Új Dunántúli Napló, 2004. március (15. évfolyam, 60-89. szám)
2004-03-31 / 89. szám
Anyanapló Domibabának Nyolc hónapnyi felejthetetlen pillanat I Naplót írok a fiamnak, a fiamról, így életének azt a csöppet sem unalmas részét is megismerheti, amire nem emlékezhet. Azt hiszem, felnőttként jókat kacag majd önmagán, és nagyszülőkként férjemmel mi is biztos nevetve olvassuk majd e sorokat. Domi életének első nyolc hónapja ma már egy örömökkel teli, felejthetetlen pillanat. Örökkévalóságnak tűnt az a négy nap, amit a doktor bácsi szerint késtél. Meg is beszéltük apával, téged biztos nem a szor- galmad-gyorsaságod tesz majd híressé. Ugye belátod, nem kis teljesítmény, hogy héthónaposon még képes voltál öltözködés közben elaludni? A babaújságok nyugodt természetűnek mondanak, pedig szerintem egyszerűen csak egy kicsit lusta vagy, (Persze apa se egy rakéta!) Már a kórházban is látszott, hogy „nyugodtabb" vagy, mint a többiek, Ha letettelek az ágyra nem mérgelődtél, békésen, csendben elmélkedtél tovább. Félek, hogy meglesz még ennek a böjtje, Most persze örömünnep az a néhány nyugodt perc, amit a járókádban elterülve elmélkedéssel töltesz, Ha viszont majd úgy kell kiimádkozni az ágyból, hogy végre iskolába indulj, nem hiszem, hogy repesni fogunk a boldogságtól. A leckeírásról nem is beszélve. A pihengetés mellett, mint minden igazi férfinak, a pocakod a legfontosabb, Biztos már alig vártad, hogy leteljen életed első hat hónapja, és az anyatej mellé végre valami nagyfiúnak valót is kaphass. A darabosabb ételek kedvéért pedig gyorsan növesztettél két fogócskát magadnak, Az első kúszás Vacsora után a franciaágyon hemperegve azonnal kiszúrtad magadnak, hogy óvatlan szüleid a TV távkapcsolóját az éjjeliszekrényen felejtették. Legalább egy méter volt közted és a kincs között, gondoltuk úgyse éred el. Mikor rájöttél, hogy senki nem adja a kezedbe, hasadon fekve felemelted feneked, kezeddel nagyot nyújtóztál és mindenki nagy meglepetésére máris legalább tíz centit haladtál előre. A popsiemelgetést és nyújtózkodást még néhányszor megismételted, élvezted, hogy hangosan szurkolunk apával. Addig kúsztál, míg végül elérted a célod, és alaposan összenyálazhattad, majd elemeire szedhetted a masinát. Ha pedig meguntad, elaludtál. A többi anyuka irigyelt is emiatt, amin persze egyáltalán nem csodálkoztam, Apával el is neveztünk NyugiDomínak, ami a jelek szerint hamarosan négyre szaporodik. Amikor eszünk melletted, úgy viselkedsz, mint akit napok óta koplaltatnak, mindenből kérsz kóstolót. Ha peA főszereplők: Domibaba és a naplóíró édesanya dig tele a pocak, nagy levegőt Az ülés viszont nem az erőssé- veszel, felfújod arcod, mint egy kis ged, ha nem támasztom meg a hörcsög, és teljes erővel lövöd ki- hátad, eldőlsz, mint egy kis felé - azaz rám - az ételt. Hiába krumpliszsák. Ugyanakkor álldimagyarázom, hogy ez buta do- gálni nagyon szeretsz, girbe-gurlog, egyszerűen kinevetsz. Minél ba lábacskáiddal nagyokat rutöbb rajtam az ételmaradék, an- gózva már táncolni is tudsz. Az, nál jobban érzed magad. hogy közben a karjaimat már Ahogy néhány hónapja elkép- nem érzem, téged csöppet sem zelni se tudtam, hogy egyszer kis- érdekel, Mert ugye több mint kikanállal fogsz enni, ugyanúgy azt lene kilódat hosszú perceken kese hittem volna, hogy képes leszek resztül tartani nem gyerekjáték, játékokkal teledobált lakásban él- Hogy még több mozgásra ni. Mára oda a rendmániám (ma bírjalak, két hete baba-mama még), boldogan veszem tudomá- tornára is járunk. A fél órás hinsul, hogy a lakás szinte minden zu- tázgatást és láblóbálgatást nagert birtokba vetted. Mindenütt gyón élvezed, de az edzés anypokrócok, hogy kedvedre hancú- nyira elfáraszt, hogy már a kocsirozhass. Mert csodák csodájára ban hazafelé elkezded húzni a néhány hete egyszer csak meg- lóbőrt, és ebédnél előbb nem is emelted a feneked, és elkezdtél vagy hajlandó felébredni. Ha vikúszni. Azóta a padló tele játékok- szont újból erőre kapsz, be nem kai, apával pedig úgy járkálunk, áll a szád. Azt, hogy apaapamintha tojásokon lépkednénk, ne- apa, már nagyon szépen monhogy véletlenül valamelyik kincse- dód, s persze apa ilyenkor úszik det összetörjük. Te viszont mit sem a boldogságban. Hiába taníttörődsz a rendetlenséggel. Miután gatlak, hogy az anyaanyaanya megszerezted valamelyik játékod, is nagyon jól hangzik, egyelőre megvizsgálod, eldobod és mási- nem hiszel nekem. Remélem kért indulsz. Ha ilyen ütemben ha- azért hamarosan rájössz, nekem ladsz, lassan jöhet a konnektorok- van igazam. ________________ ba a biztonsági dugó is. Wald Kata
