „beesett”. Mindenkinek ugyanakkora esélye van, csecsemőtől a százévesig. Ám az tény, hogy a legnagyobb kereslet a 30-40 év közötti nőre, férfira van: úgy tűnik, mintha félnének szerepelni, ők még nem ebben az iparszerű médiaközegben nőttek fel, kicsit idegenkednek ettől a világtól.. Küzmös Barnabás úgy véli: bár még bőven vannak lehetőségek a statisztapiacon, de egy valamit sose szabad elfelejtenie annak, aki erre adja a fejét:- Kicsit olyan ez, mint a lutri. Lehet, hogy már másnap telefonálok valakinek, mert épp rá van szükség, és attól kezdve akár rendszeresen kaphat munkát, de ugyanúgy előfordulhat, hogy valakit sose választanak ki. M. K.
