Új Dunántúli Napló, 2004. március (15. évfolyam, 60-89. szám)

2004-03-10 / 69. szám

2004. Március 10., szerda KULTÚRA - R I P 0 R T 7. OLDAL Zene új hullámhosszon Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, hogy GARAY FERENC újságíró, aki 23 éven keresztül a Dunántúli Napló Szerkesztősé­gében, korábban a Magyar Táv­irati Iroda Baranya megyei Ki- rendeltségénél, majd nyugdíja­zásáig az MTI központjában dolgozott, életének 80. évében súlyos betegségben Budapes­ten elhunyt. Gyászolja családja, számos kollégája és barátai * Elköszön egy generáció. Az a nem­zedék, amely a Dunántúli Naplót a 60-as-80-as években a megyei sajtó országos élvonalába emelte - tartal­mában, megjelenésében, példány­számában. Most Garay Ferenctől búcsú­zunk. 1924-ben született. Dombóvá­ron járt iskolába, ott érettségizett. Édesapja pénzügyőr volt, a fővá­rosba helyezték, a család Buda­pestre költözött. Kollégánk a Keleti pályaudvarnál civilként esett fog­ságba - a következmény: két év és hat hónap szovjet bányákban. Újságírói pályáját az MTI köz­pontjában kezdte, a hírügynökség friss, tömör, a lényeget megragadó stílusa mindvégig fémjelezte mun­káját. Színes, élénk riportjaira, vilá­gos szerkezetű publicisztikájára felfigyeltek az olvasók. 1953-ban került az MTI pécsi szerkesztőségé­be. 1955-ban lett a Dunántúli Nap­ló munkatársa. Évekig a kulturális, majd a belpolitikai rovat vezetője. A 80-as években családjával Buda­pestre költözött és az MTI központ­jában dolgozott nyugdíjazásáig. Felesége, dr. Csóka Magdolna is újságíró. Röviddel halála előtt még megünnepelhették házasságköté­sük 50. évfordulóját. Nyűt, jókedélyű barátunktól, ér­tékes munkatársunktól fájó szívvel veszünk búcsút. Dombóváron temették - az édesanyja mellé. A Dunántúli Napló Szerkesztősége Jubileumi koncerttel ünnepel­ték meg a kortárszene kiemel­kedő hazai alkotójának a pécsi Vidovszky Lászlónak 60. szüle­tésnapját tegnap a Művészetek Házában. A formabontó zenei próbálkozások szaktekintélyét arról kérdeztük, merre tart nap­jainkban a zeneszerzés és a kö­zönség.- Úgy érzem, a kortárszenét illetően hazánkban nem történt rendszer- váltás - mondja Vidovszky László. - A kulturális erőmozgások nem so­kat módosultak, a komolyzenei élet szereplői is azonosak. Ez egy auto­nóm világ, a szabadságfoka pedig jó ideje olyan mértékű, hogy Nyuga­ton sem jobbak a feltételek. A PTE Művészeti Karának tan­székvezetője megpróbálta azt is be­határolni, hogy merne tart a kortárs­zene. A technika korát éljük, a zene technikai feltételei is folyamatosan javulnak. A „hangolása” viszont merőben új, fogalmazott a szakem­ber. Magyarázatképpen hozzátette, ma már mindenki számára termé­szetes a személyi számítógépek sokrétűsége, a hangforrások elekt­ronikus jellege, a komputerizált ve­zérlések szerepe. így a fülünk átállt egy új hullámhosszra. A Bach ide­jén kitalált úgynevezett modem hangolás másfél évszázadon át uralkodott, a korábbi megoldáso­kat teljesen elfedve. Most ennek a 12 fokú zenének az átalakulása zaj­lik, de még csak a kezdeteknél tar­tunk, mert a kortárszene is ötven­éves gyökerekből táplálkozik. Kiderült az is, hogy miért nem születnek ma könnyed klasszikus darabok. Ez a popularitás a hatva­nas, hetvenes évekre volt jellemző, amikor a reperitív zene uralkodott. A mai világ szellemiségének ábrá­zolására viszont már nem az érzel- messég a legkifejezőbb eszköz. A klasszikus zene örök megújí- tója, a számítógépes zeneszerzés honi megteremtője az informatika és a zene jövőbeli szerepéről is be­számolt.- Itt érzem én a zenei intézmé­nyeink lemaradását, mert a ha­gyományos klasszikus képzés nem tud és nem is akar semmit kezdeni az új jelenségekkel. Ang­liában például különösebb előta- nu 1 m á n y o ^k tan, holott eb­ben a műfajban nem szükséges az ismerete a komponáláshoz. Vidovszky László nagy hazai újítása a midi zongora alkalmazá­sa. Egy speciális gépzongoráról van szó, mely visszajátssza a fel­vitt dallamokat. A számítógéppel vezérelt különleges berendezés­ből igen kevés van a világon. Iga­zi kuriózum ez, mondja a zene­szerző, olyan elképzelések is megvalósíthatók a segítségével, amelyeket más hangszerekkel nem íehetne megoldani. A hanginstalláció a másik sajá­tosság, mely a pécsi zeneszerző nevéhez fűződik. Ezekben a performance-okban vetítenek, szöveget mondanak, a színpadi akciókat összekapcsol­ják az informatikával, a történése­ket pedig egy mechanizmus ze­nei jelekké formálja. Például lát­ványos szerkezeteken mászkál­nak a szereplők, és a mozgásuk hangokat kelt. Bizonyos értelemben még ma is megkérdezhetem magamtól, hogy zeneszerzés-e, amit csiná­lok? - vélekedik saját tevékeny­ségéről Vidovszky László. Aztán megválaszol a kérdésre: azért választottam ezt az utat, mert így adódott, de ha újrakezdhet­ném, újra ezen az ösvényen ha­ladnék, legfeljebb egy kicsit gyorsabban. MÉSZÁROS B. ENDRE Nem nyugszik a politika Változatlanul úgy tűnik, továbbra is sündörög a politika a kizárólag „mezei” polgároknak kitalált, tavaly törvénybe foglalt Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) körül. Elvégre nem kicsi a tét: a civil szervezetek csak az idén minimum hatmilliárd forintra pályázhatnak. Baranyában a napokban olyan hírek keltek lábra, hogy káosz ural­kodik az NCA intézményeinek - megválasztott országos és helyi tes­tületéinek, szakmai kollégiumainak - a háza táján. Több, különböző forrásból származó információnk szerint azonban a rendszerből ki­szorult politikai erők háttérmunká­járól van szó. Az NCA intézménye­ivel kapcsolatban - legalább is a Dél-Dunántúlon - eddig sikerült el­hárítani a politika alkalmanként erőszakos befolyásolási szándékát. Úgyhogy tegnap, a pécsi Bara­nya Házban sem történt botrány, hanem egyszerű tájékoztatót tartott a cél- és eszközrendszerről a Prog­ram országos tanácsába a régióból delegált Vincze Csilla, valamint az egyik szakmai kollégiumba bevá­lasztott Kárpáti Árpád. Vincze Csilla ugyanakkor fel­hívta a figyelmet a más területe­ken is tetten érhető főváros-köz­pontúságra. A pénzek elosztásá­ban elvileg egyenlő eséllyel indul a hét statisztikai régió és külön Budapest, mint az országos ható­körű civil szervezetek centruma. Ezzel szemben az országos tanács a legutóbbi ülésén többségi szava­zattal úgy döntött, hogy a források csaknem 54 százaléka, így vagy úgy, de Budapestre koncentráló­dik majd. BALOGH Z. Jegyzet Kulturális gazdagság Komolyzenei matinék Igazi zenepedagógiai feladat­ra vállalkozott a Pannon Fil- harmonikusok-Pécs zenekar, a régióban több mint két tu­cat városban negyven elő­adásban népszerűsíti az első negyedévben a fiatalok köré­ben Mozart (Kis éji zene) és Vivaldi (Concerto Grosso) muzsikáját. A Filharmónia Dél-dunántúli Kht.. Szervezte ifjúsági bérletes programokon a Pécsi Szimfo- nietta együttes (a Pannon Fil­harmonikusok színházi zeneka­ri szárnya, azon belül is a 17 ta­gú vonós együttesről van szó) zenél Cser Miklós vezényletével, és Kircsi László tart mindenütt ismertetőt a zeneszerzőkről, va­lamint a kompozíciók mai aktu­alitásairól is szó esik. A szimfonikusok azért vá­lasztották ezt a könnyed barokk muzsikát, mert a tiszta harmo­nikus hangzásvilág jó alapokat jelent az ifjúságnak a klasszikus zene megkedveléséhez. A Szim- fonietta az év elején, januárban Somogy megyében koncertezett a programmal, március első he­tében Tolna városai következ­tek, ezen a héten pedig jártak már Szigetváron, Pécsváradon, Mohácson, ma a komlói szín­házban adnak két koncertet, de sorra kerül még Sásd, Sellye, Siklós és Harkány is, végül pén­teken Szentlőrincen ér véget a turné. m. b. e. A Pécsi Tudományegyetem Könyv­tára KUmoTheca néven digitális gyűjteményt indított. Mindez nagyszerű, mégha minden bizony­nyal lesznek a digitalizät gyűjte­mény bővítésének korlátái. A szer­zői jogi megkötöttségek miatt az aktuális orvosi, természettudomá­nyi művek aligha kerülnek majd a digitális könyvtárba, amelyben így főként magyar vonatkozású jog- és a bölcsészettudományi munkák lesznek. Az egyéb lehetőségekre tekintettel ez a szűkítés nem tölt el különösebb szomorúsággal a szolgáltatás rek­lámja miatt azonban - ahogy a me­sékben írva vagyon - az egyik sze­mem sír, a másik meg nevet. És vica versa E felemás hangulatban cso- dálkozok rá újfent arra hogy mi­lyen gazdag szülővárosom, Pécs múltja Olyannyim az, hogy olykor meg is feledkezünk egyes arany lap­jairól. Általánosan ismert és emlege­tett, hogy itt alapították 1367-ben az ország első egyetemä. Azt viszont inkább csak a kultúrtörténettel fog­lalkozók tudják, hogy itt volt az or­szág első csillagvizsgálója is, még­hozzá Janus Pannonius költő-püs­pök jóvoltából A KUmoTheca beha­rangozó reklámjában pedig az sze­repel, hogy az egyetem könyvtárá­nak munkatársai az első magyar nyilvános könyvtárat alapító pécsi püspök, Kümo György szellemét kí­vánták követni, amikor a mai kor nyüvánosságához, az internet kö­zönségéhez juttatják el a nehezen hozzáférhető, vagy a gyakori hasz­nálat miatt gyorsan romló állapotú dokumentumokat. Kümo György, a 18. század legje­lesebb pécsi mecénása maximáü- san megérdemli a megemlékezést. Egyebek közt azért is, mert a mint­egy 15 ezer kötetes könyvtárát nyil­vánossá tette 1774-ben. A példakép és névválasztás tehát szerencsés, sőt jogos is, hiszen a nevezetes gyűjte­ményt 1923-ban az egyetemnek adományozta az akkori pécsi püs­pök, Zichy Gyula Egyetlen, ám mé­retes szépséghibája a reklámnak, hogy hazánk első nyilvános könyv­tárát nem Kümo György alapította, hanem egy másik főpap 300 évvel korábban. Pécs kultúrhistóriájának gazdagsága folytán a helyszín azon­ban stimmel Az első nyilvános könyvtárat 300 kötettel Janus Pannonius kortársa - valószínűleg 1467-ben, de a pontos dátum vitatott - a később kalocsai érsekké és főkancellárrá emelt Handó György prépost létesítette. Ezt a Zsolnay Múzeum falán egy emlék­tábla is fürdeti. Csak azt remélem ezek után, hogy a könyvtárosok által is méltat­lanul elfeledett Handó Györgyről - aki Mátyás király vezető diplomatá­ja voü -, a KümoThecaban is lehet majd olvasnivalót találni. DUNAI IHRE GRAFIKÁK PÉCSETT AZ IFJÚSÁGI HÁZBAN. Imrei Boglárka (képünkön) a Pécsi Művészeti Szakkö­zépiskola 13. osztályos ötvös szakos tanulójának rajzaiból látható kiállítás az IH. Kísérleti Galériájában. A bemutatót a hónap végéig tekinthetik meg az érdeklődők.________________________fotó, laufer László A remény gyertyái Határtetőn Komlón 1996-ban 1909 önálló kis kerti parcellát tartottak számon 86,7 hektáron. A kiskertek negyede a komló-határtetői külterületre esik - Mánia tulajdonában. Az itteni, többnyire kis alapterületű me­zőgazdasági épületekbe és présházakba számos szegény család és egyedülálló költözött ki a közelmúlt éveiben, akiknek a sorsára csak a most kezdődő villamosítással terelődött figyelem. Körös-körül a hegyek a barna hullá­mokat vetve próbálják lerázni a vállaikra ülő ködöt. Zsálig Katalin te­raszáról a táj a március eleji télidő­ben is gyönyörű. Ide föl, a dombtető utolsó házaihoz sártenger vezet ilyenkor, a domb búbján foknyi erdő - itt emelkedik föl a Nap a fák dere­kába kapaszkodva. Bekíváncsiskod­hatna Katalin szűk, szobányi biro­dalmába is a vén foteleket, a konyha­sarkot, a kályhát szemügyre venni, s hogy a fotelben miért kúsznak sza­naszét a piros hátú laposelemek.- Kétnaponta egy elem árát, há­romszáznegyven forintot „olvasok el” - mondja a vékony, ötvenes évei­ben járó asszony. - Szeretek olvasni. Tavaly júniusban kerültem ide, ami­kor elváltam a második férjemtől. Egy ideig az unokáméknál laktam, de ők is albérletesek. A válással egy­millió forintom maradt: hét- szsázezerbe került ez a kis ház, az ügyvéd százezerbe. Külön fizettem a konyharészért, az itt hagyott fűka­száért. Vezetékes vizünk van, de vá­runk az áramra, a belső villanyháló­zat most készült el. Vitte a pénzt a lábműtétem is. Úgy igyekeztem, jus­son a pénzből a lányaimnak is. Említi cipőlehordói majd admi­nisztrátori munkakörét az egykori Carbonnál, első házasságának ku­darcát, menekülését a pohárhoz, majd talpraállását.- Az orvosaimtól azt tanultam, a múlttal ne foglalkozzak, csak a jelen­nel és a jövővel. De mit hozhat a hol­nap? Rokkantként húszezret forintot kapok kézhez: buszbérlet, tűzifa... Ma csütörtök van: ezt a kis feles­borsót még szombaton főztem. Há­rom napig főzelékként ettem, aztán tettem hozzá olcsó tésztát. Kutyát nem hozok, mert magamért felelős­séget tudok Vállalni, de egy kutyának hogy mondjam meg, ha nem jut? Munka kellene, de egy „rehabos” cégnél se jártam szerencsével, nem a cég, hanem mások „segítőkészsége” miatt. Ez az én túláő show-m. Vörösesbarna haja, fénylő barna szemei mintha a ránk ereszkedő szürkeséggel akarnának dacolni.- Többen a magas lakásrezsi miatt költöznek ki: Eszterkéék a pár hóna­pos kislányukkal - tűnődik gyertyát gyújtva. - A 99 éves Eta néni a terület legrégebbi lakója. Beteg: a lánya gon­dozza. Néha csak ül és énekelget. Idefenn a kék kerítésű ház kes­keny, s bár háromszintes, csak 52 négyzetméter. Farkas György Kis­battyánról költözött ki ide feleségé­vel, Gabriellával és két lányával. Vi­lághíres lakóik is vannak: a híressé­gek nem mások, mint a kennel kerí­tésénél kíváncsiskodó német dogok - nemzetközi kiállítások nyertesei. Farkasék az önálló élet reményével kerestek házat, de csak 2-3 milliót tudtak volna szánni erre - így kötöt­tek ki Határtetőn. És nem is a kutyák vitték hírüket, hanem a feleség példá­ja, aki kijárta, hogy az I-es blokkban mielőbb áram legyen -142 bérlőből 80-an igényelték az áramot -, de gondja van a többire is.- Ha kellett, tizenhatszor is beko­pogtattam - mondja csendes mo­sollyal a fiatalasszony -, csak normá­lisan, higgadtan kell tárgyalni.- Nem kellett volna eljönnünk Battyánból - veszi át a szót a bánya­járadékos férj -, magunk döntöttünk így. Próbálkoztunk bolttal, baromfi- tartással is. Hat éve foglalkozom ku­tyákkal komolyabban, nemzetközi sikereink vannak. Komfortból kike­rülni óriási változás. De szeretnénk bővíteni, komfortosítani a házat - a komlói és a mániái önkormányzat is készségesnek mutatkozott, amikor a feleségem a villany ügyében szalad­gált. Ahogy a villanyoszlopok megje­lentek a domboldalon, ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a terület iránt: reméljük, építési telkekké minősül­nek majd. Az ügyet bonyolítja, hogy a ház után Komlónak adózunk, a földterület Mániáé. Nagyobbik lányuk nyolcadikos a Kodály Zoltán Általános Iskolában - neki egyelőre a barátnői hiányoznak itt fenn a „hegyen”. Az ötödikes ki­sebbik a szótlanabb; a csodás bundá­jú perzsa tengerimalacot dédelgeti. A férj-feleség pedig a ház bővítését ter­vezi, noha a szociálpolitikai kölcsön­nel egyelőre hiába próbálkoznak. A Határtetőn egymás mellett talál­ni fabódét és módos présházat, Tra­bantot és Audit, de csak a villamosí­tás ügyével terelődött a figyelem az itt élőkre, akik zömmel önkormány­zati bérlakásból költöztek ki. A mán­iái önkormányzat a birtokában lévő terület eladását szorgalmazná. 387 bérleti szerződésük van (öt család je­lentkezett be hivatalosan határtetői címre, de vélhetően több tucatnyian élnek folyamatosan itt), ám nehezen áttekinthető a kép, mert gyakran 15- 20 kert tartozik egy-egy helyrajzi szám alá. Lakhatási engedély nem adható ki a szerződés szerint, de az eladással a bérlet megszűrnie: a falu- vezetés ezzel is könnyíteni szeretné a helyzetüket.- Tragikus életsorsok vannak e mögött, de akik ezt választják, leg­alább meg akarnak állni a saját lábu­kon - hangsúlyozza Fábos Józsefné, a komlói önkormányzat népjóléti irodájának vezetője. - Az itt élők szo­ciális rendszerünldiöz tartoznak, élő a kapcsolatunk. Legtöbbjük aktív ko­rú szociális segélyezett. Ellátásukért ugyanúgy kiharcoljuk a pénzt, mint eddig, ám árulkodó, hogy bár Komló lélekszáma 32 ezerről 29 ezer alá zu­hant az elmúlt évtizedben, de a rá­szorulók száma nem csökkent. BÓKA RÓBERT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents