Új Dunántúli Napló, 2004. március (15. évfolyam, 60-89. szám)

2004-03-26 / 84. szám

2004. Március 26., péntek KULTÚR A -RIPORT 7. OLDAL A magánélet fosztó titkai A Janika megy mától a Kamaraszínházban Az egykori szegedi színház- igazgató, Korognai Károly ren­dezi a ma esti kamaraszínházi bemutatót, Csáth Gézától A Ja­nikát. A ritkán játszott mű szín- revitelének külön érdekessége, hogy két éve Szegeden a direk­tor volt az egyik főszereplő ugyanebben a darabban. Kowgnai Károly nem ismeretlen a pécsiek számára, pár esztendeje ő rendezte itt a Tizedes meg a többi­eket. A társulattal is szoros kapcso­lata van, Lipies Zsolttal például egy időben járt a színművészetire - Korognai korábbi szerepét, Pertics Jenő alakítását éppen Lipics Zsolt­ra bízta. Az egykori direktor most is elfoglalt ember, jelenleg négy da­rabot rendez szerte az országban, és játszik Miskolcon, valamint Veszprémben is egy darabban. A Janikát BaRkó Tamás ajánlot­ta bemutatásra, és a rendező nem ódzkodott a feladattól, mert sze­replőként kiváló véleménye alakult ki a Csáth Géza-írásról. Egyúttal ar­ra is felhívta a figyelmet, hogy ko­rántsem azonos a pécsi és a szege­di előadás, a szereplők ugyanis döntően meghatározzák a játék lé­nyegét, másrészt a jelmezek, a díszletek, a zene is eltér a két adap­tációban. A hangsúlyok azonban ugyanott találhatók, mert nincs oka változtatni a korábbi értelme­zésen, és összességében konzerva­tív előadásra kell készülni. Egy XX. század eleji polgári színműről van szó, melyet méltat­lanul kevesen ismernek, holott fantasztikusan színvonalas ez a tragikomédia. Az 1909-ben játszó­dó budapesti történet társadalmi közege Kosztolányi Édes Annájá­nak vüágával rokonítható. A két cselédet tartó polgári középosz­tálybeli család lakása egyik szobá­ját kiadja egy jó ismerősnek, aki aztán a kellemes otthonban min­denki házibarátja lesz. A konflik­tus azonban mégsem ezzel a sze­relmi háromszöggel indul, hanem egy tragikus eseménnyel, a házas­pár egyik gyermekének, Janikának a halálával, melynek nyomán fel- fejlenek elfojtott titkok, évek óta tartó ki nem mondott feszültségek. Ez az alaphelyzet napjaink magán­szférájának belső viszonyaira töké­letesen rímel, aktualitását éppen az emberi kapcsolatok efféle értelme­zése, kibontása és megoldása, vagy éppen szőnyeg alá söprése je­lenti. Csáth Gézát a nyugatosok egyik legjobb prózaírójaként tartják szá­mon, és a hányatott sorsú orvos­íróról kevesen tudják hogy emel­lett hét további drámát is írt. Korognai Károly úgy fogalmaz, hogy maga is meglepődött, a szép­író milyen pontosan rajzolja meg a karaktereket, a dramaturgia meny­nyire vérfagyasztóan tiszta, neki is lát leporolni a többi drámáját, mert bizonyosan akad köztük még egy­két kiemelkedő alkotás! A rendező két segítőtársat is ho­zott magával, a díszlettervező Langmár Andrást, és a jelmezek kiötlőjét, Papp Jánost. Az máris bátran kijelenthető, hogy szép kiál­lítású korhű produkcióra készül­hetünk. Egy könnyen érthető mély törté­net ez, mely a fiataloknak külön ajánlott a magánéleti tanulságai ré­vén, de számvetésre készteti a kö- zépkorúakat is. MÉSZÁROS B. E. Janika szülei, a Pertics házaspár FOTÓ: TÓTH L. Leőweysták nyertek A március 18. és 21. között meg­rendezett XV. Pécsi Francia Diák­színjátszó Fesztiválon a zsűri a Pécsi Leőwey Klára Gimnázium Szigetek és Szárnyak című darab­ját választotta ki, hogy 2005-ben képviselje Magyarországot a franciaországi La Roche sur Yon- ban tartandó Fesztiválok Feszti­válján. A közönség díját szintén ez a színjátszócsoport kapta. __________________________D.l. Is ten hozta... Somogyfajszon A DEMOKRÁCIA SZÓTÁRA Individuum A PTE Kommunikációs Tanszé­ke egyik projektjében a terek át­alakulását kutatja szemináriu­mokon és főképp gyakorlati munka során. Főhadiszállásuk évek óta Somogyfajsz község és a közeli tanyák voltak. Vizsgáló­dásaikat 2002-ben egy kiállítá­son mutatták be, 2004-re pedig elkészült egy film is Isten hozta... címmel, amit az Uránia moziban mutattak be. Tér-kultúra-kommunikádó - erre a három szóra lehet felfűzni azt az évek óta tartó munkát, aminek leg­frissebb állomása a film: Kádár An­na^ Németh Annamária és Berta Já­nos alkotása, akiknek Füredi Zoltán antropológus-filmrendező segített. A hallgatók elmondták, hogy te­repgyakorlataik során alaposan megismerték Somogyfajszot, annak a helybeliek által elmesélt történetét, az ott élő embereket. Tehát minden adott volt, hogy a már meglévő tu­dást, ami időközben a Közelítés Ga­lériában megrendezett kiállításon túl dolgozatokban, tanulmányok­ban öltött testet, filmre vigyék. Eh­hez a Magyar Mozgókép Alapít­ványtól pénzt is nyertek, úgyhogy semmi akadálya nem volt, hogy ne­kilássanak a filmnek. Füredi Zoltán rendező elmondta, nem volt köny- nyű dolguk, hiszen egy tudomá­nyos-művészi filmet forgattak, ami egyszerre kellett megfeleljen egy diszciplína elvárásainak, miközben nem feledkezhettek el a jövendő né­zőközönségről sem, tehát a filmnek szórakoztatónak is kellett lennie.- írtunk forgatókönyvet, de talán nem is az volt a lényeg, hanem a kö­zös látásmód, tudni azt, hogy eze­ken a helyeken mi és ki az érdekes, kik azok az emberek, akiket helyzet­be kell hozni, hiszen a kamera előtt mindenki másképp viselkedik, mint egy sima beszélgetés során - mond­ta Berta János. Szíjártó Zsolt, a PTE BTK kom­munikációs tanszékének vezetője úgy vélte, hogy valószínűleg nem ez az utolsó filmes munka a hallgatók életében, hiszen nagyon szeretnek dolgozni az új médiumokkal, s a fil­men belül is látható számtógépes animáció. Ahogy Kádár Anna is mondta: - Talán azt nem állítanám, hogy a film jobban rögzít bármit is, de minden­képp más dolgokat lehet általa meg­ragadni, mint az eddig használt ku­tatási technikákkal. ____________ M. K. Ha a demokráciát az egyén és sza­badsága felől közelítjük meg, mint aki egyenlő esélyen és jogokon alapuló társadalmat hoz létre, ak­kor nem lehet közömbös szá­munkra, hogy az emberi egyed milyen fogalmát alakítjuk ki. A de­mokrácia hosszabb távú sikeres működésének feltétele többek kö­zött az egyének és közösségek ha­gyományos értelmezésének „de­mokratizálása”, ami együtt jár ezek gondolkodás- és cselekvés- módjának sajátos átalakulásával. Az „individuumot” az anük görög filozófia, valamint a zsidó és ke­resztény vallás fedezte föl, és ugyanezzel a „gondolati” lendület­tel alakította ki a demokrácia elvét is. A demokrácia fogalmával pár­huzamosan megszülető indivi­duum szabad és tetteiért felelős személy, aki nem oldódik föl telje­sen közösségében, és aki ember­társával nem a kegyetlenség, ha­nem a figyelem, a tisztelet és a sze­retet elve szerint köteles bánni. A nyugati felfogás szerint az individuum - ellentétben társa­dalmi csoportokkal vagy biológiai sejtekkel - tovább nem osztható anélkül, hogy egyediségét és sajá­tos létét el ne veszítené. Egyedisé­gében különös igényei, érdekei, képességei, életmódja, elvárásai, gondolkodási stílusa lehet. A mo­dern filozófia hangsúlyozza az egyed méltóságát, tulajdonképpe­ni helyettesíthetetlenségét, „kép- viselhetetlenségét”. Az indivi­duum sajátos filozófiái, Kant, a pragmatizmus és az egzisztencia­lizmus mintegy felszólítja az em­bert: ahelyett, hogy másokra vá­rakozna, valósítsa meg, találja föl magát és közösségét, mint ami jobb, mint a korábbi önmaga, mi­közben nem önkényesen, hanem saját belátása szerint cselekszik, adott helyzetben lelkiismeretét követve, nem engedve magát minden további nélkül tekinté­lyeknek alávetni. Mint nyilvánvaló, a nyugati kultúra és demokrácia,egyede nem készen születik, nem termé­szeti képződmény, hanem kiala­kul. A modern demokráciát létre­hozó és fenntartó individuum ki­alakulásában egyaránt szerepet játszanak az egyén gondolati és cselekvésbeli erőfeszítései, és a társadalmi hatások. Az indivi­duum nem izolált és eleve kész zárt sziget, öntörvényű világmin­denség - Leibniz szavaival „monász” -, hanem élethosszig tartó közös tanulási folyamat ré­szese. Saját demokráciájuk jövő­jéért azok a társadalmak tesznek a legtöbbet, amelyek magas szin­tű és széles körben elérhető kép­zésre törekszenek, ahol a képzés középponti eleme a szabadság, az ezzel járó egyéni felelősség és etika, a társadalmi tolerancia és együttműködés, az önmaga ké­pességeinek fejlesztése, a „de­mokratikus” individualizmus elsajátítása. Boros János VILLAMOS ES MŰSZAKI INFORMATIKUS SZAKNAPOK. Tegnap kezdődött a Pécsi Tudományegyetem Polláck Mihály Műszaki Főisko­lai Karán az a kétnapos rendezvénysorozat, amelyet immáron 29.-ik alkalommal rendeztek meg és közel 40 cég újdonságait láthatták az ér­deklődök. A szaknapok keretében átadták a villamos laborban egy oktatópanelt, amelynek segítségével többek között a villanymotorok ve- zérlését és működtetését szimulálhatják a diákok. ______________________________________ fotó: löffler péter R, avagy egy öngyilkosság anatómiája Ez a nap sem ígérkezett különle­gesnek, február közepén a fagyos hideg idő nem kedvez a kőműves­munkáknak, csak belső téri javít­gatásokra vállalkozik ilyentájt a mesterember. A Duna-parti falu szakembere, a huszonéves vállal­kozó fehér platós teherautójával rótta a környéket, s ahol feladatot talált, ott estig kitöltötte az idejét. Ezúttal Mohácson zárult a kör, ott árválkodott a szerszámokkal és zsaludeszkákkal megpakolt kocsi a folyó közelében. A kesztyűtartó­ban megbújt a fiatalember min­den irata, de a jármű gazdáját nem lelték sehol sem. Sőt, a kisteherau­tó is csak két héttel azután került elő, ahogy a ffú eltűnését édesany­ja az első nélküle eltöltött éjszaka után bejelentette, P. ugyanis, (ne­vezzük a fiút P.-nek) soha nem maradt ki felelőtlenül otthonról, ha néhány órát késett, azt is előre jelezte mindig telefonon.- Áldott jó gyerek volt - mondja az egyik szomszéd -, reggeltől es­tig dolgozott, ő tartotta el nővérét és édesanyját, s ha kellett, elment a munkáért az ország másik végé­be is. Ott találták meg aztán a holt­testet is a román határ közelében, Békés megyében. Egy Szeghalom melletti tanyán felakasztva, há­rom hétre rá, ahogy az eltűnését jelezték. Több se kellett a faluban, már másnap megálltak a Fő utcán sutyorogni az emberek, a kocsmá­ban is erről folyt a szó két hörpin- tés között.- A fiú románokkal dolgozta­tott, őket alkalmazta az alföldi munkavállalásainál, ki tudja, me­lyik miért haragudott meg, vagy csak a pénzét akarták! - így tana­kodott az egyik sörözgető.- Sokat volt oda szerte az or­szágban, és segédmunkára min­denféle alakok jelentkeznek, nem­igen lehet megválogatni, hogy ki­vel dolgozik együtt az ember - vé­lekedett egy másik ivócimbora. Aztán a történet kikerekedett, volt aki a vállalkozás csődjét emle­gette, adósságokat, sürgősen kö­vetelt pénzösszegeket, más meg tudni vélte, hogy szerelmi csaló­dás van az eset mögött, s elkesere­désében nyúlt a kötélhez az érzel­meiben magára hagyott fiatal. Az apja is öngyilkos lett, és a rokon­ságban sem idegen ez a gondolat, jegyezték meg mások, hozzátéve, hogy könnyen jött az ötlet.- P. nagyon rendes, családsze­rető fiú volt - mondja az egyik szomszéd - és hét éve udvarolt egy falubeli lánynak. - Jó ideig együtt is éltek ezen a takaros'falu­si portán - mutat rá egy közeli fe­hér épületre. A hosszú falusi ház udvarán két jókora szelindek ro­hangál, a tornácot mindenütt be­építették, a gondos férfikéz mun­kájának nyoma látszik minden szegleten.- Aztán a leány külföldön vál­lalt munkát - folytatja a szomszéd a szerelmi szál ismertetését -, az együttlétük igencsak akadozott, de hogy ez lett volna a halálkere­sés oka? Nem hiszem, mert egy jó éve már igen ritkán találkoztak. Miért éppen most, és ily módon zárta volna le a kapcsolatukat? A vállalkozással sem lehetett ko­moly baj, mert olyan mester volt, aki egy napot nem mulasztott, so-' ha nem pihent. A másik faluból volt két társa, azokkal is jól megér­tette magát, úgy gondolom, a gon­don is osztoztak volna.- Még sokkolnak a történtek, nem szeretnék arról nyilatkozni, hogy szerelmi csalódás, vagy más egyéb volt a halál oka - zárkózik el a fiú lánytestvére. - Mindenesetre hihetetlenül furcsának tartom, hogyha valaki öngyilkosságra ké­szül, akkor miért hagy itthon csa­pot- papot, és utazik el iratok nél­kül 300 kilométert, hogy vadide­gen helyen búcsúzzon a napvilág­tól, egy távoli elhagyatott zugban, ahol az azonosítása is lehetetlen?- Igen, dolgozott a fiam koráb­ban Békéscsaba környékén, Köröstarcsán, és az nem esik messze Szeghalomtól - panaszol­ja zokogva az édesanya, aztán már csak annyit hajlandó monda­ni, hogy őket nem kereste sem a rendőrség, sem az önkormányzat, nem tudja hogy egyáltalán vizs­gálja-e valaki, mi van a háttérben. A falu jegyzője úgy fogalmaz, ők nem indítottak semmilyen eljá­rást. A Baranya Megyei Közigaz­gatási Hivatalnál dr. Sólymosi Ve­ronika főosztályvezetőtől megtud­tuk, nincs olyan államigazgatási feladat, amely alapján ilyen ese­tekben a jegyzőnek kellene lépnie, a rendkívüli halálozás ügyében mindenkor a rendőrségnek kell in­tézkednie. A Mohácsi Rendőrkapi­tányság ugyancsak elutasítóan nyilatkozik, nem tartozik a hatás­körükbe, ott folytatják le állam- igazgatási eljárás keretében a vizs­gálatot, ahol a halál bekövetkezett. A Szeghalmi Rendőrségen Pi- kó Tamás százados, a bűnügyi osztály vezetője készségesen vá­laszolt a kérdéseinkre: - Most ér­kezett meg a boncolási ered­mény, amely kizárja az idegenke­zűséget. Ezt egyébként a helyszí­ni szemle során is megállapítot­tuk. A holttest 10-12 napig volt a kötélen, egy Szeghalom melletti düledező épület tetőterében és a megyei technikus is úgy véleke­dett, minden jel az öngyilkossá­got támasztja alá. Búcsúlevelet az elhunyt nem hagyott, iratai nem voltak, az azonosítása az életkor és a személyleírás alapján az or­szágos körözési rendszer segítsé­gével sikerült, valamint a memó­riás digitális karórája alapján, melyben körzetes telefonszámo­kat találtak. A vérvizsgálat még hátravan, mely az idegen anyagokra ad út­mutatást a szervezetben, de a rendőr százados szerint nem tör­tént bűncselekmény. Az öngyil­kosság okainak felderítése pedig már nem a rendőrség, hanem a hozzátartozók feladata. _____ ^ MÉSZÁROS B. ENDRE

Next

/
Thumbnails
Contents