Új Dunántúli Napló, 2004. március (15. évfolyam, 60-89. szám)

2004-03-03 / 62. szám

2004. Március 3., szerda RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA A tavasz kottafüzete A Pécsi Tavaszi Fesztivál idén is a zene jegyében zajlik, másfél tucat koncert, énekes, pop- és dzsesszbuli várja mintegy három héten át a ba­ranyai közönséget. Nehéz eldönteni, hogy színházi, vagy inkább zenei élmény lesz a 6. Pécsi Tavaszi Fesztivál nyitó- előadása (március 8.), hiszen a Győri Balett Macbeth táncdrámá­jának a zenéje igazi csemege lesz, a shakes- peare-i törté­netet Piazzola hazájába, Ar­gentínába he­lyezték át az ötvenes évek­be, a tangózás hőskorába. A tangózenének vezető szerepe van ebben a műben, és hogy ne csak egy laza temperamentu­mos táncesttel számoljunk, arra garancia, hogy Penderecki kor­társ muzsikájával is kiegészül a darab. Három héten át tombol majd a klasszikus és a könnyűzene. Az viszont elgondolkodtató, hogy képtelenek a szervezők szakítani azzal a rossz gyakorlattal, hogy egy időben több hasonló rendez­vényt tartanak. így lesz ez márci­us 19-én, amikor Pege Aladárt, a bőgő Paganinijét, a dzsessz és a komolyzene avatott mesterét várja beszélgetésre Bornemissza Géza a Művészetek Házába, ám ugyanekkor a Dominikánus Ház is megcélozza a vájt fülűeket, ahol az EAR együttes a kortársze- ne legújabb alkotásait mutatja be elektroakusztikus hangszereken. A vetélkedés 22-én folytatódik, ekkor a Trio Lignum játszik ugyancsak a Művészetek Házá­ban Mozart-, Bach- és kortárs mű­veket, miközben az Ifjúsági Ház­ban az ír folklórt skandináv, bal­kán és magyar népzenével vegyí­tő Fianna zenekar muzsikál. Ha harc, hát legyen harc, mondhat­nák a Művészetek Házában, mert április elsején újra csak szembe­találkozik két produkció. A Zene­parkban a tavaszi találkozókról már elmaradhatatlan dobszerdát rendezik meg a Liszt Ferenc ze­neiskolások, a Nagy Lajos Gim­názium Orff együttese, a PTE művészeti karosok, valamint a debreceni konzervatórium ütősei részvételével, ugyanakkor a Mű­vészetek Házában kortárs feszti­vált tart Gyöngyössy Zoltán és Maluz István fuvolaművész. Persze nem ütközik minden program, így például a jövő héten három szuper estre készülhetnek a zenerajongók. Csütörtökön (március 11.) újra visszatér első vidéki fellépési színhelyére, a pé­csi IH-ba a Hobo Blues Band. Egy nappal később a Dominikánus Házban a Massaino Consort re­neszánsz miliőt varázsol, lanttal, blockflőtével, csellóval. A szege­di együttes repertoárján olasz, német, francia, angol és spanyol régi zene is szerepel. Vasárnap pedig jön a legnagyobb csemege, Bill Haley egykori bandája, az öt­ven éve a pályán lévő Comets együttes lép fel az IH-ban a Mys­tery Gang magyar rockabilly csa­pattal. Az amerikai veteránok kö­zül a legfiatalabb is túl van már a hetven esztendőn. Aztán 24-én a hazai nagy öregek következnek, a KFT tíz év után új lemezzel je­lentkezett, és ezt az albumot mu­tatják be az IH-ban. Érdekesnek ígérkezik a három tenor mintájára létrehozott Kont­ratenorok Barokk Bravúrária est­je is, hiszen a világhírű énekesek a kontinens három különböző pontjáról - Bárány Péter Düssel­dorfból, Nigel Heavey Angliából, Csapó József Budapestről - érkez­nek. A Pannon Filharmonikusok két világhírű magyar művésszel ad közös koncertet, 17-én a Nem­zeti Színházban Kocsis Zoltán zongora-, 25-én pedig Boldocki Gábor trombitaművésszel. Mind­emellett lesz három különleges hangverseny a Ferences temp­lomban is - Haydn F-dúr miséje a Bazilika Mozart kórusával 21-én, az osztrák Frank Zebinger saját egyházzenei műveiből játszik or­gonán 27-én, április 3-án pedig Jubilate deo címmel a Mecsek Kórus, és a dombóvári Kapos Kó­rus énekel -, és kihagyhatatlan a francia Klezmer Nova együttes fellépése is március 26-án a Zene­parkban. MÉSZÁROS B. E. Műveltségi verseny iskolásoknak A Szivárvány Gyermekház szer- tékra 13 intézmény 35 csapata je- vezésében elkezdődött a megye lentkezett. A verseny állásáról fo- általános iskolásainak meghirde- lyamatosan tájékozódhatnak tett „Arad-Pécs, Pécs-Arad” part- honlapunkon is (www.dunantu- nervárosi vetélkedősorozat. A já- linaplo.ha).________________lyz. „Rengeteg dolgot próbálgattam” Beszélgetés Parti Nagy Lajossal Parti Nagy Lajos költő volt a pécsi Művé­szetek Háza vendége hétfőn este. A közel­múltban a Magyar Irodalom Díjával ki­tüntetett és szinte ezzel egyidejűleg a Ma­gyar írószövetségből kilépett szerző ter­mészetesen a régi pécsi időkről is beszélt.- Sok minden történt az utóbbi egy évben: 50 éves lett, leánya született, megjelent a Grafit­nesz című kötete, amire nemrég megkapta a Magyar Irodalom Díját. Lehet-e mindezt úgy tekinteni, mint egyfajta közeledést a boldog­sághoz?- Eszembe jut, hogy Kosztolányi azt mond­ta: a boldogság a szenvedés hiánya, bár azt hi­szem, rám ez most nem használható. Ami az 50 évet illeti, az azért nem olyan nagy boldog­ság. A lányomra meg nem is jó szó, mert az, hogy boldogság, kevés rá, hogy jön ehhez az ember, hogy ezt bármilyen szóval leírja... A díj viszont olyasmi, aminek tényleg lehet örülni. Elvégre komoly kuratórium osztja, szakmai díj, és annak külön örülök, hogy egy verseskötet kapta.- Szóljunk gyorsan a másik „aktualitásról”, az írószövetségből való kilépéséről, amit nyil­vánosan tett meg.- Az a helyzet, hogy az írószövetség 1989- cel voltaképp megszűnt, kifújt, nem lehetett megtölteni új tartalommal, és azóta csak egy folytonos sodródástörténetnek lehetünk a ta­núi. Reformok nem történtek, mert a főbb ügyekben se az írói rang, se az operativitás nem számított. Nyilván, ki így gondolkodik, ki úgy, ugyanakkor az se szentírás, hogy ne­kem ott tagnak kellene lennem. Egyes állítá­sokkal eílentétben nem volt az én kilépé­sem „kifundálva”, csu­pán nem akartam, hogy ennyi közöm is legyen Döbrentéi Kor­nélhoz, hogy egy szer­vezetben vagyunk. Ez­zel le is zárult bennem ez az ügy.- A 90-es évek máso­dik fele műveinek si­kertörténete volt, mi­közben a munkásságát sokszor egy szóval jellemzik: az ironikusság- gal. Valóban összepárosítható ez így?- Igazság szerint mindig is kaptam megerő­sítéseket, korábban is - persze, ezt keresi is az ember, mert szüksége van rá. De sose érez­tem azt, hogy üresbe ment el, amit csinálok. Ugyanakkor jócskán megváltozott az iroda­lom mirevalósága, ezt mindenkinek meg kel­lett oldani valahogy. Volt, aki beleszorult a re- torizáltságba, én rengetegféle dolgot próbál- gattam^ ami lehet, hogy nem látszik a verse­ken, de én tudom, mert bennem megvan a nyoma. Az is elképzelhető, hogy egyszer elég lesz az iróniából meg a groteszkből, a nyelvi trükkökből, és jön majd egy nemzedék, akik­nek egészen másra lesz szüksége. Ha úgy tet­szik, a divatok változnak. A siker meg - mi az? Ha kapok díjat, az nagy siker, ha nem, ak­kor csak kis siker? Ami jó, hogy a gimnazistá­kon látom, szeretik, amit csinálok és hogy né­ha már a közbeszédből is visszahallom egy- egy soromat.- Mindabban, amit elért, milyen szerepe van a pécsi éveknek?- Alapvető. Én ezt a várost választottam, miután a Jelenkorban 1971-ben megjelent egy versem, ide akartam jönni tanulni, lakni. Ti­zenhárom év lett belőle, de persze, tizenhá­rom éven át az ember nem lehet csak boldog, tehát voltak nagyon szép és kevésbé szép idő­szakok. Ám az a hét év, amit Szederkényi Er­vin mellett a Jelenkor szerkesztőjeként töltöt­tem, meghatározó volt. Mint ahogy Csorba Győző jelenléte is, aki sose volt benne az or­szágos köztudatban, mégis most látom, hogy ott él sok szerző kezében, amikor írnak, ez a „csorbagyőzőség” most is- sugárzik és egyre fényesedik az időben.______________méhes k. LENYUGVÓ NAPFÉNYBEN IZZÓ SIVATAG. Egyiptom a magas ból címmel Marcello Bertinetti milánói fotográfus képeiből nyílik ma kiállítás a pécsi Ifjúsági Házban. A National Geographic Society Könyvek szervezte tárlaton az iskolai csoportok, ha megtekintik a fo­tókat és kitöltik az ehhez kapcsolódó kérdőíveket, még a neves föld- rajzi társaság kiadványaiból is nyerhetnek. _________fot6. tóth l Ka levala-illusztrációk A nemzeti eposz, a Kalevala nap­ja egyben állami ünnepként a finn kultúra napja: február 28. A budapesti finn nagykövetség az idei ünnepre vándorkiállítást ké­szített Marita Wendelin (1893- 1986) festő és grafikus kalevalai ihletésű képeslapjaiból. A kiállí­tás először Debrecenben és Pé­csett lesz látható. Martta Wendelin 70 képeslap­ja - ezek közül 35 szerepel a kiál­lításon - 1932 és 1946 között je­lent meg. Bevételük a népegész­ségügy finanszírozását szolgálta. Az illusztrációk az eposz világát a XX. század eleji finn agrárkul­túra idealizált világába plántál­ják. A gyönyörű színek, a stilizált tájak a boldogság pillanatait nyújtják a nézőnek. A képesla­pokon finn népdalszövegek (ru- nók) vannak. 1934-ben tíz képes­lapot kiválasztottak és a dalszö­vegeket több nyelvre lefordítva is kinyomtatták azokat. Magyarul - a kettős kötődésű Rácz István for­dításában - most először láthatók e képeslapok runói. Az „Idillek a régi finn életből” című kiállítás a Pécsi Magyar­Finn Társaság rendezésben ma 17 órakor nyílik a Civil Közössé­gek Házában (Szent István tér 17.), és március 17-ig tekinthető meg. A megnyitón Jatta von Ko­now tuusulai művészettörténész tart diavetítéses előadást Martta Wendelin munkásságáról. Szennyek, vizek és mosások Gyomorfordítóan büdös van a C utcában, még a mínuszok ellené­re is. Egészen pontosan csak a 19-es számú ház előtt: a kiköve­zett árok falát szemmel láthatóan húsz-harminc centi magasan je­lenleg ismeretlen összetételű va­lami vonja be. Ez a „valami” étel­maradék, mosogató- és más lé, szilárd és bomló hulladék leké­peződése, a ház sarki részében élő anya és lánya legnagyobb örömére. Ha most ilyen a szag, mi lehet nyáron?- Arról másnak még halvány fogalma se lehet. Itt a környékbe­li macskák meg az alsó szom­széd kutyája májustól szeptem­berig patkányon élnek - érzékel­tet valamennyit eredendő szar­kazmusából Györgyi, aki lassan négy éve vívja - nyolcvanéves édesanyja nevében is - csatáját a hivatalokkal és hatóságokkal. A csatornázatlan C utca Pécs- Vasason van; az ilyen betűjelű utcákban valamikor minden házban - egyben-egyben négy-hat lakás is van - bányá­szok éltek. Györgyi édesapja, nagybátyja, mindkét nagyapja is a bányát szolgálta. A „valami­korban” elképzelhetetlen lett volna, hogy bárki is beszen­nyezze az árkot. Más kárára plá­ne nem. Györgyinek és az édesanyjá­nak a legnagyobb baja, hogy el­múlt az a valamikor, új arcok jöt­tek, s ezzel új szokások. így ke­rült a csizma az asztalra, azaz a szenny az árokba - fölfelé csak ezen az oldalon jó félszáz család él. Györgyi egy idő után megun­ta, hogy akármit hozhat a víz - ráadásul két irányból is, hiszen saroktelken laknak -, és ’99 tava­szán pár kimustrált sezlonrugó- ból barkácsolt alkalmi csapdába ejtette a telekhatáron a szemetet. Az pedig nem hagyta magát: bü­dösödön rendesen, és amikor már nagyon csípte egy följebb la­kó szomszéd orrát is, megjelent a terület önkormányzati képviselő­je: elzárták a víz útját - ami le­folyt, csak a hordalék akadt fönt -, s kérem, itt fertőzésveszély van, tessék kiszedni a rugókat! Györgyi nem szedte. Ősszel be is citálták az önkor­mányzat műszaki osztályára, ahol ugyancsak azt mondták, hogy a víz útját nem lehet eltorla­szolni. Hiszen ő csak a szemetet... - mondta Györgyi, de hiába. Ha­marosan birtoldiáborítási bizott­ság szállt ki, tettek, vettek, sürgö­lődtek, s megállapították, hogy tényleg büdös van, de Györgyi birtokot háborított. Vagy kiszedi a sezlonrugókat, és szagolja a bűzt a konyhaablakból, vagy fizet százezer forintot. Ha nem tetszik, fellebbezhet a bíróságon. Györgyi kiszedte a rugókat, és fellebbezett, az ügy, tekintettel az elfogultságra, Komlóra került. A levél, amit az önkormányzathoz kellett küldenie, de a bíróságnak címezve, ki tudja miért, egy évet pihent a hivatalban. Aztán jött az értesítés a tárgyalásra, ami Györ­gyi szerint fenemód furcsán zaj­lott. Először is a bírónő azt mond­ta, hogy nem tud állást foglalni, majd - s ez a kiküldött iratból de­rült ki - azt foglalta jegyzőkönyv­be, hogy Györgyi maga kérte az eljárás megszüntetését. Az ezt követő levelezgetés - a bírónővel, a bíróság elnökével, a pécsi bírósággal, a megyei bíró­sággal - dossziéja nyom vagy másfél kilót. Az utolsó elutasító válasz tavaly júliusban született, amikor is végleg kimondatott, hogy Györgyinek nincs joga se ebbe beletekinteni, se abba, a tárgyalások hangszalagjait nem őrzik meg, a jegyzőkönyvek pe­dig hitelesek. Tehát mehet oda, ahol a part szakad - pontosabban mehet vissza az árokpartra, to­vább szaglálódni. Györgyi közben elindított egy másik lavinácskát is: ha már a köz területe szennyeződik, s ez ellen a köz képviselői nem tesz­nek semmit, akkor legalább a megoldást vegyék a nyakukba. Meg is tették, Györgyiék házának sarkához, a két árokfolyás talál­kozásához építettek egy derítőt, vasráccsal. A mű olyan zseniális­ra sikerült, hogy már a második nap eldugított mindent; a rácsot aztán kiszedette a képviselő, mert azt még önkormányzati cég se rakhat le, ugyebár. A fölső árokba szerelt ráccsal nem volt ilyen gond, mert harmadnapra ellopták. Most az a helyzet, hogy Györ­gyi ígéretet kapott a város cégé­től: havonta megtisztítják előtte a szennytől az árkot. Igaz, hogy a tavaly augusztus óta felgyűlt szemetet csak két hete vitték el, de ezt Györgyi úgy-ahogy még megérti. Ázt viszont már kevés­bé, hogy más szennyét miért kö­teles átvenni? Tudniillik a vízfo­lyás a saroktól tovább az ő terü­letén halad keresztül. S nem kell hivatalban lennie annak - legyen akár vak -, aki meg kíván győ­ződni erről. Elég, ha beleszagol a levegőbe. BALOGH ZOLTÁN Felemás köztisztasági rendelet A pécsi Önkormányzat 1999. december 20-án hatályba lépett köz- tisztasági rendelete egyebek között az alábbiakat tartalmazza: „Az ingatlan tulajdonosa (használója) köteles gondoskodni .......az in gatlan előtti járda, továbbá a járda és a közút közötti kiépített vagy kiépítetlen terület gondozásáról, tisztán tartásáról, szemét- és gyommentesítéséről.......a csapadékvíz zavartalan lefolyását akadá­ly ozó anyagok és más hulladékok eltávolításáról... ...A település közterületére (járda, úttest), átfolyó élő vízfolyásokba, belvízelvezető és csapadék elvezető zárt csatornába, valamint árokba tisztítatlan szennyvizet, trágyalevet bevezetni, partjait sze­mét vagy egyéb hulladék lerakásával beszennyezni tilos.” A rendelet alapján legfeljebb 20 ezer forint szabálysértési bírsággal sújtható az, aki például nem gondoskodik „a csapadékvíz zavarta­lan lefolyását akadályozó anyagok és más hulladékok eltávolításá­ról”. Ugyanakkor érdekes módon nem szankcionálja azt, aki be­szennyezi a vizet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents