Új Dunántúli Napló, 2004. március (15. évfolyam, 60-89. szám)

2004-03-14 / 73. szám

RIPORT 2004. MÁRCIUS 14. Feljelentheti-e a gyermek a szüleit? Svédországban már negyedszázada tilos a gyermekekre kezet emelni, az ottani lurkók még a saját szüleiket is feljelenthetik, ha úgy érzik, hogy sérülnek a törvényadta jogaik. Eközben nálunk még mindig felemás a helyzet: Felháborodunk, ha azt halljuk, hogy egy tanár testi fenyítést alkalmaz, ám a szülő kezétől elcsat­tanó pofon fölött szinte mindenki szemet huny, mondván: minden­ki úgy neveli a csemetéjét, ahogy tudja. Arra ugyan még nem kell számítani, hogy az elnadrágolt gyermekek nálunk is a sarkukra állnak, de már van olyan civil szervezet, amelynek vezetője egyet­len pofon esetén is száműzné otthonról a keménykezű szülőt. ■ A házastársak civódásának legnagyobb vesztese mindig a gyermek - aki otthon eléggé ki­szolgáltatott. Mi, magyarok nega­tívan ítéljük meg, ha a diákokat tettleg megfenyítik az iskolában, arra azonban legyintünk, ha az apa otthon jól elveri a gyermekét. Dr. Herczog Mária szociológus, az Országos Kriminológiai Inté­zet tudományos főmunkatársa szerint tisztázni kellene, hogy meddig tart a családok privát szférához való joga, s mikortól le­het ebbe beavatkozni.- Felnőttek esetében teljesen világos a helyzet, a könnyű testi sértéstől a súlyos bántalmazásig széles a paletta - mondta. - Ám a gyermekeknél már bonyolultabb a megítélés. Mi minősül bántal­mazásnak és mi nem? Én azt val­lom, hogy nincs kis pofon meg nagy pofon, de amíg törvény nem írja elő a gyermekek verésének tel­jes tilalmát, addig ezt a kérdést na­gyon nehéz lesz eldönteni.- Nem érzem ésszerű kérdés- felvetésnek, hogy lehet-e büntet­ni egyetlen pofont - jelentette ki dr. Ranschburg Jenő gyermek­pszichológus. - Ma Magyaror­szágon sajnos olyan a társadalmi közvélekedés, hogy akár van el­lene törvény, akár nincs, a szülő pofon fogja ütni a gyermekét. Mivel utálom a betarthatatlan törvényeket, nem szeretném, ha egy pofon büntetendő cselek­mény lenne. Viszont támogatok minden olyan kezdeményezést, amely arra irányul, hogy az ál­lam jelzi: nem kedveli a gyerme­kek elleni erőszakot. Az ismert gyermekpszicholó­gus szerint a társadalmi szemlélet átalakítása nem megy egyik nap­ról a másikra - ehhez generációk kellenek. Példaként az „asszony verve jó” mondást hozta, amely régebben cinkos ösz- szekacsintással járt, ma viszont már nem elegáns társaságban hangoztatni.- Magam is több­ször találkozom olyan anyukával, aki ugyan elporolja a csemetéje nadrágját, de azért lát­szik rajta, hogy jó anya. Sajnos, ezzel kapcsolatban ma még nem lehet meghúzni egy határt, ezért inkább azt mondom: nem szabad bántani a gyermeket. De hiszek abban, hogy eljön az idő, amikor az emberek 90 száza­léka megveti majd azt, aki kezet emel a gyermekére. Svédországban 25 éve törvény tiltja a kiskorúak bántalmazását. Ezt ott olyannyira komolyan ve­szik, hogy a svéd gyerekek akár saját szüleiket is „feljelenthetik”. Van egy segélyvonal, amelyet bár­mely kiskorú titokban tárcsázhat, a hívott szám még a telefonszám­lán sem látszik. Ha a gyerek felfe­di kilétét, a hatóságok levizsgálják a helyzetét, s vagy úgy döntenek, Meddig tart a családi tiltott terület, és mikor avatkozhat be az állam a gyerek érdekére való hivatkozással? hogy ideiglenesen egy védett ott­honban helyezik el a bántalma­zott kiskorút, vagy pedig az egész család ideiglenes lakóhelyet kap, ahol egyfajta bentlakásos tanfo­lyamon tanulhatják meg a konlik- tusok helyes kezelését. A svéd ha­tóságok álláspontja ugyanis az, hogy a családot - ha egy mód van rá - együtt kell tartani. Nálunk az igazságügyi tárca épp most dolgozik azon a jogsza­bálytervezeten, amely a családját bántalmazó szülőt 3-10 napig is kitilthatja otthonról. Az illetéke­sek egyelőre nem kívántak la­punknak nyilatkozni, de az már kiszivárgott, hogy az eltiltás for­máját várhatóan a hatóságok hatá­rozzák meg. Elképzelhető, hogy a közös lakásukból való kiltiltás mellett előírhatják az illetőnek, hogy nem mehet a sértett köze­lébe, nem írhat neki levelet, vagy nem zaklathatja telefonon - lett légyen az illető a gyerme­ke, vagy a házastársa. Ez persze több alkotmányossági problé­mát is fölvet. Hova' költözzön el a laká­sukból a bántalma­zó, s az ezzel járó költségeket ki fizes­se? Mi történik ak­kor, ha közös mun­kahelyük van, ne­tán a közös lakásuk­ban lévő kisboltjá­ban dolgozik, vagy ugyanarra a helyre rendszere­sen szórakozni (például egy népdalkórusban énekelnek), vagy a hétvégenként mindket­ten templomba járnak? - kérdez vissza dr. Herczog Mária. Ő úgy véli, a távoltartás önmagában nem jelenthet megoldást, mivel az alapproblémára nem ad vá­laszt. Abból ugyanis, hogy a bántalmazót 3 vagy 10 napra el­tiltják a családjától, az illető még nem tanul meg erőszak- mentesen élni, s az áldozat sem kap megfelelő szakmai segítsé­get. Hiszen egy gyermek pél­dául csak azt látja, hogy bizo­nyos ideig nem láthatja az apját, ami újabb trauma a számára. Dénesi Adél cégvezető: - A családban sen­ki ne pofozkodjon, én biztos nem viselném el ezt a megaláztatást. Szerintem ez is erő­szaknak számít, márpedig erőszakkal sem­mit nem lehet megoldani. Családon belül is nagyon fontos a kölcsönös szeretet és tiszte­let, ezért nem is értem, hogyan fajulhat el odáig egy kapcsolat, hogy megüssék egy­mást a házaspárok. Vadász István üzemeltetési vezető: - Há­rom gyermekem van, és igen baráti a vi­szony köztünk. Ha mégis előfordul egy-egy családban, hogy a gyermeket megüti a szü­lő, s emiatt az feljelenti, azért az szerintem igen furcsa helyzetet teremtene. Ha ugyanis ilyen viszony alakul ki szülő és gyerek közt, az már a nevelés csődje, sőt nem is tekin­tendő valódi kapcsolatnak. Ferenczi Melinda egyetemi hallgató: - Elő­fordul, hogy egy pofont valamelyik fél kipro- j vokálja, de nem szabad hagyni, hogy elfa- juljon a dolog. Még az sem szerencsés, ha a gyermeket megüti a szülő, azt pedig vég­képp furcsának tartom, hogy e miatt akár tíz napra is kitilthatják otthonról az illetőt. Ettől ugyanis valószínű, hogy még súlyo-j sabb helyzet alakulna ki családon belül.- A végrehajtás a nehéz, nem a törvényalkotás. Hiányzik az intéz­ményrendszer, és a szakember egész sora. Ha a családi krízist az alkohol okozza, nem az eltiltás je­lent megoldást, hanem az alap- probléma kezelése. A gyerekek számára pedig nem adnak ezek a megoldások jó viselkedési, konf­liktuskezelési mintát. Ezzel szemben Wirth Judit, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NaNE) Egyesület vezetője jónak tartja a távoltartást, mint eszközt. Szerinte az alapvető em­beri jogok érvényesülését az ál­lamnak mindenhol - így a csalá­don belül is - garantálnia kell.- Ilyen esetben nem lehet hi­vatkozni a privát szférára - jelen­tette ki. - Mint ahogy az is elfo­gadhatatlan bagatellizálás, hogy azt mondják: ó, ez csak egy po­fon volt. Nincsenek ilyen hatá­rok. Adott esetben azt is el tu­dom képzelni, hogy egyetlen po­fon miatt hozhatnak majd távol­tartó intézkedést.- A jogszabálynak meg kell akadályoznia, hogy a bántalma­zó bosszúból magával vihesse a család teljes vagyonát. Az ilyen kérdések amúgy is elég kénye­sek. Emlékszem, volt egy eset, amikor a hölgy el akart menni otthonról, s rendőri segítséget kért addig, míg a holmiját össze­pakolta. Amikor azonban magá­hoz akarta venni az autója kul­csait, férje kijelentette, hogy azt nem adja, mivel ő fizette a részle­teket. A rendőr is azt mondta, hogy tessék ezt itt hagyni, pedig a gépkocsi a nő nevén volt... Verestóy szenátor beperli Freit A Frei Dosszié hétfőn indult újra hódító útjára, de a riporter erdélyi útja vihart kavart, hiszen rossz hírbe hozott egy tekintélyes romániai magyar politikust. Verestóy szenátor perelni fog, Frei Tamás pedig szokásához híven hallgat. Igaz, a Dossziét eleve úgy konferál­ta fel, hogy ez az a film, amely a politikusoknak nem fog tet­szeni. Nem sokat tévedett. 1 A Romániai Magyar Demok­rata Szövetség megosztottsága, a szervezetben már évek óta dú­ló háború a hazai politikai sajtó­ból is jól ismert. A hét elején azonban egy főleg színes, érde­kes riportokat bemutató tévé­műsor sajátos módon ártotta be­le magát a határon túli magya­rok vitájába. Frei Tamás a Dosszié című műsorában bemu­tatott egy Romániában élő autó­szerelőből lett milliárdost, aki rendesen leszedte a keresztvizet az ottani politikusokról. Kurkó István azt mondta, az emberek megsegítése helyett elsősorban azzal foglalkoznak, hogy a saját zsebüket tömjék tele. Név sze­rint viszont már Frei Tamás emelte ki Verestóy Attilát, aki Markó Béla RMDSZ-elnök poli­tikai köréhez tartozik, ezért a Tőkés László vezette reformpár­tiak különösen nem kedvelik. A riport szerint Verestóy gyanús körülmények között jutott ha­A szenátor jogi lépéseket tesz az ügyben. S nem is csupán azért - állítja -, mert az ő és a családja becsületébe gázoltak, hanem amiatt, mert kötelességének tartja, hogy a választói előtt tisztázza magát. A héten felhívta Frei Tamást, és közölte vele, hogy mi a szándé­ka, ő ezt tudomásul vette. A politikus azt Is elmondta a riporternek: az elmaradottnak tartott Romániában a sajtó elemi normái közé tartozik, hogy meghallgatják a másik felet is, főleg, ha az illetőt megrágalmazzák. És nagyon sajnálja, hogy ez Magyar- országon nem így van. talmas vagyonához, főleg azt követően, hogy az RMDSZ a fe­leségét delegálta az ottani pri­vatizációs ügynökségbe. A romániai magyar politikus lapunknak elmondta, elképedve értesült a történtekről, és külö­nösen az háborítja fel, hogy Frei Tamás őt meg sem kérdezte. Ar­ra nem hivatkozhat a riporter - jelentette ki -, hogy nem tudott vele beszélni, hiszen a mobil­száma rajta van a szenátus és az RMDSZ honlapján, emellett is­merik a szervezet összes irodá­jában, és hozzájárult ahhoz, hogy a munkatársai ezt kiadhat­ják. Tehát bárki könnyen meg­szerezheti a telefonszámát (ezt igazolhatjuk, nekünk is percek alatt sikerült őt elérni - a szerk.j. így nem volt alkalma véde­kezni, hiszen - állítja - gyakorla­tilag egy szó sem igaz a filmben bemutatottakból, alaptalan, do­kumentálatlan rágalmaknak tartja az elhangzottakat. Az ő te­vékenysége ugyanis nyitott könyv mindenki számára, va­gyonnyilatkozata nyilvános, s aki őt ismeri, tudja, 30 év ke­mény munkájának köszönheti a sikereit. A szenátor elmesélte, hogy a harmincas években a nagyapjának és testvérének volt egy jól menő bútorgyára, ame­lyet a szocializmus idején álla­mosítottak. A romániai forrada­lom után a privatizáció engedé­lyezése következtében tégláról téglára vásárolta vissza az üzem egy részét, amely azóta is jól működik; hasonlóan egyébként a többi vállalkozásához, ame­lyeket nem ő, hanem a cégek menedzserei vezetnek. A felesé­ge pedig - aki nem is tagja az RMDSZ-nek - a szakértelme alapján és nem politikai okok­ból jutott a privatizációs ügy­nökségnél pozícióhoz, hiszen 1992-ben az RMDSZ a kormány- koalíció ellenzéke volt, ráadásul nem is olyan helyen dolgozott, ahol módja lett volna tisztázat­lan űzelmekre. Az viszont köz­ismert, hogy 1996 és 2000 kö­zött, amikor az RMDSZ kormá­nyon volt, a szövetség Erős Viktort küldte az ügynökség al­elnöki székébe. A szenátor azt elismerte, hogy vagyonos ember, ami vi­szont a politikai pályafutásában biztonságot, stabilitást és meg- környékezhetetlenséget jelent számára. Ugyanakkor a vállalko­zásai megélhetést biztosítanak a munkatársainak is. A politikus nem bocsátkozott találgatások­ba arról, mi állhat a riport hát­terében. Az viszont bizonyos­nak tűnik számára, hogy le akar­ják járatni, és valakinek a sugal- mazása alapján készült a film. - A bíróságon remélhetőleg min­den kiderül - fogalmazott. Arra a kérdésre viszont nem kívánt válaszolni Verestóy, hogy az RMDSZ-en belül zajló küzdelmek újabb frontja nyílt-e ezzel a filmmel. Verestóy Attila Született: Székelyudvarhely (Románia), 1954. március 1. Diploma: műszaki egyetem, vegyészmérnöki kar, Bukarest (1978); a kémiai tudományok nagydoktora (1999); Foglalkozás: 1989-ig mérnök, tanársegéd, tudományos kutató Politikai pálya: a Nemzeti Megmentési Front tanácsosa, az Ideig­lenes Nemzeti Egységtanács tagja, 1990-től az RMDSZ szenátora Család: nős, egy gyermeke van

Next

/
Thumbnails
Contents