Új Dunántúli Napló, 2004. március (15. évfolyam, 60-89. szám)
2004-03-13 / 72. szám
8. OLDAL P O L I T I K A I V I T A F Ó R U M 2004. Március 13., szombat ÍIíHIBISzabadegyetem A múlt, jelen és jövendő fontos kérdései címmel szabadegyetemi sorozatot indított az MSZP városi szervezete. A tematika összeállításánál alapvető szempont volt az aktualitás és az érdekesség. A szervező, Nagy Sándomé úgy gondolta, hogy sok olyan téma van, amely - politikai hovatartozásra való tekintet nélkül - foglalkoztatja az embereket, de a napi kommunikációs gyakorlatban nem feltétlenül kapnak választ a témával kapcsolatos kérdéseikre. A sorozat január 26-án indult. Minden második hét hétfőjén 16.30 órakor kerül sor az előadásokra, amelyeken bárki részt vehet és szabadon vitatkozhat. Az előadók személye garancia a színvonalra és a vita szabadságára. Eddig négy - nagy érdeklődést kiváltó - előadásra került sor. Dr. Ormos Mária akadémikus, történész „A történelemtudomány a múltról", dr. Harsányi Iván professzor emeritus, történész „Európa és a globalizáció”, dr. Koltai Dénes intézményvezető, egyetemi docens: „Fiatallt-e a tanulás?”, dr Vonyó József egyetemi docens, történész „Hasonlóságok és különbözőségek a jobb- és baloldali diktatúrák összehasonlítása terén”- címmel tartott előadást. A továbbiakban is kéthetenként, azaz március 22-én és április S-én kerül sor előadásokra. Mindenkit szeretettel vár az MSZP Városi Elnöksége (Pécs, Tüzér u. 3.). Dr. Román Lászlómé nyug. könyvtárigazgató Amit az egyik kéz adna... „Amit az egyik kéz adna, azt a másik kéz előre visszaveszi”. Az elmúlt napokban az FVM vezetése és a gazdademonstráció vezetői megállapodtak. A kompromisszum a kis- és nagytermelők gondjait nem oldotta meg, a bajokat - úgy tűnt - enyhíteni fogja, de a problémák lényegi részét a szőnyeg alá söpörték. A megállapodás garanciákat nem tartalmaz, a hitel lehetősége csak annak lehetőség, aki hitelképes. A hazai termelésű húst és tejet az importtól nem védi meg. A hazai piac védelme csak a szavak szintjén valósul meg. Az erdőgazdálkodókkal még csak nem is foglalkozik. A megelőlegezendő EU-s támogatások egy része a június 13-án esedékes választásokra valószínűleg meg fog érkezni. A legnagyobb baj az, hogy amit az egyik oldalon a kormány ígért, azt a másikon jó előre visszaveszi. A gázolaj árát a napokban felemelték! A mezőgazdaságban a tavaszi hónapok azok, amikor a talajmunkák, a vetés és a növény- védelmi munkák miatt a legtöbb gázolaj fogy. A magyar mezőgazdaságból élők megkapták hát a támogatást. A kormánynak ezt a fajta magatartását a Kereszténydemokrata Néppárt Mezőgazdasági Szakbizottsága mélyen elítéli. Ursprung János PÁRTHÍREK SZÉNÁSI JÁNOS református lelkész tart március 18-án, csütörtökön 17 órától előadást a KDNP Pécs, Rákóczi út 50. sz. alatti székházában. A JOBBIK Magyarországért Mozgalom Baranya Megyei Szervezete vendégei lesznek Mohácson március 16-án 18 órakor az önkormányzati irodaépületben Vona Gábor, a Jobbik alelnöke és Lovas István újságíró, Pécsvára- don Vona Gábor, a Jobbik alelnöke március 17-én, 18 órakor a Művelődési Házban. Téma mindkét helyszínen: Népszavazási lehetőség a kettős állampolgárságról. A helyszíneken lehetőség lesz a kettős állampolgárságról szóló aláírásgyűjtő ívek aláírására. Vélelmek helyett a valóság „Kész átverés a Boly Rt. privatizációja” címmel február 17-én írás jelent meg dr. Habjanecz Tibortól, az MDF Országos Választmányának alelnökétől. Szükséges, hogy pontos információk alapján korrektül tájékoztathassam a Tisztelt Olvasót. Az évszázad aszálya után a Bóly Rt. a körülményekhez alkalmazkodva, de alapvetően változatlan termelési szerkezetben, a meglévő eszközeinek hasznosításával folytatja gazdálkodását, s így semmi rendhagyó nem történt a privatizációra való felkészülés jegyében. Ami változás volt és lesz a gazdálkodásban, kizárólag az eredményesebb munkát szolgálja, a versenyképesség javítását, az EU-csatlakozást követő fennmaradást, s csak közvetetten a privatizációt, hogy érdemes legyen befektetni a Bóly Rt. részvényekbe, s tulajdont szerezni egy eredményesen gazdálkodó társaságban. A „Kész átverés a Bóly Rt. privatizációja” szerzője abból a feltevésből indult ki, ami 2001 végén valósult meg. Akkor 12 állami agrárcéget privatizáltak, nem a privatizációs törvény alapján, hanem a törvény hatálya alól kivonva értékesítették jórészt frissen megválasztott tisztségviselőknek, illetve 10%-ban dolgozóknak. Vagyonértékelés, üzleti értékelés nélkül, jogi, gazdasági és egyéb audit hiányában. Ez volt a kész átverés. Egyébiránt a vezetői és munkáltatói kivásárlás lehetősége a privatizációs törvény megszületése óta létezik. Koleszár István, az ÁPV Rt. ügyvezető igazgatója is mint lehetőséget és a Bóly Rt. vezető szerepének jövőbeli garanciájaként említette a dolgozók, a vállalatot irányítók, illetve a társasággal üzleti kapcsolatban állók tulajdonhoz jutását az idézett újságcikkben. Kis esélyt adott a külföldi tulajdonosi kör létrejöttének, de lássuk be, ennek ma kevés a realitása. Nem ismeretes a vezető tisztségviselők avagy az igazgatóság tagjainak privatizációs szándéka, hiszen nincs pályázati kiírás, nincs döntés a privatizáció lebonyolításának törvényben nem részletezett feltételeiről. Mellesleg a felügyelőbizottság tagjait vezető tisztségviselőként feltüntetni a társasági törvény ismeretének hiányára utal. Az rt. jelenlegi igazgatósága kizárólag mezőgazda- sági ismeretekkel bíró, hosszú idők óta tartó vezetői tapasztalattal rendelkező személyekből áll - ebben is különbözik a korábbitól - és szakmailag sem lenne hátrányára a társaságnak, ha tulajdonossá válnának. Hangsúlyozom, nincs róla szó. Egyébként pedig az rt. partnercégeinek vezetői a tudomány, a kutatás, az agrárirányítás és a gazdálkodás különböző területein tevékenykednek. Tény, hogy vannak előkészületek, úgymint eszköz- és üzleti alapú vagyonértékelés, gazdasági, jogi és környezetvédelmi audit tényleges felmérés, helyszíni szemlék, konzultációk és értékelés alapján. Megjegyzem, hogy a cégérték megállapítása pontosabb és ob- jektívebb, mint a könyv szerinti saját tőke. A törvény szerint a dolgozók részére kedvezményesen értékesíthető 10-15%-nyi részvénycsomag (390-585 millió Ft). Ez esély számukra, a több éve létező MRP-szervezet pedig jó keretet jelenthet a tulajdonszerzéshez. A nagy kérdés, hogy kell-e, ha igen, miért ilyen gyorsan, és ha szükséges, akkor hogyan kell privatizálni a Bóly Rt.-t. A rendszerváltás óta piac- gazdaság kiépítésén dolgozunk, a szektor, az ágazat és a versenysemlegesség megvalósításán, s valahogy ezt sosem sikerült elérni. Érdekes módon mindig hátrány volt a Bóly Rt. állami tulajdonú státusa. Példaként említhetem a beruházástámogatási limitet, konszolidációs hitelt, aszálykáros hitelt, agráreurópai hitellimitet, ami a kapható támogatásokat illeti, keresetszínvonal- szabályozást, a létszámkötöttségeket, valamint fokozottabb elvárásokat a civil szféra támogatását illetően. Ez privatizációval vagy anélkül is, de törvényszerűen kell, hogy változzon. Éppen a jó gazda szemlélete, a gazdálkodás jövőbeni megtartása, az EU, de a világ agrárkereskedelmében tapasztalt iszonyatos versenynek való megfelelés követel meg tőlünk szokatlan, sokszor népszerűtlen döntéseket, melyek a létszám kiigazításával, a kényelem, a juttatások szűkítésével járnak. Ez a piacgazdaság. A hatékonyságot, a versenyképességet megtartani csak minden költségelem maximálisan takarékos működtetésével, jobb és precízebb munkavégzéssel, magasabb terméshozammal és a legkiválóbb minőséggel lehet. Csak hatékony munkát végző dolgozókra van szükség, és nem lehet tartósan veszteséges ágazatokat eltartani. A bólyi részvénytársaság folyamatos megújulásához évente 1 milliárd forintot meghaladó beruházásokra van szükség. Lehetne „arcpirító”, ha csak 2004-re lenne jellemző, de ez így volt 2000-től minden évben, s megkockáztatom, az új tulajdonosi kör számára is ezt támasztják a gazdálkodás követelményei. A beruházások valóban a vevők igényei szerint történnek, amennyiben versenyképes terméket csak folyamatos innovációval lehet előállítani, hatósági előírásoknak, mint pl. a környezetvédelem területén hosszú ideje elodázott feladatok teljesítésével lehet megfelelni. Nem irányította egyetlen „leendő vevő” sem a bólyi beruházási célok meghatározását. A tevékenységi területek, az önelszámoló egységek rangsorolt igényei determinálják a társaság beruházási tevékenységét. A beruházások forrása az amortizáció, a hazai és EU-s támogatások javarészt pályázati forrásokból. A Bóly Rt. a térségben betöltött szerepéből adódóan több ezer embert foglalkoztat, gazdálkodókat integrál, kutat, fejleszt, biológiai alapokat állít elő, bemutatókat szervez, szaktanácsot ad. Miért szüntetné meg ezeket? E tevékenység kölcsönös érdeke Bolynak és partnereinek. A Bóly Rt. gazdasági vállalkozásai nem is nélkülözhetik ezeket, termékeinek piacot, feldolgozóüzemeinek alapanyagot jelentenek. Földügyben vélelmezni jövőbeni tulajdonszerzést alaptalan, a jelenlegi földtörvény mást részesít előnyben. A jövőbeni alakulását az EU-val való megállapodáson túl sok más körülmény befolyásolhatja. Az állami tulajdonú agrárcégek privatizációja az EU-esatlako- zás küszöbén, a támogatási rendszer megváltozásával, a hazai támogatási preferenciák módosulásával, de a közgazdasági környezet követelményei következtében halaszthatatlanná vált. A privatizáció igényét felismerték korábban is - 2002 tavaszán - egy más formában, a családi gazdaságok tömeges létesítésével a föld 300 hektáronkénti feldarabolásával. A Bóly Rt. területén tervezett ilyen változásoknak akkor kevés ellenzője volt, jóllehet inkább kirekesztő szándék látszott megvalósulni. Azt nem, de a jelenleg tervezett privatizációt a dolgozók körében is fokozott várakozás övezi. Ebben az előkészítő szakaszban sok-sok valós és álhír röppent fel, sok érdeklődő fordult meg a társaságunkban, de ez így természetes. A szükségszerű privatizációt úgy kell megvalósítani, hogy a Bóly Rt. megtartsa az ágazatban betöltött vezető szerepét. Ehhez azonban Bólynak is változnia kell, növelni eszköz- és munkaerő hatékonyságát, korszerűsíteni termékválasztékát, kihasználni kapacitásait, javítani termékminőségét, piaci aktivitását, egyszóval versenyképesnek kell maradnia egy megváltozott gazdasági környezetben. Új kihívásoknak, új megoldásokkal, a rossz hagyományokkal^ szakítva lehet csak megfelelni. A kör így zárul. Varga Péter a Bóly Rt. vezérigazgatója A magyar nemzet érdekei Dr. Hegedűs Lóránt református püspök, a MIEP EU-listájának vezetője tartott előadást Pécsett a Ciszterci rend Nagy Lajos Gimnáziumában telt ház előtt. Dr. Hegedűs Lóránt beszédében kiemelte: a globalizációnak egy hulláma éppen most éri el Magyarországot. Miután megszenvedtük a náci és a kommunista diktatúrát, most a pénz diktatúrája következik. Ebben a nehéz helyzetben végig kell gondolnunk, hogy mi a szerepe népünknek a világban, mit adtunk mi, magyarok a világnak és Európának. A püspök úr szerint minden népnek, így a magyarnak is feladata, küldetése van. Bátran kijelenthetjük, hogy egyetlen nemzetnél sem vagyunk alábbvalób- bak. Ezt a kijelentést tények sorával igazolta Hegedűs Lóránt. Az évszázadok során sokszor változtattuk meg a világtörténelem folyását. Elég itt a két legújabb kori évszámra utalni: 1956 és 1989. Joggal vagyunk büszkék tudósainkra is. Gondoljunk csak a Nobel-díjasa- inkra. Találmányok egész sorát köszönheti a magyarságnak a világ. A kultúrában és a sportban is maradandót alkottunk. A püspök úr a magyar nyelv szépségére is fölhívta a figyelmet. A jövőről szólva az előadó több országos és világméretű jelenség egyre növekvő fenyegetését említette meg. A súlyosbodó környezeti gondok hatásai alól a Föld egyetlen lakója sem vonhatja ki magát. Szó esett a magyar föld külföldi kézre jutásának veszélyéről és a magyar gazdák nehéz (és tovább nehezedő) helyzetéről. Kevesek további gazdagodása mellett a tömegek egyre romló körülmények között élnek. A püspök úr szerint félő, hogy egy hatalmas olvasztótégelyhez hasonló Európai Unió fog kialakulni, melyben eltűnnek a nemzetek sajátosságai. A MIÉP, ha bejut az Európai Parlamentbe, bár nem tudja majd egyik pillanatról a másikra megoldani ezeket a gondokat, de már nagyobb eséllyel dolgozhat a nehézségek leküzdésén, és több reménnyel szállhat szembe a mindenhatónak tűnő (de csak annak tűnő) pénz uralmával. Az előadás során olyan művelt, több nyelvet beszélő, számos tudományterületen és a kultúrában is jártas embert ismerhettünk meg, akihez hasonló sajnos olyan ritka a mai politikai életben, mint a fehér holló. Az este legfontosabb tanulsága azonban nem ez volt. Alig több mint másfél óra alatt mindenki számára világossá vált, hogy miért lesz érdemes a MIÉP-re szavazni. Míg döntései során a többi pártot a Nyugatnak való megfelelni akarás hajtja, addig a MIÉP-nél nem ez a helyzet. Míg a többi pártnál elsőrangú kérdés, hogy egy-egy dologhoz mit szól Brüsszel vagy Washington, addig a MIÉP-nél a magyarság jövője a legfontosabb. Biztosak lehetünk abban, hogy a MIÉP az Európai Parlamentben is következetesen kiáll a magyar nemzet érdekeiért. Erre pedig dr. Hegedűs Lóránt a legalkalmasabb személy. Erdős László MIÉP Március 15-re Gyerekkorom óta mindig nagyon szép, különös ünnepem volt március 15. Lelkesítő, büszke, bátorító. Most is az? Ilyenkor az is kitűzi a kokárdát, aki máskor nem viselne ilyet, meghallgatja a „Talpra magyart”, Petőfi Sándorra, Kossuth Lajosra, a pirossipkásokra, vagy már az aradi tizenháromra gondol egy napig. Vannak olyanok is, akiknek már végképp elavult dolog ez a magyarkodás. Fényűzés,-felesleges és kényelmetlen. Akadályozza az európai egyesülést, az egyén érvényesülését. Különben is megoldott a kérdés, minek ez a lázadó1 vers, a hősködés, hiszen szabadok vagyunk! Legalábbis amióta az utolsó orosz katona is elhagyta az országot 13 évvel ezelőtt. Szabadok vagyunk? Vajon az a Petőfi Sándornak nevezett izgága alak milyen verset ima ma olyan felhevülésben, mint akkor márciusban? „Szabadok vagyunk mostanában?...” Ki a szabad ember? Egyáltalán mire való, a szabadság? Minek az nekünk, hiányzik nekünk? A szabadság arra való, hogy mindenki azt tehesse, amit csak akar. Ez anarchia. Akinek hatalma, pénze van, ereje van, az azt teszi, amit akar. Nem éppen ilyen emberek, hatalmak ellen lázadnak, vívják ezer évek óta az elnyomottak, a legyőzöttek, a szegények szabadságharcukat? A szabadság az embereknek az az állapota, amiben megvalósíthatják önmagukat, azt a feladatot, amiért születtek. Mert ez minden embernek van. Mindenki valamilyen céllal, küldetéssel születik a földre. Ez pedig nem az, egészen biztos nem az, hogy a másik fölé kerekedjen, legyőzze, kihasználja, szolgaságra kényszerítse. Minden ember fenség, egyszeri, megismételhetetlen, pótolhatatlan! De nem önmagának. Mert nem tud így megmaradni, szeremé magát megmutatni, hogy látva lássák és megszeressék. Hogy valakié, valakiké legyen. A lelkek mélyébe látó Ady Endre szavaira találtam rá mostan. Akik rá vártak, akik közt feladata van, he- lyettesíthetetlenül. Hiszen szerepe csak akkor van, ha valakik közé tartozik, akik nélkül csak félember. A többiek is felek, csonkák nélküle. Ezek a felei a magyar nyelv meg- rendítően lényegre világító, bölcs kifejezésével. Első nyelvemlékünkben ragyog elénk ez a szó: Látjátok feleim? A Teremtő szándéka szerint nem önmagunkért, magányosságra születtünk, hanem beleszületünk egy népbe, nemzetbe és történelembe, ebben van hivatásunk, mint ahogy a népeknek és nemzetnek is van. Aki É ezt megérti, úgy kül nem teljes ezer emberrel bizonyította be, hogy az, akinek van nemzettudata, vannak felei, akik feladatot, hivatást jelentenek számára, akikkel azonosítja magát, akikért örömmel hoz áldozatot is, az a boldogabb, a hosszabb életű ember. Ez, a szabad ember! Szabadok vagyunk? Nem! Nem vagyunk szabadok! Saját önzésünk, kiüresedésünk, gyávaságunk rabjai. Az önzés legegyszerűbb formája a gyávaság. Csak magunkkal törődünk, nem vállaljuk fel feleink terhét, baját. Nem vállaljuk a gyermekeket, mert így kényelmesebb, így valósíthatjuk meg önmagunkat. Nem vállaljuk fel a kisiskolák ügyét, mert történetesen én nem lakom kis faluban, nincs gyerekem. Nem vállalom fel a gazdák baját, nincs földem. Nem állok ki a kórházért, a magyar termőföld védelméért, a Zengőért, a hajléktalanokért, a szegényekért, a hazai termékekért, a multinacionális áruházak ellen a kiskereskedő, kisiparos feleimért, az egyházakért, az igazságért. Kényelmetlen, esetleg még hátrányom is lehet belőle, hiszen más véleményen vannak a hatalmasok! A véleményemért nem kockáztatom a karrieremet! így áldozzuk fel önzésünkben az élet legszebb pillanatait, gyermekeink mosolygását, a megsegített emberek háláját, a kölcsönös szolidaritás, magyarságunk lelkesítő tudatát, egyedülálló élményét. Önzésünkből mondunk le boldogságunkról, leszünk néha tv-játékok, áruházi csillogás, percörömök, reklámok rabjai. Nem méltó egy magyarhoz! Ne térdre borulva keresd a hatalmasok kegyét, önként ne add föl, ami a mienk, mert feleid, barátaid gondja, baja is a tiéd! Talpra magyar! Újra és újra, „ébrezd fel nemzeti lelkedet”! Március van! Találkozzunk! Ünnepeljünk együtt március 14-én, vasárnap 17 órakor Pécsett a 48-as téren! Dr. Andrásfalvy Bertalan MDF A Draskovics-csomag Almássy Kornél A Magyar Demokrata Fórum tiltakozik a Draskovics-csomagban bejelentett újabb felsőoktatási megszorítások ellen. A felsőoktatás elmúlt egy évét is a folyamatos megszorítások jellemezték. Mostanra odáig jutottunk, hogy az intézmények működő- képessége és a hallgatók emberi életkörülményei is veszélybe kerültek. A tavalyi év második felétől a kormány folyamatosan csökkentette az egyetemek és főiskolák működési és fejlesztési támogatását. A 2004-es év költségvetésében pedig példa nélkül álló módon kevesebb pénzt juttatott a Medgyessy-kabinet a felsőoktatásnak, mint az azt megelőző 2003-as évben. Tehát nemhogy az uniós csatlakozás és a fejlesztések miatt is indokolt támogatásnövelés vagy szinten tartás nem következett be, hanem nominálértéken is csökkent a felsőoktatás állami támogatása. Sajnos a Draskovics-csomag bebizonyította, hogy mindez nem jelentette a felsőoktatási szektor vesz- szőfutásának végét. A Draskovics- csomag közvetkeztében 7 milliárd forintot vontak el a fejlesztési pénzekből, ráadásul mindezt hitelekkel próbálják részben pótolni, ami hosszú távon mind az adófizetőknek, mind a felsőoktatási intézményeknek többletkiadást jelent. Közvetlenül érinti a hallgatókat a Nemzeti Kollégiumi Közalapítvány megszüntetése. A kollégiumoknak juttatott állami normatíva és a beszedett kollégiumi díjak a fenntartási költségeket is csak szűkösen fedezik. így a több éve sikeresen működő Közalapítvány az egyetlen lehetősége a rendkívül rossz állapotban lévő köz- és felsőoktatási kollégiumoknak, hogy a felújításra és fejlesztésekre pénzhez jussanak. A Közalapítványnak jelenleg is több kiírt pályázata van, amelyek sorsa ezáltal szintén bizonytalanná vált. Mindez oda vezethet, hogy az így is rossz állapotban lévő kollégiumok állapota tovább romlik, és az európai uniós Magyarország diákjai balkáni körülmények között lesznek kénytelenek élrü. Számos elemzés rámutatott, hogy a sikeres uniós Magyarország jövője a tudásalapú társadalom fejlesztése lehet. A kormány felaőok- tatás-ellenes politikája ezt a célt veszélyezteti. A megszorító intézkedések és a felsőoktatási reformtervezet miatt az MDF - a Monoki Nyilatkozat szellemében - kéri az oktatási minisztertől, hogy hívja össze a parlamenti pártok, az oktatói, hallgatói és szakmai érdekvédelmi szervezetek képviselőit tömörítő nemzeti felsőoldatási kerekasztalt. Almássy Kornél MDF elnökségi tag
