Új Dunántúli Napló, 2004. február (15. évfolyam, 31-59. szám)
2004-02-04 / 34. szám
I 2004. Február 4., szerda 7. OLDAL KULTÚRA -RIPORT Megjelent a Jelenkor Megjelent a Jelenkor februári száma, amely összeállítást közöl a jelenkori és közelmúltbeli cseh irodalomról Beke Márton szerkesztésében, ahol Ladislav Klíma, Patrik Oufed- nik, Jáchim Topol és Kvéta Legatová prózái mellett Márton László, Pályi András, Benyovszky Krisztián és Keserű József tollából olvashatunk kritikákat a mostanában magyar nyelven napvilágot látó cseh kötetekről. A szépirodalmi rovat Térey János és Vörös István verseivel folytatódik, majd Demény Péter készülő regényének egy részlete után Beney Zsuzsa, Makay Ida és Gellén-Miklós Gábor költeményei következnek. A rovatot Hendi Péter Három ábránd című elbeszélése zárja. A kritikarovat első szövege Kelemen János elemzése Umberto Eco legutóbbi regényéről, a Baudolinóról. Ezt követően Bárány Tibor recenziója olvasható a Rohonyi Zoltán szerkesztette Irodalmi kánon és kanonizáció című szöveg- gyűjteményről, majd Kisantal Tamás írása a Pályák emlékezete. Szirák Péter beszélgetései irodalomtudósokkal cimű interjúkötetről. Balázs Eszter Anna a Könyv-jelző címmel napvilágot látott Kepes And- rás-féle novellaválogatásról közöl bírálatot, majd a lapszámot Ébli Gábor kritikája zárja a pécsi Modern Magyar Képtár állandó kiállítását bemutató két kiadványról.________________■ SZICÍLIAI HANGULATOK. Ezzel a címmel nyílik ma Jakab Ildikó fotókiállítása 17 órakor Pécsett, a Várkonyi Nándor Könyvtárban. A tárlat február végéig tekinthető meg. ___________fotó: löffler péter Ho rvát-magyar könyvtári konferencia Idén várhatóan folytatása lesz az öt évvel ezelőtt indult sikeres pécsi kezdeményezésnek a magyar-horvát könyvtári együttműködés. Az elmúlt héten egy újabb horvát-magyar könyvtári konferencia pécsi megrendezéséről és a további együttműködés lehetőségeiről tanácskoztak Eszéken a Szlavóniai és Baranyai Könyvtárosok Egyesülete, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Pécsi és Baranyai Szervezetének képviselői Emilija Prezer a horvát szervezet új elnöke, illetve Boda Miklós elnök vezetésével. Ezt megelőzően Pélmonos- toron, a horvátországi magyarság könyvtári ellátásának szakmai központjaként is működni hivatott várősi könyvtár, igazgatójával, Marija Naggyal találkozhatott a pécsi-baranyai delegáció. A magyarországi horvátság könyvtári ellátása szempontjából fontos tényező, hogy a delegáció munkájában részt vett Kalányos Katalin, a Csorba Győző Megyei Könyvtár igazgatója, valamint Mohácsról Kovácsáé Bősz Erzsébet, a Mohácsi Jenő Városi Könyvtár vezetője. A pécs-baranyai szervezők szándéka szerint dél-dunántúli regionális együttműködéssel folyatódik majd Pécsett az Eszéken megkezdett horvát- magyar könyvtáros eszmecsere. „Régióinkat felismernünk kell” Milyen nagyságú és elhelyezkedésű terekben célszerű gondolkodnunk közigazgatási, gazdasági egységként az unióban? Állandó vitatéma hazánkban, hogy a megyéket milyen szempontok alapján tömörítsük régiókba, vagy helyettük teljesen új határokat jelöljünk ki. A Mindentudás egyeteme tévéműsorban ezt a kérdést járta körül dr. Tóth József, a Pécsi Tudományegyetem professzora. Újra és újra fellángol a vita szakmai és politikai körökben arról, hogy miként alakítsuk át a hazai közigazgatási rendszert. A kérdésnek fokozott aktualitást ad az európai integrációba történő belépésünk. Az elmúlt évtizedben végrehajtott magyarországi változtatások a térszerveződés számos szintjét érintették (települések, kistérségek, megyei funkciók, tervezési statisztikai régiók), ám átfogó rendszert nem hoztak létre.- Az előadásban igyekeztem rámutatni a reformfolyamat geográfiai hátterére, kiemelve, hogy napjaink regionális struktúrája a Kárpát-medencében eltöltött évszázadokban zajló fejlődés eredménye. Ugyanakkor meg kell azt is jegyeznem, hogy közéleti körökben az egyik legtöbbet emlegetett területi egység a régió, ám ez a fogalom mindinkább közhellyé válik, elveszítve eredeti értelmét és jelentőségét - tudtuk meg dr. Tóth Józseftől, a PTE Földrajz Intézetének vezetőjétől, az egyetem korábbi rektorától. A professzor kiemelte, hogy a legfontosabb lépés: régióinkat nem „megcsinálnunk”, hanem felismernünk kell. A tisztánlátáshoz pedig többek között a társadalmi-gazdasági tér kialakulását kell áttekinteni. A vizsgálódás során kitűnik, hogy sem a Kárpát-medencében, sem Nyugat-Euró- pában nem esnek egybe az államhatárok az országhatárokkal, vagyis Európa egy mesterséges rendszeren belül működteti a természetes regionális megosztást. Ez hiba, és ehhez nekünk rövidesen alkalmazkodnunk kell. Másrészt ezek a határok labilisak, tehát az államhatárokra építeni a szándékoltan tartós regionális beosztást nem érdemes. Regionális fejlődést Kárpátia egészére értelmezve érdemes csak elképzelni, elősegíteni. Fából vaskarika elképzelés az a gondolat is, hogy régiókat alkossunk a megyékből. Megye- rendszerünk úgy született, hogy Szent István reagált egy kihívásra ezer évvel ezelőtt. Most új válasz kell (ez a régió) egy új kihívásra. Akkor tehát kell-e nekünk régió? Nem kell, mert van, mondja erre dr. Tóth József. Az most a feladatunk, hogy ismerjük fel, hol találhatók! Ezek Kárpátián belül alakultak ki, ha működtetni akarjuk őket minden itt élő nép hasznára, akkor az csak megfelelő együttműködési hajlammal lehetséges, ez a kedvező hozzáállás pedig a Kárpátmedencében élőkre igencsak ráférne. MÉSZÁROS B. ENDRE Egy elvarázsolt fotográfus Nem mindennapos dolog, hogy egy vidéki magyar városban élő alkotó világszínvonalon űzze a mesterségét. Pedig akad ilyen, példa rá egy pécsi fotográfus, akinek munkái egy idő óta versenyképesek az európai vagy a tengerentúli legjobb profikéival is. Az pedig külön öröm, hogy felvételei sorban megjelennek könyv alakban az Alexandra jóvoltából. Kalmár Lajos fotográfusra talán az az újkeletű szó ülik leginkább, hogy vérprofi. Az egyetemről kikerülve úgy jelent meg a Mecseki Fotóklubban néhány évvel ezelőtt, hogy nemigen lehetett tanácsot adni neki, ellentétben pályakezdő társaival, mert mint a görög mitológiában Pallas Athéné, azonnal teljes vértezetb’en jelent meg. Mindent tudott, amit a fotográfiáról tudni lehet, képei kifogástalanok voltak. Mára aztán, túl azon, hogy fotó- művészeti tevékenysége továbbra is elismerésre és irigylésre méltó, zömében olyan területeken tevékenykedik, amelyekhez nem is annyira művészi véna, mint inkább komoly mesterségbeli tudás szükséges. Kalmár Lajos ennek maximálisan birtokában van, ráadásul van benne egy a mai vüágra nem annyira jellemző mívesség iránti igény, amely makacs módon a tökéletesség irányába törekszik. Minden bevételét visszaforgatja a fotográfiába, utazó felszerelése, amit magával cipel a Kanári-szigetektől Görögországig, 650 kilót nyom, s ebben olyan fényképezőgépek is vannak, amelyekkel csak áll- ványról lehet dolgozni, mert méretük és súlyuk igencsak tetemes. Mutat egy felvételt, amit egyik fotós kolléga készített róla Spanyolországban. Kalmár az autója tetején áü egy belvárosi utcában, és fotogra- fál. Tevékenységének természetes velejárója, mondja, ez az autó tetejére mászás, amerre csak megy Európában, arrafelé ez lassan megszokott látvány. Öt-hat országban árusítják egy francia kiadó jóvoltából azokat a kint készített gyönyörű képeslapokat, asztali naptárakat, amelyek az ő felvételeit tartalmazzák; ezek megáUják a helyüket a vüág bármely pontján, jobb minőséget jelenleg sehol sem állítanak elő. Nagyméretű, 6X12-es vagy akár 6X17-es diákat készít, melyekről akár óriásplakátokat is lehet nyomni. A méregdrága digitális masinák egyelőre nem érdekük, hiszen az általuk előállított képek minősége meg sem közelíti azt, amit ő produkálni képes, hiszen, mint mondja, hatmüüó pixel nem versenyezhet az általa készített diákkal, amelyek egyenként több százmüüó pixelt rejtenek magukban. Legutóbbi kötete, a Székesegyházról készített nem mindennapi könyve után a Magyarországi panoráma, négy év munkájának a termése, amely nagyméretű, kétoldalas képek sorát tartalmazza. A nyomdai munkák Besztercebányán zajlottak, ezt a minőséget Magyarországon sehol sem tudták volna előállítani, magyarázza. Már ugyanabban a nyomdában van a következő könyv anyaga, egy Pécs- kötet, nyolc esztendő legjobb felvételeivel: több mint félezer fotóból közel kétszáz kerül be. Minden benne lesz, ami idegenforgalmi szempontból fontos. Mutatja műtermében a fiókok sorát, bennük harmincezer felvétel Európa számos vidékéről. Legújabb szerzeménye egy 13x18-as Linhof, amely hosszú évtizedek óta fogalom a műszaki és műtermi fényképezés területén, s óriási lehetőségeket rejt magában. A masina meUett, fekete háttér előtt egy életnagyságú szobor lóg a mennyezetről, egy fából faragott Krisztus-alak. Egy ismerőse küldte, valahonnan Zalából, hogy fényképezze le. Finoman ing jobbra-balra, az amúgy is elvarázsolt műteremhangulatot egy kicsit még misztikusabbá varázsolva. CSERI LÁSZLÓ „A fotózás természetes velejárója az autóra mászás” Bezárnak a kultúrházak? A baranyai városokban is fenyeget a pénztelenség Kht-vé alakulnak, olykor el is kocsmásodnak a hajdan jól működő kultúrházak. Mindez törvényes keretek között zajlik, ám a törvény a közművelődési tevékenységi kör felszámolását még anyagi okok miatt sem teszi lehetővé. Szigetváron már rég nincs városi kultúrház, Siklóson pedig most szűnt meg, illetve alakul át Mik a kilátások? nem a feladat szűnt meg, az intézA siklósi önkormányzat képviselő-tes- tülete december 18-ai közgyűlésén hozott határozatában 2004. január elsejével megszüntette a Siklósi Kulturális és Idegenforgalmi Központot. Február 1-jétől az intézményben szám szerint öt dolgozó a Várszínház kht. alkalmazottja. Az épületek ugyancsak a kht. kezelésébe kerültek. Pávics János, az intézmény eddigi igazgatója elmondja, hogy az elmúlt évek során folyamatosan csökkent a létszám. Vele együtt még két szakmai és három technikai, kísértő alkalmazott van. A testület döntésének hátterében gazdasági okok húzódnak meg. Dr. Priol János siklósi jegyző, mint a végrehajtásért felelős vezetők egyike kérdésünkre válaszolva azt hangsúlyozza, hogy gyakorlatilag mény működtetése változott. Most egy közművelődési megállapodás készül, amely a kht. részéről a város kötelező közművelődési feladatát is magába fogiája. Egyetlen terület sem maradhat ellátatlanul. Minden funkciót megtartanak, csak racionális épület- és létszámgazdálkodásra törekszenek. így a két intézménynél lévő eddigi párhuzamok is megszűnnek azáltal, hogy mindez egy kézbe kerül. A kultúrház váójában nem zár be, továbbra is ott lesz az énekkar, a zenekar, a nyugdíjasok klubja. Lehel György , a mohácsi Bartók Béla Művelődési Központ igazgatója megerősíti, hogy Mohácson is volt egy átszervezési elképzelés. Az érintett szakemberek és poütikusok fölkerekedtek, körülnéztek néhány hasonló településen, de a tapasztátak nem győztek meg senkit. A változta- tás így elmaradt. Ettől kezdve Mohácson viszont egyetért abban, hogy nincs szükség az intézményi forma megvátoztatására. Amin lehetett, spóroltak, de véglegesen elvetették a „káhátésítést”. Horváth Lászlóné Schraub Éva, a Komlói Színház- és Hangverseny- terem igazgatója elmondta, hogy a volt városi művelődési központ már öt évvel ezelőtt átáakult, több intézmény-összevonás történt, legutóbb a Közösségek Háza és a Színház- és Hangversenyterem vát egy céggé. A jelenlegi forma tartósan jónak ígérkezik. Szigetváron 1996 körül szűnt meg a városi kultúrház. Dr. Amcsi József főjegyzőtől megtudtuk, takarékossági okokból került sor a lépésre. A Vigadó üzemeltetésébe került intézmény fáadatköre azonban szakmai- lag ellátatlan maradt. Jelenleg olyan közművelődési színtere nincs a városnak, amely ezt az űrt betöltené. Ennek érdekében még idén tavasszal létrehoznak egy kht.-t. Bokor Béla, a Baranya Megyei Idegenforgalmi és Kulturáüs Központ igazgatója a Pécs-Baranyai Kulturális Szövetség alelnökeként is megerősíti: a folyamat nem új keletű. Mindenható, kizárólagos megoldás, egyetlen lehetséges igazság, még kevésbé EU- minta nincs e téren. Lépten-nyomon találkozhatunk olyan folyamatokkal, amelyek a kultúrát automatikusan más szolgáltatásokkal akarják egy szinten kezelni. Holott a kultúra egy kivételes, megkülönböztetett „termék”. Ha áruként fogjuk fel, akkor ez az az áru, amely közhasznot szolgál, ezért közpénzből köteles támogatni minden állam és minden magára adó önkormányzat. Baranya ebből a szempontból nézve, összességében jó megye. Kultúrát szerető és támogató megye, ideértve a határon túü magyar kultúra ügyét is. Most a pénzhiány révén átmeneti elbizonytalanodás tapasztalható. Intézményt is áldoznak „a köz oltárán”. De végleges megoldás csak az lehet, hogy a támogatás különféle módjainak alkalmazásával hosszú távon garantálják a fenntartók a kulturális-közművelődési, intézményi és szakmai feltételeket, közösségi tereket, amelyek nélkül elképzelhetetlen a kulturált európai életvitel. Óvári István, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának közművelődési főosztályvezetője kérdésünkre válaszolva ugyancsak azt hangsúlyozta, hogy az önkormányzatok joga a közművelődési intézmény, intézményrendszer leghatékonyabb működtetési formájának a megválasztása. A kultúra és a köz- művelődés ügyét azonban a forma nem veszélyeztetheti. E téren még nem volt országos vizsgálat, de a minisztérium is tud elhíresült negatívumokról. Pro és kontra vannak példaértékű tapasztalatok, de az intézményrendszer működtetése terén különösen fontosak a helyi adottságok. A művelődési közösségi tér semmiképpen sem eshet áldozatául a pénzhiánynak. Még az „elkocsmá- sodásnak” is lehet létjogosultsága egy rövid, átmeneti időre, de ez ellen testületileg és szakmailag egyaránt fel kell lépni. A szakmai hátteret a kötelezően előírt közművelődési szerződésben kell tételesen rögzíteni. Efölött a minisztériumnak véleményezési és szakfelügyeleti joga van. Semmi olyannal nem tudnak egyet érteni, ami a színvonal csökkenésével járhat együtt. BEBESSI K.
