Új Dunántúli Napló, 2004. március (15. évfolyam, 60-89. szám)

2004-03-11 / 70. szám

2004. Március 11., csütörtök KULTÚRA RIPORT 7. OLDAL Fiatal Faust Operabenmtató a Pécsi Nemzeti Színházban A franciák nemzeti operájának számító Faustot ritkán láthattuk Pécsett. Gounod romantikusan idealista dalművét 1967 februárjá­ban mutatták be Horváth Zoltán rendezésében. Bár Horváth már akkor arról volt híres, hogy szokvá­nyos statikus beállítások helyett, játszatja is, nem csak énekelted a szereplőket, úgy emlékszem, hogy a néhány bravúrária és duett kö­zötti időt a hűvös unalom lengte be. Bolla Tibor vég nélkül térdelt egy zsámolyon a kereszt előtt, Va­lentin imáját énekelve. A szenzá­ció az ötödik felvonás eleje volt, a Walpurgis-éj. Eck koreográfiája és elsősorban Uhrik Dóra varázslatos érzéki játéka (mert több volt tánc­nál) miatt. Ezt a részt többen, többször megnéztük. Beálltunk szünetben a nézőtérre. Ez volt a tiszta erotika. (Díszlet: Jasenko Conka.) Faust a szín közepén fekszik, feltételezhe­tően álmodik, mert az előadás vé­gén ugyanebben a helyzetben lát­juk. Egy csőállványzat tetején, Me- fisztó, fehér szoknyás kislányt tanít az ördög bibliájára. Kártyáznak, az * előjáték áhítatos akkordjai, a hárfa­futamok, s a majd Valentin imájá­ban kiteljesedő zenei motívumok alatt. Ez egy mai életkép. A kártya behelyettesíthető. Aminek nem örültem, az ébre­dő, keserű Faust egyáltalán nem vén. Ha már Gounod librettistái el­vették a főhőstől a mindent tudás vágyát, s csak a fiatalság iránti só­várgást hagyták meg, nem szép a rendezőtől, hogy ezt is elveszi. Egy öreg tudósnak jobban elhin­ném, hogy egy szép nő szerelmé­ért s a fiatalságért eladja a lelkét az ördögnek. nek tartom a művésznőre adott bo­káig érő kabátot, jobb ránézni, amint leveti. (Jelmez: Rátkay Er­zsébet). Mefisztő és Valentin jel­meze, a kórus, a táncosok, a gye­rekszereplők ruhái az előadás gon­dolatiságát szolgálták. A Cser Miklós vezényelte zene­kar korrekten szólalt meg. Várnái Mariann nem csak az Ékszer áriát s Tulei balladáját énekelte gyönyörű­en, Margit minden megszólalása él­mény volt. A zárókép triójában kü­lönösen partnerei fölé nőtt. A kórus (karigazgató: Witterle Gábor), Egri László és Tőkési Emese (Siebel) já­tékban és énekben egyaránt az elő­adás erőssége, csakúgy, mint a ka­rakterszerepekben a szokásos jó színvonalon megszólaló Bukszár Márta (Márta) és Rubind Péter (Wagner). Mégis az előadás színhá­zi erényei az erősebbek. Massányi Viktor és Airizer Csaba Az új bemutatót nem láthattam. Március 3-án jutottam el egy diák­bérleti előadásra. Csak az e napi szereposztásról szólhatok. Operarendezőként mindig meg­lepi sajátos értelmezésével a közön­séget Nagy Viktor. Nem fogy ki a le­leményből, hogy az ásatag műfajt közel hozza a ma emberéhez. Ez ir­ritálja a konzervatív ízlésű operara­jongókat, de a színházszerűség föl­erősítése élvezhetőbbé teszi a pro­dukciót, a kevésbé beavatottak szá­mára is. Nem vagyok konzervatív. Izgalmasnak érzem a Faust rende­zését. De talán nem mindenben kö­vetkezetes a színpadraállítás. Érdekes a kezdés. Már a nyitány alatt látjuk a színpadot. A dolgozó- szoba ezúttal egy nagyüzem vezér- lőcsamokának sematikus képe. Saj­nos mindvégig szürke marad, ez néha rossz asszociációkat is szül, de az elején ezt még nem érezzük. Szarkasztikusán mai, hogy a „mezőkre induló földművesek de­rűs dalát” a körbefutó gyilokjárón, formaruhában, aktatáskával masí- rozók zengik, s egyszerre gyújta­nak cigarettára az idill végén. Ugyanakkor a bravúrosan előadott híres katonakórus első világhábo­rús mundérban és puskákkal ma- sírozgat. Nagyon tetszik, ahogy mindent, még az áriákat is szituációba he­lyezi a rendező. Különösen sike­rült Valentin imájának újszerű, tö­megjelenetbe helyezése. Egri Lász­ló tett róla, hogy az ária zeneileg is emlékezetes legyen. Feldobja a já­tékot Mefisztó három, figurálisán telitalálat segédje. De sajnáltam Várnái Mariannt, hogy vég nélkül kell ücsörögnie egy ketrecben, mi­közben a cselekmény szerint a „szobájában”, azaz a színfal mö­gött lehetne. S nagyon előnytelen­FOTÓ: TÓTH L. Kulturáltan, de kevés levegővel és dinamizmussal énekelte Mefisz- tót Airizer Csaba. Rondója (Eladó az egész világ) s Szerenádja is diszkréten hatott. (Valamikor Mar- czis Demeter öblös orgánuma zengte itt ezeket.) Györfi István az elmúlt években emlékezetesen éne­kelt lírai tenor, hőstenor szerepeket, sőt buffo tenorként is sikeres volt. Sokszor éreztem, hogy ez az erős akaratú énekes szinte önmaga fölé nő. Most nem volt szerencsém. Győrfi a címszerepben maga alatt volt. Időnként a zenekar alatt is - fél hanggal. Hiszem, hogy csak alkal­mi kisiklás történt. Kedvenc betétem a Walpurgis-éj, Keveházi Gábor koreográfiájával in­kább mókás volt, mint erotikus vagy varázslatos. Ám a fiatalokat nagy tapsra késztette, mert kitűnő táncosok táncolták. Bükkösdi László Szakadó írószövetség Újabb nyolcvannégy író és költő lép ki a Magyar írószövetség­ből, amiért a szervezet választmánya „nem utasította ki sorai közül egy kirekesztő szellemiséget képviselő tagját” - fogal­mazott tegnap Ungváry Rudolf, az egyik tiltakozó író. Kalász Márton, a szövetség elnöke aljas kampányról beszél, a „kire­kesztő tag”, Döbrentei Kornél pedig perre készül. Budapest A távozásukkal tüntető írók és költők közös kilépőlevelet juttat­tak el Kalász Mártonnak, az író- szövetség elnökének. A Magyar írószövetség 25 tagja korábban azt kérte a szervezet elnökségé­től, hogy határolódjon el Döb­rentei Kornél költőnek a Tilos Rá­dió előtt január 11-én mondott beszédétől. A tiltakozó írók sze­rint Döbrentei Kornél a Tilos Rá­dió előtt mondott, „gyűlöletre uszító, alig kódoltan antiszemita beszédében minden határt túllé­pett”. A Döbrentei-beszédtől a szövetség két vezető testületé - elnöksége és választmánya - nem határolódott el. A szövetségből kilépő írókhoz, költőkhöz csatlakozott többek között Esterházy Péter, Fejtő Fe­A rektor díszelőadása A Pécsi Akadémiai Bizottság szerdán tartotta éves közgyűlé­sét. Ezen Méhes Károly, a PAB elnöke számolt be az év munká­járól, majd Hámori József, az MTA alelnöke üdvözölte a köz­gyűlést. A díszelőadást ezúttal Lénárd László akadémikus, a PTE rektora tartotta, Jutalom, tanulás, addikció címmel. Mint régi hagyomány, itt került sor a PAB-pályázatok eredményhirde­tésére és a díjak átadására is. ________________________(M| ren c, Konrád György, Komis Mi­hály, Kukorelly Endre, Megyesi Gusztáv, Tamás Gáspár Miklós, Vámos Miklós, Váncsa István. Az írószövetség elnöksége, majd választmánya korábban úgy foglalt állást: „nem kívánja tagjaival szem­ben a gondolat- és véleményrend­őrség szerepét betölteni”. A kilépők szerint a választ­mány „úgy foglalt állást, hogy nem foglal állást a választmány egyik tagjának hol burkolt, hol nyílt antiszemita megnyilvánulá­saival kapcsolatban”. Az írószövetségből távozók szerdai levelükben úgy foglaltak állást: a Magyar írószövetség ve­zető testületé „a felebaráti szere- teten alapuló zsidó-keresztény erkölcsöt sértő rasszista megnyi­latkozásokat védelmezve megta­gadta azt az európai értékrendet, amely szerint minden származás alapján történő megkülönbözte­tés elfogadhatatlan”. Kalász Márton szerint aljas kampány folyik azzal a céllal, hogy a Magyar írószövetséget lehetet­lenné tegyék, megrágalmazzák és megsemmisítsék. Kalász Márton szerint a szerdai kilépő levél „aljas rágalmakkal van tele”. Megjegyez­te, 94-en tiltakoznak, miközben az írószövetség 1200 tagú. Döbrentei Kornél az MTI-nek úgy nyilatkozott: mély fájdalma, hogy homályban maradt annak a Tüos Rádiónak a szerepe, amely a kilépők levelében említett keresz­tény értékeket kétségbe vonta. „Ha ezek az urak Magyarország Európába jutását tőlem féltik, ha nem a keresztény értékrendet vallják, hanem azt támadják meg, aki azt meg akarja védeni, akkor a Tilos Rádió kirekesztő magatartá­sát erősítik fel” - mondta. „Tiltakozom az antiszemitiz­mus vádja ellen, olyannyira, hogy pert fogok indítani” - mondta a költő. MŰVÉSZETEK HAZA Hárfa és ének A budapesti Kodály Énekver­seny győztese, Hajnóczy Júlia énekművész, és a Liszt-díjas hárfaművésznő, a Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztivál ala­pítója, Vigh Andrea ad közös hangversenyt ma 19 órakor a Művészetek Házában, a kiemelt országos turné, a Sine Morbo Művészeti Estek keretében. Magyarul - magyarán A beszédgyorsaság Másnéven beszédtempó, amely­nek kitüntetett szerepe van a nyelvi közlő kapcsolatban. E sze­rint is észrevehető különbség van a világ nyelvei között. Európa nyelvei közül a magyaré a leglas­súbb, de a magyar nyelvterületen sem beszélünk egyforma sebes­séggel. X fiyélvíárásokat tekintve a székelyek tempója a leglas­súbb, a moldvai csángóké a leg­gyorsabb. Két szélső eset: a nagyon lassú és a nagyon gyors. A lassúság idegesíti a hallgatóságot. Úgy ér­zik, hogy a beszélő sose ér a mondat végére. Hasonlít ez an­nak az utasnak az érzéséhez, aki röpülni szeretne, hogy minél előbb célba érjen, de a járműve éppen csak mozog előre. Rohanó korban élünk - szok­tuk mondogatni. Ez a rohanás át­terjedt a beszédre is. Hatását a feliratos filmekéhez lehet hason- lítani. A kép rendszerint előbb el­tűnik, mielőtt még a szöveget si­került volna elolvasni. A gyors tempó, még ha be­szédtechnikai szempontból hi­bátlan is, akadálya a megértés­nek. Naponta tapasztalhatjuk ezt a rádióban, a tévében egyaránt. A hírközlő eszközökben a műsor­idő megszabott volta kényszeríti a szereplőket, hogy egységnyi idő alatt másfélszer-kétszer annyi szöveget szólaltassanak meg. Áz ehhez kellő beszédtechnikai készség hiányában kórtünetként és kortünetként következik a sza­vak elharapása, szélső esetként a hadarásnak nevezett beszédhiba. j.A beszédtani szakirodái ojm szemléletes példája: Jestét Maska! - ami normális körülmé­nyek között így hangzik: Jó estét, Mariska! -, enyhébb, de sokszor előforduló esetei a szó elejének, ritkábban a végének az elnyelé­se. Napjainkban inkább a köze­péből marad ki egy hang, vagy teljes szótag. Pl. akumlátor, higé- nia, koptál, potikai (politikai), társalmi (társadalmi), szakszeri (szakszervezeti), temlés (terme­lés), tárképző (tanárképző). A hadarást, ha ez egy-egy sze­mélyre jellemző és" állandó, be­szédhibának nevezzük, amely vi­szonylag könnyen javítható, mégpedig nagy akaraterővel, fi­gyelmes, lassú beszédtempóval, sok hangos olvasással. Sokat se­gíthet a „túlartikulálás” is, vagyis az ajkak erőteljesebb mozgatása. Ez ugyanis fékezi a gyors beszé­det, és egyúttal érthetőbbé teszi az elhangzó szöveget. Rónai Béla Akik nem születtek szalonba 1990 elején egy megdöbbentő doku­mentumfilm járta be a világot: a Ceausescu-rezsim által „működte­tett” gyermekotthon inkább számí­tott koncentrációs tábornak, az ott uralkodó körülmények miatt. Az az­óta eltelt 14 évben szerencsére min­den gyökeresen megváltozott a Szalonta melletti Csegődön. Mint ahogy az otthonnak helyet adó kas­tély is visszakerült egykori tulajdo­nosához, Tisza Györgyhöz - aki 1984 óta Pécsett él. Tisza Kálmán (1830-1902) miniszterelnök dédunokája, Tisza György 1947-ben még az 1880-as évek végén épült csegődi kastély­ban látta meg a napvilágot. Ám 1949. már­cius 2-ról 3-ára virradó éjszaka elkergették őket az otthonukból, egészen 1964-ig kény­szerlakhelyük Marosvásárhely volt (ez is protekcióval!). Később oldódott kissé a helyzet, iskolába járhatott, aztán a vasúmái, illetve még később egy bútorgyárban talált magának munkát, karbantartó lakatosként. Végül is, 1984-ben házassága révén jött el a szülőföldjéről, Pécsett telepedett le, és itt is a bútorgyárban dolgozott művezetőként, vgmk-vezetőként. Természetesen, a kastély sorsa sose hagyta nyugodni. Akkor sem, amikor ál­modni se lehetett arról, hogy a dolgok meg­változhatnak. Erre egyébként a román ható­ságok se gondoltak, olyannyira nem, hogy még csak a telekkönyvben sem tettek új be­jegyzést: amikor néhány éve sor kerülhetett a reprivatizációra, kiderült, hogy a kastély még mindig Tisza Kálmán (a miniszterel­nök fia, Tisza György nagyapja) nevén van!- Negyedik elernis voltam, amikor inkog­nitóban visszamentünk Csegődre. Anyám rögtön a vasútállomáson látott egy nőt, aki a nappali szoba függönyéből varrt ruhát hordott, felismerte az anyagát... Akkor már ki volt rabolva a kastély, épp a kályhákat szedték darabokra - meséli Tisza György. Az épület sorsa röviden: előbb sportszál­ló lett belőle, ott edzőtáborozott a román futballválogatott, mert az egész országban csak itt volt villanyvilágított pálya. Aztán a helyi téesz használta raktárnak, majd a 60- as évektől aggmenházat költöztettek be. Az öregeket követték 1987-ben a fogyatékos gyerekek: ám az „otthonból” valóságos ha­láltábor lett. A romániai forradalom után egy magyar orvos, dr. Edvi Péter fedezte fel a csegődi rémségeket. A gyerekek egy retesszel be­zárt, sötét és fűtetlen teremben éltek, több­ségük teljesen meztelenül, saját ürülékük­ben ücsörögve-fekve töltötték a napot. Az étkezés abból állt, hogy egy vödörben vala­mi kása szerű ételt löktek be nekik, aki tu­dott, abból vett kézzel, illetve a mozgáskép­teleneknek egy fakanállal egy adagot a szá­jába tömtek. Nem csoda, hogy 1987 és 1990 között 180 gyermek halt meg Csegődön, az intézet magyar traktorosa emlékszik rá, hogy szinte naponta vitt egy halott kisgyere­ket a temetőbe. Amikor a Spiegel TV által forgatott filmet világszerte bemutatták, ta­láltak olyan fiút is, aki 7 évesen 10 kilót nyo­mott, illetve olyan beteget, aki 14 éves korá­ig voltaképp ugyanabban a testhelyzetben feküdt, eltorzult végtagokkal. Egy fiú ma is csak arra emlékszik: patkányok rágcsálták a fülüket, orrukat... Szerencsére, az akkor életben lelt gyerekek közül ma sokan élnek még, a többségük ma is Csegődön. Mondani sem kell, hogy leginkább tán Tisza Györgyöt sokkolta, ami ősei házában történt. Amint lehetett, hazautazott, majd amikor a 10-es törvény megjelent, benyúj­totta a kárpótlásra való igényét. Á kastély 2002 márciusa óta ismét az ő és testvére bir­tokában van, a közeli erdők, szántók sorsa egyelőre még további perek tárgya.- A román törvény kimondta, hogy azo­kat az ingatlanokat, amikben állami funk­ció működik és azok a közt szolgálják, nem adják vissza. A telekkönyv fényében azon­ban nem is kellett visszaadniuk. Egy dolgot hangsúlyozni szeretnék: nekem nem érde­2002 márciusa óta ismét Tisza Györgyé és testvéreié a kastély kém, hogy a gyermekott­hon kiköltöz­zön onnan. A személyzettel jó a viszo­nyom, egy-egy ott lakóval egészen ben­sőséges kap­csolatom ala­kult ki, mióta visszajárok és nekem is van egy szobám Csegődön. De azt is mindenkinek tudomá­sul kell vennie, hogy nekem az őseimmel szemben is vannak morális kötelezettsége­im... Ahogy 2004. márciusának napos nőnap­ján az intézet munkatársainak társaságában végigsétálunk a hajdani birtokon és a kas­télyban, elmondható: rendezettek a viszo­nyok, ami nagyban köszönhető a lassan 15 éve érkező német és holland segélyeknek. Erre szükség is van, hiszen a 114 lakó az ál­lami fejkvótából (napi 360 forintnyi lej) nem élne valami fényesen, pedig itt modem berendezésekkel felszerelt új épületek is áll­nak a parkban - más kérdés, hogy ezek a házak a tulajdonos Tisza György jóváha­FOTÓ: LÄUFER L. gyása nélkül épültek fel. Dr. Pavel Oarcea, aid a váltás óta vezeti az intézményt, el­mondta, a német támogatók kérték, a lét­szám ne nagyon változzon, ugyanis azt sze­retnék látni a saját szemükkel, hogy ezek a gyerekek, akik annyit szenvedtek, az évek alatt mint fejlődnek, milyen pozitív változá­sokon mennek át. Miközben végigjárjuk a házat,'feltűnik, hogy a szobajtókon kék-fehér zománctáblá­kon az áll: Salon I., Salon II. Kiderül, romá­nul „kórtermet” jelent. Tisza György ké­sőbb elárulja: itt, a földszinten valaha tény­leg „a” szalon volt. Csak egy kicsit másfajta. íme, a huszadik századi történelem, egyetlen szóban összefoglalva, méh» károly ■)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents