Új Dunántúli Napló, 2004. április (15. évfolyam, 90-118. szám)

2004-04-07 / 96. szám

2004. ÁPRILIS 7., SZERDA R I P 0 R T 7. OLDAL KULTÚR Légitámadás Pécs ellen AII. világháború egy szomorú baranyai eseménye Hatvanhárom évvel ezelőtt légi­támadás érte Pécset. Az alábbi­akban a Pécsett és Siklóson nagy riadalmat, de szerencsére emberéletet nem, csak anyagi kárt okozó eseményt elevenít­jük fel a történész tollából. A Magyar Távirati Iroda 1941. ápri­lis 7-én a következőket jelentette: „Hétfőn délelőtt Hóra 50 perckor két jugoszláv bombavetőgép táma­dást intézett Pécs ellen és a repülő­térre hat bombát dobott le. Légvé­delmünk a két gépet lelőtte. Bomba­támadást kíséreltek meg a siklósi vasútállomásnál is. A gép lezuhant, négy főnyi személyzete meghalt. ” Hogy mit is kerestek jugoszláv bombázógépek Pécs felett, nem árt néhány mondatban a történelmi előzményeket felelevenítem. Jugoszlávia 1941. március 25-én csatlakozott a háromhatalmi egyez­ményhez, mellyel a németek bizto­sítani vélték balkáni befolyásukat, de két nap múlva Belgrádban Simovié tábornok puccsa nyomán nyugatbarát kormány alakult, melynek hatására Hitler rögtön el­rendelte Jugoszlávia katonai meg­szállását. Ezzel kapcsolatban a Führer kérte a német erők magyar területen való átengedését és a hon­védség bekapcsolódását a hadmű­veletekbe, cserébe a magyar terüle­ti igények elismeréséért. A Legfel­sőbb Honvédelmi Tanács határoza­ta szerint Magyarország három eset bekövetkezte esetén kapcsoló­dik be a Jugoszlávia elleni támadás­ba: ha Jugoszlávia, mint állam fel­bomlik, ha a jugoszláviai magyar lakosságot atrocitások érik, vagy ha a német hadsereg előrenyomulása során a magyarlakta területek senki földjévé válnak. Ezek mellett a fel­tételek mellett Teleki Pál miniszter- elnök is támogatta a magyar be­avatkozást, azonban annak hatásá­ra, hogy április 2-án a brit kormány hadüzenetet helyezett kilátásba, ha Magyarország csatlakozik a táma­dáshoz, a magyar miniszterelnök másnap öngyilkos lett. Április 6-án a német-olasz csa­patok megindították támadásukat Jugoszlávia ellen, komoly területi betöréseket elérve e nap estéjére. Néhány jugoszláv bombázógép már e napon átrepült a magyar lég­téren, Graz környéki célokat tá­madva. Hatodikán este a jugoszláv 8. bombázóezred, mely a Banja Lukától északra lévő rovinjei repü­lőtéren - Pécstől légvonalban mint­egy 150 km-re - állomásozott, fur­csa parancsot kapott: a Bristol Blenheim Mk I.-es könnyűbombá­zókkal felszerelt alakulat két osztá­lyának másnap csapást kellett mér­nie Pécs és Szeged repülőtereire és vasúti létesítményeire. Magyarország ekkor több német repülőalakulat települt, de a kismé­retű, a mai Uránváros helyén lévő pécsi repülőtéren hatodikán még nem volt komoly német repülőala­kulat. A pécsi reptérre hetedikén reggel települt át Aradról a német 54. vadászezred Arnold Lignitz százados vezette osztálya Messer- schmitt Bf 109E típusú vadászgé­pekkel, melyek azután a jugoszláv bombázók végzetét okozták. A pécsi repülőtér bombázására a 69. Grupa négy Belnheimje szállt fel. Az első géppár alacsonyan re­pülve eljutott a repülőtér légterébe és hat darab 50 és 100 kilós bom­bát dobott le, de ezek üres terület­re estek és semmilyen kárt nem okoztak. A riadóstarttal villám­gyorsan felszálló német Messer- schmitt vadászok a nyugat felé me­nekülő mindkét bombázót utolér­ték és lelőtték: az egyik gép Rózsa­fa határában zuhant le, három tagú személyzetéből ketten meghaltak, a legénység harmadik tagja súlyo­san sebesülten a pécsi Honvéd Kórházba került. A másik gép ju­goszláv területen hajtott végre kényszerleszállást. A második Blenheim géppár már meg sem próbálta Pécset elérni, ehelyett a siklósi vasútállomásra próbálta meg bombáit ledobni. A paranc­snoki gépet azonban utolérte egy német Messerschmitt, és lelőtte, még mielőtt az bombáit ledobhatta volna: a gép Siklóstól közvetlenül keletre, égve egy szántóföldre zu­hant és felrobbant. A gép teljes sze­mélyzete (az akkori MTI jelentés­sel szemben nem négy, hanem három fő) hősi halált halt. A kísérő gép parancsnoka - társa végzetét látva - célzás nélkül kioldotta bom­báit Siklós felett és sikerült elmene­külnie a német vadászok elől - ez volt az egyetlen bombázó, mely visszatért Rovinjébe. A Siklósra le­dobott bombák közül kettő Faze­kas Károly Batthyány u. 12. sz. házára esett, mely romba dőlt. Sze­rencsére a lakók nem tartózkodtak otthon. Egy harmadik bomba Szeibl József pék udvarába esett, de nem robbant fel. A magyar honvédség a jugo­szláv légitámadások ellenére - és a magyarlakta területeken megindu­ló szerb atrocitások ellenére sem - indította meg a támadását, csak áp­rilis 10-e után, Horvátország függet­lenségnek kinyilvánítását követően indultak meg a magyar csapatok, mikor Jugoszlávia felbomlott. Becze Csaba Presser meg a Megasztárok A kevesebb szín és a kisebb ecsetvonások jelzik, hogy mennek az évek Egy zártkörű koncerten Pécsett járt a kö­zelmúltban Presser Gábor, akit mostaná­ban gyakran láthattunk a Megasztár könnyűzenei tehetségkutató zsűrijében. A zeneszerző-énekessel új lemezéről, a tévés popműsorról, és az ifjú sztárok ér­vényesülési esélyeiről beszélgettünk. A koncert - Dalok régről és nemrégről cí­mű lemezem karácsonyra jelent meg, s bár egy 2001-es Erkel színházbeli est anyagáról van szó, még most sem akartam megjelentetni - tudtuk meg Presser Gábor­tól. - Ugyanis DVD készül az előadás több órányi filmfelvételéből, és azt nem akar­tam megelőzni. A média kényszerítette ki az albumot, a sorozatos megasztáros sze­replések az én ázsiómat is annyira meg­emelték, hogy piszkáltak már a kiadók és a kereskedők, azonnal írjak egy lemezt, így ez a CD hihetetlenül gyorsan, másfél hónap alatt elkészült. A zenekari bulikról már csak múlt idő­ben érdemes beszélni, fogalmaz az LGT és az Omega együttes egykori motorja.- Nincs bennem hiányérzet, hogy nap­jainkban már nem csinálok rockos hang- szerelésű, ütős nótákat. Az nagyon rend­ben van, hogy 2002-ben a Hajógyári szige­ten szerintem is az ‘egyik legjobb LGT koncertünket tartottuk, de a korombeliek már a líraibb, az érzelmesebb dalok idejét élik, a reflexeim és gátlásaim azt súgják, ne akarjak úgy csinálni, mintha nem men­tek volna el az évek. Ezért igyekszem olyan lehetőségeket keresni, ahol egy zon­gorával léphetek fel, és teljesen körül ül a hallgatóság. Ilyen a vígszínházi önálló es­tem is, mely egyébként a tavalyi pécsi színházfesztiválra született, és az itteni si­kere adta a lökést, hogy kétórás állandó műsor legyen belőle. Úgy gondolom, ahogy mennek az évek, kevesebb színnel és kisebb ecsetvonásokkal kell már dol­goznom. A Megasztár tehetségkutatóról Presser azt emelte ki, hogy a tévéműsor sokkal jobb lett, mint amit eleinte várt tőle, és minden percében jól érzezte magát. Pres­ser kifejtette, egyikük sem tökéletes, kü- lön-külön senki nem kapna közülük 10 pontot, közösen viszont tökéletesek. Min­denképpen együtt tartaná őket (akár egy szappanopera formájában is), mert így a legértékesebbek. Ennek a vetélkedőnek az igazi nyertese Szabó Leslie, véli Pici, mert mint zeneszerző lett országosan ismert, és erre a legnagyobbak közül is hiába vár­tak sokan egy életen át. Ezzel párhuzamo­san Presser Gábor legnagyobb bánatát is ismertette: a nagy kereskedelmi rádiók fe­lelőssége, hogy a mai magyar dal kivégző­osztag előtt áll. Mert csak olyan dalt ját­szanak, amelyek a kaptafaműsoraikba be­leillenek, és így eljutottunk odáig, hogy a komolyabb producerek is a rádiósoktól kérnek tanácsot, hogy mit írjanak, milyen lesz a következő játszási trend. Presser másrészt beszámolt arról, hogy a pécsiek már befutott csapatának, a Kis- pál és a Borz együttesnek pályafutását nagyra értékeli.- Megvettem minden lemezüket, s fi­gyelem a munkájukat az első perctől kezdve. Tanúim vannak erre, Zorán lánya tíz évvel ezelőtt is nagy rajongójuk volt, és már akkor sokat beszélgettünk Lovasiékról, András szövegeit pedig külö­nösen sokra tartom. A baj az, hogy őket sem játsszák a kereskedelmi adókon, a fi­ataloknak pedig így hamarosan elmegy a kedvük a dalírástól. MÉSZÁROS B. E. Húsvétvárás a Színház téren Tojásírók, fazekasok, mézeskalácsosok szállták meg pár nap ra a pécsi Színháztér sátorvárosát. A hagyományos Húsvétvá rás lelke idén is a kézműves kirakodóvásár. Háziáldások, szenteltvíztartók, a régi klasszikus népi háztartások edényei, korsók, fazekak sorakoz­nak Mezei Ottó kárászi fazekas standján. A sátortető felől olykor rászitál az eső a sejtelmes fényű mázas portéka domborulataira, hogy tovább stilizálja a hamisítat­lan óbányai hangulatot. A korsók, fazekak fehér alapon karcolt min­tával, kékkel, zölddel díszítettek, Fekete alapon a zöld és a fehér mu A kirakodóvásár idén is sok érdeklődőt vonzott tat jól. A pécsi, szabadtéri rendez­vények már ismert szereplője a ká­rászi fazekas. - Molnár, kékfestő apa, nagyapa után szerettem bele a cserepekbe - mondja. - Óbányán tanultam a mesterséget. Ma már sajnos egyre szűkül az a réteg, amelyiknek fogalma van az óbá­nyai kerámiáról. Gerda Katalin, a Dominikánus Ház munkatársaként el­mondja, hogy a nagyheti program főleg gyerekek­nek készült. A 25 sátor­ban gyöngyfűzések, hím­zések, kandírozott édes­ségek, gyapjú- és vászon­szőttesek, mézeskalács kínálják magukat. Báb­színházi attrakciókról a Ládafia és a Titiri együt­tes gondoskodik. Csütör­tökön öt pécsi iskola 130 gyerekkel mutatja be Ta­vaszi népszokások című műsorát. Tamaricza Éva körül mindig szoros gyűrűt al- fotó: löffler p. kotnak a kíváncsi húsvé­tolók. A tojásíró pillanatok alatt káprázatos ábrákat rajzol {rókájá­val a tojásra. Zengővárkonyi lé­vén anyukájától leste-tanulta el ezt az fortélyos mesterséget, játé­kot. Művei közül jó néhány meg­csodálható a zengővárkonyi tojás­múzeumban is. - Kifújt tojást használunk - mondja a tojásíró. - A legegyszerűbben ez úgy készül, hogy az ember orvosi fecskendő­vel levegőt nyom a tojásba, aztán ez a levegő a tű helyén kifolyatja a tojást. A kiszáradt, üres héjat festjük. A viasz-írókával bármit rá lehet rajzolni a tojásra. Aztán a vi­aszt leolvasztva ennek a nyoma lesz a rajzolat. A régi hagyomá­nyos minták ilyenkor tavasz tájt a csillagvirág, a tulipán, meg a gyöngyvirág. Itt, a bemutatón egy rezsón kis májkrémes dobozban melegszik a viasz. A körbeállók kívánságát is teljesítik. Tetovált karú magas fiatalember kérdi, az övére rá le- hetne-e írni: Szeretlek Ibolya! ...Már hogyne lehetne. B. K. „Maradandót vésni a kor falára” A falon néhány Martyn-kép, az egyiken egy csokor hóvirág: Nőnap­ra kapta Éva asszony. Ne igazit hozz nekem, Ferikém, az két nap alatt el­pusztul - mondta anno a művész­nek. Arrébb egy Vasarely, a vitrin­ben néhány Zsolnay, amiknek ugyancsak külön története van. Az ősök között volt egy bábaasszony, aki a Zsolnay lányok: Teréz és Júlia gyermekei születésénél segédke­zett, és személyesen tőlük kapta ajándékba a gyönyörű porceláno­kat. A másik szoba falán két, ipar- történeti emléknek számító herendi tányér. Az egyik ük-ükmamát aján­dékozták meg velük, amikor letudta a szolgálatot valamikor az 1800-as években a bécsi Hofburgban. Az ennél is nagyobb kincsekkel az apró konyha asztalánál szembe­sülök. Az egyik maga a Tolnából Pécsre származott 78 éves házigaz­da - ugye, nem haragszik meg ezért, Éva asszony? -, aki egész éle­tét a kisgyerekek tanításának, az iro­dalomnak, a nyelvnek és természe­tesen a családjának szentelte. A má­sik pedig egy igazi kapcsos könyv. Olyan Árany János-féle, bőrkötés­ben, Párizsból hozatott papírral, ezüst kapoccsal. A könyv önmagá­ban is sajátosan kelt életre: a leg­Béla Pálné Lázár Ervin dedikálásával FOTÓK: LÄUFER L. szebb bőr egy darabját egy tanít­vány apja hozta az akkor még virág­zó Pécsi Bőrgyárból. Olyan papír kellett, amin „nem húz” a művé­szek tolla, ecsetje, ehhez pedig csak egy volt tanítvány révén, külhonban lehetett hozzájutni. A csat pedig... A békebeli családi ezüst egy kanalá­ból készítette egy neves szekszárdi orvos műkedvelő ötvös özvegye. „Ki nem az égő szárnyra épít, / szánandó szolga mind! / Építsd ma­gadban hát az égnek / tündöklő szárnyait... Béla Pálnénak, Évának, nagy szeretettel 1987 karácsonya előtt. Takáts Gyula.” A Somogy-sze- relmes költő verse és ajánló sorai fö­lött egy rajza is: becei látkép. Óvatosan lapozgatom a könyvet. Cziffra György, Vasarely, Weöres Sándor, Borsos Miklós, Ágh István, Martyn Ferenc - „a” Feri, hiszen Éva asszony szegről-végről Rippl-Rónai rokon, valamikor a ’40-es évek dere­kán hónapokat töltött a kaposvári Római-hegyi villában, persze, hogy ismerte a fogadott fiú Martynt Csorba Győző, Melocco Miklós és még sokak, a magyar kultúra nagy­jainak három évtizeden átívelő ked­ves sorai-rajzai. Éva asszony ötlete, illetve ihlete több forrásból származik. Először is egy ritka kötetből, melybe Szerb Antal a számára legkedvesebb száz verset foglalta. Ennek előszavában írja Szerb, hogy térjünk vissza arra a kedves régi hagyományra, ami a re­formkor lányaira-asszonyaira volt jellemző, akik emlékkönyvet - kap­csos könyvet - tartottak a szalonasz­talon. S amikor valami szép mon­dást vagy verset hallottak, azt bele­másolták. Ez a forrás akkor fakadt föl igazán, amikor Illyéstől azt ol­vasta, hogy az írástudóknak köte­lességük valami maradandót vésni a kor falára. A harmadik pedig, hogy tanárember férjének egyik kedven­ce Arany János volt. Most már nincs mese, mondta magában a makacs Éva asszony, s nem nyugodott, míg kezébe nem vehette a szűz könyvet. Persze, megtöltetni sem volt sok­kal könnyebb, mint megteremteni; az első bejegyzés a francia főváros­ban élő, papírszerző egykori tanít­ványé, a második természetszerű­leg Martyné. Segített a művészpár­toló pécsi hivatalnok, Takács Gyula, aztán alakultak a kapcsolatok - Bor­sos Miklós megígértette a kertjében, hogy Éva asszony soha nem adja föl. Nem is! - emeli a mutatóujját. Már azt is tudja, ki lesz a következő, ám nem áruljuk el, mert az illető szobrászművész még nem hallott róla. Fordulok ki a panellakás ajtaján - bízom benne, hogy kinyílik még párszor előttem -, s hallom, Éva ass­zony szólítja a hét unoka egyikét, a vele élő Marcit: - Gyere, mutatok neked valami csodát... balooh z. ♦ Vasarely Győző rajza

Next

/
Thumbnails
Contents