Új Dunántúli Napló, 2004. február (15. évfolyam, 31-59. szám)

2004-02-05 / 35. szám

KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL 2004. Február 5., csütörtök Új programok a színházfesztiválon A Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) idén 155 millió forinttal gazdál­kodik, és ezúttal is nyílik egy új kulturá­lis helyszín a június 3-12. közötti rendez­vénysorozatra. A fesztiválprogram ismét tartogat néhány meglepetést, például na­ponta tartanak talk-show-t a közönség választotta színészekkel, rendezőkkel. A POSZT Kht. idén nyáron a tavalyinál vala­mivel több pénzzel, 155 millió forinttal fog gazdálkodni, de az összeg csalóka, mert a színházi áfa-visszaigénylés eltörlése miatt a teljes költ­ségvetés 2 millióval rövi- debb, mint legutóbb volt - vázolta az üzleti tervet Si­mon István, a kht. egyik ügyvezető igazgatója teg­nap a Pécsi Nemzed Szín­házban tartott sajtótájékoz­tatón. Jordán Tamás, a kht. másik ügyvezetője hozzá­tette, az mindenképpen örömteli, hogy a szín­házak sanyarú helyzetében mind a kulturális tárca, mind a pécsi önkormányzat 10 millió­val megtoldotta a tavalyi 50-50 milliós tételt. A lebonyolítás a már bevált rend szerint zaj­lik, hat nagyszínházi és hat kamaraelőadás versenyez, köztük egy-egy határon túli pro­dukció. Csengeti Adrienn, a versenydarabok kiválasztója eddig 90 színművet látott, és a hátralévő két hónapban még újabb negyven előadást tekint meg. A POSZT-on folytatódnak a jól bevált kez­deményezések, az OFF-programokban (fesztiválon kívüli fesztivál) a társművészeti ágak mintegy 170 műsorral jelentkeznek, ahol most is zömmel a főiskolások kapnak bemutatkozási lehetőséget. Szaporodni fog az utcai zenészek, a performance-ok száma, a Sétatéren napközben is rendre belebotlunk majd egy-egy heppeningbe. A zsűrizés sem változik, így a közönségzsűrit ismét a szín­házi világnapon, március 27-én választják ki a Pécsi Nemzeti előadását megtekintő jelent­kezők közül. Újdonság lesz a IV. POSZT-on, hogy az európai csatlakozás szellemében tíz éven ke­resztül folyamatosan meghívják az új tagor­szágok valamelyikét (elsőként a csehek, szlovákok, vagy szlovének lesznek a vendé­gek), ahonnan egy színi előadás mellett kép­zőművészeket, zenészeket, táncosokat is várnak. A közönség bevonásával naponta szerveznek talk-show-t is, a beszélgetésre a színházrajongók előzetes szavazása alapján színészeket és rendezőket hívnak meg. Ugyancsak a publikum voksai alapján dől el az is, hogy a fesztivál három dzsesszestjén kik lesznek a fellépők. Jó hír továbbá, hogy a Dominikánus Házban már működik a klíma- berendezés, a Kamaraszínházat pedig május 6-án bezárják a szerelések miatt, de a talál­kozó nyitására ott is üzemelni fog a léghűté­ses nézőtér. Másrészt a szervezők azt terve­zik, hogy ezúttal nem marad meg a találko­zó Pécs falai között, a technikailag is fogadó­kész baranyai városokba elvisznek néhány OFF-programot. Kiderült ellenben, hogy a Káptalan utcai Szabadtéri Színpad a felújí­tással még nem kap tökéletes világítástech­nikát, így az ide képzelt musicaltalálkozót csak egy év múlva pályáztatják meg. A versenydarabok végleges listája április elején születik meg, ehhez igazodnak az OFF- programokkal is, de az már bizonyos, hogy a színházi belépőket május 4-én kezdik árusíta­ni, a kiegészítő műsorokra pedig május 18-tól kaphatók a jegyek. MÉSZÁROS B. ENDRE Tánczene klasszikusoktól A Magyar Állami Hangver­senyzenekarból alakult Nem­zeti Filharmonikusok ad ma este fél nyolckor koncertet a PTE orvosi kari aulájában Berkes Kálmán vezényleté­vel. Az esten valódi „táncze­nét” hallhat a közönség. Az ország egyik legjobb szimfo­nikus zenekara, a Kocsis Zoltán által újjászervezett - a társulat pécsi vonatkozása, hogy ebben a reneszánszban aktív részt vál­lalt legfőbb segítőtársként Ha­mar Zsolt is, akit intenzív alko­tói, szervezői közreműködésé­ért a vájt fülű budapestiek azóta pót-Kocsisnak neveznek - Nem­zeti Filharmonikus Zenekar ad koncertet ma este fél nyolckor a PTE orvosi karának aulájában. A hét évvel ezelőtt átvett Ma­gyar Állami Hangversenyzene­kar repertoárja időközben sokat színesedett, több mű magyaror­szági ősbemutatója köszönhető a tagjaiban is megfiatalodott együttesnek. A Nemzeti Filharmonikusok Zenekar eközben az USA-ban, Japánban és Európában egy­aránt letette névjegyét, elsősor­ban Bartók-, Debussy- és Ravel- darabokra koncentrálva. így nem véletlen, hogy legutóbb az év magyar klasszikus lemezé­nek éppen azt a CD-t választot­ták, amely Kocsis Zoltán Debus­sy- és Ravel-hangszereléseit tar­talmazza az általa vezényelt szimfonikus zenekar előadá­sában. A Nemzeti Filharmonikusok pécsi programjában is lesz fran­cia zene, Ravel La Valse című munkája, amely Johann Straussnak, a keringőkirálynak állít emléket. Az 1920-ban szü­letett táncköltemény eredetileg a szentpétervári Gyagilev balett számára íródott. A múltidéző valcerkavalkádból végül nem lett balettbemutató, de a kon­certtermekben nagy sikert ara­tott. A másik Strausst, Richardot is megidézik a pécsi zenekedve­lőknek, ezúttal az egyik legsike­resebb operájából, az idősíkok­kal játszó Rózsalovagból a teljes keresztmetszetet adó szvitet hallhatjuk. A program zárása­képpen egy újabb Gyagilev tár­sulati megrendelés következik, a Tűzmadár Sztravinszkijtól. Ez a táncjáték tette ismertté az orosz zeneszerző nevét Európá­ban, és a varázslatos zenés me­se teljes egészében elhangzik Berkes Kálmán vezényletével. Berkes Kálmánról is érdemes pár szót mondani, róla tudni ér­demes, hogy előbb, mint klari­nétművész hódította meg a vilá­got, majd karmesterként is ál­landó vendég lett a tengerentú­lon. Tizenöt éve Japánban él, a tokiói Musashino Akadémia professzora, és a Távol-Keleten elsősorban a dirigensi feladato­kat gyakorolja. MÉSZÁROS B. E. KÖNYVBEMUTATÓ. A római kori közúthálózattól a tíz éve átadott pécsi forgalomirányító automatáig kétezer év fontosabb mozzanata­it taglalja Temesi Ferenc Az állami közútkezelés története Baranya megyében című új könyvében. A szerző (felvételünkön), a Baranya Megyei Állami Közútkezelő Kht. volt igazgatója, régi és új térképek- kel, fotókkal illusztrált kötetét tegnap mutatta be. _______fotó, tóth l. Fél évszázados a múzeum A komlói Helytörténeti Múze­um alapítója közeli rokonának kiállításával kezdődött el az in­tézmény egész évben tartó ju­bileumi ünnepségsorozata. Az évforduló alkalmából decem­berben adják ki Tükörcserepe­ink címmel a Komló helytörté­netét bemutató könyvet. A múzeum kiállítótermében ked­den délután nyitották meg Kut- nyánszky Géza pécsi képzőművész tárlatát, aki akvarelljeivel mutatko­zik be a komlói közönségnek. A ta­nár-festő közeli rokona a komlói múzeum alapítójának, Kutnyán- szky József helytörténésznek. A tárlat amolyan előzetes programja a fél évszázados jubileumnak. A múzeum vezetője, Jakab Jó- zsefné elmondta, Kutnyánszky Jó­zsef 1954. március 1-jén kapott megbízást a helytörténeti gyűjte­mény megalapítására. Több mint egy éven át tartó szervezés és gyűj­tőmunka után '55 szeptemberében nyílt meg a Zrínyi Művelődési Ház­ban az első állandó kiállítás. A mú­zeum a '70-es évek közepe után Cserdi András akkori múzeumigaz­gató áldozatos munkájának kö­szönhetően egy kulturáltabb, tága­sabb bemutatóteremben, a Május 1. Művelődési Házban kapott he­lyet. A gyűjtemény végül a '90-es évek elején a volt Pártok Házába költözött. A múzeum igazgatója akkor dr. Erdő- dy Gyula volt. Jakab Józsefné 1995-ben vette át az intézmény irányítását.- Az idősza­kos kiállításokat bemutató te­remben márci­ustól két hóna­pig a természettudományi gyűjte­mény válogatása lesz látható, má­justól pedig havonta rendezünk képzőművészeti tárlatot - közölte a múzeumvezető. - A szeptemberi Komlói Napokon Múltidézés cím­mel a múzeum archív fotóival mu­tatjuk be a XX. századi Komlót. De­cember elején, Szent Borbála nap­ján jelenik meg a Tükörcserepeink című könyv. A kiadvány „kom- laiak” visszaemlékezései mellett a múzeum 50 évével foglalkozik, de helyi szerzők szépirodalmi munkái is helyet kapnak benne. deák o. Magyarul - magyarán Szünet Szóképpel, metaforával beszédes csöndnek nevezhetnénk. A beszéd­tudomány külön fejezetben foglal­kozik vele fontosságának megfele­lően. Megkülönböztet hatáskeltő vagy retorika, és értelmi vagy gram­matikai szünetet. Mindkettő lehet továbbá elő- és utószünet aszerint, hogy a kiemelendő szövegrész előtt vagy után illesztjük be. Az előszü- ■netnek elsősorban figyelemfelkeltő szerepe van. A beszéd sodrában va­ló megállás a hallgatónak adott jel­zés arra vonatkozóan, hogy most valami fontos következik. Az utó­szünet pedig arra való, hogy egy- egy magvas gondolatot kifejező mondat után a hallgató jobban az emlékezetébe vésse. A szünet alkal­mazását az eddig mondottak sze­rint is a beszéd értelmi, érzelmi és akarati tartalma határozza meg. írott szöveg hangosításában (felol­vasás, spontán beszéd, előadás) az írásjelek nyújtanak támpontot. Túl­haladott az a régi szabály, hogy az írásjeleknél hosszabb-rövidebb szünetet tartunk. Ez azonban me­chanikus értelmezése az írásjelek­nek. A szövegfonetika megkívánja az írásjelek (összefoglalóan) a „köz­pontozás átértékelését”. Eszerint nem minden írásjelnél tartunk szü­netet. (L. részletesebben a Beszélni a beszédben nehéz körök jelölési rendszerét!) E sok általánosság után lássunk né­hány konkrét példát. Petőfi írta: „Haloványul a gyáva szavamra, da­lom...” Alighanem mindenki szá­mára világos, hogy a mondatban a gyáva szó az alany, nem pedig jelző. A félreértést úgy kerülhetjük el, hogy a két szó között szünetet tar­tunk. Vörösmarty vesszővel oldotta meg a kérdést: .Ábrándozás az élet megrontója, / Mely kanosaiul, fes­tett egekbe néz.” Nyelvtani szem­pontból a vessző indokolatlan. A kancsalul ugyanis nem a festett jel­ző határozója, hanem az egekbe mondatrésze. De a versmondót szünet tartására figyelmezteti. Újságjainkban is gyakoriak az olyan mondatok, amelyek leírt alakjukban két jelentést hordoz­nak. Pl. „A 9 m magas bokrot télen fűthető üvegházban védik.” Mást jelent, ha a télen után szünetet tar­tunk. „Ezután negyed órán keresz­tül a hazaiak kapujához szegezték a vendégcsapatot.” A szórend meg­változtatásával tehetjük egyértel­művé a mondatot, így: A hazaiak ezután negyedórán keresztül kapu­jához szegezték a vendégcsapatot. A leírt szöveg félreérthetőségét szü­nettel oldhatjuk fel. Rónai Béla Légy becsületes: csak veszíthetsz! B.-né elnézést kér, de néha mu­száj sírva fakadnia, mert ha föl­gyűlik benne minden, a kiboru­lás határára ér. És azt hajtogat­ja-: ha valaki mögött nem áll só- gor-koma-rokon-protektor, a szimpla polgár mehet oda, ahol a part szakad. De az is lehet, mondja, hogy nem feltétlenül „Pistaöcsém-világról” van szó, hanem csupán arról, hogy itt semminek nincs gazdája. Hiába van köteg bizonyíték a kezében, még sincs igaza. B.-né számára legalább is ezt látszik alátámasztani az elmúlt öt évben megjárt kálváriája, ko­nok harca hivatalokkal, a tör­vény rendjére ügyelő szerveze­tekkel. Pedig B.-né nem vétke­zett, még csak nem is hibázott, egyszerűen csak a jogaival kí­vánt és kíván még mindig élni. Eddig úgy tűnik: hiába. B.-né Pécsett, egy belvárosi, összesen 260 négyzetméteres, udvarból, lakóházból, mellék­épületből álló osztatlan közös tulajdonú ingatlan birtokosa, a tulajdoni lap szerint 4/8-ad há­nyadban. A vesszőfutása akkor kezdődött, amikor a másik birto­kos, J.-né 1998. augusztus 4-én - ebben a történetben nagyon fon­tos szerepük van a dátumoknak! - levélben arról tájékoztatta, hogy egymillió-háromszázezer forintért el kívánja adni valaki­nek a részét, és B.-né nyilatkoz­zon, hogy kíván-e élni az ilyen esetben meglévő elővásárlási jo­gával? B.-né augusztus 8-án visszaírt: .....Kérem, hogy szí­ve skedjék a jogszabályban fog­laltaknak megfelelően teljes ter­jedelmében velem a vételi aján­latot közölni.......Az ingatlanille­tő ség megvásárlása komolyan érdekel.” Választ nem kapott, ellenben J.-né augusztus 12-én - ügyvéd előtt köttetett szerződés bizo­nyítja - tulajdonrészének 1/10- ét, tehát az ingatlan 13 négyzet- méterét elcserélte egy 486-os személyi számítógépre, száz­harmincezer forint értékben Á.­val. Egy későbbi tanúvallomás­ból az derült ki, hogy az eszköz nem is az ő, hanem az élettársa tulajdona volt. J.-né ügyvéde szerint Á. ezzel birtokon belülre került, B.-né esetében innentől szó nincs elővásárlási jogról. Rá­adásul, a későbbi periratok ta­núsága szerint, J.-né megenged­te Á.-nak és egy számítástechni­kai cégnél dolgozó élettársának, hogy ingyen használják az in­gatlant. Az indok: a kamionso­főr Á. jövedelme nem érte el a létminimumot, és nincs pénze, hogy megvegye azt, márpedig lakni valahol kell. Á. nem egé­szen két héttel korábban pont egymillió-háromszázezerért ad­ta el a házrészét. A „cserepartner” J.-né áldásá­val ezenkívül bármilyen átalakí­tást elvégezhetett a házon. Amit ő meg is tett, bontott belül, bőví­tett, homlokzatot alakított át. A létminimum alatt élő Á. az egyik perirat szerint háromszázezer, a másik alapján hatszázezer forint értékű munkát végeztetett el az épületen. Az ingatlan végül az 1999. augusztus 26-án kelt adás­vételi szerződés nyomán egy­millió-négyszázezer forintért a tulajdonába került, „igény-, per- és tehermentesen”. A tulajdon­jogot a földhivatal be is jegyezte. Most nézzünk két másik, a történettől egyáltalán nem füg­getlen szálat! Az egyik, hogy 1999. június 29-én a tulajdoni lapra fölkerült B.-né perbejegy­zési széljegyzete, magyarán: va­lamilyen per folyik az ingatlan­nal kapcsolatban. Ez a széljegy augusztus 26-ig „eltűnt”. B.-né érdeklődésére, hogy ez miként eshetett meg, ál­lítása szerint azt a választ kapta, hogy „tévedésből vezették rá”, és hogy magánszemély nem kezdeményezhet ilyesmit. Ez annál is érdekesebb, mert ellen­tétes az ingatlan-nyilvántartás­ról szóló 1997. CXLI. tv. 6. para­grafusa /l./ bekezdésével, ami­ről azért illik tudni egy földhiva­talban... A másik fonál A. építkezése, amely gyakorlatilag mindenféle engedély nélkül folyt. Ötéves csatába került, hogy - elvileg - pont került ennek a végére. Azért csak elvileg, mert az első­fokú pécsi építési hatóság és a közigazgatási hivatal között is folyt a boksz, az eredmény: Á.-t kötelezték az eredeti állapot visszaállítására, amit ő a ható­ság szakembere szerint meg is tett. Utóbbi ezt azért állítja ilyen határozottan, mert Á„ amikor végleg felszólították, megígérte, hogy tizenöt napon belül eleget tesz a felszólításnak. Aztán pe­dig a munkák elvégzéséről ugyanaz a szakember személye­sen is meggyőződött. Csakhogy itt is akad némi bökkenő: az ere­deti állapotot tükröző fotók és tegnapi, 2004. február 4-i hely­színi tapasztalataink egybeveté­sével minden szakértelem nél­kül megállapítható, hogy gya­korlatilag semmi nem történt. B.-né perelt a csereszerződés miatt, aztán a közös tulajdon megszüntetéséért, majd a tulaj­doni hányadok pontos meghatá­rozásáért. Mindegyiket elveszí­tette úgy, hogy - az ítéletekből kiderül - a bíróság nem vette fi­gyelembe az általunk is felsorolt és egyéb bizonyítékokat. Taná­csot kért az Igazságügyi Minisz­térium helyi jogsegély-szolgála­tának képviselőjétől, aki azzal biztatta: igaza van, ezért fordul­jon az ügyészséghez. B.-né már eljutott a legfőbb helyre is, de semmire nem ment. Eddig, azt mondja, hat-hét­százezer forintot bukott a pere­ken. Nemsokára újabb elé néz: Á. indította ellene, hogy írja alá a fennmaradási engedélyt. Ha kötelezik rá, végleg elmegy a hajó. Á., aki nem lakik a lakásban, egyébiránt közölte: a tulajdon- rész eladó, B.-né bármikor megveheti - nyolc és félmillió forintért. BALOGH ZOLTÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents